Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ Keresztény szakszervezetek Pozsonyban Amit nem old meg a piac Hatodik alkalommal rendezték meg a napokban az eu­rópai Keresztény Szakszervezetek Együttműködési Konferenciáját, ezúttal Pozsonyban. A tanácskozáson az MSZOSZ kereszténydemokrata és keresztényszociá­lis platformjának elnökeként részt vett Péter Mihály, a KDNP Pest megyei titkára, az aszódi választókerület képviselőjelöltje. Izetbegovic nyílt levele Tudjmanhoz Kéksisakos—szerb tuzpárbaj A politikus lapunknak el­mondta, hogy számos elő­adás hangzott el a közép-ke- let-európai szakszervezetek helyzetéről, a térség politi­kai viszonyairól az európai integráció folyamatával ösz- szefüggésben. A résztvevők- höz többek között Jan Sokol nagyszombati püspök és Jan Camogursky volt szlovák kormányfő Kari Klein, az osztrák ÖGB elnökségi tag­ja, szövetségi titkár is szólt: utóbbi a közép-kelet-európai kihívásokról, ezen belül a szakszervezeti szabadságjo­gokról beszélt. Julius Broc- ka szlovák munkaügyi mi­niszter tájékoztatójából kide­rült, hogy a magánosítás ne­hézségei és a munkanélküli­ség hasonló gondokat okoz, mint Magyarországon. Alois Mock osztrák kül­ügyminiszter kifejtette: a volt szocialista országok át­alakulása sokkal nehezebb, mint ahogyan azt Nyugaton elgondolták. A demokraták átvették a felelősséget, de a régi rendszert nem tudták tel­jesen megszüntetni. A közel­gő választások, különösen Magyarországon sorsdöntő- ek lesznek. Az alkancellár úgy ítélte meg, hogy nincsen visszaút és erre a baloldal sem törekszik. Péter Mihály előadásában kifejtette: a négy év egyik ta­nulsága az, hogy a szakszer­vezetek nem mondhatnak le a politikai érdekérvényesítés eszközeiről. • A kizárólagos politikai erőkhöz kapcsoló­dó szakszervezeteknek ugyanakkor kevés esélyük van: a nagy szakszervezete­ken belül viszont a tagság vi­lágnézete eltérő. Péter Mi­hály kifejezte azt a remé­nyét, hogy a választások után oldódni fog a szakszer­vezetek közötti és azok irán­ti bizalmatlanság hazánkban. A magyar szakszervezeti mozgalomnak szervezeti megújulással együtt stabilizá­lódásra van szüksége — mondta az előadó. Fritz Verzednitsch, szociál­demokrata képviselő, az Eu­rópa Szakszervezeti szövet­ség elnökeként tartott referá­tumot. Kifejtette, hogy a piac nem old meg mindent, ezért a kormányoknak egyenlő súly- lyal kell kezelniük a gazdasá­gi és a szociális ügyeket. Balázs Gusztáv Brit ENSZ-katonák pénteken Gorazsde biztonsági övezeté­ben három szerb katonát meg­öltek, ötöt súlyosan megsebe­sítettek. Ezt Paleből, a bosz­niai szerb főhadiszállásról je­lentette a szerb ellenőrzés alatt álló televízió. A híradást a Reuter által idézett BBC rá­dió- és tévéfigyelő szolgálata hallgatta le. Eric Chaperon, az ENSZ katonai szóvivője szombaton jelentette: boszniai szerb kato­nák Gorazsde biztonsági öve­zetében többször is rálőttek járőröző brit ENSZ-katonák- ra. A világszervezet kék sisak­ját viselő katonák viszonoz­ták a tüzet. A szerbek azonban követ­Részeredmények Dél-Afrikából A Dél-Afrikai Köztársaság­ban a szavazatok'9,1 száza­lékának összesítése alap­ján az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) túlha­ladta az abszolút többsé­get. Az AP szerint: 1. ANC — 53,5 százalék, 2. Nemzeti Párt — 34,1; 3. Szabadságpárt — 3,8; 4. Inkatha Szabadság Párt —3,2; 5. Demokrata Párt — 2,7; 6. Pánafrikai Kong­resszus — 1,2; 7. Afrikai Kereszténydemokrata Párt — 0,6. ték a járőröket, és ismét lövöl­dözni kezdtek. A tuzpárbaj után a britek visszavonultak; közülük senki sem sérült meg. Chaperon szombaton azt mondta, hogy a brit kato­nák három szerbet feltételez­hetően megsebesítettek. Ismeretlen fegyveresek az ENSZ boszniai békefenntartó erőinek (Unprofor) a köteléké­be tartozó dán harckocsikat tá­madtak meg pénteken este Tuzla környékén — közölte szombaton Dacre Holloway, az Unprofor egyik szóvivője. Mind elmondta, a harcko­csikat azért vezényelték a ke­let-boszniai város térségébe, mert ott támadás érte az ENSZ megfigyelőinek egyik „A pápa fel fog gyógyul­ni” — jelentette ki teljes határozottsággal Gianfran­co Fineschi olasz sebész­professzor, aki péntek dél­után operációt hajtott vég­re a combnyaktöréssel kór­házba került II. János Pá­lon. A műtét után tartott saj­tóértekezleten Fineschi professzor hangsúlyozta, hogy a jó két óráig tartó sebészeti beavatkozás min­den komplikáció nélkül zajlott, vérátömlesztésre nem volt szükség. II. Já­állását. Amikor a harcjármű- vek a körzetbe értek, harcko- csi-elhárító lövedéket lőttek ki rájuk. A dánok viszonozták a tüzet. Az incidensben nem sebesült meg senki sem. Alija Izetbegovic bosnyák államfő Franjo Tudjmanhoz intézett nyílt levelében arra kérte a horvát elnököt, hogy vesse latba befolyását a bos­nyák—horvát föderációról rendelkező alkotmány mielőb­bi kidolgozása érdekében. A levél tartalmát a szarajevói rá­dió ismertette. Izetbegovic azt is javasolta, hogy a két ország vezetői mihamarabb tárgyal­ják meg a föderáció megte­remtésével kapcsolatos kérdé­seket. nos Pál diszlokációval járó szubkapitális comb­nyaktörést szenvedett, ezért protézissel helyette­sítették a legfelső törött részt, a combnyakcsont-fe- jet és a teljes ízvápát. A protézis jobb illeszkedése érdekében a csípőcsontból is egy darabot csonkolni kellett. A protézist az első jelek szerint jól befogadta a beteg szervezete. Fine­schi professzor prognózi­sa szerint a pápa két-há- rom hét múlva hagyhatja el a kórházat. A nagyvilág hírei Színtiszta spekuláció­nak nevezte a brit védel­mi minisztérium szóvivő­je tegnap azt a híreszte­lést, hogy ki akarnák vonni a Királyi Légierő' valamennyi harcigépét és helikopterét Németor­szágból. % Újabb semlegességi vita bontakozik ki az oszt­rák belpolitikában. Alois Mock külügyminiszter a Zöldek hét végi EU-kong- resszusán utalt arra, hogy nem elképzelhetetlen újabb népszavazás — ez­úttal Ausztria semlegessé­géről. F Készültségbe helyez­ték szombaton a dél-ko­reai légierőt és a Dél-Ko- reában állomásoztatott amerikai harci gépeket, miután déli irányba tar­tó észak-koreai repülőgé­peket észleltek. A riadót három órával később le­fújták. ¥ Borisz Jelcin orosz és Guntis Ulmanis lett elnök szombat dálután aláírta azt az öt szerződésből álló dokumentumcsomagot, amelynek értelmében au­gusztus 31-éig Moszkva kivonja a balti köztársa­ságban állomásozó egysé­geit; ezzel lezárult a két ország viszonyát megter­helő hosszas huzavona. Sikeres műtét a pápán VÉLEMÉNY Pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Nincs vezetője a magyar nép­nek, nincs, akiben bízzék, ellensége­inek kezébe esett, s most, hogy vá­lasztás elé állítják, csak azon töp­renghet: számára idegen urak közül melyik kínálja a kisebbik rosszat. Nincs bizalma többé azokban, kik négy esztendeje övéinek hirdették magukat. Szántszándékkal árulók vagy vakok voltak? Vagy olyan gyenge képességűek, akik a közel- keleti háború arab katonájához ha­sonlatosak (hang az izraeli lövészárokból: „Musztafa!” — „Itt vagyok! Mit akarsz?” — Golyó az izraeli lövészárok­ból)? „Magyarország bajban van” — figyelmeztet a Magyar Egyeztető Testület tíz nappal a választás előtt. Magyaror­szág már akkor bajban volt, amikor miniszterelnökét nem en­gedték be a magyarnak hazudott Televízió épületébe. Ami­kor nem volt annyi magyar erő, hogy az Aczél szervezte in­verz-nyilas söpredéket kiverte volna a Televízió és a Rádió épületéből. Amikor balga, naiv, hiszékeny és rossz ösztönű, rossz reflexű új vezérkarát hétpróbás intellektuális banditák (kiknek vezényszavára emez báván ismételgette, hogy „libe­rálisok”, hogy „kemény mag”, ahelyett, hogy megmondta volna magyarul, kicsodák) kuncogva csalták egyik gödörből a másikba, s mikor szennyvíz-borítottan üggyel-bajjal kimá­szott, még arcul köpni is hagyta magát — zavart félmosoly- lyal törölgetvén nemzetet képviselő arcáról' a köpést. Ami­kor engedelmes kórusban szajkózta azokról, kik soraiból el­kiáltották magukat: „ebből elég!” — szajkózta, hogy „szélső- jobboldali”, meg „neonáci”, meg „antiszemita”. A vakok (vagy szimuláns vakok?) kiűzték maguk közül a látót. S olyannyira érzéketlenek voltak, hogy még azt sem érez­ték: eleven szenet gyűjtenek a fejükre, hiszen a magyar nép mind jobban szégyellt? magát, s mind ingerültebb lett. A magyar nép, mely hovatovább úgy érezte, hogy a Lech- mezejéről hazazavart, orruk-fülük ésonkította gyászmagya­rok állnak az élükön, s csömört kapott. Mi lesz ennek a csömörnek a következménye, csömörlők és megcsömörlöttek? A magyar nép nem hisz többé a valóságtól elrugaszkodott zengzeteknek. Nemcsak annak nem hisz, hogy a nemzet vég­re magára talált (majd adnak neki, ha magára talál, majd ad­nak neki új — és nem is olyan nagyon új urai), nemcsak az emberiség sok évezredes tapasztalataival ellenkező liberális ostobaságoknak nem hisz, nemcsak azt nem hiszi el,' hogy a bűnözőnek van igaza a rendőrrel szemben, meg hogy a ma­gyar eleve azok szolgájának született, kik azt hirdetik maguk­ról, hogy magasabb az intelligenciahányadosuk (vagyis ma- gasabbrendű faj, fertőzéses náci-skizofréniájuk zajlásában), hanem nagyon elege van már a demokrácia ezerszer megcsú­folt „szentségéből”. Nem lehet többé azzal ijesztgetni, hogy „itt nem lesz demokrácia”. Mert azt kérdezi: hát eddig volt? Hát eddig nem nevetséges ködalak, maguk felé hajló kezű szentek sátán-litánia szövege volt a „demokrácia”? A magyar nép rendet, biztonságot és kiszámíthatóságot akar. S ezért képes még azokra is szavazni, akiket egyszer már megutált. Mert az már belehalványult a múltba. Ez az új utálat azonban még nagyon friss. Amazoktól tudja, mit vár­hat, nincsenek illúziói. Ám nincs annál fájóbb, mint mikor az okoz elviselhetetlenül megszégyenítő csalódást, akit az ember szeretett, aki előtt kitárta szívét, akinek feltétlen biza­lommal kiszolgáltatta magát. Magyarország bajban van, s ha a baj rászakad, a felelőssé­get a nemzet, ha még lesz életlehetősége, kutatni fogja. Va­jon, ha beázik a háztető, befolyik a szobába a víz, annak az Isten az oka, vagy a természet, vagy a légkör, vagy a felleg- gé sűrűsödött pára? Nem az a felelős, aki hagyta, hogy szét­csússzanak a cserepek s aki elhanyagolta a szigetelést? Ha a farkas az akolból elrabolja a juhot, vajon a farkas a hibás? Hiszen a farkas csak a génjeibe írt parancsoknak engedel­meskedett. Nem az a hibás, aki rosszul őrizte az állományt és nem gondoskodott biztonságról? Egyetlen természeti je­lenség sem adhat mást, mi lényege; A MUOSZ (nem német) SS-falkája sem. a „keménymag” pusztító vírusai sem (hogy eufemisztikusak legyünk). A magyar nép megbízott valaki­ket, hogy életét és jövőjét, a történelem adta esélyt kihasznál­va, biztosítsák. Nos, hogyan adnak számot a megbízás teljesí­téséről? Kik elől futottak meg nyuszikák módjára? Milyen ostorcserdítésekre húzták be nyakukat, s alázkodtak meg ar­cátlan senkifiai előtt? A dollárfejedelem pénzrongyaiért el­vesztegették Isten aranypénzét, melyet felkínált a magyar nemzetnek négy évvel ezelőtt. S ha magyar önérzettel ellenálltak volna? Ha kitették vol­na magukat a „bukásnak”, mint Dugovics Tituszok, hogy az­zal leplezzék le a Disznófejű Nagyúr pőre erőszakosságát? A magyar nép erkölcsi ereje most újra a legnagyobb lenne Európában, mint 1956-ban volt; szenvedné a túlerő dühödt tombolását, de magáénak mondhatná a jövőt, a bátor sorsvál­lalás pályadíját, az élet koszorúját, melyet megnyert volna. Jaj annak a népnek, amelynek vezetői gyáván meghu­nyászkodnak. Jaj annak a népnek, amelynek vezetői meghasonlanak, mi­közben ellenségei összefognak és tábort ütnek ellene. Jaj annak a népnek, amelynek nincs már szelleme, hajlan­dó őseit is megtagadni jegybankjának devizatartalékaiért. Jaj annak a népnek, mely inkább meggyőzi magát, hogy hiszi azokat a hazugságokat, melyeket a hazáját arcátlanul el­foglalók fenyegetőleg adnak be neki, mintsem vállalná a ke­mény ellenállás kockázatát, s parancsra lemond önmagáról, mintsem vállalná önnömagát! Jaj a népnek, mely az anyaméhben pusztítja el a gyerme­keit s azoknak, kik megszülettek, idegen neveket ad, csak­hogy elnyerje azok tetszését, kik rátaposnak. Jaj a népnek, mely megadja magát, s két pogány közt le­mond egyetlen hazájáról. * Magára hagyott, megcsalt, megcsúfolt, árva magyar nép, mi megy végbe most tudatodban és lelked tudattalan mélyeiben? Lesz-e még irgalmas hozzád Isten, ki alkalmat­lan vezetőkkel vert meg újólag? Isten, kikhez hiába imádkozunk, hogy áldd meg a ma­gyart, legalább még egy haladékot adj neki. Világosítsd meg elméjét, hogy gyásznappá ne váljék 1994. május 8., májusi fagyban meg ne dermedjenek életnedvei. Magyaror­szágról, romlott hazánkról, meg ne feledkezzél szegény magyarokról. Csatanap alkonyán, a szellem Lech-mezején

Next

/
Oldalképek
Tartalom