Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-12 / 110. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 12., CSÜTÖRTÖK 5 Az orvos igazgató véleménye Vaklárma volt a kisvasút eladása Kevesebb a daganatos megbetegedés Dr. Körösi László •- I Százhalombatta v á[V ros egészségügyi intézményének megbízott orvos igazgatója a Pest Megyei Hírlap 1994. április 26-án megjelent „Magzatok veszélyben” című számunkra reagált. A szakember megállapítja: azok a vizsgálatok, melyek a magzati halálozással kapcsolatban a cikkben szerepelnek, a nyolcvanas években történtek. „Ennek a tíz évnek főként az első felében jelentek meg valóban a spontán vetélések: a késői magzati elhalálozások aránya az országos átlaghoz képest többszörös volt. Városunkban ez a rossz arány lényegében csökkenő tendenciát mutatott, országos szint alá esett” — írja a szakember. Ebben a kedvező változásban a nagyon korai ultrahang, majd később a CTG diagnosztikus módszerek alkalmazásának és a gondozási tevékenység gyors fejlesztésének volt nagy szerepe. Az orvos igazgató arról is beszámolt, hogy az említett 12 év alatt Százhalombattán a daganatos betegségekben elhaltak száma majdnem háromszorosra nőtt: eközben a tüdőrákban elhalálozottak száma a városban jóval az országos átlag alatt maradt. „Mindezen súlyos tények egyre követelőbben vetik fel, hogy végre sokkal több összehangolt országos és városi erőfeszítést, cselekvő együttműködést kell tenni mind a környezetszennyezés csökkentése, mind a lakosság életmódjának kedvezőbb irányú megváltoztatására” — véleményezte dr. Körösi László. Pedagógianapok Nagykőrösön A Gordon-tréning a kapcsolatteremtésben segít Nagykőrösnek gazdag múltú rendezvénysorozata a pedagógianapok, amelyet a szakmai művelődés, a továbbképzés fontos tájékozódási helyének neveznek a település nevelői. Az idei, csaknem egy héten át tartó foglalkozásokon is e tudomány s az annak fejlődését szolgáló kutatási, kísérleti eredményekkel ismerkedhettek meg az érdeklődők. A témák mindenekelőtt alkalmazhatóságuknak, aktualitásuknak köszönhetően kerültek a rendezők érdeklődésének középpontjába. A Gordon-féle hatékonysági tréning például 10 éves múltja ellenére csak mostanában kezd nálunk szélesebb körben elterjedni a pedagógiai munkában. Mind többen ismerik fel ugyanis, hogy alkalmazása az emberi kapcsolatteremtéshez számos jó megoldást kínál. — Mint tudjuk, valójában a Gordon-módszer is csak egyike a lélektani problémák kezelésére tudományosan kidolgozott ajánlásoknak. Mennyivel használható eredményesebben mint a többi? — kérdeztük Pászti Ágnest, a polgármesteri hivatal közművelődési irodájának vezetőjét, aki tevékenyen részt vett a pedagógiai napok Gordon-tréning foglalkozásain is. — Valóban sok módszert ismerünk és használunk eredményesen. A Gordontréning annyiban sajátos, hogy alapvetően az emberi kapcsolatokra építi a nevelés további folyamatait. A pedagógiai kultúrában nagyon fontos, hogy együtt tudjunk működni a gyerekekkel, meg tudjuk egymást érteni, fel tudják fogni a hasznos, a közös célok értelmét. Ha eddig eljutunk, akkor azt kell megvizsgálnunk, milyen konkrét módszereket, eszközöket tudunk felsorakoztatni, hogy közösen érjünk el sikereket. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert a pedagógus is csak akkor lehet sikeres ember, ha a gyerekek is megtalálják saját énjüket, személyiségük szerint a legjobban ki tudják bontakoztatni képességeiket. A pedagógusnak kell felismernie a gyerekben rejlő értékeket és meghatározni személyiségfejlődésének útját, módját. Ennek a tréningnek tehát az a célja, hogy megtanuljuk, hogyan lehet létrehozni azt az állapotot, amely lehetővé teszi az átlagosnál eredményesebb munkát, a tanulást. — A Gordon-tréning alkalmazható-e a felnőttek egymás közötti kapcsolatának fejlesztésére? — Mivel pszichológiai módszerek együtteséről van szó, mindenkinek nagy hasznára válhat. Gyakran mondjuk, hogy manapság elharapódzott az agresszivitás. A Gordon-tréning arra is megtanít, hogyan lehet a durvaságra úgy válaszolni, hogy jó szándékú üzenetünk eljusson ahhoz, aki megbántott bennünket. A pedagógia napok keretében Tanterv és követelmény címmel hallhattak előadást az érdeklődők a művelődési központban. A pedagógusok számára fontos aktuális téma gazdája dr. Nagy József a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanára volt, aki személyesen is részt vett a Nemzeti alaptanterv kidolgozásában. Ugyancsak e napok keretében tartották az 1994. évi pedagógiai pályázat díjkiosztó eredményhirdetését. A legjobb pályaművekkel felolvasóülésen ismerkedhetett meg a hallgatóság. M. J. Csupán a roncsokat vették meg Izgatott, feldúlt hangon telefonált szerkesztőségünkbe Andódi Ferencné a kismarosi polgármesteri hivatalból, hogy amint most látja: idegen rendszámú kamionokra rakják föl a Kismaros—Királyrét között közlekedő kisvasút néhány kocsiját és két mozdonyt. Lennénk kedvesek gyorsan utánajárni, kik és vajon miért szállíttatják el az országból az eddig már oly sok vihart kavart járműveket — kérte segítségünket. Az új szerelvények kerekei nyolcvan centiméter átmérőjűek Erdősi Agnes felvétele Az érintett hivatalban annyit sikerült megtudni, hogy ez a nosztalgiajárat az Ipolyerdő Rt. tulajdona, a Magyar Államvasutak már réges-rég neki ajándékozta könyvjóváírással. Hogy pontosan mikor is, azt hirtelenjében nem tudta megmondani Frányó Ferenc a vezérigazgatóságon, így meg kellett elégednem a „réges-rég”-el, ami legalább tizenöt év is lehet, ha nem több. Tehát rájuk ez a kérdés most nem tartozik, az erdőgazdaság lelke rajta, ha valami visszafordíthatatlan lépésre szánta el magát. A MÁV nem tud semmit Annyi azonban bizonyos, hogy ez a kisvasút, az ország hasonló járatai közül talán a legjobb állapotban van, hiszen amikor két évvel ezelőtt meghívták a MÁV illetékes szakembereit egy úgynevezett pályavizsgálatra, meglehetősen jó állapotban lévő pályát találtak, olyat, amit egészen kis költséggel lehetett tökéletesíteni. Tehát a MÁV csupán szakértő volt, az eladáshoz nem lehet semmi közük, ez kétségtelen. A Földművelésügyi Minisztérium az, amely az erdőgazdaságok felettes hatósága, ott bizonyosan tudnak mindenről. Dauner Márton főosztályvezető felvilágosított: az eladásról nem tudnak, de ha így van, azt sem kell tudniuk, mert a minisztérium hozzájárulása nélkül is eladható a kisvasút, ha a tulajdonos, az Ipolyerdő Rt. úgy dönt. — Saját tulajdona, tehát azt csinál vele amit akar? — kérdezem ijedten, s belém villan a Zeneműkiadó, amit a teljes magyar zeneszerző társadalom ellenére és ellenkezésére adtak el az olaszoknak. — Igen — hangzik a válasz —, ha akarja eladja, ha akarja nem. — S önnek, mint egy magyar állampolgárnak mindegy, hogy eladják-e vagy sem? Kis várakozás után érkezik a válasz: — Nem, állampolgárként nem értek egyet az eladással. Valószínű, nem is adták el, lehet, elképzelhető, hogy csak javítani viszik Ausztriába. Meg kellene tőlük kérdezni... Rozsdás karosszériák voltak Ezután az Állami Vagyonkezelő Rt.-hez telefonáltam. "Gerely Ferenc vagyonkezelő ekképp magyarázta a dolgot: — Á jó gazda nem adja el azt, ami fontos neki- Ezek a régi hatszáz milliméteres nyomtávú vasúti kocsik, forgózsámolyok, rozsuás karosszériák semmire nem jók. Valami francia megvette múzeális célra azt a sok roncsot, amihez a Közlekedési Múzeum is engedélyt adott. A múzeum nem engedélyezte volna ezt az eladást, ha értékes muzeális darabok lennének. A kisvasút értékét pedig nagyon is jól tudják az ipolyerdeiek: Korbonsky Kazimiersnél, a termelési vezérigazgató helyettesnél jobban senki nem vigyázhatna rá. Ez a lengyel fiú egyenesen szerelmese a kis masináknak, jobban vigyáz a honi értékekre, mint a magyarok. A cég különben is most mászik ki a csődből, s jól tudják, hogy a királyrétinek köszönhetjük, hogy egyáltalán bennmaradt a költségvetésben a kisvasutak támogatása. A megszólított Korbonsky Kazimiers készséggel és részletesen mindenről tájékoztat, még örül is neki, hogy érdeklődünk, hogy nem vagyunk közömbösek a vasút sorsa iránt. Boldogan meséli, hogy Bogárdi Zoltán képviselő urat is nemrég hasonlóan megnyugtatta. A vasút eladásáról ennyit mond: — Örülünk, hogy nem kellett -a MEH-be vinni a roncsokat, amelyek a főállomáson rozsdásodtak. A vasütbarát francia Szerencsére a múlt nyáron a Királyréten járt egy francia úr és még adott is valamit a roncsokért. Volt közöttük például egy rozsdás mozdonyváz, egy rozsdamarta személykocsiváz, s egy darab kavicsszállító teherkocsi. Mindezekért darabonként 50-50 ezer forintot fizetett a francia, aki valamiféle vasútbaráti társaság tagja és a világ minden tájáról összevásárolják még a darabokra hullott vasúti elemeket is. Ugyanakkor ebből a típusból a muzeális darabok már rég a Közlekedési Múzeumban vannak. Ónody Éva Ki alkalmazza a fiatalokat? Új pályázat — több pénzzel A napokban jelent meg az a pályázati felhívás, amely maximális bértámogatást ígér minden olyan munkáltatónak, aki pályakezdő munka nélküli szakmunkásokat foglalkoztat. Ismert és sajnálatos tény, hogy a munkanélküliek között milyen nagy arányt töltenek be az iskolából kikerült pályakezdők, s az sem számít ma már újdonságnak, hogy a foglalkoztatási törvény a gondok enyhítésére számos támogatási lehetőséget biztosít. Ez az oka annak, hogy a foglalkoztatási politika a közelmúltban külön cselekvési programban emelte ki a pályakezdők és velük együtt a különösen hátrányos helyzetűek segítését, s ennek a törekvésnek az eredménye a ma már országosan ismert és sikeres „Adjesélyt!" rétegprogram is. Mi tette szükségessé a mostani pályázatot? A válasz lényege az iskolából kikerülő fiatal szakemberek ellentmondásos helyzete. Ez röviden azt jelenti, hogy míg óriási társadalmi érdek fűződik a rengeteg pénz árán szakemberré képzett fiatalok munkába állításához, addig a munkáltatók egyszerűen vonakodnak alkalmazni őket. Teszik ezt azért, mert a legtörekvőbb ifjú tehetség is gyakorlati tapasztalatok nélkül állna munkába és kétségtelen, hogy az első időszak még számos betanítási gondot jelentene. Teszi azért is, mert egyszerűen teheti, a munkaerőpiac tele van kínálattal, és miért ne válogatna, ha az érdeke is azt kívánja. Igaz, a foglalkoztatás elősegítésére biztosított támogató eszközök mindegyike adható pályakezdőnek is, de a gyakorlati tapasztalatok szerint ezt nem nagyon vették igénybe, az elhelyezkedést nem segítette elő a megfelelő mértékben. Talán csak a képzés és továbbképzés volt eredményes. Kellett tehát valami más, valami több, ami csak az ő helyzetüket segíti. Egy intézkedés, amely érdekeltté teszi a munkáltatókat a fiatalok alkalmazásában. Ezért született meg a mostani pályázati felhívás. Az benne az új, hogy többet fizet a munkáltatónak. Az alapállás egyszerű: ha te segítesz, akkor én is fizetek. A pályázat feltétele, hogy a munkáltató valamely közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben másfél évnél nem régebben végzett munka nélküli pályakezdőt alkalmazzon szakképzettségének megfelelő munkakörben. Az alkalmazott munkanélkülinek legalább 3 hónapja szerepelnie kell a munkaügyi nyilvántartásban. A munkáltatónak igazolnia kell, hogy hat hónapon belül visszamenőleg nem szüntetett meg azonos munkakört és vállalnia kell legalább 9 hónapos foglalkoztatást. A támogatás maximális ideje 12 hónap. A támogatás lényege — és egyben újdonsága —, hogy a munkaszerződésben meghatározott munkabér teljes összegét (de a végzettségtől függően maximum 16—20 ezer forintot) a munkáltató megkapja a támogatás vállalt idejére. A támogatás megszűnése után a munkáltató még 3 hónapig köteles a foglalkoztatásra. Tehát 9 hónap támogatás után — amikor a bér 100%-át kifizeti részére az állam — a pályakezdő 12 hónap lehetőséget kap. Ez 12 hónap támogatásnál 15 hónap foglalkoztatás. Ennyi idő alatt már lehet gyakorlatot szerezni, a munkát megismerni, de legfőképpen lehet bizonyítani. Azt, hogy érti a szakmáját, tud dolgozni és érdemes őt alkalmazni. A pályakezdő munkanélküliek száma évenként kétszer hullámzik: az iskolából tavasszal kikerült fiatalok egy nyári nyaralás — és álláskeresés — után ősszel jönnek rá arra, hogy nincs munka. Ilyenkor felszökik a számuk. Tavaly szeptemberben például 5325 pályakezdő munkanélküli volt a megyében. Tavaszra aztán ez a szám csökken. Elhelyezkednek, képzésre mennek, vállalkoznak. Az idén tavasszal 3916-an voltak regisztrálva. De jön újra az oktatási év vége. Az idén őszre 6000 körüli munka nélküli pályakezdőt jósolnak. Vajon hányán lesznek közülük, akiket a mostani pályázat alapján fognak alkalmazni? Gelléri Miklós
