Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-10 / 108. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 10., KEDD Duray és Markó nyilatkozata A tények és a lélektan A magyarországi választá­sok első fordulójának eredményeivel nem lehet vitába szállni, mert azok tények — mondta. tegnap Duray Miklós, az Együtt­élés elnöke, de megfogal­mazta fenntartásait is. — E tények mellett az egyes pártok jó vagy rossz eredményeinek oka­it azonban vizsgálni lehet. Feltehető a kérdés: Vajon miért szerepeltek rosszab­bul a rendszerváltozást el­indító pártok az MSZP- nél? Meglátásom szerint az okok nem az egyes pár­tok minőségi értékelésé­ben, hanem a választók tö­megeinek lélektanában ke­resendők — vélekedett Duray, aki szerint a vá­lasztópolgároknál két mozzanat hatott. — Az egyik az, hogy a tömegek a Kádár-rendszer paterna­­lizmusából a versenyké­pesség által döntően meg­határozott politikai és tár­sadalmi rendszerbe kerül­tek, és erre lélektanilag nem voltak felkészülve. A másik mozzanat az, hogy a magyar társada­lom nincs felkészülve a rendszerváltozással járó szükségszerű nehézségek elviselésére. Duray kifejtette: „Ne­künk a saját elképzelése­inkhez, terveinkhez, prog­ramunkhoz kell magunkat tartani, függetlenül attól, hogy Magyarországon ép­pen milyen kormány van. Még akkor is, ha netán a magyar kormány a fordí­tottját akarná annak, amit mi akarunk, amit még 1990-ben célkitűzésként megfogalmaztunk.” Arra a kérdésre, vajon milyen magatartásra lehet részéről, illetve az Együtt­élés részéről számítani ak­kor, ha a jövendő magyar kormány határgaranciákat tartalmazó alapszerződést köt Szlovákiával, Duray így válaszolt: „A két nem­zetközi jogi alany tőlünk függetlenül úgy egyezhet meg, ahogy akar, de — megítélésem szerint — ha negyven éven keresztül a Rákosi-, majd a Kádár­rendszer ellenére is kitar­tottunk a magunk ügyei mellett, akkor egy Horn­­féle Magyarország alatt is ki tudunk majd tartani.” Az RMDSZ és az álta­la képviselt romániai ma­gyarság számára egyálta­lán nem mindegy, hogy egy politikailag stabil, gazdaságilag jó helyzet­ben lévő Magyarország áll-e mellettünk, ama cé­lok mellett, amelyek tá­mogatását mi többször is teljes nyíltsággal kértük és természetesnek tartot­tuk — mondotta Markó Béla, az RMDSZ szövet­ségi elnöke. A politikus kifejtette: az RMDSZ sze­mében fontos, hogy az el­múlt négy esztendőben a magyar kormány nagy fi­gyelmet fordított a hatá­ron túli magyarság kérdé­sére. Jól megtanultam, voltak rá évtizedeim: „A gyomornak nem szó kell, de kenyér, és vesszen éhen mind, aki he­nyél! A vörösök kitárt szí­vükbe zárták a nagyvilágnak minden proletárját.” Most, ezekben az órákban a ma­gyar nemzet jelentős — még mindig hiszem, hogy na­gyon nagy része — összeros­­kadt, mert hát a vörösök ke­belükre tudták ölelni a má­jus 8-án fegyelmezetten, ál­lampolgári kötelességének eleget tevő szavazók nagyobb hányadát. Ami természetesen még nem a végeredményt je­lenti, hiszen az egyéni országgyűlési képviselőket május 29-én fogjuk megválasztani, remélhetőleg már olyan körül­mények között, amelyben kisgazdák, szabad demokraták, kereszténydemokraták, fiatal demokraták, magyar igazsá­gosok, piacpártiak, egyesült kisgazdák és nagyon sokan, akik ama húsz-harminc százalékhoz tartoznál?, akik vasár­nap nem mentek el a szavazóhelyiségekbe, most tudni fog­ják, soha nem látott, nem tapasztalt egységes föllépésre van szükség. Ha ez nem következik be — ami szinte hihe­tetlen —, akkor jön el az a tragédia, amely vékonyka de­mokráciánk végét jelenthetné. Ezt elkerülendő, érzésem szerint, az előttünk álló három hosszú hétben nem szabad az elmúlt négy esztendőben tör­téntek hibáit keresni, már csak azért sem, mert minden jó­zan gondolkodású magyar embernek tudnia kell, példátla­nul nehéz körülmények között vette kezdetét Magyarorszá­gon a demokrácia. És a demokráciával együttjáró magáno­sítás és kárpótlás, és annyi minden, ami igenis egyértelmű­en jelezte: ebben a négy esztendőben válhattunk felnőtt ál­lampolgárokká, olyanokká, akiknek a nemzet, a haza sorsá­nak alakulásába igenis beleszólásunk van. Ezt a hatalmas eredményt mindenáron meg kell őriznünk, még akkor is, ha ehhez emberfeletti erőre lesz szükségünk. Mert arra lesz, hiszen emberfeletti lesz a próba most bebizonyíta­ni világsajtó a magyar választásokról Az MSZP nem ígért semmit? Az osztrák rádió (ORF) déli krónikájának kommen­tárjai között első helye vizsgálták a magyarorszá­gi választás témáját. Kari Stipsicz, az ORF budapesti tudósítója a szocialista győ­zelem okát elemezve kifej­tette, hogy ennek a siker­nek az atyja — a konzerva­tív kormánykoalíció. Az osztrák tudósító úgy érzékelte, hogy már tapasz­talhatók voltak a feszült­ség első jelei a szakszerve­zetek képviselői és Békési László között. Békési akár bediene nyugat-európai jobboldali szociáldemokra­tának is. — A fél évszázados moszkvai csatlóslét alól fel­­szabadulókat a Nyugat őszinte örömmel fogadta, de a győzelem órájában született számtalan ígéretet nagyon kevés tett követte — írta az olasz LTnforma­­zione. A lap Horn Gyuláról többek között megállapítot­ta: — Egyáltalán nem ha­sonlít fenyegető kozákra. De ismét egy történelmi fordulat kezese lehet: an­nak, hogy a Nyugat ráéb­red az ellenőrizhetetlenné váló válság veszélyére. A Szonda-Ipsos igazga­tója, Levendel Adám azt mondta a brit The Guar­­diannek nyilatkozva, hogy a szocialisták a második forduló után 148 képviselő­re számíthatnak a 386-ból. A The Guardian tudósí­tója szerint Magyarország csatlakozott Lengyelor­szághoz, Litvániához, Uk­rajnához, Bulgáriához és Romániához. Az MDF ügyetlen ijesztgető taktiká­ja öngól volt — írta, de fi­gyelmeztetett, hogy az MDF haláláról szóló hírek túlzottak. Emlékeztetett ar­ra, hogy hátravan a máso­dik forduló, és az MDF, amely erős vidéken, akkor még feltámadhat. A lengyel Rzeczpospoli­­ta című napilap tudósítójá­nak nyilatkozva Pető' Iván közölte, hogy nem lehet ki­zárni egy • esetleges MSZP—SZDSZ koalíció létrejöttét. A Slowo című jobboldali katolikus napi­lap szerint a jobboldali és a középpártok a magyar vá­lasztási törvény értelmé­ben még 3 hetet kaptak, hogy összefogjanak, és megakadályozzák a szocia­listák és a liberálisok kö­zös hatalomra jutását. Az olasz Corriere della Sera szerint a kelet-euró­pai országok történetében először látszik annak lehe­tősége, hogy a kommunis­ta rendszerrel szembeni el­lenállás történelmi magja a volt elnyomókkal egy kor­mányra kerül. A második fordulóban a mérleg nyelve a liberális demokraták lesznek, akik­nek vezetője, a vidékről jött közgazdász, Kuncze Gábor a magyar politikai megítélés szerint makulát­lan „személyi igazolvány­­nyal” rendelkezik: nem zsi­dó és nincs kommunista múltja. A liberális blokk­nak május 29-én este is ugyanazzal a viharos, a rombolás lehetőségét is ma­gában rejtő kérdéssel kell majd megbirkóznia — kö­zösen alkosson-e kor­mányt, vagy sem a szocia­listákkal — írja a lap. A német Frankfurter All­gemeine Zeitung szerint egy dolog a parlamenti vá­lasztások után sem lesz két­séges: a magyarok népé­nek négy év erőfeszítés után az elkövetkezendő négy évben is erőfeszítése­ket kell tennie. A tudósító arra is felhív­ta a figyelmet, hogy mind Horn Gyula, mind az MSZP többi vezetője óva­kodott az ígérgetéstől; az MSZP elnöke egyik utolsó választási fellépésekor csak erőfeszítéseket és ne­hézségeket tudott ígérni a hallgatóknak. Ilyen formán nem megle­pő, hogy az MSZP választá­si győzelem esetére nem ál­lított hivatalos miniszterel­nök-jelöltet. Választási győ­zelem esetén elfoglalna ugyan fontos pozíciókat, de a miniszterelnöki tisztséget inkább átengedné egy lehet­séges koalíciós partnernek — írja a Frankfurter Allge­meine, ismét helyt adva an­nak a feltételezésnek, hogy a miniszterelnök Kuncze Gábor lesz. A nagyvilág hírei *Az RMDSZ Maros megyei szervezete nyi­latkozatban emelte fel szavát a megyében ta­pasztalható különböző, az utóbbi időben meg­szaporodott magyarel­lenes megnyilvánulá­sok, a felelőtlen, kiszá­mított uszítás ellen. ^Pekingben ismét letar­tóztatták Csaj Vejmin kí­nai ellenzékit, az 1989-es diáklázadás egyik vezetőjét — jelen­tette az AFP. A 23 éves fiatalembert egyik hoz­zátartozója szerint ápri­lis 23-án vették őrizet­be, sorsa azóta ismeret­len. Csaj három és fél évet már ült a hadsereg által levert megmozdu­lásban való részvételé­ért. ^Jelcin orosz elnök tegnap győzelem napi beszédének végén kö­zölte, hogy jövőre, az ötvenedik évfordulón szobrot avatnak a le­gendás hadvezérnek, Georgij Zsukov mar­sallnak és hangsúlyoz­ta, hogy a jubileumig tisztázni kell a háború­ban eltűnt összes kato­na sorsát. ■fcHeves harcok dúltak hétfőn Ruanda fővárosá­ban a Ruandái Hazafias Front és a kormányerők között. Az összecsapá­sok miatt kénytelen volt visszafordulni egy, a vá­ros repülőtere felé tartó ENSZ-gép. VÉLEMÉNY Nem csak az éhség gyötörhet nunk: az első fordulóban győztesek nem az ország valósá­gos helyzetének megfelelő ígéreteket tettek. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, nem ala­kulhat Magyarországon olyan kormány, amelyik, mint azt úton-útfélen hallani, képes lenne eltörölni az adókat, képes lenne megszüntetni a munkanélküliséget, képes lenne mindazoknak a gondolnak a megoldására, amely gondo­kat a diktatúra évtizedeinek elmúltával igenis a demokrá­cia hozott felszínre. De csak felszínre hozta, mert a megis­mert gondok már az előző szocialista-kommunista hatal­mat rákényszerítették, a hatalom átadására. Akik átadták, most fennen hirdetik, biztos receptjük van arra a betegség­re, amelybén hazánk, nemzetünk szenved. De az ellenszer nem lapul ott a zsebükben, pártházaik páncélszekrényei­ben, s éppen ezért, Isten őrizz, hogy erre akkor döbben­jünk rá, amikor visszafordulásra, a helyes út ismételt meg­találására már nem lesz remény. Éppen ezért ezekben a he­tekben arra van szükségünk, hogy minden józanul gondol­kodó, nemzete és hazája iránt elkötelezetten érző magyar ember fogjon össze, s mentsük meg azt, ami még menthető. Mentsük meg szenvedéssel megteremtett értékeinket, hi­szen csak a lengyel példát figyeleűibe véve, ellenkező eset­ben országos méretű megmozdulások, polgári engedetlen­ség veheti kezdetét, ami bár erkölcsileg és érzelmileg ösz­­sze fog bennünket forrasztani, de gazdasági kárai fölbecsül­­hetetlenek lesznek. Képtelenség ma Magyarországon a nyugdíjakat na­gyobb mértékben emelni, mint ahogyan az az elmúlt négy évben történt, képtelenség kórházakat, iskolákat varázsol­ni, egyszerűen nem képzelhető el az a kánaán, amelyet most azok várnak, akik a baloldalra adták voksaikat. A bal­oldal minden bizonnyal el fog követni mindent, még tán emberfelettit is, hogy bebizonyítsa annak az ellenkezőjét, amit én modok, de ebben a térségben, ahol egy magyar kor­mánynak igenis 15 millió magyarért kell felelősséget válla­­nia, nem lesz képes fölszámolni például a munkanélkülisé­get. Ám ha mégis megteszi, mert beindítja a munkások tö­megeit foglalkoztató papírmasé gyárakat, biztosra vehet­jük, £ papírmasénak nem lesz Európában vagy a tengeren­túl piaca. Ha például a pedagógusokat meg akarja fizetni, be kell indítania a bankópréseket, s lehet, hogy november­re kétszázezret keres majd egy tanító, de egyszer csak ész­reveszi, hogy nicsak, már tízezer forint egy kiló cukor. Mindezzel nem szembenéznie egy pártnak, minderre nem felhívni a választók figyelmét, nem hiba, hanem bűn. Az észérvek mellett nem hagyható figyelmen kívül a lé­lek világa sem. Egyszerűen megdöbbent, azoknak fordított hátat május 8-án a szavazók nagyobb része, akik nem álla­mosítottak, kollektivizáltak, hanem pont ellenkezőleg, kár­pótoltak, KGST-t számoltak föl, s megszálló csapatokat utasítottak ki. Olyanoknak, akik a volt szocialista országok alkotta tűzfészekben igenis szélsőségektől mentes politizá­lást folytattak, s ezzel is stabilitást biztosítottak, akik von­zóvá tudták tenni az országot a térségbe vándorló működő tőke tulajdonosai előtt, akik frenetikus küzdelemmel törték meg az inflációt, építettek utakat, vízvezetéket és gázt, igaz, úgy, hogy mindezért a sajtó részéről semmiféle elis­merésben nem részesültek. Mindezeket a következő három hétben mindenkivel közölni lenne jó, s nagyon bízom ben­ne, hogy egyre többen lesznek, akik észreveszik: ha a gyo­mornak nem is szó kell, de kenyér, bizony tudni fogják, vannak szavak, amelyek rosszabbak, amelyek jobban bánt­ják az embert, mint az éhség. Merthogy a „vörösök kitárt szívükbe zárták a nagyvilágnak minden proletárját”, no, eb­ből a zárást sok millióan megismerhették, amikor a vörö­sök áldásos tevékenysége közben börtönbe kerültek, inter­náló táborba hurcolták őket, amiről ma ékesszólóan beszél­nek a tömegsírok fölé ütött kopjafák. (Vödrös Attila)

Next

/
Oldalképek
Tartalom