Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-01 / 76. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS L. FENTEK Egy gödöllői bemutató elé Élet a Játékdobozban Legendáink tárgyi „szemtanúi” Washingtoni csodaszarvas Budapesten Bemutató lesz április 10-én délután a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban. Olyan bemu­tató, melyre tulajdonkép­pen már évek óta készül­nek. Sokak régi álma válik valósággá. Tavaly több al­kalommal tartottak zenei matinét a gödöllői Városhá­zán gyerekek számára. Amire törekedtek: egy-egy matiné ne csupán hangszer­óra legyen, foglaljon magá­ba még mást is, olyasmit, ami a gyermekeket leköti. Törpényi Sándor, a gö­döllői Chopin Zeneiskola zongoratanára könyvtári kutatás során bukkant Cla­ude Debussy Játékdoboz című műve — táncos mese­játéka — zongorakivonatá­nak szöveges kottájára. Fel­ismerte: ezt kéne bemutat­ni. Bájos zene, óriási dal­lamvilág... azonban az is világos volt, igen sokba ke­rülne a bemutató. A Játék­doboz nagyzenekari mű, s még ha nem élőzene kísé­rettel adják is elő, nagy ösz- széget igényel a díszlet, a világítás, a koreográfia, a kosztümök — közel negy­ven szereplő számára. — Elindultam, megke­restem a gödöllői baráto­kat — emlékszik Törpényi Sándor. — Elhatároztuk, hogy megvalósítjuk az elő­adást Gödöllő városáért és a gyermekekért. Megegyez­tünk, hogy a szakmáján be­lül mindenki szabadon va­lósítja meg az elképzelése­it. Különféle buktatók, pénzügyi akadályok után munkára készen állt a csa­pat. A díszletet Remsey András festőművész alkot­ta. A koreográfus Iglói Éva, á művelődési központ munkatársa, népitánccso- portjának vezetője. A sze­replők a gödöllői gyer- mek-néptáncegyüttes szó­listái. — A gyerekek a felnőtte­ken túltevő, szinte emberfe­letti munkát végeznek — mondja Törpényi Sándor. — A szüleiknek sem mond­hatunk eléggé köszönetét azért a sok segítségért, me­lyet kapunk tőlük. Sehová sem jutnánk a művelődési központ műszaki dolgozói­nak lelkes és szakértő mun­kája, s Kecskés József, a művelődési központ igaz­gatója támogatása nélkül. Az április 10-i bemutató után Bartha István gödöl­lői polgár, zeneszerető szü­lő, aki az „ügynek” kezde­tektől pártfogója volt, foga­dást ad, meglepetést készít a szereplők számára a klub­teremben. Május 29-én dél­előtt pedig a Városházán a gödöllői gyerekek részesí­tik majd meglepetésben a Játékdobozt számukra be­mutató társaikat. Beszélgetünk, s egyelő­re lelki szemeinkkel látjuk, ami majd — most már ha­marosan — lesz. — Debussy álmát szeret­nénk megvalósítani — foly­tatja Törpényi Sándor. — 1919-ben volt a mű első be­mutatója, André Hellé ötle­te alapján. Akkor ő, Hellé készítette a dekorációt, és felnőtt táncosok szerepel­tek. Debussy szerette volna marionettbábukkal is előad­ni a Játékdobozi. A mi gye­rekekkel való előadásunk közel áll ehhez az elképze­léshez. A táncjáték előtt Láng Gabriella zongoramű­vész eljátssza Debussy Gyermekkuckó című zongo­radarabját, mely előzménye a Játékdoboznak. Közösek bennük az érzelmek, a har­móniák, a szereplők. Mind­kettő visszavisz a gyerme­kálmok világába, melyet ilyen figurák népesítenek be: három bohóc, tenge­rész, néger, rendőr, elefánt, öt kecske, öt kacsa... indiai gyermek, aki furolyán állat­szelídítő dallamot ad elő... A Játékdoboz lakói közül a főszereplő pedig: a baba, a kiskatona, Paprika Jancsi. Szerelmi háromszög. Miért is fontos számunk­ra a Gyermekkuckó, a Játék­doboz? André Hellé írta annak idején: „A játékdobozok va­lóságos városok, a játéksze­rek