Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-08 / 81. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. ÁPRILIS 8., PÉNTEK 13 Köszönet lapunknak Kedves Főszerkesztő Úr! A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Magyar Államvasutak iránt elkötelezett harminc- nyolc éves szolgálatom után, 1994. március 31-ével felmentett állásomból. Ezúton megköszönöm önnek és önön keresztül munkatársainak az önzetlen segítséget, amellyel támogatták az elmúlt, közel négy évben a MÁV korszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységemet. Munkájában sok sikert, magánéletében sok örömet kívánok. Tisztelettel: Csárádi János Előbb vártuk Ezt a bátor lépést, amit Csúcs László alelnök úr megtett, előbb vártuk, várta sok magyar ember! Sajnos igaz, hogy a jóság, igazságosság csendes, szerény lépésekkel jár, a rossz, a gyűlölködő pedig ordít és fenyeget. Takács Tiborné Budapest Intő jel É „Ha az égiek nem állnak mellém, akkor majd az alvilá- —■ got mozgósítom”. Bizonyára ez a vergiliusi gondolat vezette azokat a bölcs mestereket, akik egy természetes öntisztulási folyamatot személyes sértésnek véve, olyan szelet vetettek, amelyből jókora vihar kerekedett. Megmozdult ugyanis a politikai alvilág, mely nyilván kéretlenül is harci riadónak vélte az indulatkeltő megnyilatkozásokat, és elérkezettnek látta a maga idejét. Eckhart Ferenc Kossuth Lajos és a liberális eszmék m Széchenyi a sza- . badkeresekedelem elvének volt ugyan a híve, de a vámkérdéseknek csekély fontosságot tulajdonított, mert az ország termelésének emelkedését a belföldi fogyasztás növekedésétől és nem a kiviteltől várta. Másképp gondolkozott Kossuth. Mikor 1839-ben a német államok megújították a Poroszország égisze alatt álló vámszövetséget (Zollverein), többen kívánták a Habsburg-monarchia csatlakozását és így a közép-európai vámunió megteremtését. Metternich és Kossuth egyformán felismerték e gondolat fontosságát. A kancellár óhajtotta a monarchia csatlakozását, mert Ausztria különben kiszorul Németországból, de kívánsága érdekében nem léphetett fel, mivel a monarchia két vámterületre oszlott, amelyeknek teljesen eltérő volt az adózási rendszerük. Hogy a vámkérdésekben a monarchia szabadkezet nyerhessen a külfölddel szemben és a német vámszövetségben lévő államok példájára gazdaságilag fellendülhessen, a 40-es évektől kezdve a bécsi vezető kormányférfiak a monarchiában egységes vámterület létesítésére törekedtek. Ez magyarázza meg politikájuk bekövetkezett megváltozását a magyarországi gazdasági reformok kérdésében. De éppen ebben az időben változott meg a magyar közvélemény is e kérdésekben, Kossuth hírlapírói működése következtében, Kossuth cikksorozatban foglalkozott a német vámegyesüléshez való csatlakozás ügyével. A tervet károsnak tartotta, mivel a Zollverein német-nemzeti alapon nyugszik és jól látta, mennyit tett az a németség egysége érdekében. A magyaroknak nem kellene ugyan a csatlakozás esetében sem félni a germanizá- lástól, de a német városi polgárság megmagyaroso- dását s a magyar polgárosztály kifejlődését akadályozná az meg, amely nélkül pedig a modern állam megalkotását nem tartotta lehetségesnek. Kossuth azonban még tovább ment. Liszt Frigyes, a nagy német nemzetgazda 1841-ben megjelent és nálunk azonnal ismertté vált és nagy hatást gyakorló munkájának, Das nationale System der politischen Ökonomie befolyása alatt még nemzeti védővámrendszert is követelt, amely Liszt tanítása szerint a leghatásosabb eszköz gyenge ország kezében, hogy az erősebb versenyétől szabaduljon, magának ipart teremtsen és politikailag önállóvá legyen. Kossuth agitációjá- nak — kapcsolatban Liszt utazásával, akit Pest megye székházában, mint a nemzet barátját ünnepeltek — az volt az eredménye, hogy az Ausztriával fennálló gazdasági viszonyról épp akkor fordult ellenkező irányba a nemzet többségének gondolkozása, amikor Bécsben a korábbi magyar kívánságokMeddő dolog volna itt azt firtatni, vajon számot vetettek-e szavaik várható hatásával azok, akik ezúttal sem tettek semmit a gyűlölet ellen, sőt inkább olajat öntöttek az amúgy is lobogó tűzre. Méghozzá most, az országgyűlési választások előestéjén. Csúcs Lászlónak és családjának életveszélyes megfenyegetése intő jel mindazok számára, akik még ma is úgy gondolják, hogy bármi jót várhatnak azoktól, akik a hatalom megszerzése — vagy éppenséggel visszaszerzése — érdekében készek akár az ördöggel' is cimborálni. Sziberth Bertalan Budapest Ne hagyjuk lerombolni Először az 1992. október 23-i események kapcsán találkoztam lapjukkal. Egy kórház fülészeti osztályán feküdtem. Egyik betegtársam sokféle újságot kapott látogatóitól. Kölcsönadta. Összehasonlítottam az elolvasott lapokat. Akkor jegyeztem meg Vödrös Attila nevét. Mondtam az ügyeletes, nyugdíjas ápolónőnek, ha elvégezte a dolgát: ezt olvassa el. Ez a lap tájékoztat legtárgyilagosabban. Azóta is mindig szívesen veszem kézbe újságjukat. Legtöbbször kiolvasott példányt kapok. Például a karácsonyi számot egy hónappal később olvastam. Nagy örömet szereztek vele. Köszönet érte. Természetesen én is továbbadom a lapot családtagoknak, ismerősöknek. A múlt héten kértem leányomat, hozzon a városból egy ünnepi Pest Megyei Hírlapot. Hála Istennek, megkaptam. Most csak két cikket emelnék ki. Tetszett Szokolay Sándor írása. Vödrös Attila HISTÓRIA nak megfelelő rendszert dolgoztak ki a gazdasági reformok megvalósítására. így vitte át Kossuth a változtatás vágyát oly politikai kérdések terére, amelyek iránt legérzékenyebbek voltak Bécsben és amelyek kívánásától a reformok megkezdője, Széchenyi mindig óva és szen- vedelmesen intett, amely reformok azonban a magyarság tetszését legköny- nyebben nyerhették meg. A megyei üléstermekben Kossuth cikkeinek hatása alatt az új politikai nézetek mindinkább lekötötték a figyelmet. Széchenyi aggodalommal szemlélte a politikai élet ily irányú fejlődését, mivel attól tartott, hogy Kossuth működése előbb-utóbb összetűzésre fog vezetni a kormánnyal és forradalmat fog előidézni. Kossuth egyénisége már első találkozásuk alkalmával (1836) sem tudott rokonszenvet kelteni benne és az ellenszenv később nőttön-nőtt. A „Kelet Népe” című könyvében (1841) Kossuthot megtámadta, rendkívüli tehetségét, ideális szándékait és páratlan szónoki képességét elismerte ugyan, szerinte „maga Hermes nyitá ékesszólásra ajkait”, de izgató, kíméletlen hangját és a reformküzdelemben követett hibás taktikáját ócsárolta, szemére vetve, hogy katasztrófába viszi a nemzetet. A-túlzott önbecsülés és a népszerűség hajhászá- sának vádjától sem kímélte meg ellenfelét. Az irodalmi harc, amely Széchenyi műve körül támadt és a magyar publicisztikát fejlődése legmagasabb fokán mutatja be, bebizonyította, hogy Széchenyit a közvélemény már nem ismerte el vezetőjének, ő már maradinak tetszett az ifjabb nemzedékek szemében. Nemcsak báró Eötvös József, Magyarország legműveltebb államférfiainak egyike, hanem még a mérsékelt Deák is Kossuth védelmére kelt. Széchenyi népszerűsége elmúlóban volt. A nemzet nem akart többé gyámkodásról tudni, hanem azokra hallgatott, akik, tekintet nélkül az akadályokra, a reformok megvalósításában gyorsabb ütemet és erőteljesebb módokat ajánlottak. Sőt már az új konzervatívok is Des- sewffy Aurél gróf vezetése alatt szemére vetették Széchenyinek támadása kíméletlenségét és sötétlátását. A politikai pártviszonyok tisztázásához ez az eszmecsere nem csekély mértékben járult hozzá. Az 1843-ban összeült országgyűlésnek legfőbb feladata a közterhek kérdésének rendezése lett volna a kormány javaslata értelmében, amely Széchenyi unszolására immár nem zárkózhatott el reformok elől, hisz a nemesi adózás a bécsi miniszterek régi óhajtása volt. Nemcsak a liberálisok, hanem a konzervatívok is belátták, hogy a nemesi adómentesség többé fenn nem tartható, mert az ország gazdasági életében minden újítást lehetetlenbeszélgetése Csúcs Lászlóval nagyszerű! Hálásan köszönöm önöknek — mások nevében is —, hogy védelmükbe vették Csúcs Lászlót. Magam is azok közé tartozom, akik véleményükkel támogatják a nemzeti rádiózás megteremtését. Egyik márciusi számukban véleményt kémek az olvasóktól, milyen legyen a további szerkesztés? Nekem jó így, ahogyan van. Most fontosnak tartom, támogassuk egymást abban, hogy jó irányban lépjünk a választásokon. Ne hagyjuk lerombolni, amit az ország vezetői eddig keserves munkával elértek. A Feltámadott Krisztus ebben erősítse meg minden kedves munkatársukat. Tisztelő köszöntéssel: Verbényi Emilné 69 éves, öt gyermeket felnevelt édesanya Budapest Sötét, de igaz kép Csúcs László védel- fr-Jb-s* mében Fekete Gyu- la a Pest Megyei V Hírlap március 30-i számában nagyon sötét, de igaz képet fest a magyar sajtószabadságról. Minden szava valós és lényegbevágó! Szerény véleményem, a szilárd meggyőződésem szerint, az igazi sajtószabadságnak is — éppúgy, mint az erkölcsi, gazdasági stb. felemelkedésnek egyedüli biztosítéka, garanciája a koalíciós, konzervatív nemzeti, keresztény erők abszolút, de legalább 60 százalékos győzelme a mostani választásokon. Ezen áll vagy bukik minden! Még Csúcs László jövője is! Bárcsak minden választónak a fülébe tudnám ezt kiáltani, s meggyőzni őt ennek igazáról! Köles Mihály Gödöllő né tesz. Kossuth a „Pesti Hírlapiban éppúgy agitált a nemesi adómentesség ellen, mint Dessewffy Emil gróf is „Alföldi leveliben” rámutatott az eddigi adórendszer igazságtalanságára. De a nemesség túlnyomó része, a vagyontalan kisnemesek, akiket csak ez a kiváltság emelt a jobbágyok fölé és akik személy szerint résztvehettek a megyegyűléseken s befolyást gyakorolhattak a követi utasításokra, még mindig másképp gondolkoztak. Nem akartak parasztsorba kerülni. A megyegyűléseken viharos, gyakran véres összeütközésekre került a dolog, a kisne- messég megakadályozta olyan követek küldését, akik az adófizetés mellett foglalnak állást. Deák és a liberális párt számos tagja kényszerült távolmaradni az országgyűléstől. A követek többsége ilyesformán a közadózás elvének ellenzőiből állott és már ekkor nyilvánvaló lett, hogy erőszakos külső befolyás és heves izgatás nélkül ez a reform nem lesz sohasem megvalósítható. A felső táblán a konzervatív párté volt a többség, a fiatal és tehetséges gróf Apponyi György vezetése alatt. (Folytatjuk) Erkölcsök a régi Pest megyében A 17. század végének erkölcsi állapotairól, főleg a házassági hűségről alkothatunk képet a megyegyűlés 1698. április 8-án Pesten készült feljegyzéseiből. A gyűlés több üggyel is foglalkozott. Határozatot hoztak, hogy' levelet írnak Komárom megyének, melyben kérik, hogy Erdélyi Szabó Juditot, aki Akács János felesége, ám egy Komárom megyei faluba költözve összeadta magát Juhász Andrással, bigámia miatt büntesse meg. Az alispán, Só'tér Ferenc vádat emelt a Tinnye faluban lakó Györffi István ellen. Azzal vádolta, hogy feleségét, Kas Zsuzsát elhagyta és „egy Vas Ilona nevű lánnyal állt össze”. A vádlott a vádat nem tagadta. Felesége azonban felszólalt mellette, és ezzel „életét mentette meg, a vádlottat csak 100 botütésre ítélik” Mivel Vas Ilona gyermeket vár, „őt most nem büntetik meg, de a szülést követően őt is felelősségre vonják.” Súlyosabb ügy volt a nagykőrösi Jakab Istváné, aki unokatestvére feleségével lépett félre. A hűtlen asszonyt — itt férje mentette meg — arra ítélték, hogy a nagykőrösi egyháztól kérjen bocsánatot, Jakab Istvánnak viszont 300 botütést kellett kiállnia. Ha a férfi viszont a legősibb mesterség űzőjével csalta meg feleségét, büntetlen maradt. Ezért mentették fel „Török István paráznaIkodót”, viszont „Nagy Katalin nyilvános kurva maradjon a börtönben, míg gyermekét megszüli, aztán a hóhér vezesse ki a faluból”— mondta ki a verdikt paráználkodásban társáról. Pogány György
