Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-02 / 77. szám
|8 5531 ÜNNEP f5F^mg2^<íl ££2ú =í& &2S Jézus mártíromságának emlékhelyei A kálváriajárás hagyománya és a kálváriák építészete Ki ne ismerné dombos településeink egyik jellegzetes szép elemét, a hegyoldalba épített kálváriák festői látványát; a ritmikusan ismétlődő apró építmények emelkedő sorát, amely a hegy tetején álló kálváriakeresztekhez vagy kápolnához vezet. Napjainkban, amikor ezeknek a tájba helyezett építészeti együtteseknek többnyire már csak a látványában gyönyörködünk, ritkán gondolunk keletkezésük indokaira és az elmúlt korok embereinek vallási érzületeire, akiknek lelki életében a kálvária fontos szerepet töltött be, különösen húsvét körül, amikor a liturgia legfőbb témája a passió. Valaha az ünnepi szertartások sokkal színesebbek, mozgalmasabbak voltak és vidékenként változó szokásokkal bővülve szinte teljesen kitöltötték az ünneplésre szánt napot vagy napokat. A templomi szertartásokon kívül voltak olyan — evangéliumi szövegektől ihletett — ünneplő hagyományok, amelyek társadalmi kultusszá váltak. Ilyen volt a kálváriajárás is, amelyen az egész közösség részt vett, ájtatos megemlékezéssel jelképesen végigjárva Jézus kín- szenvedéseinek útját. Ez a (mai húsvéti körmenetre szelídült) hagyomány valaha igen mozgalmas drámai esemény volt, amelynek mintegy aktív szereplői voltak a hangosan jaj- veszékelő, síró hívők, akik közül néhányan magukat korbácsolva járták végig az utat. E vezeklő túlkapások megakadályozására az egyház gyakran kénytelen volt közbelépni. Maga a szó, Kálvária, a Golgota nevű, Jeruzsálem melletti domb (a Bibliában a Koponya-hegy) latin fordítása (calva=kopo- nya), ahol Krisztust keresztre feszítették, és amely a római fennhatóság alatt álló Jeruzsálem hivatalos vesztőhelye volt. A kálváriaépítés hagyománya több szálból ered. A legrégebbi a IV. századba vezet vissza, amikor már államvallássá lett a kereszténység és kezdik felkeresni Jézus életének emlékhelyeit. A legenda szerint különösen Ilona császárnő (Szent Ilona), Nagy Konstantin anyja buzgólkodott e téren, és nemcsak számos ereklyét hozott a Szentföldről — többek közt a szent kereszt feltalálása is az ő nevéhez fűződik —, hanem azonosította is a helyeket, ahol Jézus megfordult, ahol ezután hamarosan templomokat is emeltek az emlékhelyek fölé. Később a keresztes háborúk után meginduló zarándokutak alkalmával ezeket a helyeket nemcsak a közelükben élő Keleti keresztények, de a nyugatiak is nagy számban látogatták, mivel a zarándokok bűnbocsánatban részesültek. Az ilyen zarándokutak leg-' főbb célja Jézus kínszenvedéseinek színhelye, az ún. keresztútnak vezeklő végigjárása volt. Ugyanekkor Rómában már igen korán felállították a Szent Lépcsőt (népiesen Szent Grádicsot), amely a hagyomány szerint Pilátus egykori palotájának lépcsője volt, ahol Jézust elítélték és megcsúfolták, és amelynek maradványait ugyancsak Szent Ilona hozatta el Jeruzsálemből. E lépcső előbb Konstantinápolyba, majd Rómába került, ahol később a XVI. században küA kegyes hagyomány és a vallásos élmény igénye — átélni mindazt a szenvedést, amit Krisztusnak kellett elszenvednie — teremtették meg a kálváriajárás ájtatos szokását. Különös módon a kálváriajárásnak építészeti kerete meglehetősen későn — nálunk a barokk művészettel együtt — alakult ki, feltehetően az ellenreformáció ösztönzésére, amelynek egyik legfőbb célja a katolikus hívek aktivizálása volt. Maga a kálváriaút színpadias; elrendezése is megfelelt a barokk szemléletnek. (Jóllehet, ha ritkán, de a szomszédos Ausztriában előfordul gótikus kálvária is.) Építészeti megfogalmazásban a kálvária alaptípusa: Jézus vesztőhelyét szimbolizáló dombszerű magaslatból áll, a dombtelön épületbe foglalták, amely Santa Scala néven még ma is látható. A 28 fokból álló lépcsőt az ájta- tos hívők térden csúszva járják végig. A kálváriajárás harmadik eredője az egyházi költészetben már régen ismeretes liturgikus színjátékok voltak, a passiójátékok, amelyek a hívek előtt mindenki számára érthető módon megjelenítették dráma formájában Jézus kínszenvedéseit. tőn elhelyezett feszülettel, illetve gyakran három kereszttel, a Jézussal együtt megfeszített két latorra emlékeztetve a bibliai helyszín hitelesebb ábrázolása érdekében. A keresztek alatt többnyire kiegészítő szobrok is vannak: Mária, Magdolna és János — a legkedvesebb tanítvány — alakjai, akik az evangélium szerint szemtanúi voltak Jézus kereszthalálának. A dombtetőhöz vezető út — a keresztút, a via crucis, vagy via dolorosa — mentén sorakoznak az ún. stációk (stációkápolnák). Az ezekben elhelyezett festett vagy faragott képek Jézus kínszenvedéseinek főbb jeleneteit ábrázolják, elfogatásától egészen a keresztre feszítéséig, illetve sírba tételéig. A stációk száma eleinte 7 vagy 9 volt, majd a ferencesek ösztönzésére 14 lett, amit a XVIII. században pápai rendelet hagyott jóvá. A stációábrázolásokon a bibliai jeleneteken kívül legendái ábrázolások is előfordulnak, mint pl. a Veronika kendője. Aki a kéresztutat végigjárta, minden stáció előtt imádkozott. Az előzőkben ismertetett alapforma különböző építészeti megfogalmazásban valósult meg. Van amikor nemcsak a keresztek állnak a dombtetőn, hanem kálváriakápolna vagy templom is. A domb nem kielégítő magasságát építészetileg gyakran úgy oldották meg, hogy lépcsős teraszt alakítottak ki a keresztfák számára, á terasz alatí kálváriakápolnával vagy a Szentsír architekto- nikus megjelenítésével. Ezek a kálváriák a barokk építészet legszebb emlékei közé tartoznak. Ezek közül is építészetileg a legkiemelkedőbb a budapesti egykori józsefvárosi, ún. epreskerti kálvária, amely ma a Bajza utca 41. sz. telken, a Képzőművészeti Főiskola kertjében áll. A kálvária áthelyezését 1893-ban a nevét még ma is őrző Kálvária tér (VIII. kér., a Baross utca végén) rendezése tette szükségessé. A szép építményért több városrész is versengett. A svábhegyi lakosok megfelelő természeti környezetben szerették volna felállítani, de a művészek a kertjükben biztonságosabb helyet kínáltak, ami viszont azzal a hátránnyal járt, hogy kevesen láthatHegyoldalba épített kálvária (Boly) A legszebb magyar kálváriatemplom Kőszegen épült 1763-ban ják és a vallási életből is kivonták. A pompás kialakítású, 12 árkádnyílásos mellvéddel körülvett teraszon állt valaha a hétalakos kálváriacsoport. A teraszra kétkarú lépcső vezet fel. Az impozáns építmény magánpénzből épült, Viznemé Schwartz Anna Mária hagyatékából 1744 és 1749 között. Feltehetően Mayerhoffer András volt a mestere, aki a budapesti egyetemi templom és a gödöllői Grassal- kovich-kastély építkezésein is számottevően közreműködött, és aki a bécsi barokk építészet legismertebb magyarországi meghonosítója volt. Az ő fia, Mayerhoffer János építette 1755-ben a szerényebb, de hasonló stílusjegyeket mutató gödöllői kálváriát. Teraszos, de más megoldású a szentendrei r. k. kálvária-, ahol a terasz alatti boltozott kápolnát kör alakú falazott kerítéssel övezték, és e kfflfalban helyezték el a 14 stációkápolnát; csak íves oromzatuk emelkedik a körfal fölé. A XVIII. század második felében épült. Az egyik legkorábbi hazai barokk kálváriát Győrött állították fel, a Szentsír kápolnával együtt a XVII. század végén. E korai időkre jellemző módon a kálváriát az egykori vesztőhelyre építették fel., Megnyerő szépsége miatt nem mulaszthatjuk el megemlíteni a kőszegi kál-. váriatemplomot sem 1763-ból, amelyet ugyancsak körfal vesz körül, rajta a stációk domborműveivel. A barokk kálváriákon kívül vannak klasszicisták is, amilyen pl. a nagytétényi, de legjellemzőbb példája e stílusnak a teljesen szabályosan telepített bajai kálvária 1836-ból. Lépcsős keresztútjának tengelyében áll az oszlopos, oromzatos klasszicista kápolna, amelyet Hild József tervei alapján építettek. Előtte a szoborcsoport barokk. A XIX. század végén nagyjából megszűnt a kálváriaépítés korszaka, legfeljebb faluhelyeken, vagy temetőkben építenek még elvétve néhányat. A meglevőket azonban Bálint Sándor szavaival élve: „jellegzetes artisztikus atmoszférateremtő értékük” megőrzése érdekében védeni kell. A számos magyarországi kálvária közül itt csak a Pest megyei védett emlékeket soroljuk fel: Budapest (VI. kér., Bajza utca 4L), barokk, 1744—1749, Meyerhoffer András műve; XXII. kér., Budafok, barokk, 1800 körül; XXII. kér., Nagytétény, klasszicista, 1805, Franck Lorenz műve; Budakeszi, barokk, 1739; Budaörs, barokk szoborcsoport, XIX. századi stációk; Dunabogdány, késő barokk XIX. századi kiegészítésekkel. Fát, barokk kálvária a temetőben, 1860-ban romantikus stílusban átalakítva; Gödöllő, barokk, 1755, Mayerhoffer János műve; Márianosztra, barokk, 1759—1779; Mogyoród, barokk, 1770; Nagymaros, barokk, 1773; Ráckeve, a temetőben kálvária, klasszicista, 1819; Sülysáp, kálvária-kápolna, barokk, 1776; Szentendre, r. k. kálvária, barokk, XVIII. század második fele; ortodox kálvária, XVIII. század második fele. Vác, kálvária a Kosdi úton, barokk, 1726—1738; Veres- egyháza, kálvária-szoborcsoport, barokk, XVIII. század vége; Visegrád, barokk, XVIII. század; Zebe- gény, klasszicista, 1853. Pamer Nóra Gödöllő, barokk kálvária, Mayerhoffer János műve (1755)