úgy élnek bennük, mint emberi lények. A városok meg nem egyebek dobozok­nál, amelyekben az embe­rek játékok módjára élnek.” Sok évszázados vita a ma­gyar történetben — úgyszól­ván a középkor óta tart —, hogy a magyarok elsősorban keletről bevándorolt nép-e, vagy pedig a keresztény Nyu­gat legkeletibb védőbástyája. Ebben a vitában a néprajztu­dósok most szintézist alkot­va úgy foglalnak állást, hogy megmutatják mindkét felfo­gásnak a műtárgyakban, a népi kultúrában megtalálható történeti kifejezéseit. A Magyarok Kelet és Nyu­gat közt. Nemzeti legendák és jelképek című, a Budapes­ti Tavaszi Fesztivál kereté­ben rendezett kiállítás — melyről hírt adtunk már la­punkban — szeptember 25-ig látható a Néprajzi Mú­zeumban. A tárlat foglalko­zik épp úgy a keleti legendá­riummal (csodaszarvas, Eme­se álma, hun—magyar mon­dakör), mint a szimbólumok­nak a keresztényi gondolat­körben való fölhasználásával (szent királyok legendái, „szűzmáriás” zászlók). A kiállítás szenzációja és jelképe az Amerikából érke­zett „washingtoni” Csoda- szarvas. A magyarok keleti szárma­zását bemutató első terem­ben áll a rézötvözetből ké­szült 60 cm magas, 7,5 kg sú­lyú gyönyörű szarvasszobor, amit a washingtoni Smithso­nian Institution (az amerikai főváros központi nagy múze­umegyüttese) ázsiai művésze­ti múzeuma, az Arthur M. Sackler Gallery ad kölcsön. A csodálatosan finommű­vű, szépen kidolgozott szar­vasszobor a Kr. u. 1. évezred­ben készülhetett Közép-Azsi- ában, talán Turkesztánban. Hím szarvast ábrázol, nem pedig olyan gímszarvast, amilyet Hunor és Magor a le­genda szerint üldözött. Ugyanakkor ilymódon is fel­idézi azt a mitikus szarvasjel­képet, beletartozik abba a szarvasokkal kapcsolatos mi­tológiába, melynek változa­tai föllelhetők a népvándor­láskor különböző népeinél, nem csak a magyaroknál. Igen sok népnél a szarvasva­dászattal magyarázzák az új lakóhely, az új haza megtalá­lását. A szarvasnak ez a „ve­zetőállat” szerepe megma­radt még a középkori keresz­tény Európában is, például Németországban, de Magyar- országon is több kolostor, templom helyének kiválasztá­sát kapcsolják egy-egy csodá­latos szarvas megjelenéséhez (pl. a váci székesegyház meg­alapításának legendája). A washingtoni szobor fejé­re fémsapka segítségével il­lesztették a hatalmas, 48 cm fesztávolságú, lant alakú agancsot. Ez lehet, hogy csak technikai szükségesség­ből választott megoldás, de fölvetődött az a lehetőség is, hogy a „washingtoni csoda- szarvas” talán nem is szar­vas, hanem ló, amelyet fejé­re illesztett aganccsal változ­tattak át, rituális célból szar­vassá. (Ilyen, fejükön agancs­csal ellátott lovak maradvá­nyait találták például az Al- táj-hegység egyik, tartós fagyban megőrződött fejedel- mihalomsír-leletében is.) A kiállítás, ahol a szarvas látható, jelképekről szól. Ér­dekes, jelképes játéka a sors­nak, hogy a mitikus szarvas felidézésére, megjelenítésé­re, mely a legenda szerint egykor a magyarok elődeit keletről nyugatra vezette, most a távoli nyugatról, a ten­geren át érkezik ez a jelentős műtárgy. (b) Nádudvari Anna Mozgásszínházi bemutató A Piszkos Fred Szentendrén Zsámboki hímzések é Szentendre kulturális rendezvényeinek so- 1 rában rangos helyet foglalnak el a színhá­zi produkciók. Legutóbb a me­gyei könyvtár színháztermé­ben a budapesti Arvisura Szín­házi Társaság mutatta be Rej­tő Jenő nagy sikerű regényét, a Piszkos Fred, a kapitányt Horgas Béla átdolgozásában. Korábban a Szkéné Színpadon a társulat nagy sikerrel játszot­ta a darabot. Somogyi