Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ Keresztény szakszervezetek Pozsonyban Amit nem old meg a piac Hatodik alkalommal rendezték meg a napokban az európai Keresztény Szakszervezetek Együttműködési Konferenciáját, ezúttal Pozsonyban. A tanácskozáson az MSZOSZ kereszténydemokrata és keresztényszociális platformjának elnökeként részt vett Péter Mihály, a KDNP Pest megyei titkára, az aszódi választókerület képviselőjelöltje. Izetbegovic nyílt levele Tudjmanhoz Kéksisakos—szerb tuzpárbaj A politikus lapunknak elmondta, hogy számos előadás hangzott el a közép-kelet-európai szakszervezetek helyzetéről, a térség politikai viszonyairól az európai integráció folyamatával öszszefüggésben. A résztvevőkhöz többek között Jan Sokol nagyszombati püspök és Jan Camogursky volt szlovák kormányfő Kari Klein, az osztrák ÖGB elnökségi tagja, szövetségi titkár is szólt: utóbbi a közép-kelet-európai kihívásokról, ezen belül a szakszervezeti szabadságjogokról beszélt. Julius Brocka szlovák munkaügyi miniszter tájékoztatójából kiderült, hogy a magánosítás nehézségei és a munkanélküliség hasonló gondokat okoz, mint Magyarországon. Alois Mock osztrák külügyminiszter kifejtette: a volt szocialista országok átalakulása sokkal nehezebb, mint ahogyan azt Nyugaton elgondolták. A demokraták átvették a felelősséget, de a régi rendszert nem tudták teljesen megszüntetni. A közelgő választások, különösen Magyarországon sorsdöntőek lesznek. Az alkancellár úgy ítélte meg, hogy nincsen visszaút és erre a baloldal sem törekszik. Péter Mihály előadásában kifejtette: a négy év egyik tanulsága az, hogy a szakszervezetek nem mondhatnak le a politikai érdekérvényesítés eszközeiről. • A kizárólagos politikai erőkhöz kapcsolódó szakszervezeteknek ugyanakkor kevés esélyük van: a nagy szakszervezeteken belül viszont a tagság világnézete eltérő. Péter Mihály kifejezte azt a reményét, hogy a választások után oldódni fog a szakszervezetek közötti és azok iránti bizalmatlanság hazánkban. A magyar szakszervezeti mozgalomnak szervezeti megújulással együtt stabilizálódásra van szüksége — mondta az előadó. Fritz Verzednitsch, szociáldemokrata képviselő, az Európa Szakszervezeti szövetség elnökeként tartott referátumot. Kifejtette, hogy a piac nem old meg mindent, ezért a kormányoknak egyenlő súlylyal kell kezelniük a gazdasági és a szociális ügyeket. Balázs Gusztáv Brit ENSZ-katonák pénteken Gorazsde biztonsági övezetében három szerb katonát megöltek, ötöt súlyosan megsebesítettek. Ezt Paleből, a boszniai szerb főhadiszállásról jelentette a szerb ellenőrzés alatt álló televízió. A híradást a Reuter által idézett BBC rádió- és tévéfigyelő szolgálata hallgatta le. Eric Chaperon, az ENSZ katonai szóvivője szombaton jelentette: boszniai szerb katonák Gorazsde biztonsági övezetében többször is rálőttek járőröző brit ENSZ-katonákra. A világszervezet kék sisakját viselő katonák viszonozták a tüzet. A szerbek azonban követ-Részeredmények Dél-Afrikából A Dél-Afrikai Köztársaságban a szavazatok'9,1 százalékának összesítése alapján az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) túlhaladta az abszolút többséget. Az AP szerint: 1. ANC — 53,5 százalék, 2. Nemzeti Párt — 34,1; 3. Szabadságpárt — 3,8; 4. Inkatha Szabadság Párt —3,2; 5. Demokrata Párt — 2,7; 6. Pánafrikai Kongresszus — 1,2; 7. Afrikai Kereszténydemokrata Párt — 0,6. ték a járőröket, és ismét lövöldözni kezdtek. A tuzpárbaj után a britek visszavonultak; közülük senki sem sérült meg. Chaperon szombaton azt mondta, hogy a brit katonák három szerbet feltételezhetően megsebesítettek. Ismeretlen fegyveresek az ENSZ boszniai békefenntartó erőinek (Unprofor) a kötelékébe tartozó dán harckocsikat támadtak meg pénteken este Tuzla környékén — közölte szombaton Dacre Holloway, az Unprofor egyik szóvivője. Mind elmondta, a harckocsikat azért vezényelték a kelet-boszniai város térségébe, mert ott támadás érte az ENSZ megfigyelőinek egyik „A pápa fel fog gyógyulni” — jelentette ki teljes határozottsággal Gianfranco Fineschi olasz sebészprofesszor, aki péntek délután operációt hajtott végre a combnyaktöréssel kórházba került II. János Pálon. A műtét után tartott sajtóértekezleten Fineschi professzor hangsúlyozta, hogy a jó két óráig tartó sebészeti beavatkozás minden komplikáció nélkül zajlott, vérátömlesztésre nem volt szükség. II. Jáállását. Amikor a harcjárművek a körzetbe értek, harckocsi-elhárító lövedéket lőttek ki rájuk. A dánok viszonozták a tüzet. Az incidensben nem sebesült meg senki sem. Alija Izetbegovic bosnyák államfő Franjo Tudjmanhoz intézett nyílt levelében arra kérte a horvát elnököt, hogy vesse latba befolyását a bosnyák—horvát föderációról rendelkező alkotmány mielőbbi kidolgozása érdekében. A levél tartalmát a szarajevói rádió ismertette. Izetbegovic azt is javasolta, hogy a két ország vezetői mihamarabb tárgyalják meg a föderáció megteremtésével kapcsolatos kérdéseket. nos Pál diszlokációval járó szubkapitális combnyaktörést szenvedett, ezért protézissel helyettesítették a legfelső törött részt, a combnyakcsont-fejet és a teljes ízvápát. A protézis jobb illeszkedése érdekében a csípőcsontból is egy darabot csonkolni kellett. A protézist az első jelek szerint jól befogadta a beteg szervezete. Fineschi professzor prognózisa szerint a pápa két-három hét múlva hagyhatja el a kórházat. A nagyvilág hírei Színtiszta spekulációnak nevezte a brit védelmi minisztérium szóvivője tegnap azt a híresztelést, hogy ki akarnák vonni a Királyi Légierő' valamennyi harcigépét és helikopterét Németországból. % Újabb semlegességi vita bontakozik ki az osztrák belpolitikában. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kongresszusán utalt arra, hogy nem elképzelhetetlen újabb népszavazás — ezúttal Ausztria semlegességéről. F Készültségbe helyezték szombaton a dél-koreai légierőt és a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai harci gépeket, miután déli irányba tartó észak-koreai repülőgépeket észleltek. A riadót három órával később lefújták. ¥ Borisz Jelcin orosz és Guntis Ulmanis lett elnök szombat dálután aláírta azt az öt szerződésből álló dokumentumcsomagot, amelynek értelmében augusztus 31-éig Moszkva kivonja a balti köztársaságban állomásozó egységeit; ezzel lezárult a két ország viszonyát megterhelő hosszas huzavona. Sikeres műtét a pápán VÉLEMÉNY Pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Nincs vezetője a magyar népnek, nincs, akiben bízzék, ellenségeinek kezébe esett, s most, hogy választás elé állítják, csak azon töprenghet: számára idegen urak közül melyik kínálja a kisebbik rosszat. Nincs bizalma többé azokban, kik négy esztendeje övéinek hirdették magukat. Szántszándékkal árulók vagy vakok voltak? Vagy olyan gyenge képességűek, akik a közelkeleti háború arab katonájához hasonlatosak (hang az izraeli lövészárokból: „Musztafa!” — „Itt vagyok! Mit akarsz?” — Golyó az izraeli lövészárokból)? „Magyarország bajban van” — figyelmeztet a Magyar Egyeztető Testület tíz nappal a választás előtt. Magyarország már akkor bajban volt, amikor miniszterelnökét nem engedték be a magyarnak hazudott Televízió épületébe. Amikor nem volt annyi magyar erő, hogy az Aczél szervezte inverz-nyilas söpredéket kiverte volna a Televízió és a Rádió épületéből. Amikor balga, naiv, hiszékeny és rossz ösztönű, rossz reflexű új vezérkarát hétpróbás intellektuális banditák (kiknek vezényszavára emez báván ismételgette, hogy „liberálisok”, hogy „kemény mag”, ahelyett, hogy megmondta volna magyarul, kicsodák) kuncogva csalták egyik gödörből a másikba, s mikor szennyvíz-borítottan üggyel-bajjal kimászott, még arcul köpni is hagyta magát — zavart félmosolylyal törölgetvén nemzetet képviselő arcáról' a köpést. Amikor engedelmes kórusban szajkózta azokról, kik soraiból elkiáltották magukat: „ebből elég!” — szajkózta, hogy „szélsőjobboldali”, meg „neonáci”, meg „antiszemita”. A vakok (vagy szimuláns vakok?) kiűzték maguk közül a látót. S olyannyira érzéketlenek voltak, hogy még azt sem érezték: eleven szenet gyűjtenek a fejükre, hiszen a magyar nép mind jobban szégyellt? magát, s mind ingerültebb lett. A magyar nép, mely hovatovább úgy érezte, hogy a Lechmezejéről hazazavart, orruk-fülük ésonkította gyászmagyarok állnak az élükön, s csömört kapott. Mi lesz ennek a csömörnek a következménye, csömörlők és megcsömörlöttek? A magyar nép nem hisz többé a valóságtól elrugaszkodott zengzeteknek. Nemcsak annak nem hisz, hogy a nemzet végre magára talált (majd adnak neki, ha magára talál, majd adnak neki új — és nem is olyan nagyon új urai), nemcsak az emberiség sok évezredes tapasztalataival ellenkező liberális ostobaságoknak nem hisz, nemcsak azt nem hiszi el,' hogy a bűnözőnek van igaza a rendőrrel szemben, meg hogy a magyar eleve azok szolgájának született, kik azt hirdetik magukról, hogy magasabb az intelligenciahányadosuk (vagyis magasabbrendű faj, fertőzéses náci-skizofréniájuk zajlásában), hanem nagyon elege van már a demokrácia ezerszer megcsúfolt „szentségéből”. Nem lehet többé azzal ijesztgetni, hogy „itt nem lesz demokrácia”. Mert azt kérdezi: hát eddig volt? Hát eddig nem nevetséges ködalak, maguk felé hajló kezű szentek sátán-litánia szövege volt a „demokrácia”? A magyar nép rendet, biztonságot és kiszámíthatóságot akar. S ezért képes még azokra is szavazni, akiket egyszer már megutált. Mert az már belehalványult a múltba. Ez az új utálat azonban még nagyon friss. Amazoktól tudja, mit várhat, nincsenek illúziói. Ám nincs annál fájóbb, mint mikor az okoz elviselhetetlenül megszégyenítő csalódást, akit az ember szeretett, aki előtt kitárta szívét, akinek feltétlen bizalommal kiszolgáltatta magát. Magyarország bajban van, s ha a baj rászakad, a felelősséget a nemzet, ha még lesz életlehetősége, kutatni fogja. Vajon, ha beázik a háztető, befolyik a szobába a víz, annak az Isten az oka, vagy a természet, vagy a légkör, vagy a felleggé sűrűsödött pára? Nem az a felelős, aki hagyta, hogy szétcsússzanak a cserepek s aki elhanyagolta a szigetelést? Ha a farkas az akolból elrabolja a juhot, vajon a farkas a hibás? Hiszen a farkas csak a génjeibe írt parancsoknak engedelmeskedett. Nem az a hibás, aki rosszul őrizte az állományt és nem gondoskodott biztonságról? Egyetlen természeti jelenség sem adhat mást, mi lényege; A MUOSZ (nem német) SS-falkája sem. a „keménymag” pusztító vírusai sem (hogy eufemisztikusak legyünk). A magyar nép megbízott valakiket, hogy életét és jövőjét, a történelem adta esélyt kihasználva, biztosítsák. Nos, hogyan adnak számot a megbízás teljesítéséről? Kik elől futottak meg nyuszikák módjára? Milyen ostorcserdítésekre húzták be nyakukat, s alázkodtak meg arcátlan senkifiai előtt? A dollárfejedelem pénzrongyaiért elvesztegették Isten aranypénzét, melyet felkínált a magyar nemzetnek négy évvel ezelőtt. S ha magyar önérzettel ellenálltak volna? Ha kitették volna magukat a „bukásnak”, mint Dugovics Tituszok, hogy azzal leplezzék le a Disznófejű Nagyúr pőre erőszakosságát? A magyar nép erkölcsi ereje most újra a legnagyobb lenne Európában, mint 1956-ban volt; szenvedné a túlerő dühödt tombolását, de magáénak mondhatná a jövőt, a bátor sorsvállalás pályadíját, az élet koszorúját, melyet megnyert volna. Jaj annak a népnek, amelynek vezetői gyáván meghunyászkodnak. Jaj annak a népnek, amelynek vezetői meghasonlanak, miközben ellenségei összefognak és tábort ütnek ellene. Jaj annak a népnek, amelynek nincs már szelleme, hajlandó őseit is megtagadni jegybankjának devizatartalékaiért. Jaj annak a népnek, mely inkább meggyőzi magát, hogy hiszi azokat a hazugságokat, melyeket a hazáját arcátlanul elfoglalók fenyegetőleg adnak be neki, mintsem vállalná a kemény ellenállás kockázatát, s parancsra lemond önmagáról, mintsem vállalná önnömagát! Jaj a népnek, mely az anyaméhben pusztítja el a gyermekeit s azoknak, kik megszülettek, idegen neveket ad, csakhogy elnyerje azok tetszését, kik rátaposnak. Jaj a népnek, mely megadja magát, s két pogány közt lemond egyetlen hazájáról. * Magára hagyott, megcsalt, megcsúfolt, árva magyar nép, mi megy végbe most tudatodban és lelked tudattalan mélyeiben? Lesz-e még irgalmas hozzád Isten, ki alkalmatlan vezetőkkel vert meg újólag? Isten, kikhez hiába imádkozunk, hogy áldd meg a magyart, legalább még egy haladékot adj neki. Világosítsd meg elméjét, hogy gyásznappá ne váljék 1994. május 8., májusi fagyban meg ne dermedjenek életnedvei. Magyarországról, romlott hazánkról, meg ne feledkezzél szegény magyarokról. Csatanap alkonyán, a szellem Lech-mezején
