Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-02 / 77. szám
Surján László népjóléti miniszter ünnepről, egészségügyről, politikáról Megszabjuk a jövendő kormány arculatát A húsvéti ünnepek alkalmából Surján László népjóléti minisztert hivatalában kereste fel Vödrös Attila főszerkesztő és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes. — Ön és- a családja miként élik meg a húsvéti ünnepeket, mit jelent Önöknek ez az ünnep? — A húsvétot évek óta egyfajta elvonultságban töltöttük. Nagyobb gyerekeimmel, feleségemmel részt vettünk a piaristák kecskeméti húsvéti elmélkedésein, ami azt jelenti, hogy az otthoni környezetből kiszakadva, valóban a vallási élményt állítottuk középpontba. Azt gonűolom, hogy a húsvét a keresztény ünnepkörnek talán a legfeleme- lőbb, legkeresztényibb része, eseménye. A karácsony, amely kifejezetten bensőséges ünnep, mára a nagy bevásárlások ünnepévé is vált, és a keresztény családok egy része emiatt nehezebben tudja igazi vallási ünnepként megélni. A nagypéntek különös jelentőségű nap. A történelmi egyházak inkább a feltámadásra helyezik a hangsúlyt, de a két ünnep összefügg. A húsvét a szenvedés vállalásának, az örömnek, a reménynek az ünnepe. Ma már talán felemelőbb számunkra, mint korábban, látványosak, hangulatosak voltak. Mi a véleménye a mai locsolkodásról? — Meg kell mondanom, hogy a városi körülmények között ennek a szokásnak sok negatívuma is megjelent. A pénzszerzés, a fiatalok italozása, egyfajta torz, túlélését jelenti ennek a sokgyökerű, egyébként nagyon szép, ősi szokásnak. Amit a titkár nem intézhet él — Ilyenkor festenek-e tojást az Ön családjában? — Igen, és mondhatom, hogy nagyon gondosan, szépen festett tojások kerülnek ki a leányom keze alól. ő ügyesen hasznosítja mindazt a tudást, amit a néprajz, a népművészet e téren ránk hagyományozott. Hímes tojásain örömmel fedezem fel a szép népi motívumokat, színeket. — Egy magas közéleti, politikai funkciókat betöltő, elfoglalt férfi esetében nem volna meglepő, ha húsvét hétfőjén maga helyett a személyi titkárát küldené locsolni. Gondolt már erre? — Vannak dolgok, amit titkár útján nem lehet elintézni. Az én esetemben pedig ez a megoldás még a legjobb szándék mellett sem volna alkalmazható, mert több vallási tartalommal sikerült megtölteni. Erre az elmúlt néhány év alkalmat adott nekünk. De ha már az ünnepkör szóba esett, hadd említsem meg, hogy a harmadik nagy keresztény ünnep, a pünkösd, szinte eltűnt sok keresztény tudatából. Kétnapos ünneppé vált, és úgy tűnik, mintha a keresztények már nem tudnának mit kezdeni ezzel a két nappal. A katolikus liturgiából kiesett, nem számít kétnapos ünnepnek, és nem is' annyira a két napról van itt szó, hanem arról, hogy a Szentlélek Úristennek a világunkban való jelenléte, a mi együttműködési készségünk ezen az ünnepen is jobban tudatosodhatna bennünk. — A húsvéthoz kötődő népszokásaink egykor igen ünnepet talán az is emlékezetessé teszi, hogy sokak fizetése számottevően emelkedik. — Kár, hogy húsvétkor ez még nem fog érződni, legfeljebb az a tudat, hogy a májusi borítékok már vastagabbak lesznek, hiszen a béremelés visszamenőleges, de valóban nagy dologról van szó. Az ezzel kapcsolatos viták helyett azt tartom fontosnak, hogy a. kormány kezdeményezően lépett fel ebben az ügyben, és kialakult egy közös akarat a megvalósulás érdekében. Nem szabad elfelejteni, hogy sok egészségügyi dolgozó számára kizárólag a közalkalmazotti bér jelenti a többletet. Az öröm mellett azonban az ürömről is szólni kell, hiszen minden béremelés bizonyos feszültségekkel is jár, mert az egyik kör kap, a másik viszont nem. Érdekes és figyelemre méltó volt az a szakszervezeti reakció, amely úgy szólt, hogy fel kell vállalni ezeket a feszültségeket. Egy kórház- igazgatónak az volt a véleménye, hogy olyanok is kapnak emelést, akik ezt nem érdemlik meg, hiszen két-három órai munkán túl nincs feladatuk. Illő tisztelettel megkérdeztem, hogy akkor miért alkalmazta e dolgozókat azért a bérért, mivel a személyi titkárom egy hölgy. Nálunk a locsol- kodás szűk családi körben zajlik, bár ezen a napon korábban részt vettünk azokon a kirándulásokon, amelyeket az az egyházi közösség szervezett, amelyikhez tartozunk. Ezeket úgy tizenöt évvel ezelőtt kezdeményezték azok a szülők, akik ki akarták vonni a gyermekeiket az iskolák, az osztálytársak által egészen más irányba vitt „programok” hatása alól. Régi keresztény hagyomány, hogy ilyenkor kimegyünk a zöldbe, jó levegőn, vidáman töltve a napot. Mostanában nem tudok részt venni ezeken az összejöveteleken, amit őszintén sajnálok. — Az egészségügyben dolgozók számára ezt az Talum Attila felvételei ami most másokéval együtt megemelkedik. A munkahelyek egyre többe kerülnek a munkáltatóknak, és bizony végig kell gondolni, hogy melyiket érdemes megtartani, hogy csak azok maradjanak meg, amelyeken tényleges, kellőképpen hatékony tevékenység mutatható fel. Ezt központilag nem lehet szabályozni, csakis az adott intézményen belül. Nagy gondot jelentett például az ápolónők kiáramlása a nem egészség- ügyi területekre. Ha most megindulna a nővérek vándorlása a kórházak között is, akkor a betegellátásban még komolyabb zavarok mutatkoznának. Ennek a veszélynek a felismerése és a megelőzése indokolta azt, hogy utólagos beavatkozással történik a béremeSurján László: A kormány fölvállalt egy több mint ötmilliárdos többletet lés. A kormány fölvállalt egy több mint ötmilliárdos többletet, és bár kilencvenötben nem kormányzati pénzekből kell rendezni a számlát, de mégis csak utólagos többletről van szó, ami ezen a rosszul fizetett területen némi megnyugvást hozhat. Nemzeti értékek, kétféle túlzás — E napok a kampány jegyében is telnek. Szűrös Mátyás nemrég egy olyan nagy- koalíció képét villantotta fel, amely a szocialisták és a liberálisok mellett a kereszténydemokratákat is magában foglalná. Mi erről a véleménye? — Nagyon remélem, hogy az általam nemzeti és keresztény erőknek nevezett irányzatok, amelyeknek az élvonalában a kereszténydemokraták és a magyar demokraták állnak, rendelkezni fognak annyi választói támogatással, amely legalábbis megszabja a jövendő kormány jellegét, arculatát. Az elmúlt időszak gazdasági és politikai eredményeit tekintve nincs szükség egy olyan nagykoalícióra, amelyben mindenféle számottevő erőt összefogunk. Az ország az elmúlt négy évben megállt a saját lábán, és az egyetlen volt a térségben, amely úgy élte meg a teljes kormányzati ciklust, hogy még a miniszterelnök halála miatt sem kényszerült megszakítani azt. Mindezek után azt mondani, hogy így már nem mehet tovább és nagy nemzeti koalícióra van szükség, ez egyszerűen túlzás. Szűrös úrban feltehetően nem is a jelenlegi helyzet kritikájaként fogalmazódott meg ez a gondolat — és ne felejtsük el, hogy ez Szűrös Mátyás gondolata, ami nem feltétlenül esik egybe'a szocialisták elképzeléseivel —, ugyanis ő elég világosan megjelölt egy értékrendet. És ez az értékrend a nemzeti erők ösz- szefogása... — És ebbe beleértette az úgynevezett liberális erőket is. — Igen, ő nem árnyalt, én viszont árnyalok. Úgy érzem, hogy a nemzeti értéknek az elismerése, a meghatározása jelentősen eltér a pártoknál s ezzel kapcsolatban kétféle túlzást nem szeretek. Egyrészt azt, amikor az eszmei tartalom hiányát leplezik nemzeti jelszavakkal, másrészt azt, amikor valamilyen világpolgárság kerül előtérbe a nemzeti hagyományok őszinte támogatásával, tiszteletével szemben. Nagyon nehéz nemzeti ösz- szefogásról beszélni olyan erőkkel, amelyeknél nincs hiteles támogatottsága ezen értékeknek. Az MSZP helyzete is problematikus számomra, hiszen ez egy jogfolytonos párt. A sorozat így néz ki: Kommunisták Magyarországi Pártja, Magyar Kommunista Párt, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, és végül Magyar Szocialista Párt. Tehát nagyon furcsa ma azt hallani egy szocialistától, hogy semmi köze sincs ehhez a jogfolytonossághoz, az Isten és nemzet elleni vétkeknek a sorához, amelyeket ez a jogfolytonos erő elkövetett. Ugyanakkor személy szerint nagyra értékelem a volt MSZMP azon tagjait, akik időben felismerték a baloldal, vagy az úgynevezett baloldal bűneit és a karrierjüket is kockáztatva szembehelyezkedtek a pártjukkal. Akik rájöttek árrá, hogy nem muszáj betiltani a táncházakat, akik ráébredtek arra, hogy nem csak a trianoni határokon belül élnek magyarok, sőt arra is, hogy talán tehetünk értük valamit. El kell ismernünk," hogy megjelent egy ilyen csoport, és azt kell mondanom, hogy az a fajta koalíció, amiről Szűrös' Mátyás beszél, e pillanatban az MSZP-n belül létezik. — Nagy kérdés, hogy az említett értékrend elfogadói és el nem fogadói között hová vezetnek a feszültségek. — Ez valóban nagy kérdés. Érdeklődéssel szemlélnék például a parlamentben egy olyan külügyi bizottságot, amelyben az MSZP részéről két tag foglalna helyet, és az egyiket Szűrös Mátyásnak, a másikat Hajdú Jánosnak hívnák. Mert igen komoly koalíciókészségről tenne tanúságot Szűrös úr, ha egy platformra kerülne azzal a Hajdú úrral, akinek külpolitikai és nemzetpolitikai tevékenységében nem találhatók olyan elemek, amelyeket bármilyen történelmi perspektívából kedvezően lehetne értékelni. És ha már húsvétkor beszélünk a szocialistákról, akiknek kedvelt színe nemcsak a piros szegfűn, hanem a húsvéti tojáson is megjelenik, hadd idézzem fel egy régi emlékemet. Egyszer húsvét előtt a Nyugati pályaudvar melletti buszmegállóban vártam a leendő feleségemet, amikor megjelent egy kislány, aki e szavakkal kínálta portékáját: itt a húsvéti piros tojás, mindenféle színben! A premontrei apátsági templom (Zsámbék, XII. század)
