Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-13 / 85. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 13., SZERDA 13 Csak a lap szellemisége maradjon... Megdöbbenve olvastam a Pest megyei önkormányzat elítélő határozatát a Pest Megyei Hírlapról. Kétségtelen: évtizedeken át a Pest Megyei Hírlap a Pest Megyei Tanács és a megyei pártbizottság lapja volt. Ez determinálta, hogy mit írt, illetve írhatott... A lap tulajdonjogi viszonyaival most nem vagyok tisztában. Kié a Pest Megyei Hírlap? A tartalmát illetően úgy tapasztaljuk, hogy a Pest megyeieké, így, a lap szerkesztésébe is beleszólása leginkább az olvasóinak van, s hogy ezt meg is teszik, azt mindenki láthatja, aki a lapot a kezébe veszi. Az önkormányzatokkal, községi, városi szinten, tudtommal nincs különös problémánk. Mármint azokkal, akiknél az igazi demokrácia az uralkodó eszme, akik nem félnek magukat magyarnak és kereszténynek nevezni. Ugyanígy a megye lakosaival sem. Azonban ellenzékiek, sőt ellenfeleink is sokfelé I Míg a megyékben a libe- . rálisok és a konzervatívok agitációja a többség megszerzése érdekében nagy erővel folyt, meghalt a népszerű és érzéseiben a magyarokhoz közel álló nádor, József főherceg, aki fél évszázadig töltötte be ezt a méltóságot. Az „öreg Rákóczi”, ' amint őt Bécsben gúnyosan nevezték, gyakran közvetített a nemzet és a bécsi kormány közt. Met- temichék nemegyszer fogták gyanúba, hogy az ellenzékkel összeköttetésben áll és kémekkel figyeltették minden lépését. Halála nagy veszteség volt a politikai átalakulás bekövetkező nagy idejében. Nádorválasztás és a kormány reformterveinek megvalósítása végett hívták össze az országgyűlést, amelyen mindkét párt csaknem egyenlő számban jelent meg. Kossuth vezetése alatt a radikális irány a liberálisok között túlsúlyba jutott. A konzervatívokhoz tartozott Széchenyi, aki, hogy Kossuth működését ellensúlyozza, szintén beválasztatta magát az alsó táblára. Az országgyűlést 1847. november 12-én nyitotta meg a király magyar beszéddel, nagy lelkesedést keltve. A vita, amelyet József nádor fiának,- Istvánnak nádorrá választása után folytattak a királyi javaslatokra adandó válaszról, bebizonyította, hogy Kossuth uralkodik ugyan hatalmas szónoki tehetségével az o'rszággyűlésen, de a korvannak a mi megyénkben is. Ez is elfogadható, hiszen a demokrácia, a szó eredeti görög jelentésében, a nép uralma. Az uralmon pedig sokan szeretnének osztozkodni... Eldöntendő, hol áll ezen a téren a megyei önkormányzat, amikor a megyei lapról van szó? Ha úgy kell a Pest Megyei Hírlapnak a megye lapjának lennie, hogy felülről irányítják, akkor a nép előtt fogja elveszteni a hitelét. Márpedig a Pest Megyei Hírlap kezdi hitelét elnyerni a megyén kívül is, elsősorban Budapesten. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a rádió reggeli lapszemléiben is egyre többet szerepel. Akkor pedig megkérdem: a Pest Megyei Hírlapnak mindenképpen a megye lapjának kell lennie? Nem lehetne a fővárosnak és környékének, benne persze Pest megyének is a lapja? Csak a "nevét kellene egy kicsit megváltoztatni: legyen például Pestvidéki Hírlap. Lehet, hogy ez lázálom? Nekünk, a lap olvasóinak különben sem a név, a címer, a gazda a fontos igazán. Csak az a szellemiség maradjon, amit megszoktak és megszerettek az itt élő, demokratikus érzelmű magyarok, felekezettől, kortól függetlenül. Fazekas Mátyás Veresegyház Ne kiáltsunk...! á Miként is hangzott ■jf az a szlogen, ame- p, lyet körülbelül más- fél esztendeig unos- untalan ismételt a rádió és a tévé? „Bőrfejű fiatalok belefojtották a szót az elnökbe.” Persze jnindenki tudta, még a szlogen szerzői is, hogy ebből egy árva szó sem igaz, de azért mondták, ismételték, hadd lényegüljön át a sok hangzás folytán igazsággáMicsoda hatalmas hangzavar volt hetekig a liberális sajtóban, hogy a köztársasági elnököt ki merték fütyülni. Ugye, nekik már ez is fasizmus volt. Fasisztáztak is rendesen, olyannyira, hogy másnap már Meciárék is utánakiabálták. Szóval az történt, ami nálunk szokott történni: a legkisebb sérelmet is kivitték nemzetközi síkra. Látjátok, ilyenek a magyarok! Nálunk tehát kifütyülték az elnököt, ám ez semmi ahhoz képest, ami az angol királynővel történt Ausztráliában. Megdobálták tojással. Tudják, kedves liberálisok, hogy miként reagált erre a királynő férje? Ezt mondta: — Lilibeth, ne törődj vele. Örülj, hogy nem főtt tojással dobáltak meg, az keményebb lett volna. A holocaust-konferencián kitapsolták a külügyminiszterünket. Mit tanácsolnak most önök, liberális uraim? Kiáltsunk mi is farkast e méltatlan eseményért? Árulkodjunk külföldön? Zengjen kórusként hetekig az a három-négy kormányhoz közel álló lap? Ahogyan én a külügyminiszterünket ismerem, az egészet az angol királyi párhoz hasonlóan fogja fel. Mert ugyebár, aki politikus, az olykor tapsot kap, olykor meg tojást vágnak hozzá vagy kifütyülik, netán kitapsolják. De hogyha ez utóbbiak érik, ne dühöngjön hónapokig, s főleg ne kiáltsa világgá: uraim, itt fasiszták vannak! Fazekas János Budapest Egy vagdalkozó cikkírónak A formájában megújult régi hetilap legutóbbi számának Századunk szégyene című rovatában „A miniszter igazHISTÓRIA Eckhart Ferenc 1848, az új liberális alkotmány mány benyújtotta reformtervek és különösen Széchenyi közlekedésügyi javaslata a liberálisok hangulatát is egyre kedvezőbbé tették a bécsi reformtervek iránt, amelyek persze nem feleltek meg Kossuth radikális kívánságainak. A párizsi forradalom híre, amely a polgárkirály, Lajos Fülöp elűzéséről és a demokrata-szocialista köztársaság kikiáltásáról szólt, mint mindenütt Európában, nálunk is mély hatást keltett. Kossuth, aki bámulatos politikai érzékével előre látta a forradalom következményeit, március 3-án Metternich rendszere ellen intézett heves támadások után nagy hatású beszédben követelte a közteherviselést, a jobbágyság megszüntetését, a népképviseletet és az egész átalakulás betetőzéséül magyar felelős kormány kinevezését az eddigi bécsi kormányszékek helyébe és Ausztria számára is alkotmányt, hogy a két ország közös érdekei jobban legyenek megvédhetők. A mozgalmas napokban hatalmas tehetségével azonnal úrrá lett az országgyűlésen. A feliratot a főrendek csak akkor fogadták el, amikor Bécsben is forradalom seperte el az abszolutizmus rendszerét és annak fő képviselője, Metternich menekülni kényszerült (márc. 13.). A forradalom híre a pesti radikális ifjúságot. írókat és jurátusokat, a „Fiatal Magyar- országot” is megmozdította. Petőfi Sándor és társai, akikben á magyar fajiság bálványozása egyesült a „világszabadság” eszméjével, úgy érezték, hogy nyugatról elindult a szabadság mindent ellenállhatatlanul magával ragadó álja, hibáztatták hát a rendi gyűlés hosszas tárgyalásait és az udvarral megkísérelt egyezkedését. Március 15-én kinyomtatták a nemzeti kívánságok 12 pontját, amelyek megegyeztek Kossuth liberális programjával, azután Petőfi „Nemzeti dal”-át, kiszabadították Táncsics Mihály írót, de az ifjúsági mozgalom mögött hiányoztak a tömegek ahhoz, hogy az forradalmi színezetű lehessen, Buda és Pest német polgársága nem szolgáltathatta azokat. A döntő események to- vábbfa is Pozsonyban folytak le, illetőleg az országgyűlés és az udvar közti tárgyalásokban Bécsben. Az elfogadott feliratot fényes küldöttség vitte Bécsbe, István főherceg nádor vezetése alatt. A bécsi forradalom győzelme, Metternich és vele Apponyi György bukása után a magyar kívánságok nem maradhattak teljesítetlenül. Az államkonferencia az országgyűlés legfőbb kívánságát, a független felelős minisztérium kinevezését sehogy sem akarta teljesíteni, de a nádor egyenest a királyhoz fordult, utalva arra, hogy a bécsieknek előző napon megadták ezt az engedményt és végül is kiharcolta azt a határozatot, hogy Magyarország felelős minisztériumot kap, de a nádornak, akit a király kézirattal teljhatalmú helytartónak tett meg, kötelességévé tették, hogy a miniszterek hatásköréről szóló, az Ausztria és Magyarország közt fennálló viszonnyal számoló törvényjavaslatokat terjesszen a király elé. A nádor továbbment, mint amire fel volt hatalmazva; a kézirat kiadása után tüstént újból a királyhoz ment s előadta, minő veszélyt jelentene a dinasztiára, ha Batthyány kinevezése, amit ő megígért a rendeknek, nem történnék meg. A beteglelkű, de jóindulatú király erre szóbeli felhatalmazást adott a nádornak Batthyány miniszterelnöki kinevezésére, amit az tüstént meg is tett a rendek ujjongó örömére Pozsonyban, de az udvar rémületére, ahol a hatásköri összeütközéstől féltek az osztrák és a magyar kormány között. Változtatni azonban a kinevezésen nem lehetett, hiszeh ha az nem is lojális úton, de törvényes módon történt és a rendek hangulatára való tekintettel nem is lett volna ez tanácsos, mert a radikálisabb István nádort készültek kikiáltani királlyá, ha az udvar nem egyezik bele Batthyány kinevezésébe. Az országgyűlés, hogy a vezetést ki ne ragadja kezéből a pesti radikális mozgalom és hogy a parasztságban országszerte megnyilvánuló nyugtalanság kitörésre ne kesága” címmel reflexió jelent meg B. P. tollából. Napjainkban elemezték a magyarországi holocaust történetét, tanulságait — fél évszázad távlatából. B. P. sajátos véleménye szerint a konferencia egyik, szomorúan élénk visszhangot kiváltó epizódja volt Jeszenszky Géza „spontán és felkészületlen” felszólalása, amelyben a Trianon és a második világháború 500 ezer magyar áldozata miatti fájdalomra is emlékeztetett. B. P. különös véleménye szerint, a felszólalás „a hatalom minden meggondolástól és gátlástól mentes arroganciáját reprezentálta”. Szerinte „a háború magyar és zsidó halottai annak a politikának az áldozatai, amit a magyar kormányok már Gömböstől kezdve Szálasiig folytattak a nép és az ország ellen. A Don-kanyar és az orosz tél egyéb jeges hadszíntereinek áldozatait a magyarországi népellenes politika »folyamatos elkövetése« szedte”. Ezzel a már jól ismert véleménnyel kapcsolatban egykét dologra kívánom a figyelmet felhívni. Először is, Hitlert nem mi segítettük hatalomra, hanem az angolszász és francia politika értetlensége, türelme, bátorító passzivitása, elvtelen alkalmazkodása és meghátrálása. A müncheni paktumot még Churchill is szégyelltél Nekünk is szégyellnünk kelleqe? Melyik, Hitler által megszállt vagy vele szövetségre kényszerült országban kímélték meg a zsidókat? Francia- országban? Vagy Romániában? A hatmillió zsidó közül 5 400 000-et nem innen hurcoltak el. Innen is csak azért olyan sókat, mert a környezetünkből számosán ide menekültek életük megmentése reményében. A nácik befolyása alá került Európának szinte egyetlen mentődeszkájává váltunk akkor. Nem a holocaustot megelőző időszak kor- . Hiányainak bűne, hogy csak meghosszabbítani tudták segítségünkkel az életüket! Milyen választása lehetett az élethalálharcot folytató Nyugattól hermetikusan elzárt Magyarországnak, Hitler közvetlen szomszédjaként, a Szovjetunió és Németország közé ékelve? Ha nem is lett volna a magyar kormány részéről semmiféle hátsó szándék a hadbaszállással kapcsolatban, akkor sem térhettünk volna ki a kényszerszövetség kötelezettségei elől. Romániának is voltak hátsó szándékai, fel is zárkózott a hadviselők közé, de földrajzi helyzete folytán időben kiugorhatott. (...) Taál Márton » Budapest rüljön, lázasan dolgozott az új törvényeken és három hét alatt megvalósította a liberális programot, amelynek lassú életbeléptetéséhez Széchenyi évtizedeket tartott szükségesnek és amelyek a kiegyezés után több mint ötven éven át az alkotmányos kormányzás alapját alkották. . A bécsi forradalom hatásának hangulatát Kossuth min- denekelőft a jobbágyfelszabadítás elfogadására használta fel, „megragadta az alkalmat, amint ő maga mondja, hogy a félmillió nemesből állott nemzet 13 millió főnyi nemzet legyen”. Ő már régen belátta, hogy a jobbágyság „Da- mocles-kard volt hazánk felett”, kész eszköz az udvar kezében amelyet akkor használ fel, amikor akarja. Jól tudta azt, hogy ha az udvar szabadítja fel a jobbágyságot, azt összekötheti a monarchia állami egységének kijelentésével és akkor „Magyarországnak örökre vége van s a nép vele tart”. Ezt a fegyvert akarta hát mindenáron kivenni az udvar kezéből, amelynek elaggott tanácsadói különben sem tudtak élni vele. (Folytatjuk) Visszaélések Cegléden Mária Terézia rendeleté, az Urbárium jelentős változásokat hozott a jobbágyság életébe. A rendelet végrehajtása azonban nem ment simán. A gondok egy része abból adódott, hogy a rendelkezésre álló fold minősége mindenhol más volt, nehezen lehetett a különböző átszámítások miatt jól és méltányosan megszabni a jobbágytelkek terjedelmét. De esetenként visszaélések is bonyolították a végrehajtást, az uradalmi tisztek sokszor elfogadtak, vagy pontosabban szólva megköveteltek különböző ajándékokat, így egyeseknek nagyobb földet adtak. Ilyen eset Cegléden is előfordult. A ceglédi szántóföldet a felmérők első minőségűnek vették, a kaszálót viszont harmadiknak. A ceglédiekkel kötött urbárium kedvezőbb volt, mint amit az országos rendelet előírt, egy egész- helyes jobbágy összesen 93 hold szántóföld birtokába juthatott. Ä kiindulási helyzet azonban nagyon eltérő volt. Egy 1772. április 13-án keltezett feljegyzésből kiderül, hogy a jobbágyi földeket különböző jogcímeken bírták a mezőváros lakói, de a tényleges egyenetlenség abból adódott, hogy az „Uraság tisztei azzal kereskedtenek, és akik valami ajándékot adtának, azok több földet adtatlak, ezen circumstancia (körülmény, állapot) bővebben vizsgáltassák meg, és minden gonddal azon kell lenni, hogy ha valaki megbízó- nyíttya, úgy a Tisztektiil földeket pénzen vett válna, annak mindenképp elég tétessék”. Pogány György J
