Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-14 / 86. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 14.. CSÜTÖRTÖK Műhelylátogatóban Miklosovits Lászlónál Albertirsa élő értékei József Attila vers- és prózamondó verseny Emlékkiállítást rendeztek hetekkel ezelőtt Dabason a Dél-Pest megyei 'Nagy István képző- és iparművészeti csoport 25 éves fennállásának emlékére. Az alapító tagok közül Miklosovits László grafikust és feleségét, M. Orbán Edit festő, szőnyegszövő iparművészt kerestem fel otthonukban, Albertirsán. A művész házaspár kissé csodálkozva, de nagyon barátságosan fogadta látogatásomat. A nappaliban ízléses, zöld bútor, mindenütt könyvek, ecsetek, tus, ceruzák, de sehol egy saját grafika, sehol egy festmény vagy általuk készített mű. Utálja látni saját műveit otthona falán — magyarázza a félj. Látva arcomon a csodálkozást, megmutatja a kis grafikusműhelyt, ahol igazi művészbirodalom tárul elém. Hatalmas mappák, dossziék, tömve a szebbnél szebb grafikákkal, rajzokkal, vázlatokkal. Kapkodom a fejem, gyönyörködök és nem értem, hogy mindez miért itt van, miért nem „méltó” helyén: a kiállításon, ahol nem csak én, hanem sokan mások is megcsodálhatnák e rengeteg értékes munkát. Tárlat a pártházban A választ a kellemes zöld nappaliban kapom meg a házigazdától. A múltról beszél szívesen, a Nagy 1st vámcsoport létrejöttéről, pályakezdésükről. 1967 óta élnek Albertirsán, ahol addig még sosem volt képzőművészeti kiállítás. Ideköltözésük után egy évvel megrendezték az elsőt a falu akkori legnagyobb helyiségében, a pártházban, melyet addig csak ünnepek alkalmával nyitottak ki. A siker óriási volt — meséli a grafikus férj —, ezért- is csináltunk belőle hagyományt. Több évig szerveztük a saját zsebünkből, minden évben, rendszeresen. Egészen addig, amíg. úgy érezték, hogy van rá igényük az embereknek. Aztán egyszer csak elfogyott — de nem az emberek, hanem a falu vezetőségének az igénye... A Nagy István-csoport történetéről már valamivel vidámabban mesél a házaspár. 1969-ben egy hangulatos este kisebb társaság gyűlt össze az egyik névtelen ceglédi italboltban. Az összetolt asztalok mellett olyan fiatal művészek ültek, mint Kiss Ernő, Bányász Béla, Garay Jenő, Miklosovits László és Orbán Edit — utóbbiak ketten a házigazdáim. Ezen az estén született meg a képző- és iparművészeti csoport létrehozásának ötlete, megfogalmazódtak céljaik, terveik. Összetartó erejük a spontaneitás volt, mely emberi kapcsolataikban rejtőzött. Mindnyájan a saját erejükből akartak boldogulni, mindenféle állami támogatás nélkül. Hamarosan aktív munka, kiállítások sora jelezte a csoport létét, melynek legmozgalmasabb időszaka az 1975—85 közötti évekre tehető. Ebben az időszakban a titkári teendőket végeztem, szerveztem a kiállításokat — meséli Miklosovits László. Sajnos a későbbi munkára rányomta bélyegét a művészet államosítása, így az utóbbi évek kevésbé mutatnak aktivitást a csoport munkáját illetően. De megvanMiklosovits László: Eciogák (IV.) nak, hiszen másként nem jöhetett volna létre az idei jubileumi tárlat sem. A szép szándékok ideje Amikor a jövőről kérdezem őket, László és Edit elbizonytalanodik. Szép szándékok vannak — mondják —, de nincs hozzá pénz. Minden kellék nagyon drága és senki sem ad támogatást, így nemcsak dolgozni nehéz, de kiállítást szervezni szinte lehetetlen. Pedig László képei szerepeltek már külföldön is, 1981-ben az Egyedi Grafikai Biennálén, New Yorkban és nemrég Szófiában. Létezik Dabason egy alapítvány, mely szintén Nagy Istvánról kapta a nevét, esetleg ez fogja biztosítani a továbbiakban a csoport működéséhez szükséges pénzt. A jövőnket igaziból a politika és a gazdaság határozza meg — véli Orbán Edit, s reménykedik, hogy hébe-hóba azért lesznek még kiállításaik. Hogyan hat egy művészházaspár ittléte a falu szellemi életére? — kérdezem, mire mindketten elmosolyodnak. Sok gyerek került már a kezük közül képző- művészeti pályára, többen is járnak ilyen szakközépiskolába, de sokan jutottak be a főiskolára is — tudom meg a feleségtől, aki igazi foglalkozását tekintve sok éve pedagógus, magyar— orosz—rajz szakos tanár. A gyerekek akarnak képzőművészetet tanulni, pedig ebből aztán nem lehet meggazdagodni. — Lacinak most sincs munkája — mondja —, pedig minden nap bemegy Pestre, hátha talál valamilyen munkát. Sajnos sem az elmúlt, sem a mostani rendszer nem támogatja a művészetet. Az emberek pénze is egyre kevesebb, s persze először a művészetről mondanak le. Nehéz így akár egy képet is eladni — mondják, nem panaszként, csak a tényeket megállapítva. A gazdag élet titka — Gyermekkorom óta kettősség él bennem — folytatja Miklosovits László —: azonosságtudat sorsokkal és emberekkel, ugyanakkor Gyermekkorom óta kettősség él bennem — azonosságtudat és egyediség... az egyediség, a másság, amit és ahogyan csak én láthatok, adhatok. Hogy ez milyen formát ölt képekben, szóban, gesztusokban, ma már egyre kevésbé lényeges. így az általam értelmesnek, sikeresnek, gazdagnak vélt élet titka mindössze any- nyi, hogy kutatni, megismerni kell a világot, és szakmai, mesterségbeli dolgokon túl képesség és lehetőség szerint adni. Miklosovits László különféle könyvkiadók megbízására már körülbelül százötven irodalmi mű, könyv tervezését, illusztrációit készítette el. Hasonló tevékenységet végzett hetilapok, folyóiratok hasábjain is. Legutóbb szeretett lakóhelye, Albertirsa múltját, jelenét bemutató színes grafikai sorozatát készítette el. A rajzokon a nagyközség érdeklődésre számottartó műemlékei: az Ybl-kápolna, a klasszicista stílusú római katolikus templom, az 1820-ban épült zsinagóga és a Szapáry-kastély maradványai láthatók. A szerény lehetőségek ellenére a két művész kitartóan dolgozik, alkot. A dolgozószobában várakozó-elfekvő szépséges grafikák, festmények, gobelinek, illusztrációk egyszer még biztosan előkerülnek majd, hogy elbűvöljék a művészetet kedvelő közönséget, hogy megdobogtassák a szíveket. Ők talán már nem bíznak ebben, de én, aki „láttam a csodát”, biztos vagyok benne, hogy így lesz. Simon Andrea / Körösi Csoma-napok Erden Körösi Csorna Sándor nevét viselő Baráti Körök találkozójára kerül sor ma és holnap az érdi Körösi Csorna Sándor Általános Iskolában. Körösi Csorna Sándor legendává magasztosult alakjára emlékeznek Érd polgárai. Az „örökinduló” emléke előtt tisztelegnek azok a művészek, akik e „maroknyi nép”, fiai, s amelyből Körösi Csorna Sándor is vétetett, amelyet hátrahagyva elindult világ körüli útjára, hogy a magyarság őshazáját megkeresse. A kétnapos rendezvény keretében többek között kiállítást láthatunk Macskássy Izolda festőművész munkáiból. Az ünnepség vendége lesz dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Holnap a jelenlévők ko- szorúzási ünnepségen vesznek részt, ezt követően országos Körösi vetélkedőre kerül sor. A győztesek Domokos Béla Érden élő szobrászművész Körösi-plakettjét kapják ajándékul. A műsort este össznépi vigadalom, táncházi mulatság zárja, közreműködik a Jánosi zenekar. (b. a.) Kórustalálkozó Százhalombattán A Megyei Közműve- lődési Információs I^B Központ, a megyei népművészeti egyesülettel és a százhalombattai művelődési központtal közösen kórustalálkozót szervez május 14-én, a Pest megyei kulturális napok keretében. A szervezők megyénk ifjásági és felnőtt (egynemű- és vegyes) kórusait várják a találkozóra, amely egyúttal az 1996-os Világkiállításon Pest megyét képviselők számbavételét, majdani kiválasztását is szolgálja. Amint a kórustalálkozónak helyet adó százhalombattaiak felhívásából kiderül: egy produkció számára negyedórás műsoridőt biztosítanak. A jelentkezéseket a műsor, a létszám és a technikai igények leírásával április 20-áig vátják a százhalombattai Barátság Művelődési Központ címére (2440 Százhalombatta, Május 1. tér 5.; telefon: (23)-355-488; telefax: (23)-355-387). A találkozón részt vevő együttesek útiköltségét a szervezők — részben vagy egészben — megtérítik. A néhány éve újjáélesztett József Attila vers- és prózamondó verseny országos döntője április 16-án tíz órakor kezdődik Budapesten a Gutenberg Művelődési Otthonban. A verseny eddigi fordulóiban csaknem közel ötszáz fiatal mérte össze tudását, tehetségét, köztük a határon túli magyar anyanyelvű fiatalok is. Külön kategóriában indultak a 14-18 évesek, külön a 19-25 évesek. A döntőbe körülbelül ötvenen kerülnek be. A zsűri elnöke Faludy György költő lesz. KOSSUTH-EMLÉKMŰVEK PEST MEGYÉBEN Centenáriumi szoborszemle „Az emberek alatta rendre járnak S elmennek mind a temetőbe ki. <5 áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki.” Juhász Gyula: Kossuth-szobor (Részlet) Kossuth Lajos halálának centenáriumán szerte a hazában, s a határainkon túl is, a hála és a megemlékezés koszorúit helyezték el a Kossuth-emlékhe- lyeknél, s az őt megörökítő emlékszobrok talapzatán. Történelmünk nagy egyéni-- ségei közül senkit sem örökítettek meg annyiszor művészi — vagy kevésbé sikerült műalkotásokban, mint Kossuthot. Csak idehaza több mint száz köztéri szobra áll. E mellett a történelmi Magyarországhoz tartozó szomszédos területeken, továbbá Bulgáriában és olasz földön (valamint az Újvilágban) jóval több mint tíz helyen állítottak szobrot a korábbi évtizedekben, Kossuth emlékének adózván... És akkor még nem is említettük a múzeumokban, a zárt helyeken lévő, továbbá a magántulajdonban fellelhető Kossuth-kis- plasztikákat. Páratlanul széles körű társadalmi mozgalom eredményei ezek, hiszen megrendelésük, kivitelezésük legtöbbször közpénzen és közadakozásból történt. A Kossuth-szobrok sorát a mai Balatonszabadin, illetve Dunapatajon található ‘— 1894-ben készült műalkotások nyitják meg. A korábbi főváros határain belül csak jóval később, 1913-ban avatták fel Budapest legelső Kossuth- szobrát... Pest megye élenjárt a Kossuth-szobrok felállításában: 1900- ben Nagykőrösön, 1901- ben Monoron került sor avatóünnepségre. A következő esztendőben újabb két szobrot kapott Kossuth a megyénkben: 1902-ben Cegléden, ugyanazon évben Kiskunlac- házán. Míg a Pécelen álló Kossuth-emlékművet 1909- ben, a gyömrőit pedig 1919-ben avatták fel. A II. világháborút követően született meg a Gödön lévő Kossuth-szobor (1948- ban), a dabason lévőt 1968-ban állították , s időben a legutolsót, 1973-ban, Szentendrén. A későbbiek során részletesebben szólunk Pest megye köztéri Kossuth-szobrainak históriájáról a még fellelhető forrásmunkák alapján. Azzal a meggyőződéssel indítjuk útjára e sorozatot, hogy kiegészítésre szorul majd a róluk szóló szöveg, hiszen helytörténészeink bizonyára értékes dokumentumokkal egészítik ki vázlatos szoborszemlénket. (bozó) Kossuth-szobor New Yorkban. Horvay János alkotása (1928)