Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-19 / 90. szám

12 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. APRIUS 19., KEDD Márciusi közvélemény-kutatás Régi magyar családnevek Februári egyszemélyes közvélemény-kutató munkámat folytatva, márciusban is száz­fős mintavétel alapján dolgoztam. Megkérdeztem — részben ismeró'seim körében — fiatalt, középkorút és időst, parasztot, munkást, értelmiségit és vállalkozót, hívőt és ateistát, nőt és férfit, magyar és nem magyar nemzetiségűt, falusit, városit és buda­pestit. A felmérésben részt vevők — állításuk szerint — nem tagjai semmilyen párt­nak — vagyis — ebből a szempontból — társadalmunk jelentősen nagyobb hánya­dát képviselik. Csak olyanok vehettek részt a közvélemény-kutatásban, akik válasz­tójoggal rendelkeznek. Nézzük a feltett kérdéseket és az eredmé­nyeket! A zárójelben lévő számok a februári fel­mérés eredményét mutatják. 1. Ön melyik pártra fog szavazni 1994. május 8-án? KDNP: (23) 23, MDF: (20) 23, M1ÉP: (8) 9, Fidesz: (10) 8, nem fog szavazni: (11) 8, MSZP: (9) 7, nem tudja még: (6) 7, NDSZ: (4) 6, FKGP: (5) 5, SZDSZ: (2) 2, nem árulja el: (2) 2. Néhány választópolgárt — azok közül, akik változtattak februári állásponjukon — megkérdeztem, hogy miért másították meg korábbi választási elképzelésüket. A magyarázatokból: — Egy házaspár az MSZP helyett az NDSZ-re voksolt, mert —elbeszélésük sze­rint — hallották Hajdú Jánost is és Pozsgay Imrét is nyilatkozni. — A húszéves fiatalember, aki február­ban még nem akart szavazni, most a MI- ÉP-re adta voksát — ezt azzal magyarázta, hogy március 15-én ott volt a Szabadság té­ren. —- Egy középkorú hölgyet, aki korábban még nem tudta, hogy hová szavazzon, Bo- ross Péter győzte meg arról, hogy az MDF- re kell voksolnia. — Két korábban Fidesz párti fiatalember arra hivatkozott, hogy „ezek még képesek az MSZP-vel koalícióra lépni” — „hát ezt, azért mégsem”. 2. Mit gondol, melyik párt lesz az első a választásokon? KDNP: (21) 21, MDF: (10) 14, Fidesz: (15) 12, MSZP: (12) 10, nem tudja: (42) 43. Jelentősen megnőtt az MDF győzelmére számítók tábora, míg a Fidesz és az MSZP befutóra tippelők száma csökkent. 3. Mely pártokból állítaná össze a koalí­ciót úgy, hogy többséggel rendelkezzen a parlamentben? KDNP, MDF, MIÉP: (28) 30, KDNP. MDF, MIÉP, FKGP: (15) 15, KDNP. MDF, Fidesz: (13) 11, KDNP, MIÉP, FKGP, NDSZ (6) 5, MSZP, SZDSZ: (5) 4, Fidesz, SZDSZ: (3)3 3, MSZP, SZDSZ, Fidesz: (0) 3, KDNP, MDF, MIÉP, FKGP, NDSZ: (0) 3, nem tudja: (30) 26. Növekedett a válaszadásra való hajlandó­ság. Két új változat is megjelent! Megítélé­sem szerint ez a két pólusra rendeződésre* utaló jel. Közvélemény-kutatásomat két új kérdéssel bővíthettem. 1. Mi a véleménye Csúcs László tevé­kenységéről és az őt ért támadásokról? Tevékenységével egyetértek, támoga­tom, a támadások embertelenek, azokat el­ítélem: 63. Tevékenységét nem tudom minősíteni, a támadásokat, a támadókat elítélem: 10 Vannak fontosabb dolgok is, azokkal kéne foglalkozni: 10. Tevékenységét elítélem, a támadókat tá­mogatom: 10 Nincs véleményem: 7. 2. Kit tartana a legjobb miniszterelnök­nek a választásokat követően? Boross Péter: 40, nem tudja: 24, Surján László: 10, Orbán Viktor: 9, Kuncze Gá­bor: 7, Pozsgay Imre: 5, Torgyán József: 5. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a felmérés sem ér többet, mint a profiké. Én is tudom, hogy kiket kell meg­kérdezni, én is tisztában vagyok azzal, s hogy — nálunk napjainkban — a kutatási eredmények ismertetésének az- egyik célja a választók befolyásolása. De van két nagy különbség: egyrészt én bevallom az igazi célt, másrészt nem meg­rendelésre cselekedetem. Ajánlás: Honfitársaim! Fontolják meg, higgyenek abban, hogy az ismertetett — vagy ahhoz hasonló — eredmény is meg­születhet. Rajtunk múlik! Baleczky Iván Budapest Örvendetes, hogy a magyar könyvpiacon egyre-másra je­lennek meg az értékes kiad­ványok, de szinte lehetetlen figyelemmel kísérni az új­donságokat. Mégha remény­telen kísérlet is lenne szám­ba venni a teljes termést, né­hány kiadványt semmi eset­re sem mellőzhetünk. ■ Mindenképpen ezek közé tartozik Kázmér Miklós ha­talmas munkája, a Régi ma­gyar családnevek szótára, mely ábécésorrendben dol­gozza fel a XIV-XVII. száza­di vezetékneveket. Az 1172 oldalas kötet mintegy 9800 adatot tartalmaz. Ahogy a tá­jékoztatóban olvashatjuk, a szótár célja, „a XIV-XVII. századi magyar eredetű, ille­tőleg magyarból is származ­tatható családnevek számba vétele Moldvától Felsőőrig, Szlavóniától az északi me­gyékig”. Ehhez azonban hoz­zá kell tennünk, hogy a vél­hetőleg szlovák származású neveket a szerző mellőzte. Ahogy úja: „Az Árva me­gyei Adam Marko (...) kima­radt a Markó szócikkből, el­lentétben a székelyföldi, a jászsági, a felsőőri adatok­kal”, ' mert nem magyar nyelvterületen található. A munka számba veszi, és szó­tár formájában hozzáférhető­vé teszi családneveink ortog­ráfiái (írásmódbeli), hangta­ni és alaktani változatait, mi­közben a forrásokat is feltün­teti. A kötet a nevek etimoló­giáját (eredetét) is ismerteti. Az ELTE tanárát, aki kö­zel másfél évtizedig dolgo­zott ezen a köteten, a szak­mán kívül alig ismerik, pe­dig tudnunk kellene róla, hogy Esterházy János gyer­mekeinek nevelője volt Nyit- raújlakon és a világháború után a pozsonyi Comenius, Egyetem vendégtanáraként, szakemberek sorát nevelte föl. A nevek írásmódja az idők folyamán változott. Íze­lítőként vegyük csak az emlí­tett Esterházy nevet: Ezter- hassy (1579), Esterhasi, Ez- terhasi (1616), Eszterhazi (XVII. sz.), Ezterhasy (XVII. sz.), Ezterhazj (1620), Esterhazi (1623), Ez- terhassi (1636), Eszterházi (1672), stb. A név eredetéről megtudhatjuk, hogy a csalló­közi Eszterháza helynévből alakult ki az idők folyamán, miközben az évszázadok alatt kétirányú változáson esett át, míg mai formáját el­nyerte. A helynév eredeti for­mája Eszterhásháza lehetett. Foglalkozásnévből alakulha­tott ki a településnév, mivel az eszterhás nád-'vagy szal- matető-készítő mesterem­bert jelentett. Tehát olyan te­lepülés, ahol tetőkészítők él­tek. (338—9. o.) De néz­zünk egy másik példát! A Csörgő névnek ilyen fellelhe­tő formáit rögzítették az ok­iratok: Chergew, Chergeo, Cziergeő, Csergő, Chewr- gew, Cheorgeo. Vagy, Őry: Evry, Ewry, Eory, Eöry, Eőry, Őri, Őri, Őij. Azután vannak nevek, amelyek mindmáig megőrizték régi írásalakjukat, pl. Dessewffy (Dezsőfi), Thewrewk (Tö­rök) vagy Warga. Természetesen nem foly­tathatjuk az ismertetést az 1452-ben megjelenő Aba névtől az 1549-ben feltűnő Zsuzsa családnévig, mert en­nek nem sok értelme lenne. A szerző az eddig kiadott országos, megyei, egyházi, városi és családi okmánytára­kat, településtörténeti soroza­tokat, a nemesi összeíráso­kat, dézsmajegyzékeket, ti- zedlajstromokat, periratokat, de más egyéb forrásokat, sőt kéziratos adatokat is feldol­gozott. Viszont kénytelen volt lemondani a kiadott tö­rök defterek kiaknázásáról, mert az arab betűs szíjákat- írás olyan komoly nehézsé­geket okoz, hogy a lejegy­zett név olvasható akár Cser­mának vagy Csizmának, Nyeregjártó Kerékgyártónak is, és a Gyűrűs Kőrösnek is. A családnevek rendszere csak a XVIII. században ala­kul ki abban a formában, amilyenben ma ismeijük és használjuk őket. Hiszen ko­rábban elsősorban vezetékne­vekről eshet szó, mivel ezek nem öröklődtek, és még ko­rábban inkább csak a téve­dés elkerülése véget használ­tak megkülönböztető jelzős megjelölést, vagy utaltak az illető személy apjára, család­jára, netán származási helyé­re. A szerző a legkésőbbi ada­tokat az 1720-as évekből me­ríti, mivel a továbbiakban már annyira bő a rendelke­zésre álló anyag, hogy egy ember számára szinte lehetet­len feladat lenne azt is feldol­gozni. A családnevek böngészé­se önmagában is érdekfeszí­tő kaland. Hiszen neveink egyrészt köznévi előzmény­nyel rendelkeznek (pl. ke­szeg, vas, szűcs, bognár, kán­tor, mokány), más részük személynévből alakult (pl. Benedek, Péter, Farkas, Ákos), de helynévből is mindmáig temérdek maradt fenn (Árvái, Túróéi, Sárkö­zi, Dunai, Zólyomi, Beszter­cei, Kassai, stb.). Balassa Zoltán „Paktum” nélkül nem lenne függetlenség H a valaki a Magyar Fó­rum 1994. április 14-i számának elolvasása után is kételkedne annak az Antall József által többször ismé­telt megállapításnak az iga­zában, hogy a jelenleg kor­mányzó koalíciótól jobbra álló erők a baloldal malmára hajtják a vizet, az végzete­sen naiv a politikához. Csete György azonkívül, hogy derék magyar és kivá­ló építész, nevével a Közaka­rat Egyesületet fémjelzi el­nöki minőségben. A Kubi- nyi Ferenc által tőle címűi kölcsönzött mondatot nem KaE-elnöki minőségben en­gedte útjára, s az nem is a közakarat tagok körében vált szállóigévé. Ugyanak­kor — emlékezetem szerint — nem is a Kubinyi Ferenc által idézett alkalomból hangzott el. Dehát azt Csete György bizonyára tisztázza, hogy mit keres egy elkesere­dett mondata a múltkori Ma­gyar Fórum 17. oldalának szövegkörnyezetében. Jómagam — mint a KaE kezdettől fogva elnökségi tagja — azt tartom kötelessé­gemnek, hogy meghirdetett nagygyűlésünk előtt néhány nappal egyértelművé te­gyem: egyesületünk nem vallja, hogy az Antall- féle paktum eredményeként odalett a nemzeti független­ség.” Épp ellenkezőleg, az Antall-féle „paktum” nélkül már nem létezne Magyaror­szág — a nemzetközi gazda­sági és kulturális erőviszo­nyok közepette egyáltalán le­hetséges mértékű — függet­lensége. Éppen elég baja hazánk­nak, hogy az a szociálliberá- lis-bolsevik propaganda, amely ellen tiltakozásul a KaE megalakult, képes volt a kormányzó koalíció ellen fordítani a két nagyobb' és sok kisebb pártra leszakadt korábbi választóját. Akik po­litikai rövidlátásból, mellő­zöttségérzésből, egyéni am­bíciók miatt készségesen tel­jesítették a baloldali ellen­zék által kalkulált elvárást, nagyobb bűnt követtek el nemzetük ellen, mint a nem­zeti elkötelezettség iránt ér­zéketlen, azzal egyenesen el­lenséges baloldal. Csak szé­gyenkezni lehet azok miatt a volt MDF- és kisgazda párt­tagok, szimpatizánsok miatt, akik bedőltek annak a politi­kai demagógiának, amit a baloldal, elsősorban a saját, 90-ben elvesztett szavazótá­borának visszaszerzésére szánt. Annak, hogy miként lehetett volna sokkal kisebb munkanélküliséggel átalakí­tani a gazdaságot, hogy a kormány szociálisan érzéket­len, és hogy miként lehetett volna pénz nélkül privatizál­ni, szerkezetet váltani! C sak szégyenkezni lehet azok miatt a volt MDF- és kisgazda szavazók miatt, akik kétségbe vonták Antall József nemzeti elkötelezett­ségét, és nem hitték el, hogy a valóságos viszonyokhoz mért lehetőségek szerinti maximumot ért el hazája szá­mára, akik lebecsülik az elő­relátó módon biztosított sta­bilitást. Azt az Antall Józse­fet tagadják meg, aki utolsó erejével, példájával a demok­ratikus kormányzásra, de­mokratikus, törvénytisztelő politizálásra tanította meg kabinetjét. Arra, amiben itt senkinek nem lehetett gya­korlata az elmúlt évtizedek alatt. Vajon nem fognak lel- kiismeret-furdalást érezni, ha véletlenül azt az MSZP-t fogják kormányzati pozíció­hoz juttatni, amelynek veze­tői vérükben hordják a min­denkit letaroló diktatórikus reflexeket, és akik szélsőbal­ról mindig is zsarolhatók lesznek a kulisszák mögött? Az érthető, hogy Csurka Ist­vánból sosem lesz jó politi­kus. Az is érthető, hogy drá­maírói, dramaturgiai szenve­délyeit sokkal inkább ki tud­ja élni ellenzéki pártvezér­ként, mint felelősséggel is terhelt kormányzati politi­kusként. Az viszont az MDF-től elcsábultak politi­kai alulképzettségéről vall, hogy a drámaíró képes elta­karni előlük a valódi képet. Olyan teljesítményeket kér­nek számon a kormányon, amihez vagy 70 százalékos parlamenti többségre, vagy diktatórikus eszközökre lett volna szükség. Nem volt meg a rendszerváltás? Mert pozícióban maradtak a régi rendszer kiszolgálói? Volt-e .ebben az országban minden területre alkalmas második garnitúra? Olyan, amely úgy szerzett gyakorlatot szakterü­letén, hogy még egy kény­szerpárttagsággal sem komp­romittálta magát az elmúlt évtizedekben? Ha igen, hol voltak az önkormányzati vá­lasztásokkor? Hol voltak az üzemi tanácsok, a vállalatve­zetők újraválasztásakor? Legalább a szavazófülkék magányában legyen újra jó­zan és bátor a többség. Gon­dolja meg — legalább a má­sodik fordulóra —, szabad-e veszni hagyni, vagy a balol­dalt szolgálni leadott vagy le sem adott szavazatával. Ahogy meggondolhatnák az első forduló után azok a kis­gazdák is, hogy hová adják szavazatukat, akik éveken át minden felelősség nélkül él­vezték az ügyvéd-pártvezér ügyészi szerepben megren­dezett ellenzéki show-műso- rait. Áhítattal hallgatták, tap­solták azt, akiből soha nem lesz koalícióra képes politi­kus, mert a politikát is csak egy megnyerendő vagy el­veszthető perként képes fel­fogni. A szavazófülke magá­nyában rádöbbenhetnének, hogy 12 százalékos képvise­lettel nem lehetett reprivati­zálni. A kárpótlást és a gaz­dálkodást segítő törvényeket pedig a koalícióban maradt kisgazdák révén kapták. El­maradt a rendszerváltás a sajtóban, a médiában? Pozs­gay Imre, Csurka István ott voltak a felügyelőbizottság­ban! Szerencsére maradtak ott náluk állóképesebbek, akiknek embertelenül ne­héz, de szívós, eredményes munkájához a Közakarat Egyesületnek érdemes nyil­vános bázist, gyakorlati tá­mogatást nyújtania. Akik ha­lálos fenyegetések közepette állják a harcot a liberális-bol­sevik nemzetközi sajtómono­póliumok és szakmai szerve­zeteik hátországa birtokában támadók ellen. Ha valamire büszke va­gyok, akkor az az, hogy egy olyan civilszervezetnek lehe­tek a tagja, amelyik valódi társadalmi munkában, szék­ház és állami támogatás nél­kül teszi a maga fontos dol­gát. Már megalakulásunk­kor is világos volt, hogy a médiaháború nem belügy. E s nem is oldódik meg minden ezzel kapcsola­tos probléma egy médiatör­vény megszületésével. Mun­kánkból eredő kényszerű rá­látásunk a világsajtó nemzet­közi politika feletti politizálá­sára, talán az atomarzenálnál is rémisztőbb veszélyt jelez. Ehhez egyesületünk erősödé­sére van szükség, s nem ar­ra, hogy a velünk azonos cé­lokért küzdő olvasók egyik lapja árnyékot vessen rá. Himódi Éva Lídia a Közakarat Egyesület elnökségi tagja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom