Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-02 / 77. szám
A jó kovács megpatkolja a tojást Az íróasztalomon egy csodálatos tyúktojás, melynek törékeny héját finom szögekkel rögzített fémpatkó és miniatűr kovácsszerszám díszíti. Ajándékba kaptam Kuris Lajos kovácsmestertől, akit húsvét előtt néhány nappal felkerestem szobi otthonában. A mester először a műhelyébe vezetett, ahol megcsodálhattam az alkotásait, csak azután ültünk le a ház egyik szobájában beszélgetni. A borospincével szomszédos helyiség a műhely, ahol üvegvitrinekben egy különös világ tárul a látogató szeme elé. Ki gondolná, hogy mi minden fér el egy tyúktojás héján, vagy éppen a belsejében? A fantasztikus ügyességgel rögzített aprócska vasajtót kitárva például egész kovácsműhely, annak minden kellékével. Az egyik műremeket kétszázhússzor pat- kolta meg a mester, ezzel felülmúlva saját korábbi teljesítményét is, mellyel bekerült a müncheni „Rekordok könyvébe •— Szerencséje van, hogy itthon talált — kezdte a beszélgetést a házigazda —, mert tegnap érkeztem meg Kölnből. Már tíz esztendeje minden évben ott töltök egy hetet húsvét előtt a művésztelepen és bemutatókat tartok. Hívnak és megyek más országokba is. Franciaországban, Ausztriában is nagyon emlékezetes, szép napokat töltöttem. , Tizenhét éves korában lett kovács. Sokat gúnyolták eleinte, mivei balkezes, azt mondogatták: „suta ez a gyerek...” Akkor határozta el, hogy majd ő megmutatja, bal kézzel is lehet remeket alkotni! Akkoriban az a szólás-mondás járta, hogy abból lesz jó kovács, aki a tojást is meg tudja patkolni. Megragadta a fantáziáját ez a kijelentés, de kételkedett is benne, hogy meg lehet-e valósítani? Gyanakodott, hogy talán ez is olyasmi, mint mikor a bognárt arra biztatják, hogy készítsen a fából vaskarikát. Azután mégis elhatározta, hogy megpróbálja megpatkolni a tojást. Szeretett volna útmutatást kapni valakitől, de még a legidősebb, akkor nyolcvanesztendős kovácsmester sem tudta, hogyan kell az ilyesmihez hozzákezdeni. Elindult hát a saját'elképzelései után. — Nekem sem azonnal sikerült — emlékezett vissza — eltörtem néhány ezer tojást, amíg eljutottam idáig. Mindent önállóan kellett kikísérletezni. A munkához szükséges szerszámokat is én készítem a műhelyembe. Ezzel töltöttem a szabadidőmet akkor is, amikor még nem voltam nyugdíjas. Kuris Lajos több mint négy évtizedig dolgozott a MAV-nál, 32 esztendeig volt művezető. Amikor a beosz-' tottai olykor azt mondták neki, hogy „főnök, ez nem megy!” csodálkozott rajta, milyen kishitűek. A munkában nem ismer lehetetlent, és Egyik tojás nem olyan, mint a másik ezt mindig be is bizonyította. Most, 69 éves korában délelőttönként lovakat patkói, éjszaka pedig lemegy a műhelybe és készíti a kis műremekeket. A különbség csak annyi a korábbiakhoz képest, hogy most már szemüveggel dolgozik. Mióta a felesége meghalt, egyedül él háromszobás házában. Sajnálja, hogy a fia nem folytatja az ő rengeteg időt, türelmet, mérhetetlen ügyességet igénylő, művészivé tökéletesített mesterségét. Gyakran érkeznek látogatók, közelről és távolról is a mester Homokdűlőn álló kertes házába. A környékbeliek beállítanak, ha szokatlan formájú tojást találnak a tyúkólban és hozzák „alapanyagnak" az alkotásokhoz. Máskor csak beszélgetni jönnek. Idén március 15-én az önkormányzat emlékplakettel és emléklappal ismerte el tevékenységét. Húsvétkor különösen mozgalmas az élete. Április másodikén a Néprajzi Múzeumban, 3—4-én pedig Szentendrén mutatja be a tudományát. Némelyik kis műalkotása hónapokig készül, mielőtt helyet kap a vitrinben. A mester időnként megtisztítja, csiszolja őket, s mint mondta, ha megkopik a fényük, vékony lakkréteggel kell bevonni a felületüket. Időtálló remekművek. Kuris Lajos azt tervezi, hogy egyszer majd múzeum lesz Szobon, ahol a látogatók megtekinthetik legszebb alkotásaikat. Gál Judit Kuris Lajos 175 patkós remekművével Melyik a szebb? Vimola Károly felvételei „Kovácsműhely” tojáspatkoló szerszámokkal A tyúktojás, a libatojás, só't a strucctojás is patkóivá az igazi
