Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-04 / 53. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 4., PÉNTEK 13 Harmat Béla, válaszlevele Vödrös .Attila főszerkesztő Pest Megyei Hírlap Mellékelten küldöm el írásomat és bízom a Levelünk jött rovatban történő közzétételében. Tájékoztatom arról, hogy mind az önök lapjában megjelent hivatkozott cikket, mint az önhöz címzett levelemet az érdi újság következő, március 4-i számában megjelentetjük. A két cikkre — mivel ott is megjelenik egy hasonló tartalmú nyilatkozat — együttesen válaszolok, és sajnálatosnak tartom, hogy munkatársuk a tények pontosítása érdekében nem keresett meg. A jövőben is készséggel állok minden esetben lapjuk rön- delkezésére. Tisztelettel: Harmat Béla * Főszerkesztő úr írásai adnak nekem bátorítást, aki mindig érzékenyen reagál, ha újságok, újságírók, politikusok (az ő szavával élve) hazudnak. Mivel nem szeretném, ha a szellemiségében közismerten keresztény elkötelezettségű Pest Megyei Hírlapot is ez a vád érné, a február 26-i számban megjelent Kárpótlási fórum Érden című, Harmat Béla megtiltotta volna felcímű íráshoz az alábbi észrevételeket fűzöm: A terem lefoglalása önkényes módon történt, miként ez már máskor is előfordult az MDF helyi szervezete részéről. Érdeklődésemre dr. Sepsey Tamás államtitkár hivatalának titkársága telefonon úgy tájékoztatott, hogy a kárpótlási fórum a kampányhoz tartozó politikai rendezvény. (Ezt támasztják alá az eseményen történtek is: pártzászló, propagandaanyagok stb.). A „házigazda” önmagát előtérbe állító politikai közszereplése is a pártrendezvény jellegére utal, ami valójában nem is baj! Sőt hirdetnie kellene: Emberek, vegyetek észre! Én ezt akarom, s ezt akarja az én szeretett pártom is! Nem kell ezt szégyellni, megtagadni. í M i re a kakas harmadszor megszólalt, Péter magába roskadt...) Sepsey államtitkár urat exp- resszlevélben értesítettem február 17-én, miként Horváth Béla országgyűlési képviselő- jelölt kampányasszisztensét is, aki csütörtöktől hétfőig meg sem nézte a boríték tartalmát. (Ezt P. T. telefonon elismerte.) Hogy az írásnál maradjunk: egy kisebb teremből, három házzal odébb egy nagyobb helyiségbe „száműztem” a hallgatóságot. Ha a szervezők egyszer is megtisztelték volna a földrendező és a földkiadó bizottság korábbi rendezvényeit, tudhatták volna, hogy a két helyiség együttesen is kicsi lesz... A kárpótlási témára a 400 fős moziterem is megtelik! Kelletlenül magyarázkodom, pedig elegendő lenne lemásolni az Országos Választási Bizottság 1/1994. (II. 14.) számú elvi állásfoglalását: „A többször módosított 1989. évi XXXIV. törvény 13. § (4) bekezdése szerint: »Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen, vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos«, továbbá ugyanezen törvény 51. § (6) bekezdése kimondja: »Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületben választási kampányt folytatni, választási gyűlést tartani tilos, kivéve az ötszáznál kevesebb lakosú községben, feltéve, hogy más közösségi célú épület nem áll rendelkezésre.«” Végezetül Tisztelt Főszerkesztő Úr, bár a felcím lejárat — a helyieken kívül —, a megye lakosaitól nem várható el, hogy név szerint is is- meijenek, s bővebben is tájékozottak legyenek, mondjuk az érdi közéletről. (Betekintésül mellékelten küldöm önnek e tárgyban keletkezett leveleimet, melyekből kitűnik: mit akartam és mit nem. Hogy megtiltottam volna, az még rosszindulattal sem állítható.) Miután mind a Pest Megyei Hírlap, mind az Érdi Újság Horváth Béla országgyűlési képviselő nyilatkozatára alapozza állítását, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a képviselői mentelmi HISTÓRIA Antalffy Gyula A magyar kocsi t rTTT Az egyes állo- V _L JT. mások élén a postamester áll. Állami hivatalnok fizetését aszerint kapja, hogy hány váltólovat tart. A nagyobb állomásokon három, a kisebbeken két postaló áll az utazók rendelkezésére. Elsősorban az udvar, a katonaság meg az állami hivatalok leveleit szállító postalegények használják őket, akik a postamester alkalmazottai és állandóan útra készen állnak. Az állomások vezetője legtöbbször német, de a postalegények — akiknek jó lovasoknak kell lenniök — csaknem kivétel nélkül magyarok. Ruhájukon a császár színeit viselik, címerét hordják. Esküvel fogadják meg, hogy gyorsan járnak, az 1600-as évek elejéről fennmaradt magyar nyelvű eskümintájuk így szól: „Én, N. Eskwzeöm Attranak, Fiúnak es zenth lelek Istennek tellies zenth Három- sághnak, és egy bizon örök Istennek, minden Zenieknek, hogy en az Posta- sagnak tisztiben, mellet énnekem király Urunk eö Fe- ölséghe Magiar Comoraia Kegyelmesen adott, heü és szorgalmatos lészek, az eö Feölsighe Comora leveleivel hiven és gyorsan iarok, és a hova parancholiak, oda megyek. Az Comora titkait, kik értésemre lez- nek, senkinek ki nem jelentem és mindenekben az en tiztem zerinth, iamborul es hiven veselem magomat. Erre Isten engem úgy segi- chen, telles z. Haromsagh egy bizon Isten.” A kitűnő lovas postalegények nyargalnak is, ahogyan csak tudnak, illetve, ahogy az útviszonyok engedik. Naponta nyáron 7, télen pedig 6 mérföldet kötelesek lóháton megfutni, de ha sürgős levéllel járnak, egy német mérföldet (7,5 kilométert) meg kell tenniök egy óra alatt. Aki a saját futárját utaztatja a postalovakon, az ál- lomásonkint egy tallért fizet a váltott lovakért, a futárt követő szolgának pedig, aki a következő állomásról -a lovakat visszaviszi, postánként 6-6 krajcár jár. A posta lován utazó magánemberek ugyaneny- nyit fizetnek. A postamesterek ugyanis mellékfoglalkozásként szívesen foglalkoznak utasszállítással, s eleinte ez is jobbára lóháton történik. A postavonalakon váltott lovakkal halad végig az utas, postalegény kíséretében. Egy ilyen utazás Pozsonytól Bé- csig 3 forintba kerül, ami — tekintve, hogy a XVI. század derekán 12-13 forintért egy negyedfű lovat lehet venni — meglehetősen drága mulatság. Később a postamester az utazó saját kocsija elé is ad lovat. Az ilyen postai előfogatok igénybevételével ismét lehet éjjel-nappal, szünet nélkül, gyorsan haladni. Persze csak addig, amíg le nem züllenek a posták; vagyis az 1600-as évek elejéig. Ez idő tájt a postamesterek nem kapják meg rendesen fizetésüket, hát eladják lovaikat, szélnek eresztik legényeiket. Az addig meglehetősen pontosan közlekedő kocsiposta teljesen megbízhatatlanná válik. Míg azelőtt Bécsből Kassára három nap alatt eljutott a posta, addig 1600 körül már nyolc napra van szükség ugyanez út megtételére. Néhány évvel később aztán Bocskai hajdúi tökéletesen elpusztítják a „német postát”, és csak 1662-ben, Bornemissza Péter magyarországi főpostamestersége idején áll újra helyre a rend, indul meg ismét a rendszeres forgalom Pozsony—Kassa—Szatmár között. A királyi Magyarországnak ezen az egyetlen főútvonalán — amely továbbra is a Kárpátok íve alatt halad, Kassa után pedig Szína, Vilmány, Tálya, Bodrogkeresztúr, Tokaj, Kálló, Nyírbátor, Majtény állomásokat követi — újra megindul a személyforgalom lovon, kocsin egyaránt. Már tudniillik, ha az utazó magával viszi a kocsiját, és a postától csak váltólovakat igényel. Akad ugyan élelmes postamester, aki ha kell, jó pénzért kocsiról is gondoskodik. A posták utazás céljára való igénybevételének feltételeit, és a postamesterek által szedhető díjakat 11. Ferdinand 1626. évi pátense szabja meg. A rendtartás első pontja szerint a postamester alkalmatosságot csak annak adhat, aki a királyi udvartól, vagy a postaállomás szerint illetékes főkapitánytól útlevelet tud felmutatni. Az ilyen utasnak aztán, mielőtt a posta lovára fölszáll, ki kell fizetnie 1 forintot, ha pedig kocsival van, személyenként vagy lovanként —- attól függően, hogy melyik több — még egy-egy forintot. Egy lovat csak könnyű kocsi elé foghatnak az utazók, nehéz kocsik továbbvitelét pedig egyáltalán nem vállalja a posta. Aki kocsival érkezik, nem követelheti a postamestertől, hogy fogatát feltétlenül tovább vigye, esetleg meg kell elégednie egy hátaslóval. Ilyesfajta „átszállásokkal” számolnia kell annak, aki a XVII. században vállalja az utazást. Akár nyeregben, akár a posta váltólovával kocsija előtt, csak mértéktartással haladhat tovább az utas, a postaló meghajszolása ugyanis erősen tiltott cselekmény. Ha sebes hajtás miatt kidőlne a paripa, az utazó köteles megfizetni az árát a postának. Pogy- gyászt 50 fontig — kb. 28 kilóig — szállíthat a postamester, ha valaki nagyobb