István rendezése a maga műfajában nagy hordere­jű vállalkozás. Igazi látvány- színházi bravúrral, megkapó zenei betétekkel, önálló életet élő koreográfiával lepi meg a közönséget. A mozgásszínház kínálta lehetőségeket messze­menően kiaknázza. A darab jellemei tipikusak, szereplői­nek nevei beszédesek: Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Nagy Bi­valy, Mimóza stb. Nyelvezete briliáns: sok humorral oldja egy periferikus társadalmi ré­teg sötét, vad ösztönvilágát, sa­játos törvényeit, „benső rend­jét”, fantasztikus kalandjaikat. A jelmezek is „testre szabot­tak”. A szereplők játéka, Hor­gas Adcun kiemelkedő alakítá­sa külön szót érdemel, akroba­tikus teljesítmény is, nemcsak színészi. Horgas Péter díszle­tei között otthonosan mozog­nak a szubkultúrák birodalmá­nak lakói. Az alvilág eme tipikus figu­ráinak társadalmi érintkezései, kapcsolataik — melyben a ma­guk sajátos törvényei szerint közlekednek: rablás, csalás, erőszak — a színpadon ked­ves csirkefogók szórakoztató játékává szelídülnek. Balázs Adina Elszomorítóak azok a ko­rok, amelyek nem becsülik és nem használják fel az ele­ik által felhalmozott ismere­teket. Ahogyan mi sem nyú­lunk vissza az egyes tájak gazdag és sokszínű népvise­leteihez szabási és díszítési ötletekért. Múzeumokban, előadásokon elgyönyörkö­dünk bennük, aztán anél­kül, hogy ízlésünkre, ruház­kodásunkra a legkisebb ha­tással lennének, hordjuk to­vább uniformizált öltözete­inket. Az aszódi Petőfi Múze­um Galga mente műhely so­rozatával ezen a szomorú helyzeten kíván változtatni. A sorozat legújabb, 6. köte­tében a Zsámboki hímzések­ben a szerző. Rákóczi Mar­git így vall feladatáról: „A (zsámboki) viselet lehet, (A kötet 600 forintért megvásárol­ható vagy postán megrendelhető az aszódi PetóTi Múzeumban) hogy kihal, mert változó és gyorsan fejlődő világunk és p ma divatja számára túlha­ladott a sok szoknya, a hím­zett kendő és kötény... de itt érzem a lehetőséget s azt az okot, melyért e mintagyűjte­mény megszületett: múltun­kat ápolva, annak szép ha­gyományait és értékeit a je­lenbe áthozva hasznosítsuk a hímzést ott, ahol mai értel­mes lehetőségét meglátjuk. Egy-egy kötényen lévő vi­rágé síkot, vagy csokrot, ken­dő és zsebkendő sarokmintá­it ruháink zsebeire, gallérjá­ra, lakást díszítő térítőinkre ráhímezve, azt szebbé tehet­jük..." A zsámboki viseletét tíz éve gyűjtő és kutató népraj­zos most megjelent kötete ehhez kínál gyakorlati segít­séget. Bevezetőjében bemu­tatja a helyi népviselet kiala­kulásának történetét, - majd a készítőktől gyűjtött infor­mációk alapján részletesen leírja, hogy a hagyományok megszabta rend szerint mi­lyen ruhadarabokat és kiegé­szítőket viseltek a hétközna­pokon és az ünnepeken. A legdíszesebb öltözetet, a „cifrát” húsvétkor, pünkösd­kor, első és harmadik vasár­napon hordták. Rákóczi Margit a „cifrához” tartozó ruhadarabokon és kiegészí­tőkön lévő hímzésekre kí­ván megtanítani. E hímzése­ket az eredetiekkel azonos méretű rajzokon ábrázolja, amelyeket hetvennyolc kü­lön lapon mellékelt a kötet­hez. Minden rajznál leírja, hogy az egyes hímzéseket milyen fajtájú és színű anya­gokra készítették, s hogy az egyes minták kivarrásához milyen színű fonalat hasz­náltak. A kéz! hímzések öl­tésfajtáit és technikáját, a gépi hímzési módokat rész­letes ábrák segítségével mu­tatja be. (veszelszky) PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Deim Pál: Középkor A „washingtoni Csodaszarvas” Tahim Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom