Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-11 / 83. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. ÁPRILIS 11.. HÉTFŐ Az isaszegi csata emlékére Kossuth-szobor esztétikum Kő Pál művészetében A hetedik Kiállítás József Attiláról Etikum és Isaszeg polgárai tisztelik törté­nelmünket. Ennek bizonysá­ga az a többnapos, rangos ün­nepségsorozat, amit az isasze­gi csata 145. évfordulója al­kalmából a polgármesteri hi­vatal képviselő-testülete és a nagyközség lakossága szerve­zett. A szerdai műsor a meg­emlékezés jegyében telt, fák­lyás felvonulással, melyen az Európai Unió Magyar Lo­vastagozata is részt vett. Ün­nepi beszédet Horváth La­jos országgyűlési képviselő mondott, ezt követően az Isaszegi Asszonykórus és a Csata Táncegyüttes lépett fel. Az eseménysort koszorú- zási ünnepség zárta. A hétvé­ge kulturális rendezvényei Hevesi Tamás előadói estjé­vel kezdődtek, szombaton a polgármesteri hivatal díszter­mében Kő Pál szobrászmű­vész munkáiból láthattunk kiállítást. Kő Pál munkássá­gát, amióta 1968-ban karak­terisztikus faszobraival be­mutatkozott itthon és a nagy­világban is elismertség öve­zi. Köztéri szobrai Hevesen, Munkácson, Sopronban, Le­Elvitték és valahol tönkretet­ték őket — mondták előde­im, nagyszüleim, szüleim, ha a falunkhoz közeli városban, meg annak környékén élt zsi­dókat emlegették. Tönkretet­ték — így fejezték ki maguk, s ebben benne volt: tönkre tet­tek valamely értéket. Vala­mely emberséget, melyet — ez is kiderült e tanulatlan, írástudatlan, de legfeljebb négy vagy hat elemit végzett, zárt világban élő, s így első­veleken, Budapesten, Bécs- ben és Rómában is a mű­vész hitéről és felelősségé­ről vallanak. „Az egyiptomi művészet és a magyar népművészet vonzásában élek” — nyilat­kozta korábban Kő Pál. Je­len kiállítás nagybecsű da­rabjai is folklórban gyökere­ző, népi fogantatású szemlé­letének nagyművészeti meg­nyilatkozásai. Kő Pál szobrainak lénye­ge az eredetiség, a szépér­zék, a történetiség, a ma­sorban közvetlen tapasztalata­ik alapján ítélő emberek sza­vából, elbeszéléseiből — be­csültek, szerettek. „Minden embernek neve van, minden áldozatnak neve van” — ezzel a címmel ren­deztek megemlékezést teg­nap a magyarországi Holoca­ust 50. évfordulóján a buda­pesti Radnóti Színházban. Délelőtt-tíz órától délután há­romig neveket olvastak. Em­bereket, s helységekét. gyár történelem gyökereiből fakadó ihlet — mutatott rá Ágh István Kossuth-díjas költő ünnepi nyitóbeszédé­ben. Nem csak a tárgy szép­ségét akarja kifejezni, ha­nem az évszázadok, évezre­dek együttvalóságát, érzel­mi-gondolati viszonyát is. A népiséghez úgy van köze, mint Illyés Gyulának a pusz­ták népéhez. Illyés megírta, KŐ Pál szoborrá formálta ezt a szellemi, történelmi kö­zösséget. Kossuth itt nem az emlékművek hőse, inkább a Az Amerikában felnőtt, mostanában itthon szereplő szőke színésznő az utolsó névnél elsírta magát, az egyik belvárosi színház ter­metes vezető színésze még az utolsó névnél is felvitte a hangsúlyt... Egy név, mely valakit je­lölt, egy helység, hol az éle­tét élte. Ott, Magyarország­nak abban a helységében le­hetett találkozni valakivel, s akik személyesen találkoz­tak vele, eldönthették, ő jó vagy rossz ember-e. Egyéni­ség volt, egyedüli példány. Majd tömegbe terelték, számmal jelölték meg. Most visszakapta a nevét. Elkép­zelhetővé vált: született, fel­nőtt, tevékenykedett, ér­zett... A sötét nézőtéren szünte­len a mozgás: érkeznek, el­mennek. Az utcára lépve, az ember érezheti: nem isme­rik. Nemzet tagja, csoporté, felekezeté. Pedig nem csak ennyi. Talán nem elsősor­ban ennyi. Neve van. Min­denkitől különböző. Nádudvari Anna nép lelkében élő családta­got, a szeretet ártatlan naivi­tását jeleníti meg. Kő Pál művészete közel áll a pop­art stílushoz, de több annál, mintha egy áramlat képvise­lője volna, mert a személyi­ség belső törvényeinek és szabadságának engedelmes­kedik. Kérdésünkre, hogy mit je­lent számára Isaszegen kiál­lítani, a művész elmondta: meghívásra jött el ide, mint ahogy máskor is szívesen eleget tesz a meghívások­nak, legyen az az ország leg­távolabbi pontja. Megválto­zott a helyzet, ma már a mű­vész megy el közönségéhez. Bemutatkozni nemcsak a bu­dapesti Vigadó nagytermé­ben lehet és kell, sorban ál­lás útján... „Felelősséggel élek Ma­gyarországon”, olvasom Kő Pál egy korábbi nyilatkoza­tát. Az isaszegi találkozás, Kő Pál emberi-művészi meg­nyilatkozása etikum és eszté­tikum példás egybefonódásá- ról győzi meg újból közönsé­gét. Tárlat Kiskunlacházán Magyar föld (1992). Má­zas kerámia falitál M. Kiss Katalin keramikus- művész kiállítását nyitották meg szombaton a kiskunlac- házai mővelődési házban. Megnyitóbeszédet mondott Laczy Pál Dömsödön élő festőművész. M. Kiss Katalin Debre­cenben született 1941-ben. Diplomáját 1967-ben kapta meg a Magyar Iparművésze­ti Főiskolán. Önállóan dol­gozik műtermében. Főleg falitálakat, faliképeket, használati tárgyakat készít. A mázak mellett különféle fémeket és üvegeket alkal­maz díszítő és grafikai elemként. A faliképek felü­letét különböző plasztikai megoldásokkal bontja meg. A színek mindig fontos sze­repet játszanak tárgyain. Té­máinak forrása a kimeríthe­tetlen természet. 1980-ban Budapesten volt az első ki­állítása. Művei megtalálhatók ma­gán, egyházi és köztulajdon­ban Magyarországon kívül Belgiumban, Németország­ban, Franciaországban, Svájcban, Japánban és Ame­rikában. (n-i) A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként rendezték meg A hetedik című József Attila-kiállí- tást a Petőfi Sándor Iro­dalmi Múzeumban. Egy kiállítás mindig közössé­gi munka eredményeképp jön létre. Ez a most nyíló is a József Attila iránti szeretet, elkötelezettség eredményeként, komoly összefogással a Soros Ala­pítvány, a fővárosi önkor­mányzat kulturális bizott­sága és a József Attila Alapítvány segítségével valósulhatott meg, mon­dotta a megnyitón Práz- novszky Mihály, a múze­um főigazgatója, majd Ju­hász Ferenc költő beszélt József Attila kétségbee­sett szeretetéhségéről, szomorú magányáról, em­beri sebezhetőségéről. Ezt követően Sebó' Fe­renc megzenésített József Attila verseket énekelve vezette a közönséget az Önkéntelenül adódik a kér­dés: nem vágta-e túl nagy fába a fejszéjét Fábián Er­nő, amikor vállalta, hogy egy alkalommal fog három olyan szellemóriásról be­szélni, akik közül egynek az életművéről is számos előadássorozatot lehetne tar­tani. Nos, az előadó a há­rom gondolkodó egymásra hatása, közös eszményeik közül, a legfontosabbaknak a felvillantásával igyeke­zett megoldani a feladatát. Mindenekelőtt leszögezte, hogy mindhárman bírálták az 1867-es kiegyezést, illet­ve az azt követő állapoto­kat, az abból következő tár­sadalmi torzulásokat, s a végeredményét, Trianont. Fábián Ernő sietett mindeh­hez hozzátenni: nem ért egyet evvel a gondolattal, ugyanis meggyőződése sze­rint Deák Ferenc zseniális alkotása tette lehetővé az or­szág fejlődését, modernizá­cióját. . Ugyanakkor mindhár­man érzékelték, hogy a szá­zadelő nyugati eszményei, állandó kiállítások terme­in át a József Attila-tárlat- hoz. Ritkán látni ilyen jól megszerkesztett, színvo­nalas, szívhez szóló kiállí­tást, amely nem csupán a zseniális költőt, hanem a mélyen érző embert is gyermekkortól egészen a haláláig bemutatja. A tár­lókban korabeli dokumen­tumok, önéletrajzi írások, eredeti fotók, kéziratok sorakoznak. A tárlat talán legszebb része az, amely József Attila szerelmeit eleveníti fel. Elementáris erővel hatnak az Óda ki­függesztett sorai Wallesz Luca, Szántó Judit fotói, Kozmucza Flóra gyönyö­rű hologramjai mellett. Lenyűgöző a kiállítás szo­katlan színházi díszletsze­rű berendezése, amely Bagó Ilona érdeme. A kiállítás ez év szep­temberéig tekinthető meg. (juhász) a kapitalizmus és a liberaliz­mus elvetendők, hiszen vi­lágháborúba torkoltak. Ugyanígy nem járható a szocializmus szovjetek ál­tal egyengetett útja sem. Marad tehát a harmadik ol­dal, vagy közismertebb ne­vén a harmadik út, amely­nek eszményét legszebben Németh László fejtegette a híres szárszói beszédében. Eszmerendszerükből egyenesen következtek Né­meth László és Bibó István 1956-ban megfogalmazott gondolatai is. Véleményük szerint az állami tulajdon­nak meg kell maradnia, az ország politikai berendezke­dése azonban csak akkor le­het eredményes, ha demok­ratikus. Ami gazdasági el­képzelésüket illeti, zárta fej­tegetésüket Fábián Ernő, azok ma már' időszerűtle­nek. Ennek ellenére ’56-nak tovább kell élnie, mégpedig úgy, mint 1848-nak: a tunyaság, a be- feléfordulás elleni legszebb példáknak tekintendő. (hardi) Csontváry: A panaszfal bejáratánál (1904) Balázs Adina Száz éve született Molnár C. Pál Molnár C. Pál festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából reprodukció­kiállítás nyílt tegnap, néhai működésének tőszomszédságában, az Angelika Kávéház­ban. A tárlat helyszínétől néhány méterre áll az a Szent Anna-templom, amelynek freskóit Molnár C. Pál és Kontuly Béla ké­szítette az 1930-as-években. Az évforduló programjában szereplő A Szent Család című emlékkiállítás április 30-án nyílik meg a Budavári Nagyboldogasszony-temp- lomban. A MŰRE díjazottjai Kolozsváron szombaton adták át a Magyar Újságírók Romániai egyesületének (MŰ­RE) 1993-ra szóló díjait. A zsűri posztu­musz életműdíjban részesítette Kacsó Sán­dort, újságírói életművéért Paál Árpád-díj­ban Szász Jánost, Publicisztikáiért Lázár László Jakab, riportjaiért Simon Judit része­sült díjban, rádiós nívódíjat kapott László Ferenc, tévés nívódíjat megosztva Galbács Pál és Vetési László—B. Nagy Veronika. A pályakezdők nívódíját György Attila; Szé­kely Kriszta és Szóké László kapta, és Pro Amicitia díjban részesült Smaranda Ena- che. Emlékezés a Holocaust áldozataira Nevek végtelen sorban MDF Akadémia Három gondolkodó, három gondolat Szabó Dezső, Németh László, Bibó István. Ez volt a címe az Erdélyből, közelebbről Kovásznáról érkezett Fábián Ernő tanár, irodalomtörténész előadásának pén­tek este az MDF Akadémián.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom