Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

PEST MEGYEI XXXVIII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Ára: 13,50 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ Majálisok a választások jegyében Felismerjük-e a tétjét? A hajrához érkezett választási kampány jegyében telt az idei május elseje. Az ország számos települé­sén rendeztek pártok, önkormányzatok, civil szerve­zetek kikapcsolódást és vitatkozást kínáló majálist. Mint tudósításainkból kiderül — ahogyan a választá­si küzdelem eddigi szakaszában, úgy tegnap is — az érvek ütköztek keményen... Amennyiben a baloldali és/vagy a liberális ellen­zék kerül hatalomra a kö­zelgő parlamenti választá­sok nyomán, négyévi fellé­legzés után ismét háttérbe fog szorulni a keresztény­nemzeti gondolat — mond­ta Giczy György, Pest me­gye 11. számú országgyű­lési választókerülete ke­reszténydemokrata jelöltje tegnap Szentendrén, a KDNP helyi szervezete, a Pro Musica Antiqua Hun- garica és a Danubiana Egyesület által szervezett templomdombi majális nagygyűlésén. A rendezvé­nyen — amely a közös po- mázi és szentendrei Cecí- lia-kórus, valamit a Kecs­kés Együttes műsorával kezdődött — beszédet mondott Hasznos Miklós, a párt alelnöke is. — A nemzet egy részé­ben nosztalgia ébredt, pon­tosabban nosztalgiát ébresz­tettek a szocialista rendszer iránt az elmúlt négy év so­rán, így aztán a választáso­kon az dől el, továbbha- lad-e az ország az 1990-ben megkezdett úton, Giczy György országgyűlési képviselő a templomdom­bi majálison Erdősi Agnes felvétele te: reményei szerint a társa­dalom belátja, hogy a dé- mosz, vagyis a választópol­gárok aktivitása nélkül nincs, nem lehet demokrá­cia. Giczy György beszédé­ben megfogalmazta: az el­múlt ciklus ellentmondásai, nehézségei ellenére hibá­san ítélkezik, aki azt mond­ja, hogy helytelen, zsákut­cába vivő a keresztény­nemzeti gondolaton alapu­ló politika. A történelem ta­núságtétele szerint csak ilyen alapon lehet eredmé­nyesen és igazságosan or­szágot irányítani. R. Z. (További tudósítások a 3. oldalon) A MIÉP kamaraerdei ünnepségét felkereste Hasznos Miklós, a KDNP alelnöke is, aki képünkön Csurka Ist­vánnal, a Magyar Igazság és Élet Pártja társelnökével beszélget Talum Attila felvétele Itt élned kell Meddig hallatszik el — térben és időben — a két évszá­zaddal ezelőtt kimondott szó? Milyen aktualitása van a nemzetben gondolkodásnak akkor, amikor a nemze­tért és szabadságért kiálló nagyságok életüket kockáz­tatják, és nem csupán tizenhármán, és nem csak Ara­don? Miként lehet egy emberi magatartást kimenekíte­ni az erőszakon alapuló rendszerből — akár az emigrá­ció megannyi bélyegének a vállalásával? Kérdések, melyekre gyönyörű választ kaphatott az, aki április 28-án részt vett a Jósika Miklós kétszázadik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken Tor­dán, a hajdani szülőföldön, ahol emléktábla kerülhe­tett fel ismét a nagy előd szülőházának a falára. Hogy ki-ki hogyan rendezi el önmagában az említett kérdé­sek válaszait, s hogy az erdélyi magyar értelmiségnek mai gondjában, bajában mit segíthet a kétszáz év szel­lemi és magatartásbeli hozadéka — nem lehet egyet­len cikk témája. Mégis szólni kell róla, mert úgy tűnik, a kétszáz év utáni erdélyi magyarok, a mai emléktáb- la-avatók mintha ugyanolyan kérdésekkel szembesül­nének, mint a romantika kötelékeiből szabdulni nem tudó Jósika Miklós, a regényíró és gróf, a szellem és a föld javainak bőkezű birtokosa, aki a fölszabadított ro­mán jobbágyaitól ugyanúgy kapta meg a történelmi bo­tütéseket, mintha a világ legnagyobb román-falója lett volna... Az emléktábláról még le sem ereszkedett a lepel, amikor az eleredő eső láttán valaki megjegyezte: „úgy zuhog, mintha a történelmünket akarná elmosni”. Ki­mosni — helyesbítettem, mert hiszen az erdélyi részek megszülni ugyan megszülték a „nagyokat”,de megtar­tani mintha már nem lett volna elegendő' erejük. A történelem zuhatagjai miatt? Tordán arra a gondolkodóra emlékeztek minap, akit újra vissza kell „lopni”az elhagyott szülőföld szel­lemi talajába. Arra, aki (az emigráció választásával) életével és munkáival mentette át időkön a szabadság, a függetlenség gondolatát. Pedig akár Aradon is végez­hette volna! A Tordán felzengő Szózat híres sorának első részét — itt élned kell! fogadta el az a Jósika, aki Európá­ban magyarként töprengett. Akkor is, és most is „Arad” volt ez a javából. Bágyoni Szabó István Kalákában épültek Házavatás Gödöllőn Egy éve annak, ■ hogy elkészült Gö­döllőn a Házat-Ha- zát Alapítvány ma­gyarországi központjának épülete. Ezzel egyidőben kezdődött el négy családi és hat sorház, valamint hat üz­lethelyiség építése. Ezeket tegnap délután neves közéle­ti személyiségek adták át a Köztársaság útról nyíló Bes­senyei György és Róber Fló- ris utcában. Az alapítvány szervezésében, közös össze­fogással megépített ottho­nok alapterülete 80—100 négyzetméter, ami jelzi: csa­ládcentrikus lakásmodellről van szó. Képünkön az új la­kások tulajdonosai. Talum Attila felvétele Pápai ima a betegágyról A vatikáni Szent Péter téren tegnap összegyűlt hívek a szombaton kórházi szobájá­ban rögzített felvételről hall­hatták II. János Pált, aki a Re­gina Cóeli imádságot mondta el. A pápa külön megemléke­zett a munka ünnepéről is. (Információnk a pápa műtétjéről a 2. oldalon) Komáromi csúcstalálkozó Magyar—szlovák kormány­fői találkozó kezdődött teg­nap este nem sokkal 8 óra előtt — a magyar részen — Dél-Komáromban. Az előze­tes értesülések szerint Boross Péter és Jozef Moravcík meg­beszélésén nem születik konk­rét megállapodás, de minden, a kétoldalú kapcsolatokban fontos kérdésről véleményt cseréltek. Valószínűleg szó volt a magyar kisebbség hely­zetéről, Bős—Nagymaros to­vábbi sorsáról, valamint új ha­tárátkelőhelyek megnyitásáról. Ayrton Senna, háromszoros világbajnok Forma— 1-es autóversenyző is életét vesztette Imolában, a hét végén megrendezett San Marino Nagydíjon. A szom­bati edzésen az osztrák Ronald Ratzenberger halt meg, vasárnap pedig a gyorsasági autóversenyzés je­lenlegi legnagyobb egyéniségének tartott brazil piló­ta csapódott neki autójával a betonfalnak úgy, hogy az ütközés okozta fejsérüléseibe a kórházba szállítá­sa után négy órával belehalt. Holocaust-emlékműsor Értetlenül a múlt eló'tt A ma embere nem is érti igazán, valójá- «EtI ban miként történhe- ' tett meg, hogy milli­ók nézték szótlanul, amint százezreket vittek a halálba — jelentette ki Steiner And­rás, a Ceglédi Zsidó Hitköz­ség képviselője azon az em- lékműsöron, amelyet a vidé­ki zsidóság elhurcolásának ötvenedik évfordulója alkal­mából rendeztek a Szabad­ság Filmszínházban. Velkey Imre, a Holocaust Emlékbizottság ceglédi elnö­ke emlékezésében rámuta­tott, nincs annál fájdalma­sabb, mint amikor olyan sebe­ket tépünk fel, amelyek még nem hegedtek be egészen és nem is fognak teljesen begyó­gyulni. Most nem a múlt szenvedéseire gondolunk — folytatta —, hanem a magyar zsidóság tragédiájára. Jól tud­juk, kik voltak a bűnösök. Vi­gyázni kell, hogy ne jöjjenek újra hasonlóak. (Folytatás a 8. oldalon) Horrorfutam Imolában vagy Litvánia, Legyelor- szág sorsára jut. Bízom ben­ne, hogy a választópolgá­rok csendes, s meggyőződé­sem szerint keresztény­nemzeti gondolkodású több­sége felismeri, hogy ez má­jus 8-a tétje, s elmegy a megfelelő pártra szavazni e történelmi jelentőségű na­pon — szólt Hasznos Mik­lós. A politikus kijelentet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom