Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-20 / 91. szám

<Rf MEGYEI TjfUT A P HlKLAr XXXVIII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM Ara Telemagazinnal 19,50 forint l ...... 199 4. ÁPRILIS 20., SZERDA Több víz a Mosoni-Dunába Juraj Hrasko szlovák kör­nyezetvédelmi miniszter megerősítette, hogy Szlová­kia májusban kész megkét­szerezni a Mosoni-Dunába eddig juttatott víz mennyisé­gét. Hrasko azt követően nyilatkozott, hogy a Gyur- kó Jánossal folytatott múlt heti tárgyalásain elhangzott ajánlatáról a szlovák sajtó csak magyarországi forrás­ból szerzett tudomást. A szlovák miniszter elmond­ta: „Ha nem lépnek közbe váratlan körülmények, ak­kor május első felében befe­jeződik a Mosoni-Duna- ágon épülő kisteljesítmé­nyű erőmű építése, az eddig vízmennyiséget megkétsze­rezve, másodpercenként 40 köbméter vizet juttatnak a Mosoni-Dunába. Boross Péter Hannoverben Tegnap délután rövid, a ter­vek» szerint ma délben befe­jeződő látogatásra Hanno­verbe érkezett Boross Péter miniszterelnök, aki Helmut Kohl kancellárral együtt megnyitja a világ legna­gyobb ipari bemutatóját, „a technika olimpiáját”. Két napra rá — április 21-én — Helmut Kohl lesz Budapest vendége. Boross Péter utol­jára március elsején járt hi­vatalos bemutatkozó látoga­táson Bonnban. (Folytatás a 3. oldalon) Megszületett a megállapodás Támogatás a megyei könyvtárnak Inezédv János és Németh Gábor írták alá a megállapodást Talum Attila felvétele Hosszú vita végére került pont tegnap a me­gyeházán annak a megállapodásnak az aláírá­sával, amely szerint a Szentendrén található megyei könyvtár működéséhez ebben az év­ben 13 millió forinttal járni hozzá a közgyű­lés. Inczédy János, Pest Megye Közgyűlésé­nek elnöke és Németh Gábor, Szentesidre polgármestere, akik kézjegyükkel látták el a dokumentumot, hangsúlyozták: a két önkor­mányzat álláspontja a könyvtárral kapcsolat­ban igen messze állt egymástól, most pedig mindkét fél elégedett, hogy sikerült megálla­podást kötni. Szentendrét még 1974-ben utasította az ak­kori megyei tanács, hogy a városi és a járási könyvtárt olvassza be a településre költöző megyei könyvtárba. A várost arra is kötelez­ték, hogy a könyvállományát átadja. Szent­endrének azóta nincs önálló könyvtára. En­nek a helyzetnek az örököse a megyei és a te­lepülési önkormányzat, amelyeknek képvise­lői két éve vitatkoznak azon, hogy az intéz­mény fenntartásához milyen mértékben járul­jon hozzá a város. Természetesen a megyei önkormányzat a megállapodásban szereplő összegnél jóval több pénzt szereti volna kap­ni, Szentendre pedig kevesebbet akart adni. De nem csak a pénzen volt a vita; a tárgyaló felek teljesen eltérő szempontok szerint köze­lítettek a megoldásához. Szentendre azt sze­rette volna, ha a két önkormányzat intéz­ményfenntartó társulást hoz létre, közös, vá­rosi és megyei könyvtárral. Ezt a megoldást a megyei önkormányzat elvetette, de a hosz- szas tárgyalások, viták után végül mégiscsak sikerült megnyugtató megegyezést kötni. Inczédy János szerint a megállapodás létre­jötte bizonyítja: ha két önkormányzat között hosszas vita van, az még nem azt jelenti, hogy nem lehet megegyezésre jutni. A meg­állapodás ugyan csak egy évre szól, de a köz­gyűlés elnöke ezzel kapcsolatban úgy nyilat­kozott: sokan dolgoznak az önkormányzat törvénycsomag módosításán, lehet, hogy a következő ciklusban az ehhez hasonló prob­lémákat a törvények meg fogják oldani. Halász Csilla Pusztazámor jelentkezett Környezetkímélő szemétlerakó Az utóbbi időben egyre többször lehet olvasni, hal­lani arról, sok gond van a fővárosi szemételhelyezés körül: a meglévő telepek már beteltek, vagy közel járnak ehhez. Szakembe­rek véleménye szerint mi­hamarabb dönteni kellene egy új lerakó létesítéséről, így vetődött fel Pusztazá­mor neve, mint egy lehetsé­ges jó megoldásé. Pátro- vics Benedekkel, a község polgármesterével, és Bánó Lászlóval, az Utilis Kft. ügyvezető igazgatójával folytatott beszélgetés so­rán a legfontosabb kérdé­sekre kerestünk választ: mit kínálnak, és milyen len­ne az itt létesítendő szemét- lerakó? — Nézzük sorban a té­nyeket — mondotta a pol­gármester. — E célra 100 hektárnyi terület áll rendel­kezésre, minden illetékes szerv előzetes elvi felhasz­nálási engedélyével; nép­szavazás járult hozzá a léte­sítéshez; mindössze 25 ki­lométerre vagyunk a fővá­rostól, s a kijelölt hely az M7-es autópályán úgy kö­zelíthető meg, hogy egyet­len községet sem érint. Mindezeken túl, az előze­tes mérések alapján a term let alkalmas a szemételhe­lyezésre, és elegendő távol­ságra van a környező köz­ségektől. Úgy vélem, en­nél jobb paraméterekkel rendelkező megoldás nem­igen lehet. — A község maga azon­ban nem valósíthatja meg az elképzeléseket. Kik a partnereik? Feltehetően az Utilis Kft. ügyvezetője sem véletlenül vesz részt e be­szélgetésen... (Folytatás a 4. oldalon) Megalakult a monori telefontársaság A dabasi művelődési házban ünnepélyes keretek kö­zött aláírták tegnap a monori 29-es primer körzet telefonfejlesztésére alakult Monor Telefon Rész­vénytársaság alapító okiratát. Ezek után már nincs akadálya annak, hogy a szaktárca minisztere és az új részvénytársaság vezetője ellássa kézjegyével a koncessziós szerződést, s ténylegesen megkezdőd­hessék a Dabas, Mionor és Nagykáta környéki, negy­venkét települést érintő korszerű telefonhálózat ki­építése. Az alapító dokumentumot a három USA-beli cég ál­tal alkotott Monor Commu­nication Group elnevezésű konzorcium, a DET-COM, a Tápiótel Rt. vezetői és az önkormányzati részvénytár­saságokban tulajdonos köz­ségek polgármesterei írták alá. A koncessziós társaság azt ígéri, hogy 14 hónap múlva a körzetben jelentke­ző telefonigénylések 90 szá­zalékát fél éven belül, 10 százalékát egy éven belül kielégíti. Megépít továbbá jövő év közepéig 550 új nyilvános telefonállomást s a koncesszió elnyerésétől számított negyedik év vé­gétől átlagosan egy héten belül beszereli az új telefo­nokat. A monori körzetben a Matáv Rt.-től a helyi köz­célú távbeszélő-szolgálta­tást legkésőbb a koncesszi­ós szerződés aláírását — ez várhatóan május 2-án történik meg — követően egy hónap múlva veszi át. A Matáv-dolgozókat ettől kezdve 60 hónapon át vál­tozatlan feltételekkel fog­lalkoztatja. (Folytatás a 4. oldalon) Az első kör Szolzsenyicin regényének a címe ez a három szó, s a pokol első' körét jelenti, tehát még nem a poklok pok­lát. Az első' kör még alig pokol, sót a Mavrino Intézet­ben szenvedő rabok számára, miként a szerző mondja: „majdnem mennyország”. Az elmúlt hét végén közvetítette a televízió két rész­ben a nagy orosz író műve alapján készült kanadai— angol—francia filmet. A megrázó történet a Mavrinó- ban és Moszkva felső köreiben játszódik, Sztálinnal is találkozik a néző. Ebben az „intézetben”azokat a hosz- szabb-rövidebb időre elítélt politikai foglyokat tartják lakat alatt, akiknek a tudását fel akarják használni a szovjet állam javára. Tehát kiváló szakembereket, tudó­sokat. A „szovjet állam javára”sokszor valójában azt jelen­ti, hogy konkrét emberek kárára, pusztulására. Nyil­vánvaló hát, hogy e kedvezményezett rabok sokszor konfliktushelyzetbe kerülnek, hiszen lelkiismeretükkel nem tudják összeegyeztetni az embertelenséget. Az egyik tudós rab például megtagadja, hogy egy telefon­lehallgatási ügyben segítsen a szovjet titkosszolgálat­nak. Ezért — s ezt jól tudja — visszaküldik a Gulagra, ami egyenlő a halállal. A film azzal fejeződik be, hogy egy zárt teherautóban elszállítják a Mavrino Intézetből azokat, akik a pokol első köréből, büntetésből mélyebb­re szállnak. Az autó Moszkva utcáin halad, s az oldalá­ra az van írva, hogy MJASZO. Vagyis HÚS. A moszk­vaiak nézik az autót, s rajta a csak álomban létező húst jelentő szót. A rabomobilban utazó egyik „hús”elvitele előtt, ami­kor az együttműködésre kész társától búcsúzott, annak sajnálkozó szavaira ezt válaszolta: „Inkább kenyéren és vízen élek, mint hazugságban!” Igen, akitói már mindent elvettek, afölött már a legkegyetlenebb elnyo­mószervnek sincs hatalma: az az ember már szabad! A szabad ember pedig fölötte áll minden piszkos em­beri dolognak. A magyarországi gulagon, a recski tá­borban történt. Két internált azt a feladatot kapta, hogy ürítse ki az ávósok latrináját. Megalázó munká­juk közben az egyik felsóhajtott: „Hát nem rettenetes ez!” Mire társa ezt mondta: „lehetne ez sokkal rosz- szabb is. Az volna igazán rettenetes, ha mi állnánk gép­pisztollyal az őrtoronyban.” íme, a szocializmust építő kommunisták hazánkba is elhozták a pokol köreit. 1990 óta azonban nincs le­hetőség arra, hogy „Hús”-osautók szállítsanak a ma­gyarországi gulágra politikai elítélteket vagy gyanúsí­tottakat. Vigyázzunk, hogy vissza ne essünk a szocializ­mus eme „köreibe”! Török Bálint Pódiumbeszélgetés Pártok és a privatizáció A Konrad Adenauer Alapít­vány budapesti képviselete a Tulajdon Alapítvány Pri­vatizációs Kutató Intézeté­vel közösen „A privatizáci­ós stratégia jövőbeni lehető­ségei — a pártok és a priva­tizáció” címmel pódiumbe­szélgetést rendezett tegnap a Gellért Szállóban. A fóru­mon hat parlamenti párt szakértője ismertette pártjá­nak civilizációval kapcsola­tos nézeteit. A vitavezető Kopátsy Sándor, a Tulaj­don Alapítvány kuratóriu­mának elnöke azt kérte a pártok szakértőitől, hogy csak a jövőbeni elképzelé­sekről szóljanak, a már le­zajlott privatizációkat ne te­kintsék át. A hat szakértő ennek megfelelően ismertet­te álláspontját a vita során. Pongrácz Tibor címzetes államtitkár, az ÁVÜ igazga­tótanácsának elnöke az MDF nevében szólt. El­mondta: az MDF az elmúlt négy év során gyakorlatilag megvalósította a maga elé- tűzött célokat. így a gazda­ság legalább 50 százaléka napjainkban már magántu­lajdonban van, amit az is je­lez, hogy a KSH legutóbbi adatai szerint a GDP leg­alább 60 százalékát már a magángazdaság állítja elő. Napjainkban már 1,5-2 mil­lió új tőketulajdonos van az országban. Több mint 900 ezer ember él hazánkban vállalkozásból. Mintegy 700 ezer az egyéni vállako- zók száma, 200 ezren pedig valamilyen gazdasági társa­ságban érdekeltek. Az álla­mi vagyonnak eddig 30-32 százalékát már eladták, az állami cégeknek 15-20 szá­zaléka pedig felszámolásra került. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom