Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-07 / 80. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. ÁPRILIS 7., CSÜTÖRTÖK 1 / ' Kiutasított németországi munkavállalók Az előírások szerint a magyar építőipari dolgozók közül egyszerre 14 ezren vállalhatnak munkát Németországban. A kinti munka természetesen csábító, különösen a magas fizetés miatt. A valamely gazdasági társaság alkalmazottjaként való kimenetel azonban sok esetben nagyfokú kiszolgáltatottságot jelent. Erről nyilatkozott lapunknak az egyik pórul járt, B. Árpád hegesztő. Kuncze szerint szűk a mozgástér Az SZDSZ a gazdaságra kíván koncentrálni — jelentette ki tegnap délután Kuncze Gábor, a párt listavezető miniszterelnök-jelöltje a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Kamarájában, ahol a Gazdálkodási Tudományos Társaság vendégeként tartott előadást. Az SZDSZ vezető politikusa elöljáróban leszögezte, hogy nem szerencsés vitatkozni arról, jobb helyzetben vagy rosszabban kezdi-e majd a választásokon megalakított új kormány? Az elmúlt négy év sikereit vagy kudarcait egyoldalúan felsorolni sincs sok értelme: inkább a mából kell kiindulni s programot felépíteni. A jelen helyzet pozitívumai között elsőként az ország 6,5—7 milliárd dolláros valutatartalékát említette meg. Ide sorolta, hogy ma már a GDP több mint 50 százalékát a magángazdaság termeli ki, s nem szalad el végletekig az infláció sem. Ezzel szemben negatív fejlemény a 330 milliárd forintra tervezett költségvetési hiány, ami kevesebb aligha, több viszont lehet. Tényként kezelendő a munkanélküliség s az exportvisszaesés, amely — más okok mellett — a vállalati tartalékok felépítése miatt következett be. Kuncze Gábor megállapította: bármelyik párt kerül kormányzati pozícióba, szűk le,sz a mozgástere. Az SZDSZ szerint mégis növekedésre van szükség, ami persze nem központi intézkedés, hanem a feltételek megteremtésének a kérdése. Az ehhez szükséges források közöttt a szigorú költségvetési takarékosságot említette elsőként: a fölösleges hivatalokat, bürokráciát már rövid távon meg kell szüntetni vagy karcsúsítani. Megítélése szerint átalakításra szorul a szociális finanszírozási rendszer, a munkanélküliséget ellátó rendszer, középtávon megszüntetendő a fekete munka. Távlatilag valódi biztosítási rendszerré szükséges átalakítani a társadalombiztosítást, s csökkenteni kell az 54 százalékos járulékfizetési kötelezettséget is. A szabad- demokraták a beruházások, befektetések ösztönzésére törekednek, s adókedvezményben kívánják részesíteni azokat, akik kimutatják s visszaforgatják a műszaki fejlesztésbe nyereségüket. Az új kormánynak egyértelműen ki kell jelentenie, hogy nem változtatja folyton a szabályozókat, hanem a hosszabb távú gondolkodást támogatja. Minden hibája ellenére az SZDSZ végre akarja hajtani a kárpótlási törvényt s több privatizációs technikát alkalmazva a privatizációt is. (tóth) — Egy régi ismerősöm említette, hogy ha akarok, kimehetek Németországba dolgozni. Örültem a lehetőségnek, mire ő bemutatott Major Józsefnek a kecskeméti központú MT Bau Építőipari és Szolgáltató Kft. egyik munkatársának — mesélte B. Árpád. — Major azt ígérte, hogy havi 1600 márka alapfizetést fogok kapni. Sőt, a jogszabály előírása szerint még, mint a cég alkalmazottja, havi 15 ezer forint itthoni bért is adnak. Ehhez jön természetesen a munka-, illetve védőruha. Munkavégzés — szerződés nélkül — Az alapfizetésen túl másféle jövedelmet is ígért? — Nemcsakhogy ígért, hanem azt mondta, hogy kötelező megkeresnem. A 13,50 márkával fizetett túlórákból legalább annyit kell teljesítenem, mondta, hogy legkésőbb a harmadik hónap végén már több mint 1800 márka jöjjön össze. Ha ezt nem érem el, azt úgy értékelik, hogy nem megfelelő a teljesítményem, s akkor haza kell jönnöm. De annak, aki szorgalmas, ettől nem kell tartania, ugyanis van olyan kinti dolgozójuk, aki a 2700 márkát is eléri havonként. —1S kihez kellett fordulnia a szerződés aláírása érdekében ? — Márton Lászlóhoz, a cég társtulajdonosához, ügyvezetőjéhez. Háromszor is leutaztam Kecskemétre, hogy megkössem a szerződést. Márton László azonban azt mondta, hogy a szerződést majd NSZK-ban köthetem meg, s ott adják ide a (Folytatás az 1. oldalról.) A jelenlegi adósságállomány a hajdapi költségvetési túlköltekezésből eredeztethető. A túlköltekezést kompenzálandó külföldi és belföldi hiteleket vehet fel egy ország, vagy például eladhatja az állami vagyon egy részét (privatizál). 1989-ig a külső hitelfelvétel volt a domináns, mint költségvetés-finanszírozó lehetőség, s tulajdonképpen ez az eladósodás oka — elemezte a súlyos problémát Mellár Tamás, egyetemi docens. 1990—93 között a bruttó adósságállomány nem nőtt, a nettó adósság- állomány jelentősen csökkent, a fizetési mérleg pedig kedvezően alakult. 1993-ra a külső adósságteher azonban így is a nemzeti össztermék (GDP) 60 százalékát, a kamatteher a (GDP) 7 százalékát tette ki. Á helyzet nehezen munka-, illetve a védőruhát is. Ő azonban már csak havi 10 ezer forint itteni illetményt ígért, illetve csak 13 márkát a túlóráért. — Ezek szerint szerződés nélkül utazott ki? — Sajnos igen. Január 26-án kimentem, s másnap felvettem a munkát. CO-vé- dőgázas hegesztőként dolgoztam. De csak néhány napig— Hogyhogy? — Nem kaptuk meg az ígért védőszemüveget, ezért hamarosan hámlani kezdett a bőr az arcomról. A szemem is begyulladt. Szem- cseppel, szemkrémmel, sőt krumplival is kezeltem, ennek ellenére a fájdalomtól éjjel nem tudtam aludni. Enyhén szólva nem túl egészséges a CO-védőgáz használata sem. így aztán Február 4-re teljesen lerobbantam, belázasodtam, nem is tudtam folytatni a munkámat. — Miért nem követelte a védőruhát? — Azért, mert akkor még nem találkoztam Tóth Lászlóval, az MT Bau másik tulajdonosával, ügyvezetőjével, aki a kinti munkát irányítja. Csak február 4-én jelent meg, amikor is azonnal emlékeztettem a tulajdonostársa által tett ígéretekre. Erre aztán, két nap múlva, kaptam egy bakancsot. — Legalább a szerződést megkötötték? — Még azt sem. Pedig ezt is kértem Tóthtól, annál is inkább, mert a már korábban ott dolgozó magyarok mondták, hogy ne nagyon számítsak az 1600 márkás alapfizetésre, különösen ne a 168 órás havi teljesítményre, mivel ők 200 órára is csak 1100—1400 márkát oldható meg, hiszen nem kérhetünk adósság-elengedést, -csökkentést vagy -átütemezést, mert három-négy évre távol kerülnénk így a nemzetközi pénzpiacoktól, s tőke sem áramlana be az országba. Ráadásul a nyolcvanas évek közepétől kötvénykibocsátás révén jutottunk hitelhez, s ezt a formát még nehezebb visszavonni. Az államháztartási reform sem hozhat rövid távon kellő eredményt, mint azt néhány párt hirdeti —- mondotta Mellár Tamás. A jelenlegi gazdasági válság súlyosabb, mint az 1923—33-as világválság, hazai vetülete még nem érte el a mélypontot — érkapnak. Kértem tehát a szerződést Tóthtól, ő azonban ezt csak egy hét múlva, február 11 -én hozta. — Ezek után gyanítom, hogy az abban foglaltak nem mindenben feleltek meg az előzőleg ígérteknek. .. — Persze hogy nem. Az alapbérem ugyanis csak 1375 márka volt. Ezenkívül nem volt benne az sem, hogy mennyit kapok a túlóráért. — 5 aláírta? — Kénytelen voltam, különben azonnal mehettem volna haza. S még az is kérdéses lett volna, hogy megkapom-e a pénzemet az addig teljesítettekért. A korábban jött munkatársaim közül ugyanis nem egy akkor még a decemberi pénzét sem látta. Aki kinyitotta a száját, attól megszabadultak — S nem kifogásolták ezt? — Nem nagyon mernek szólni, hiszen ha sokat jár a szájuk, könnyen otthon találhatják magukat. S ez különösen azoknak kellemetlen, akiknek nem sok hiányzik a két évből, vagyis abból az időből, amit a német törvények engedélyeznek számunkra. Ha pedig valakit előbb küldenek haza, akkor elveszti vámmentességét, ami különösen érzékenyen érinti az embert. Ezzel szinte mindenkit zsarolni lehet, s ezért vállalják a rengeteg túlórát, a szombati, vasárnapi, sőt a német ünnepeken való munkát is, ami pedig a legszigorúbban tilos. Megtörtént az is hogy, négy embert zuhanyzás után többórás túlmunkára hívtak visz- sza. Aki ezt nem vállalta, annak 85 márkát levontak az illetményéből. Eltűrik azt is, hogy a jugoszláviai, a francia vagy különösen a német munkás többet, körülbelül háromszor annyit kap ugyanazért a munkáért, tékelte a kialakult helyzetet Nagy Pongrác. A hibás iparszerkezet-átalakí- tás, a keleti piacvesztés, a cserearányromlás, az aszálykárok, valamint a mostani kormány restriktiv gazdaságpolitikája (a rossz pénz-, fiskális-, jövedelem- és árfolyam-politika) vezetett e még nagyobb eladósodáshoz. A bankokban fölhasználatlanul heverő 375 milliárd forint, a névleges forintleértékelések, a magyar áruk kiszorulása a hazai és a nemzetközi piacokról (szerinte) mind figyel- meztetőleg kell hassanak: az adósságkönnyítésről tárgyalni kell! 1950 és 1990 között úgynevezett „üvegházgazmint a magyar. Aki tehát kinyitja a száját, attól igen hamar megszabadulnak. Mint például tőlem is. Számon kértem az ígéreteket, s így néhányadmagammal már az első adandó alkalommal, február 17-én hazaküldtek egy hétre azzal, hogy nincs munka. Közben pedig a többiek 16-18 órát dolgoztak. — S egy hét múlva visszament? — Csak három hét múlva, mert akkor szóltak. Március 11-én kezdtem el ismét dolgozni. Ekkor azonban már tudtam, hogy nem fogok sokáig maradni. Annál is inkább, mert folyamatosan változtatták az elszámolási módot. Végül arra jutottak, hogy nem órabért kapunk, hanem tonnában számolják el a teljesítményünket. Ez azért volt is hátrányos számunkra, mert nem tudtuk, mennyit is kell teljesítenünk ahhoz, hogy elérjük a kívánt 1800 márkás fizetést a harmadik hónap végére. Sokszor hajnali öttől este kilencig dolgoztunk. Erre persze hamar rájöttek a németek, s véget vetettek a ténykedésünknek. Rendőrökkel körbezárt épület — Ez hogyan történt? — Március 14-én reggel kijöttek a helyi munkaügyi hivatalból ellenőrizni, hogy mennyit dolgozunk. Mindenkit elküldték a szállásra a papírjáért, mert felírták az adatainkat. Délután négy óra előtt ismét kijöttek a hivatalból — innen már a rendőrséggel együtt. Körbezárták a céget, majd mind a tizenkettőnket — igy a Pest megyei munkatársaimat is — elkísértek a munkásszállóra, elvették az útleveleinket, s közölték velünk, hogy hat hónapra kiutasítanak az országból. Ha augusztus 23-a előtt Németország területére lépünk, azzal bűncselekményt követünk el. A németek ugyanis daság” jellemezte hazánkat.« A nemzetközi piacok igényeit figyelmen kívül hagyva életképtelen termékeket gyártottunk, hogy azokat más szocialista országok hasonló minőségű gyártmányaival cseréljük ki. A termelés egy idő után visszaesett; láthatóvá vált —- csökkenni fog az ország jövedelme, ezért a kiadásokat is vissza kellett volna fogni. Ez nem történt meg, s a kompenzáció végett hiteleket vettünk fel — így vélekedett az eladósodás kezdeti okairól Kovács Álmos, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Az ország pénzpolitikája tehát nem alkalmazkodott a gazdaság teljesítőigen komolyan veszik a saját munkarendjüket, vagyis a heti 38-42,5 órás heti munkaidőt. — S szeretett volna ebben az időben is Németországba utazni? — Hogyne, hiszen egy másik cégnél addig is vállaltam volna munkát. Ettől azonban így most elesek. * Az üggyel kapcsolatban Márton László elmondta, hogy Major József már nem az alkalmazottjuk, így az ő ígéreteiért nem tudnak felelősséget vállalni. Arra a kérdésemre, hogy B. Árpádnak miért csak a munkába állása után, Németországban nyílt lehetősége a szerződés aláírására, azt válaszolta: azért, mert az okirat abban az időszakban éppen átalakulófélben volt... A munka-, illetve a védőruha kiadása vagy ki nem adása Tóth László hatáskörébe tartozik — mondta Márton László —, így erről a kérdésről szintén nem tudott bővebb felvilágosítást adni. Az igaz, mondta, hogy a beosztottai a német törvényekkel ellentétes módon és időben dolgoztak, ebben azonban ők is hibásak, mert nem tiltakoztak ez ellen, sőt az egyetértésükkel történt. Azt viszont cáfolta, hogy fél évig nem léphetnek Németország területére. Látta ugyanis az útlevelüket, amelybe azt pecsételték be, hogy a kiutasítás a 42-es paragrafus - alapján történt. E paragrafusban arról van szó, hogy Németországban külföldi csak tartózkodási és munkavállalási engedéllyel dolgozhat. Ennek alapján B. Árpádot és társait ki se lett volna szabad utasítani, hiszen nekik ilyenek voltak. Mindenesetre — mondotta Márton László — ha akarnak, akár már holnap is beutazhatnak az országba. képességéhez. A gazdaság fejlődéséhez tőke kell, s ez kezdeti eladósodáshoz vezet, ám a jól meggondolt befektetésekből eredő magas nyereség révén a hitelek kamatostól visszafizethetők. Magyarországon azonban felelőtlenül bántak a fölvett kölcsönökkel. A pazarlás elkerülhető lett volna, ha nem az állam veszi föl és osztja el a tőkét, hanem a vállalatok keresnek hitelforrásokat, s működőképességük fönntartása érdekében megfelelően fektetnek be, s törleszteni is tudnak határidőn belül! Ez lenne a járható út manapság is, mindamellett, hogy tör- lesztenünk kötelező, a hitelek pedig csak hosszú lejáratú kölcsönök formájában fogadhatók el — vázolta a megoldást az MNB elnökhelyettese. N. V. Hardi Péter Állami kölcsön helyett vállalati hitelek Az adósságterhek ellen
