Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-08 / 81. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. ÁPRILIS 8., PÉNTEK 5 Budaörsi fák A hosszú tél után már mindenki nagyon várja, hogy jobbra forduljon az idő. Ám a nagykabátot nem lehet félretenni, hiszen a szeszélyes időjárás bármikor alaposan ránk ijeszthet. Nos, a budaörsi fák úgy döntöttek, véget vetnek a hosszú várakozás­nak, legyen vihar, havazás, ne adj’ Isten jégeső. Virágba borulva hirdetik: visszafor- dulhatatlanul tavasz van Erdó'si Agnes felvétele Még a tárgyalásoké a szó Védelem alatt az ócsai láp Helyi védelem alá helyezte határozatával Ócsa önkor­mányzatának képviselőtestülete legutóbbi ülésén a tele­pülés közelében húzódó bányató körüli területet, az ős- tőzeges láperdőt. Ennek előzménye az volt, hogy tavaly ősszel meg­kezdte próbaüzemét egy ka­vicskitermelő külföldi érde­keltségű vállalkozás, a Pio- neer-Kavics Ócsa Kft. Mi­vel ezt a község lakosai­nak, az önkormányzatnak a tudta nélkül tette, óriási fel­háborodást váltott ki a bá­nyászat újraindítása. A pol­gárok a társadalmi szerve­zetekkel összefogva, az ön- kormányzat támogatásával többször is felemelték sza­vukat a kft. tevékenysége ellen, attól tartva, ha meg­csappan a talajvízkészlet, nem lesz elegendő vizük a mezőgazdasági művelés­hez. Nem beszélve arról, hogy féltik a láperdőt, amely felbecsülhetetlen ter­mészeti értéket képvisel. Búza Attila, Ócsa polgár- mestere kérdésünkre vála­szolva kifejtette: döntésü­ket elsősorban a táj védel­mében hozták meg. Azon­ban nem rejtette véka alá, hogy ez a határozat felha­talmazza arra, hogy indo­kolt esetben harminc nap­ra, s ha szükségét látja to­vábbi egy hónapra felfüg­gesszen mindennemű mun­kát a védelem alá tartozó területen. A polgármester hozzátet­te: ezzel az eszközzel csak a végső esetben él majd, egyelőre a tárgyalásokra fektetik a hangsúlyt. Az ön- kormányzat a napokban tett javaslatot a kft.-nek, hogy közös finanszírozás­sal készíttessenek tudomá­nyos talajvizsgálatot annak eldöntése érdekében, hogy a kavicskitermelés milyen mértékben veszélyezteti a talajvízkészletet. K. M. Nem vétkesek a Rókus orvosai Legyen elsősegélynyújtó szakember a kórházakban (Folytatás az 1. oldalról) Majd egy rövid idő múl­va visszatért, mondván, nem tudott senkivel sem beszél­ni... Időközben elhunyt a szívelégtelenség miatt koráb­ban már kezelt ember az ut­cán. Bár egy szemtanú riasz­tására 10 percen belül a hely­színre érkeztek a mentők, az orvosnak sem sikerült az élesztési kísérlet. Az ügyben a népjóléti mi­niszter vizsgálatot rendelt el: először is a kórház kapott megbízást arra, hogy a janu­ár 10-én ügyeletben szolgá­ló portás és az igazgatót he­lyettesítő vezető nyilatkoz­zon. Majd a megyei tisztior­vosi hivatal végzett tényfel­tárást. A kórháziak megállapítot­ták, hogy az idős ember rosz­szulétének híre el sem jutott egyetlen Rókusbán dolgozó orvoshoz sem. Így teljesen ki­zárható az a vád, mely sze­rint — több lap is célzott erre — a kórház orvosai kö­telességszegést, illetve szak­mai esküjükkel való vissza­élést követtek volna el. Az Állami Népegészségü­gyi és Tisztiorvosi Szolgálat Pest Megyei Intézete az aláb­biakat terjesztette a miniszté­rium elé: egyrészről elfogad­ta dr. Lichtenberger György igazgató jelentését az eset­ről, másrészről felidézte azo­kat a hatályos jogszabályo­kat, melyek az orvosok első- segélypyújtási kötelezettsé­gére vonatkoznak. Utóbbira azért volt szükség, mert áz eset következtében, a kórhá­zi orvosok részéről nyújtan­dó segítség megadásáról szó­ló rendeletekben némi joghé­zagot véltek felfedezni a szakemberek. Ezért is tartot­ta fontosnak a vizsgálattal megbízott bizottság, illetve annak jelentése nyomán Ker- tai Pál, országos tiszti-főor­vos, hogy jelezze: módosíta­ni kellene a kórházakat szol­gáló orvosok feladatát asze­rint, hogy mindenkor lehető­ség nyíljon az elsősegély- nyújtásra, illetve a belső, in­tézményi rend némi átalakí­tásával tisztázott legyen a mindenkori elsősegélynyújtó szakember személye és an­nak elérhetősége. A Népjóléti Minisztérium elfogadva a fenti javaslatot, a maga részéről lezártnak te­kinti a vizsgálatot. M. É. Sportvendégjárás Battán Olasz csapat, magyar néven Húsvétkor mindig megnövekszik a turistakedv. I Sokan kelnek útra a szomszédos, vagy távolab- [■ bi országokba. Hazánkat — az elmúlt évekhez hasonlóan — sokan választották úti célul, s sző­kébb pátriánk is kivette részét a vendégfogadásból. A százhalombattai nemzetközi ifjúsági labdarúgótornára olasz és német fiatalok érkeztek, hozzátartozók, ismeró'- sök és egyszerű kirándulók társaságában. A Duna-kupa tornát több mint tíz esztendeje rende­zik. A kezdeti években Százhalombattán, majd Gö­döllőn, Dunakeszin, Foton, Tökölön és Solymáron ját­szottak a csapatok, s most ismét Battán randevúztak. így az állandó résztvevőnek számító német sportolók alaposan megismerhették megyénket. — Nagyon szép a vidék, kultúrált a környezet, ezt rendre megállapítjuk a hús­véti tornán, ahová én most tizedszer jöttem — emléke­zett vissza Willi Keller a Ludwigshafener SC ifjúsági vezetője. — Mindig szíve­sen utazunk Pest megyébe, s hasonlóan vélekednek tár­saim is. Ezúttal nyolc család érkezett. Sorukban a Wind- huber, Reis, Neugebauer, Niemes és a Rusel família. Markus Rusel immár har­madszor van itt, 1991-ben és 1992-ben a torna legjobb mezőnyjátékosa címet érde­melte ki. Édesanyja testvére is velünk tartott. — A 10 év alatt megfi­gyelhettük a nagy fejlő­dést. S még egy érdekes összehasonlítás: kezdet­ben 12 órát tartott az út, most 19-et, a megnöveke­dett forgalom miatt. Az olasz Pallavicini Bo­logna vezetői nem tudtak ilyen összehasonlítást ten­ni, hiszen először jártak itt. Azt viszont megállapí­tották: az itáliaiak kedvelt úti célja hazánk, hiszen ti­zenöt busz társaságában lépték át a határt. — Szeretnénk szoro­sabbra fűzni a kapcsolato­kat Magyarországgal, s a Magyar—Olasz Baráti Társaság közreműködésé­vel jöttünk ide — mondot­ta Paulo Bassini tomaszer- vező. — Nem csupán fo­cisták, hanem kosarasok és leány röplabdázók is a küldöttséggel tartottak. A kosarasok battai fiatalok­kal mérkőztek, a röplabdá­zók a Siketek SC tornáján a dunavarsányi csapat tár­sasagában játszottak. így az ismerkedés első állomá­sa nagyon mozgalmas, sőt a labdarúgók ezüstérme révén eredményes is volt. A kapcsolatbővítést azért is fontosnak tartják, mert az 1959-ben alapított egyesület magyar személy­ről, Pallavicini Antalról, a patinás nevű família egyik tagjáról nevezték el. Palla­vicini Antal egykori házá­ban, illetve kastélyában van az otthonuk. Az épüle­tet, s a környező területet Pallavicini a helyi bíboros­nak, ő pedig a klubnak ad­ta, hogy a fiatalok sporto­lását szolgálja a létesít­mény. A 40 szobás épület­ben lakott a VB idején a kolumbiai labdarúgó-válo­gatott. Kis sportparadi­csomnak is beillik a Bolog­na belvárosában lévő terü­let: 6 labdarúgó-, 7 kosár­labda-, s 4 röplabdapálya szolgálja többek között a testedzést. A sport mellett a kultu­rális és gazdasági kapcso­latokat is szeretnék szélesí­teni. Sőt, a sportvezető — mint elmondta — Bolog­na—Budapest közvetlen légijárat indítását is szor­galmazza. A repülőúton nem kell az autóbuszok csúcsforgal­mától tartani... Reitter László • • Összetartó nyugdíjasok § A Nagykőrösi Kon­zervgyár nyugdíjas­klubja a cég gazda­sági átszervezése után magára maradt. Annyi­ra egyedül, hogy ma már fe­dél sincs a kis közösség feje fölött: nincs egy csendes zúg, ahol összejöhetnének olykor elbeszélgetni. Eleinte sokan tartottak tő­le, hogy ilyen körülmények között szétszóródik a társa­ság, de nem így történt. Azóta még inkább gyara­podott a klub tagjainak a szá­ma. Kulik Lászlóné, Jucika néni, a mindig jókedvű piaci sorsjegyárus már vagy fél­száz nevet tart nyilván koc­kás füzetében. Jucika néni a klub mindenese. Standja a központ, ahol a többiekkel találkozik, ahonnan üzen, és főképpen szervez. Legin­kább a kirándulásokat. Az idei tavaszra, nyárra is sok program szerepel a sűrűn te- Íeírt füzetkében. Április 23-án például Kis- kunmajsára látogatnak a nyugdíjasok, május 21-én és 22-én pedig a rododendron virágzását nézik meg az oszt­rák határ mellett; a nyári gyógyfürdős kirándulásokat is olcsóbban szervezi meg Jucika néni. Minden idős embert szíve­sen látnak maguk között, azokat, akik társaságra, kel­lemes kirándulásokra vágy­nak. A hetipiacos napokon Juci néninél lehet érdeklőd­ni a programokról. — ay Tóparti munkálatok A veresegyházi tó partjá­nak egy szakaszán külö­nös csővezeték kelti fel az arra járók érdeklődését. Mint egy hosszú, kanyar­gós százlábú kapaszkodik csőlábaival a földbe. A be­rendezés fontos része egy nagy teljesítményű szivaty- tyú, amely vizet pumpál a tóba. A helybéliek köré­ben sokféle mendemonda keringett ezzel kapcsolat­ban, hiszen sokan aggód­nak — legtöbbször nem is alaptalanul — a különféle környezetszennyező tevé­kenységek miatt. Itt azon­ban nem erről van szó. Ko­vács István vákuumgépke­zelő készségesen magya­rázza cl, hogy a szolnoki Kötvízig berendezésével a talajvíz szintjét csökken­tik — ez a tiszta víz ömlik a tóba —, hogy megkezd­hessék a környék csatorná­zási munkálatait. A beren­dezéssel két percenként hatszázötven liter vizet hoznak a felszínre, s ad­dig működtetik, amíg a ta­lajvíz szintje le nem süly- lyed három és fél méter­nyire. A csatornát a tótól távolabb, egy _ szennyvíz- tisztítóba vezetik majd, te­hát a szennyvíz nem jelent veszélyt a strandolok és a horgászok által egyaránt kedvelt tóra. (bánó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom