Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-11 / 83. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. ÁPRILIS II., HÉTFŐ A révkomáromi egyetem gondjai Megkérdőjelezik a diplomát A boszniai elnökség hivatala tegnapra virradóra azt állította, hogy a szerb erők mérges gázokkal támadták a kelet-boszniai Gorazde elővárosait, s az akciónak „számos” halálos áldozata van — jelentette Szarajevóból a francia hírügynökség. A törökországi látogatáson tartózkodó Ej up Ganic boszniai alelnök az AFP- nek nyilatkozva megerősítette, hogy a szerbek szombaton három ízben is vegyi fegyvereket vetettek be Go- razdénál. Tájékoztatása szerint a támadásnak „több száz” áldozata van. „Népirtás folyik az ENSZ felügyeBorisz Jelcin elnök a tavaly októberi puccs óta először utazik a volt Szovjetunió határain túlra, mától háromnapos látogatást tesz Spanyol- országban. Az úttól Moszkvában mindenekelőtt azt várják, hogy hozzájárul az orosz—spanyol viszony szintjének emeléséhez, amely jelenleg jócskán elmarad Moszkva és a vezető európai országok, Németorlete mellett” — jelentette ki az alelnök. Hozzáfűzte, hogy Alija Izetbegovic elnök kérésére még vasárnap reggel New Yorkba utazik, s kérni fogja az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását. A szarajevói rádió szerint Goradze két elővárosát, Baccit és Mlinaricét érte vegyi fegyverekkel indított támadás. A három irányból támadó szerbek egyidejűleg bekerítették a várostól öt kilométerre délre lévő Vitkovicit. Mielőtt a vegyi fegyvereket bevetették volna, a szerb tüzérség megsemmisített egy hidat a Drinán. szág, Olaszország vagy Franciaország kapcsolatai mögött. Borisz Jelcin elnökként először tesz hivatalos látogatást spanyol földön. Négy éve, még a Szovjetunió fennállása idején az orosz demokratikus ellenzék vezetőjeként járt ugyan már az ibériai országban, de akkori látogatását egy máig ható kellemetlenség zavarta meg. Az őt szállító A révkomáromi városi egyetem gondjairól, a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák oktatásügy kérdéseiről nyilatkozott a Smena című pozsonyi napilap tegnapi számában Sidó Zoltán, az egyetem igazgatója, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke. Sidó Zoltán a révkomáromi városi egyetem szűkös körülményeit ecsetelve elmondta, hogy az intézményt kis részben a város, javarészt pedig alapítványok támogatják. Az egyetemalapítás szándékát szlovák részről ennek dacára sokan kifogásolták. Ellenzői ma sem nézik jó szemrepülőgép leszállás közben olyan erővel ütődött a földhöz, hogy az elnök két csigolyája elmozdult, s emiatt meg kellett operálni Barcelonában. A katalán városba most ismét ellátogat Jelcin, nem utolsósorban azért, hogy felkeresse egykori orvosait. Nem tudni viszont, hogy konzultál velük, vagy egyszerűen csak köszönetét mond nekik. mel, s megkérdőjelezik a majdani diplomák elismerhetősé- gét. Sidó hangsúlyozta: az Európa Tanács tagországai kölcsönösen elismerik a tagországok egyetemein kiadott diplomákat. Az úgynevezett „alternatív iskolák” létrehozására irányuló szlovák törekvésekről szólva elmondta, hogy ugyanezek az elképzelések másfél évtizeddel ezelőtt is felmerültek már a szlovákiai magyar iskolák felszámolásának mögöttes céljával. Ha a mai szándék is azonos, akkor azzal nem lehet egyetérteni, ha pedig a mai szándék más, akkor ezt a szándékot a kormány foFranciaország megkezdte ruandai állampolgárainak evakuálását. A napok óta zavargásoktól sújtott afrikai országban hatszáz francia él. Elszállításukat 280 tengerészgyalogos biztosítja: ők szombatra virradó éjszaka érkeztek a legközelebbi francia támaszpontról, a Közép-afrikai Köztársaságból. Könnyen lehet, hogy az összes külföldi elszállítása a francigalmazza is meg. Sidó Zoltántól a lap megkérdezte: hasonlóképpen lépne-e fel a nemzetiségi oktatásügyért, ha a magyarországi szlovák kisebbséghez tartozna? A válasz szerint a két körülményt „nehéz összehasonlítani”. A magyar- országi szlovákok területi szétszórtsága és a szlovákiai magyarok lényegesen egységesebb településszerkezete meghatározó körülmény. Nemkülönben az, hogy a 18. század elején a szlovákok értelmiség és papok nélkül telepedtek le Békéscsaba, Kondoros környékén, s ezzel a ma is fennálló problémával nem könnyű meggyürkőzni. ákra vár majd: a ruandai kormányerők ugyanis belga források szerint lezárták a repülőteret, s csak a francia gépek számára akarják engedélyezni a landolást. Mindenesetre a párizsi külügyminisztérium — mint a helyettes szóvivő a folytatódó zavargásokra hivatkozva bejelentette — „nyomatékosan tanácsolja” saját állampolgárainak a távozást. A nagyvilág hírei Y Peter Weiss, a szlovák Demokratikus Baloldal Pártja elnöke, a szlovák parlament „ alelnöke szombati sajtótájékoztatóján a magyar—szlovák viszonyra vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette, hogy mielőbb ki kell dolgozni a két ország közti alap- szerződés tervezetét, mely a határok állandóságát is biztosítaná. ^Ukrajna beleegyezett abba, hogy bezárja a csernobili atomerőmű még működő két blokkját — közölték az amerikai energiaügyi minisztérium tisztségviselői. ^Rendőrtábornokot öltek meg szombat este Kairóban. Rluíf Hejrat az iszlám szélsőségesek elleni küzdelem egyik irányítója volt. ^Slobodan Milosevic szerb elnök és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke péntek esti belgrádi tárgyalásairól a szerb elnök kabinetje közleményt adott ki, amely megállapítja, hogy elvtársi, őszinte és baráti megbeszéléseket tartottak. Jelcin újra külföldön Evakuálás Ruandából VÉLEMÉNY Vigyázat, (át)mázolva! Önkéntelenül adódott a képzettársítás a parkok pihenést nyújtó padjain olvasható figyelmeztetés és az MSZP választások előtti gazdaságpolitikai programja között. Aligha vitathatóan — ha az általános (és nem a mai) közéleti erkölcs íratlan szabályait vesszük mérőeszköznek —, hogy a választási programok megalkotását illetően a mai'parlamenti pártok között ennek a pártnak a legkényesebb a helyzete. Úgy kell bírálatot mondania az elmúlt négy év gazdaságpolitikájáról, annak fogyatékosságairól, hogy közben kénytelen hallgatni a saját, korábbi, negyven éven,át folytatott katasztrofális gazdasági vonalvezetéséről. Mert azt bizonyára senki, még a szerzői csapat sem tagadja, hogy ugyanazok az emberek ajánlanak most valami különlegeset, akik a csődbe jutott korábbi politika prominens szereplői, irányítói voltak. A volt pénzügyminiszter működése idején évi négymilliárd dollárral nőtt a külföldi eladósodottságunk, azt akkor elherdálták, ésszerűtlenül elköltötték, s ma csupán az évi másfél-kétmilliárd dollár kamatterhet nyögheti emiatt az ország. A népjólét akkori miniszterasszonya munkálkodása alatt a nyugdíjak soha nem látott mérvű értékvesztése állt elő. Akkoriban már kétszámjegyű volt az infláció, de a nyugdíjakat ötletszerű, eseti juttatásokkal javították. Mindemellett tudjuk, hogy az elhibázott gazdasági struktúra fenntartását nem lehetett folytatni, a keleti piacok nem a mai kormány miatt dőltek össze. Vagyis: számos mai bajunk gyökere az akkori világ gyakorlatában keresendő, s ma a gyötrelmes átértékelések esztendeit vagyunk kénytelenek élni. Azt hinné a választópolgár, hogy e nyomasztó pártörökség ránehezedik a gazdasági program szerzőire; ám meglepetéssel tapasztalja, hogy ehelyett a szerzők egy tértől-idő- től független külön világot teremtettek maguknak, s ebben a külön világban magabiztosan mozogva nyilatkoztatják ki az igéket. Ez a megközelítési mód minden bizonnyal hathatós a legfiatalabb választópolgárok esetében, de haszontalan azoknál, akik a múlt rendszer gyakorlatát ismerik, s arra emlékeznek is. A párt választási programjából 158 oldal foglalkozik a gazdasággal. A programoknak szinte kötelességük, hogy a kedvező-kilátásokat ismertessék. Ezt megtaláljuk itt is. A baj csupán az, hogy amikor erről esik szó, elhallgatják, hogy a jelenlegi kormány eddigi, s folytatandónak deklarált programját ismétlik. Mi mással magyarázható, hogy az első számú követelés a szociálisan érzékeny piacgazdaság megteremtése. Négy éven át a kormányt azért bírálták, hogy a német gazdasági modellt akarja követni, amelyről köztudomású, hogy az európai, fejlett országok gazdasági modelljei közül a leginkább szociális érzékenységű. A cél eléréséhez eszközként az Európai Unióba történő belépést jelölik meg (a program' ugyan még az Európai Gazdasági Közösségről beszél, ami a szervezetnek a sok évvel ezelőtti elnevezése volt, aztán Európai Közösségre változott, de a régi szép idők elnevezései, úgy látszik, élénken él- nek-virulnak). Tudnivaló, hogy a társulási szerződést a mai kormány kötötte meg, s legutóbb a külügyminiszter átnyújtotta a rendes tagságra vonatkozó csatlakozási kérelmünket. Szó esik a piacgazdasági intézményrendszer megteremtéséről, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az intézményrendszer jogi keretei az elmúlt négy évben születtek meg, s a következő években e keretek tartalommal történő kitöltése akkor remélhető, ha meglesz a kormányzati jogfolytonosság. Konkrétum is található a sok általános célkitűzés között: az infrastruktúra fejlesztése. A mai kormányzat egyik dinamikus ágazatáról széles rétegek tudják, hogy a telefonállomást — amire korábban 15-20 évet kellett várni — ma az igénylő szerencsés esetben néhány hét alatt megkaphatja. Ez a helyzet a nem kommunista gazdasági gyakorlat eredménye. Adós marad a program annak megmagyarázásával, hogy — amikor a szerzők voltak uralmon — miért hallgattak e fontos ágazat fejlesztéséről. Érdekes a logikai igény meglehetős mellőzése, a tények semmibevétele. A program úgy állítja be a mai gazdaságot, mintha annak irányításában semmi pozitívum nem lenne. E merész léfüshez természetesen a tények semmibevétele, esetenként kimondottan valótlan beállítása, ismertetése kell. Sokan tudják, de nem a mindennapi ember — aki egészen más területen alkot, munkálkodik —, hogy a mak- roökonómiában bizonyos kényszerű összefüggések vannak. Például: hogy a mai gazdaság belső feszültségeit fejezi ki az infláció, ráadásul, mondja az írás, még megfékezni sem sikerült. Egyik állítás sem igaz. Az infláció fő okozója a támogatások leépítése volt, amely támogatásokat a régi rend a Nyugat kölcsöneiből fedezte. A másik állítás is korrekcióra szorul. Amellett, hogy a volt kommunista országok között hazánk az egyike azoknak, ahol nem szaladt el a pénzromlás, a jelenlegi gazdaságpolitikának az is sikerült, hogy 1991 óta csökkentse az infláció mérvét (tavaly is tartani tudta az előző év szintjét), s az idén további csökkenést jeleznek az összes kutatóintézetek. Nemcsak a hazaiak, hanem a mérvadó, neves nemzetközi intézmények is. De hasonló módon nem vesz tudomást a program az egyéb valóságos helyzetről, tényekről. A lakossági terheket az elmúlt négy év során számtalan intézkedéssel mérsékelték: a belső adósság azért nőtt, mert a szociális gondoskodást — még a válsággal küzdő gazdaságban is — inkább kiterjesztették, semmint csökkentették. A gazdaság zsugorodása az elmúlt évek kényszerű velejárója volt, ám éppen a múlt év második felétől javulás mutatkozik, s ez látványos bővülésben mutatkozhatik meg, ha megindul a világgazdasági fellendülés is. Ugyanez a valóságot semmibe vevő érvelés érződik a mezőgazdaság helyzetének ismertetésénél. Ha jó lett volna a tsz a régi formájában, akkor nem adósodtak volna el, s nem ment volna csődbe az egész köztulajdoni gazdaság. Ami viszont figyelemre méltó a programban: sokkal hosszabb válságciklust jósol, mint amit tapasztalunk. Nyilván számolnak azzal, hogy a baloldali előretörés ugyanolyan kríziseket teremtene, mint amilyeneket egynémely környező országban tapasztalunk. Ezt az elhúzódó válságot — ha hatalomra kerülnének —elhihetjük nekik, 1970 óta a kommunista gazdaság egyik válságát a másik után élte át. Ha ehhez hozzávesszük a program egy-két, a régi idők gyászos emlékét idéző elképzelését — erős szakszervezetek, állami, egyelőre „stratégiai” tervezést, a fogyasztói ártámogatás propagandaszólamát, hiszen a piacgazdaság és az Európai Unió a mozgásteret eleve megszabja —, akkor elénk áll a sok szólam mögött a kommunista gazdaság számos eleme, mindaz, ami pár éve a bukást hozta magával. Szerencse, hogy a magyarországi szabad választásokon — az összválasztói létszámhoz viszonyítva — a kommunisták még soha 20 százaléknál többet nem kaptak. (Dr. Harsányi László) A szerbek bekerítették Vitkovicit Gáztámadás Gorazdénál?
