Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-12 / 110. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 12.. CSÜTÖRTÖK Megkérdeztük Mit láttak szakembereink Ludwigsburgban? Pest megyéből a közelmúltban 15 tagú küldöttséget hívtak meg négynapos látogatásra a németországi Ludwigsburgba, ahol nyolc szociális intézményt kerestek fel magyar szakemberek, köztük szakosított otthonok igazgatói. Milyen itthon is hasznosítható tapasztalatokat szereztek, rövid ott-tartózkodásuk alatt? — kérdeztük Bánföldi Györgynétől, a gyömrői Időskorúak Erdei Fenyő Otthonának — amely a megye Módszertani Otthona is egyben — igazgatójától. — Utunk során betekintést nyertünk az időskorúakat és a fogyatékos embereket gondozó intézmények életébe, tanulmányoztuk, miként alakítják ki mikro- és makrokömyezetüket, hogyan szervezik meg napi munkájukat, szabadidős tevékenységüket — válaszolta. — Németország és hazánk gazdasági helyzete ugyan lényegesen eltér egymástól, azonban bátran állíthatom, hogy nincs szégyellnivalónk. A tanulmányút során rádöbbentem arra is, hogy nálunk olyan pénzben ki sem fejezhető, szemléletbeli változtatásokra van, lenne szükség, amelyeknek elsősorban a fogyatékos emberek társadalmi szerepének megítélésében, a szociális otthonokban folyó gondozói és ápolói munka színvonalának javításában kell a jövőben megmutatkozniuk. Fontosnak tartom, hogy a családok ne takargatni való dolognak tartsák, ha például az egyik nagyszülő intézetbe kerül. Társadalmunknak meg kell értenie, hogy adódnak olyan helyzetek, amikor ez az egyetlen észszerű megoldás. Németországban az állam támogatása mellett nagy szerepet kapnak az alapítványok, amelyek egyre inkább kiveszik a részüket az otthonok finanszírozásában. Hazánkban is ilyen irányban volna jó elmozdulni. Megjegyzem, a gyömrői Időskorúak Erdei Fenyő Otthonában 1989-ben önsegítő csoport elnevezéssel alapítványt hívtunk életre, amely ha nem is jelentős összeggel, de segítséget nyújt az elesetteknek, életük jobbítására. (klug) Halló 04, halló 05, halló 07! Villám csapott a kéménybe Segédmotor-kerékpárral gázolta el Dabason H. A. 13 éves fiúgyermek a füves területen játszadozó Sz. L. 5 éves kisfiút, akit a mentők a budapesti Heim Pál Gyermekkórházba szállítottak. A fiúcska nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Kiégett Újszilváson az Abonyi út 18. szám alatti lakóházban egy szoba, melynek következtében a fölötte lévő födém beomlott. A tűz keletkezésének okát vizsgálják. * Nem tartott kellő oldaltávolságot személygépkocsijával jobbra kanyarodás közben tegnap Abony lakott területén Ny. T. 17 éves helyi lakos, így elütötte a vele azonos irányban kerékpárral közlekedő 52 éves P. S. né-t. A balesetet követően a fiatalkorú Ny. T. a helyszínről megállás és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. A rendőrség nem sokkal a szerencsétlenség után elfogta Ny. T-t és gyanúsítottként kihallgatta őt. * Felgyulladt a tetőszerkezete egy földszinti épületnek Őrbottyánban a régi téesz területén, amelybe villám csapott. Szerencsére személyi sérülés nem történt. Mit remél a választó Ne emeljék a nyugdíjkorhatárt Milyen kormányt szeretne? — tettem fel a kérdést a Dunaújváros—Budapest között utazóknak, illetve a százhalombattai piacon az árusoknak és a vásárlóknak tegnap délelőtt. — Teljesen mindegy, hogy milyen kormányt szeretnék, szinte előre látom, hogy az égvilágon semmi nem fog változni —- mondta a buszon utazó Győrffy Sándorné. — Takarítónő vagyok egy százhalombattai iskolában, férjemmel és két gyermekemmel egyik napról a másikra élünk. H az új kormány megszüntetné az adókat, emelné a fizetéseket és megoldaná a munkanélküliség problémáját, elégedett lennék. Persze tudom, hogy mindez elképzelhetetlen, de ha továbbra is ezen az életszínvonalon él a lakosság, nem sok jövőt jósolok az új garnitúrának — mondta komoran. A battai piacon almát, zöldségfélét árusító özvegy Szabó Istvánná elmondta, hogy 1990 óta egyedül él, tízezer forint nyugdíjából. Kevéske jövedelmét piacozással próbálja kiegészíteni — A legnagyobb problémám, hogy nem kapok özvegyi nyugdíjat, pedig a férjem 40 évet dolgozott a diósdi csapágygyárban. Ezt oldja meg az új kormány, és azt, hogy csökkenjenek a gyógyszerárak, hogy olcsóbb legyen legalább a tej és a kenyér, hogy a nyugdíjamból meg tudjak élni! Engem nem érdekel, hogy milyen párti kormány lesz, a politikához nem értek, csak azt szeretném, hogy 58 éves fejjel ne kelljen nyomorognom — fakadt ki. Többen álltak már ekkor körülöttünk és buzgón helyeseltek. — Én nap mint nap szembesülök a szegénységgel — szólt közbe egy középkorú férfi. — Buszsofőr vagyok, közvetlen kapcsolatban állok az emberekkel. Szinte naponta előfordul, hogy valaki nem tudja megvenni a buszjegyet, pedig kórházba kell mennie. Hát hogyan jutottunk ide? — kérdezte. — Hogyan lehet, hogy nekem 300 órát kell egy hónapban ledolgoznom, és hogy a két fiam munkanélküli egy jó szakmával a kezében? Miért nincsenek már munkahelyi szakszervezetek, amelyek az érdekeinket védik? Miért rossz a közbiztonság? Az új kormánynak rengeteg gondot kell megoldania és én bízom is benne. Tudom, hogy egyből nem megy, de reménykedem abban, hogy idővel minden jóra fordul. A fehérneműt árusító Szabó Istvánná elmondta, hogy nem sok reményt táplál az új kormány iránt, egyáltalán nem vár semmit. — Én egy dolgot nagyon fontosnak tartanék: ne emeljék a nyugdíjkorhatárt — szólt a mellettünk álldogáló idős hölgy. Épp menni készültem, amikor egy férfi lépett hozzám, mert szívesen elmondaná a véleményét, nemcsak az új kormányról, de az egész választásról. — Nem mentem el szavazni, mert értelmetlennek tartottam — kezdte. — Egyik párttól elhangzottakat sem tartottam hitelesnek, és úgy gondolom, hogy a választási rendszer sem volt becsületes. Igazságtalan az is, hogy a Zöldpárt vagy a MIÉP nem kerülhetett be a parlamentbe. Az MSZP a magyar nép megtévesztettsége miatt győzött — jelentette ki határozottan. — Ez a kormány nem fog kedvezni a vállalkozóknak, nem fog jobb hitelpolitikát kialakítani, és nem fogja csökkenteni az árakat — hangzott a pesszimista jóslat. V. Cs. Az MO-ás és Szentendre Epül-e lejáró a szigetre? Néhány hónappal ezelőtt a nagyközönség is láthatta az MO-ás északi szektorának és a Szentendrei-szigetet átívelő hídnak a tervvázlatait. Felmerült a kérdés, vajon miért nem terveznek lejárót a szigetre, holott ez lehetne az alapja a térség fejlődésének, a helyi idegenforgalom fellendítésének. Szerepel-e a jelenlegi tervekben a szigeti lejáró — kérdeztük Körösi Gábort, az Unitef mérnöki iroda MO-ás északi szektorának vezető tervezőjét. — A munkálatok jelenlegi szakaszában az engedélyezési tervek kiegészítésénél tartunk — mondta a szakember. — Ezek a tervek lehetőséget adnak arra, hogy az ilyen irányú döntés esetén a hídról való lejáró megépíthető legyen. A gond az, hogy az első fokú hatóságok, köztük a Közép- Duna Menti Környezetvédelmi Felügyelőség az érvényben lévő rendeletek alapján nem engedélyezhetik az építkezést, mivel a lejáró veszélyeztetné a szigeten lévő kutak biztonságát, így a főváros ivóvízbázisát is. Megoldást jelentene, ha a biztonsági előírásokat, rendeleteket alkotó szervek felülvizsgálnák a rendelkezések szigorúságának szükségességét vagy ha felmentést adnának alóluk, például a kutak körüli védőtávolságok mértékére. A feladatunk most csupán annyi, hogy megteremtsük a lejáró építésének lehetőségét. Várhatóan június végére elkészülnek az elfogadott 2-es és 6-os számú híd engedélyezési tervei. Remélhetőleg az év második felére már érvényes döntés születik a lejáró megtervezésére, majd pedig a megépítésére. Sz. L. B. Méltóbb helyen a múzeum 3É£ Vác város önkormányzata a megyei ; önkormányzat tulajdonába kívánja adni három Katona Lajos utcában lévő ingatlanát. Cserébe azt kéri a megyei önkormányzattól, hogy rövid határidőn belül alakítson ki városi múzeumot a telkeken, illetve az azokon lévő épületekben, s adja át a városnak a tulajdonát képező Tragor Ignác utcai volt Fototechnika-történeti Múzeum épületét, illetve a nevelési tanácsadó használatában álló Zichy utcai helyiségeket. Egyebek mellett ez dőlt el a városi önkormányzat képviselő-testületének legutóbbi ülésén, melyről korábbi számunkban csak a lapzártáig megvitatott ügyekről számoltunk be. Jelenleg több korszerűtlen épületben, szétszórtan működik Vác városi múzeuma, ám ez az állapot sokáig már nem tartható. A város vezetése nemrégiben úgy határozott, hogy új, a mostaninál méltóbb helyet keres a múzeum gazdag gyűjteményének. Ki is szemelte a Március 15. tér 4. szám alatt lévő volt nagypréposti palota műemléképületét. A szép elképzelés terv maradt, ugyanis az ingatlant visszaigényelte, s nemrégiben vissza is kapta jogos tulajdonosa, építtetője: a katolikus egyház. Új megoldási lehetőséget kellett keresni, s a polgármesteri hivatal illetékes osztálya hamarosan meg is találta ezt: a megyei önkormányzatot kellene felkérni, hogy ingatlanok tulajdonába adása fejében alakítson ki múzeumterületet a városközpontban. Amennyiben a megyei önkormányzat támogatja az elképzelést, vagyis úgy határoz, hogy elfogadja Vác város ajánlatát, még ebben az évben elkezdődhet a beruházás. Ezt az elképzelések szerint a megyei önkormányzat elnöke és Vác polgármestere közösen irányítja majd. R. Z. Az átalányadózás lenne a megoldás Adminisztráló kiskereskedők (Folytatás az 1. oldalról) 1990-től az elmúlt év végéig kiváltották a kereskedők a vállalkozói engedélyt, ám adószámot már nem kértek. Ehhez képest a szövetségnél mintegy háromezer tagot regisztrálnak, akik többé-kevésbé eleget tesznek tagdíjkifizetési kötelezettségüknek. Látható: sok kereskedővel nincs kapcsolat, holott az érdekképviselet éppen értük van. A megyei szervezetnél ennek ellenére ismerik a gondokat. Közülük kiemelkedik a már említett adózás és túlzott adminisztráció. A boltos naponta írja bevételeit: egyszer a napi bizonylaton, egyszer a pénztárkönyvben. Vezeti az áfanyilvántartást, a felhasznált nyugtatömböket, készpénzfizetési számlákat, s ha minden nap kap árut, az árunyilvántartást is intézi. Ha alkalmazottja is van, akkor még több az adminisztrációja, nem beszélve a tb-kötelezettségről. Oláh László szerint csak a bevételi nyilvántartást kellene meghagyni, s elkerülhetetlen az átalányadózás bevezetése. A vállalkozók a magasabb havi átalányt is elfogadnák, mert akkor egyszerűsödne az egész eljárás, nem kényszerülnének például feketén könyvelőt fizetni. Mindenki tudná a havi restanciáját, s nem kellene félni a hatóság ellenőrzéseitől. A kereskedők ugyanis saját bőrükön érzik az adóhatóság szigorát Pest megyében. Amit önmagában helyénvalónak is tartanak, csakhogy az ostor megint a sor végén, a boltosokon csattan. Ők érhetők legkönnyebben tetten. Eközben a gyártó sem mindig ad számlát, mondjuk egy divatárusnak. Hozzá viszont nem jut el a hatóság, vagy egész egyszerűen nem engedik be oda, ahol ellenőrizni lehetne... A K1SOSZ megyei titkára nem a szubjektív véleményét mondta, hanem a közelmúltban Monoron lezajlott megyei közgyűlésen megfogalmazottakra utalt vissza. Ezen az ülésen a kereskedők küldöttei szóvátették a kisvállalkozókat sújtó bankgyakorlatot is: kevés hitelhez — márpedig az egyszemélyes boltoknak ilyen kellene — nehezebb hozzájutni, mint többhöz. Magas a kamat, s lehetetlen teljesíteni a kívánt fedzetet. Az üzlet, az árukészlet miért nem elegendő fedezetnek, miért van szükség 300 százalék biztosításra? Nem beszélve a tb-járadékról, amit 1993 végéig le sem írhattak költségként, azaz adót fizettek utána! — Holott — mondta nem kevés indulattal Oláh László — a kiskereskedő csakis akkor jut el az orvoshoz, ha már viszik, ám az 54 százalékot be kell fizetnie. Végül, de nem utoljára Montesquieu idézettel érzékeltette Oláh László a kerekedők, vállalkozók legalapvetőbb kívánságát: „...Minél népesebb egy ország, annál virágzóbb a kereskedelme, minél virágzóbb valahol a kereskedelem, annál népesebb lesz az ország. Ez a két dolog kölcsönösen támogatja és elősegíti egymást.” (tóth)
