Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-08 / 81. szám
14 PEST MEGYEI HIRIAP IFJÚSÁG 1994. ÁPRILIS 8., PENTEK Magvetők leszünk Kovácsoltvas szívek Szentendre szilágysági testvérvárosáról, Zilah megyeszékhelyről meglehetősen kevés információ jut el az anyaország lakosságához. Az alábbi cikket Szilágy megye tanítóképző' szakközépiskolájának egyik végzős növendéke, Fóris Erzsébet Zsófia írta — mindannyiunk épülésére és okulására. Igaz, nekik ott nincsenek mondvacsinált, vérvörös hátszelű „iskolaügyeik”, mint nekünk, Dabas-Sárin... Este későn feküdtem le. Agyamban összekuszálódva tolongtak a derékszögű háromszögek, Janus Pannonius, a humanizmus.. Még utoljára helyre raktam őket, aztán elhadartam esti imámat, s elöntött a buzgóság. Reggel, ébredés után még lustálkodtam egy kicsit. Aztán rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. — No, Fika! Ideje lenne fölkelni! — biztattam magamat, miközben minden erőmet megfeszítve, nyitva próbáltam tartani a szememet. Milyen nap is van ma? Matekóránk az első, tehát csütörtök. Lelkesen ugrottam ki az ágyból, s tüdőmet teleszívtam levegővel, majd teljes gőzzel indultam neki a ... fürdőszobának. Villámgyorsan elkészültem, s már indultam is. Útközben elgondolkodtam: mit is felejtettem otthon? Kiderült, hogy megvan minden, csak éppen reggelizni felejtettem el. — No, sebaj, Fika! József Attila is gyakran korgó gyomorral vágott neki a napnak, mégis nagy költő lett belőle... Az első óra lassan telt el. Mintha gumiból lett volna, egyre hosszabbra nyúlt... Szívemet melegség öntötte el, ha arra a sok kisgyerekre gondoltam, aki csillogó szemmel, tudományéhesen lesi a tanítót — mármint engem —, s ott láttam magamat tisztelettől övezve a tábla előtt, amint éppen egy nagyon érdekes dolgot magyarázok... — Fika! — bökött oldalba a padtársam, Csilla. Én mérgesen éppen vissza akartam adni, amikor a tanárnő rám szólt: — Fóris! A füleden ülsz? Felálltam; persze nem tudtam, miről van szó. Szerencsére az óra vége felé járt, s pár pillanat múlva csöngettek. Végre! Elindultunk a 6-os számú iskola felé. Lelkesen, kipirult arccal lépkedtem osztálytársaim mellett. Amint beértünk az iskolába, majdnem elsöpört a kifelé özönlő gyermek- áradat. Nagy nehezen felcihe- lődtünk az első emeletre, s beléptünk az első osztályba. A kedves tanító néni és soksok csodálkozó arcocska fogadott. Alighogy letettem a táskámat egy padra, máris „felfedezőútra” indultam. Megsimogattam minden utamba kerülő fejecskét, rámosolyogtam minden emberkére. Nagyon boldog voltam! Gyerekkorom óta bennem élt a vágy, hogy valami nagy jót tegyek az emberiségnek, népemnek. Most rájöttem, hogy azt a jót itt kell elkezdeni. Lehajolni ezekhez az emberkékhez, hiszen bármily aprók, egyszer majd ők lesznek a nagyok. S talán tőlem is függ, hogy boldogság, béke fog uralkodni ezen a földön majd akkor, vagy háború, gyűlölet, szeretetlenség. A mi jövendő hivatásunk a legszebb, de a legnagyobb elővigyázatosságot követelő is. Hiszen a gyári munkás, ha elferdít egy csavart, másikat készít helyette, de ha egy ilyen apró emberke jelleme elferdül, azt többé nem lehet teljesen helyrehozni, vagy csak nehezen. Mi, jövendő tanítók, magvetők leszünk. Olyanok leszünk, mint a földműves: a jövendőt vetjük majd el. Elgondolkodva simogattam meg egy író csöppség bozontos fejét. Egészen meglepett, amikor rám nézett, és megkérdezte: — Miért tetszik megsimogatni? — Mert szeretlek — feleltem mosolyogva, s annyira meghatódtam, hogy szinte elsírtam magamat.-Őt is szereti? — mutatott a padtársára. — Persze! — Akkor jó! — felelte megnyugodva, és visszamo- solygott. Boldogan ültem le a helyemre. Egész nap boldogan gondoltam vissza arra a nyugodt, felhőtlen mosolyra. Nem bántam meg soha, hogy ide jöttem. Itt meg fogom találni azt, amire mindig vágytam: a szeretetet. Hiszen a legtisztább, legmelegebb szeretet a gyermekek szívéből fakad... Rájöttem — hogy magamat idézzem —: Ebben a szomorú, csúnya, rossz világban Nincs és nem is lehet soha egyéb vágyam, Egyedül, egyedül, egyedül csak ennyi: Szeretnék szeretve szeretetre lelni. Aszód, Baross Gábor tér 2.: itt működik mintegy 170 hektáros — külső és belső — területen a Népjóléti Minisztérium II. Sz. Aszódi Fiúnevelő Intézete. Nem lehet nem észrevenni a hatalmas épületeket, az óriási méretű kéményt, a kerítést... a kerítés kovácsoltvas szív motívumai elárulják a bent folyó munka lényegét. Rendkívüli szigor és rendkívüli szeretet. A múlt Egy 1880-as országgyűlési határozatban rögzítették az intézmény létesítését, így került sor az átadásra 1884-ben. A cél a folyamatos pedagógiai gondozás volt, s az, hogy azok a fiatalemberek, akiknek nevelése valószínűleg eredményt tud elérni, ne kerüljenek börtönbe. Nemcsak büntetőjogi jogintézményként, hanem szociális intézményként is működik. Az akkori édesapáknak illetve a gyámjogot gyakorlóknak megvolt a joga arra, hogyha fiúgyermekénél erkölcsi romlást — romlásindulást — tapasztalt, fölvetethette az intézetbe. „Ha rossz leszel fiam, elvitetlek Aszódra!” — mondják még ma is. Természetesen ezért fizetni kellett. A családi formában való nevelés máig is emlékezetes. A nevelő családfőnek nagy tekintélye volt, s a rábízott 20 gondozott fiút a lehető legcsaládiasabb szervezésben nevelte. Volt olyan hétvége, hogy a fiúk a családfő otthonában vendégeskedtek, ilyenkor a kedves feleség huszonem- berre főzött. A jelen 1993-ban a bíróságok 163 alkalommal éltek a javítóintézeti ítélet lehetőségével. (Magyarországon egy leánynevelő és két fiúnevelő intézet van.) Aszódon jelenleg 107 gyerek nevelkedik; 14 évesnél fiatalabb még nem, 19 évesnél idősebb már nem kerülhet az intézetbe. Közel 200 ember dolgozik itt. A nevelők segítenek a fiúknak, hogy majdani egyéni életük minél kedvezőbb feltételekkel és minél kevésbé az állam jogrendjét megsértő legyen. Ezek a gyerekek egyszer már megszegték a szabályokat, ezért a törvény megbüntette őket. Az intézeten belül nincsenek teljesíthetetlen szabályok* többségük pedig belátja, hogy az itteni időt — minimum egy év — értelmesen is el lehet tölteni. Befejezik általános iskolás tanulmányaikat, szakmát tanulnak, így nem lesznek rászabadítva a társadalomra kikerülésük után. Persze vannak nehezen kezelhetők, visszaesők is. Megszűnt egy épület, s még valami... 1905-ben felépült az intézet ökumenikus temploma. Ezzel nyitottabbá vált az intézet, hiszen a környékbeliek éppúgy használhatták, mint az intézetiek. Túlélt két világháborút, az ’56-os forradalmat is sértetlenül úszta meg... 1960-ban felrobbantották. Nemcsak egy épület, annál sokkal több szűnt meg! 1990 októberében adták át az új templomot, amit szombatonként a városi hívek is látogathatnak. A rend visz- szaállt, a gyerekek élhetnek e lehetőséggel is. Huszka atya végzi a mise- és hittanóra-szolgálatokat. Csak szeletelt kenyér? Az állami gondozott gyerekek csak a szeletelt kenyeret ismerik, soha nem vásároltak „egészbe” kenyeret! A fiúk között vannak, akik rendkívül aggasztó szociokulturális körből kerülnek az intézetbe. Nem ismerik miként kell használni a kést, villát, újdonság a folyó víz, volt környezetükre a legelemibb higiénés feltételek hiánya jellemző. (A kést, villát mint evőeszközt említem.) Általában mindent kanállal fogyasztanak. A megterített asztalokra — fehér abrosz — önkiszolgáló módon kerül az étel, megtanulnak az étkezéshez nemcsak kanalat használni, tudják mire való a szalvéta, hogyan illik viselkedni étkezés befejeztével. Ami nagyon fontos: együtt esznek az intézet dolgozóival. Jobb dolguk van, mint otthon — mondhatnánk. Vegyük figyelembe, hogy ez nem kollégium, ahol pénteken a csomagokkal felpakolt gyerek hazaindul azzal: majd visszajövök vasárnap! Ha ^zek a fiúk végleg kikerülnek az intézetből, vissza abba a környezetbe, ahol bűntettük előtt éltek, vajon mi történik majd velük? Könnyű lesz majd nekik? Varga Mária Két tannyelvű osztályok Budaörsön Iskolaegyesület alakuló ülésére kaptam meghívást a közelmúltban. Ez önmagában egyáltalán nem feltűnő esemény, hiszen egymás után alakulnak ma hazánkban az iskolaszékek, hogy a szülők és a művelődés különböző területein dolgozó szakemberek bevonásával elősegítsék az iskolai munkát. Ebben az esetben is hasonló kezdeményezésről van szó, de a német nemzetiségi nevelés és tanítás elősegítése a cél. Az ország több megyéjében működnek már német iskolaegyesületek, sőt országos központjuk.-is van Móron. Új német iskolaegyesület A most alakuló Pest megyei egyesületnek a Budaörsi 3. Sz. Általános Iskola ad otthont, ahol két tany- nyelvű oktatás is folyik. A modem épület a budaörsi buszvégállomással szemben lévő Iskola téren áll, a bejáratnál két kisdiák várja a meghívottakat, és az ülés színhelyére, az egyik átrendezett tanterembe kalauzolja. Az igazgató és kollégái már várják a vendégeket. Van még egy kevés időnk, addig eredményeikről és gondjaikról érdeklődöm. Albertini Béla igazgatótól megtudom, hogy az iskola 1988-ban vált ki a másik lakótelepi iskola kötelékéből, így szinte mindent elölről kellett kezdeni. Azóta a nyolcosztályos általános iskolában a nemzetiségi németnyelv-ok- tatás a fő cél.. Az idei tanévben 537 tanulóból 382 fő tanul németet és közülük is kilencvenkilencen a két tannyelvű osztályokban, ahol bizonyos tárgyakat már az első osztálytól németül is tanítanak. Ezek a testnevelés, a rajz, a technika, az ének és a környezetismeret. Felső tagozatban, az ötödik osztálytól a történelmet, majd a hatodiktól a földrajzot is ilyen módon tanítják, s jelenleg éppen itt tartanak a kétnyelvű oktatásban. Ez az ún. A) típusú oktatási forma a nemzetiségi képzésben, ahol a kétnyelvűség, majd természetesen később az anyanyelvű képzés lesz a cél. Kérdésemre az igazgató elmondja, hogy a gyerekek szívesen tanulnak ilyen két tannyelvű osztályokban, amelyek általában kis létszámúak. Budaörs régi sváb település, német nemzetiségi hagyományokkal. A német ajkú lakosság intenzíven ápolja kultúráját táncegyüttesekben, énekkarokban és zenekarokban, melyek országos rendezvényeken is fellépnek. Ilyen például a LYRA felnőtt kórus. A gyerekek többsége tehát már otthonról hozza, ha nem is a nyelvismeretet, de az érdeklődést anyanyelve és kultúrája iránt. Fő cél a nyelvtanulás A beiratkozás előtt „felmérik” a leendő elsősök képességeit, hiszen a két tannyelvű osztályokban nagyobb a terhelés, mint ott, ahol a németet idegen nyelvként tanítják. Itt ugyanis az általános tananyagot kevesebb idő alatt kell elsajátítaniuk, mert a fő cél a német tanulása. Persze vannak az iskolának olyan osztályai is, amelyekben a németet bővített óraszámban tanulják, ezek a B) típusúak, minden évfolyamon három osztályból egy ilyen ún. „nemzetiségi német” képzésűt is indítanak. A többi osztály a C) típushoz tartozik, ahol általános tanterv szerint folyik az oktatás és a tanulók két nyelv közül választhatnak (az angol és a nemzetiségi német). Érdeklődésemre a nyelv- oktatáshoz szükséges felszerelésről, illetve tankönyvellátásról az igazgató és a német szakos tanárok elmondták, hogy rendelkeznek magnóval, videóval, de kevés a hang- és képanyag, továbbá a tankönyvek még nem kielégítő- ek ezen a téren. Főleg a német nyelvű történelem- és földrájz- könyvekre vonatkozik ez a megállapítás. Az ötödik osztályos magyar történelemkönyv német tükörfordítása nehezen használható. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet kiadásában, 1992-ben megjelent, németül készült tankönyv szemléletmódjában is korszerűbb és jobban megfelel az ötödikesek életkorának. Az igazgató, aki egyébként történelmet is tanít, nem kis büszkeséggel említi, hogy iskolájuk a Budapesti Tanítóképző Főiskola és az ELTE Német Tanárképző Karának külső gyakorló iskolája. Némethné Gál- völgyi Mária szakvezető tanárnő az összekötő kapocs a tanítóképzősök és a budaörsi iskolások között. Vele együtt nyolc német szakos tanár dolgozik az iskolában. Nemzetiségi bizottság az önkormányzatban Van egy alapítványuk is, a „Pro Budaörs 3. Sz. Általános Iskola", amelynek hármas célja van: a né- metnyelv-tanítás és a számítógépes oktatás támogatása, valamint az iskolai könyvtár fejlesztése. Hét német nyelvi és nyolc számítógépes szakkörük van, de a gyerekek sokirányú érdeklődésének megfelelően igen élénk szakköri munka folyik még ezenkívül, így például a testnevelés, a rajz, a technika és a történelem témakörökben is alakítottak csoportokat. Új kezdeményezés a német népi tánc. Egy 28 alsó tagozatosból álló tánccsoportjuk alakult meg, s „felöltöztetésükre” már. anyagi támogatást is kaptak a budaörsi ön- kormányzattól. Az önkormányzatban német nemzetiségi bizottság működik, melynek tagjai figyelemmel kísérik az iskola életét. Külföldi kapcsolatokat még nem alakítottak ki, de van egy lelkes támogatójuk a németországi Augsburgban, egy volt budaörsi származású hölgy személyében, aki rendszeres könyvküldeményeivel örvendezteti meg a gyerekeket. Albertini Béla nagy reményeket fűz az iskolegyesülethez is, melynek elnökévé Krix Györgyöt, a Magyarországi Németek Szövetségének elnökségi tagját választották, aki már eddig is sokat tett a német anyanyelv tanulása érdekében. Az ügyvezető elftök feladatát Pozsonyi Márta, az iskola fiatal német—történelem szakos tanárnője vállalta. Jelenleg 17, többségében Buda környéki és Pilis vidéki iskola és több német nemzetiségi csoport, illetve népi együttes képviselői alkotják az iskolaegyesületet, s szívesen fogadják az új tagok jelentkezését is. Múth Ágota Gizella