bagázsiával jár, legfeljebb a postakocsis jó lepénzelé- sével vitetheti tovább. A rendes pöstavonalról nem szabad letérni senki kívánságára, állomásról állomásra mehet csak az utas. A környéken lakó urasággal persze mindig kivételt tehet a postamester... Az ő kocsiját a postaúton kívül eső birtokára is elviheti, ha miatta a „szolgálat érdeke” nem szenved kárt. * E rendtartás szerint folyik a lóháti és a kocsiközlekedés az 1600-as évek postavonalain, de általánossá nem válhat a postán való utazás, mert nagyon drága, csak a jó pénzűek tudják megfizetni. Ha csupán egy lóval utazik is az ember, Pozsony és Kassa között huszonhárom állomáson kell egy-egy forintot leadnia, Kassától tovább Szat- márig pedig még tizenegy alkalommal kell váltólovat jog tudomásom szerint nem hatalmazza fel valótlanságok teijesztésére, mert erre (miként Ön, úgy) én is érzékenyen reagálok. Bízom abban, hogy levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy a Pest Megyei Hírlap ne keveredjen (az ön szavával élve) hazugságba. Harmat Béla polgármester Érd Ki sértett jogot? X Nemrég egy disszo- ! náns jelenségre fi- \ gyeltem fel a parla- ment téli ülésszakának egyik munkanapján. Dénes János MIÉP-es képviselő felszólalásában elítélte Kon- rád György és Eörsi István nyilatkozatait, melyekkel az össznemzeti érdekeket sértették a ZDF német televíziós műsorban. Szabad György házelnök úr rárivallt az 1956-os forradalom és szabadságharc tevékeny résztvevőjére, sokat szenvedett üldözöttjére, hogy „felszólalásával személyi jogokat sért”. Megrökönyödve kérdezem Szabad György úrtól, hogy a fent nevezettek, a magyar nemzetet lefasisztázva, a magyar jobboldal kiirtásának elmaradását számon kérve a pártállamtól — nem követtek-e el személyiségi jogsértést, sokkal nagyobb mértékben? Az esti televíziós hírműsorból még megtudhattuk, hogy az SZDSZ padsoraiból súlyosan sértő kiszólás is illette Dénes János képviselő urat. Nem akarom ismételni, de életkorára és szellemi képességeire vonatkoztatva szólt az ige... Még Pető Iván vastag szemöldöke sem rándult össze, miként Kuncze Gábor is néma maradt. Sajnos Szabad György sem hallott semmit, hogy Dénes János személyiségi jogainak védelmében rendre intette volna a közbeszólót. így pedig a parlamenti jegyzőkönyvben csak annak lesz nyoma, hogy Dénes János „személyiségi jogokat sértett”... Brezovich Károly Vác bérelnie, mivel azonban mégis csak ez a leggyorsabb módja a helyváltoztatásnak, aki sürgős dologban jár, megfizeti a borsos postaköltséget. Pozsonyból a Borsod megyei Szendrőre 1671-ben tíz nap alatt vergődik el saját kocsiján az országgyűlés követe, a postán utazó udvari futárok ennyi idő alatt Bécsből Erdélybe lejutnak. A XVII. század derekán Bornemissza főpostamestersége idején pontos és gyors a közlekedés. Lászlóffy Pál, III. Ferdi- nándnak Rákóczi Györgyhöz küldött követe 1642-ben tizenegy nap alatt megteszi a Bécs—Marosvásárhely közti utat, pedig csak Tokajig használ postát, onnan a hajdúvárosok ekhós kocsiján halad tovább. Lászlóffy 1642. augusztus 10-én délután 4 óra körül indul el Bécsből, és éjjel 11 órakor Oroszváron van. Másnap, 11-én a réven átmegy Pozsonyba, a magyar kamarától fölve-' szi az útiköltséget, s délután 4 órakor elindul nagy útjára. Éjjel 10 óra tájban a Nyitra megyei Semptére ér, itt meghál, s 12-én délelőtt 10 óra után továbbindulva aznap öt postát halad. ( Folytatjuk) Vác orvosa, Argenti Döme 1838- március 4-i ülésén a püspöki Vác tanácsa a városi orvos és főorvos illetményéről döntött. Feltehetően ekkor hagyta jóvá a város szülöttének, Argenti Dömének kinevezését. Argenti Döme a múlt század egyik leghíresebb magyar orvosa volt. Igaz, az általa képviselt gyógyászati iskolát kortársai is erősen vitatták. A homeopátia — vagy hogyan magyarul nevezték: „Itasonszeni gyógyászat”— elméletének kidolgozója Hahnemann német orvos volt. Felfogása szerint a betegség a tünetek összessége; ha sikerül megszüntetni a tüneteket, a beteg is meggyógyul. A kezelést olyan gyógyszerekkel kell végezni, amelyek az egészséges szervezetben ugynazokat a tüneteket okozzák, mint a betegnél. Hasonlót a hasonlóval! — volt jelmondatuk. Nagy hátránya volt az irányzatnak — és az orvosok tekintélyes része ezért nem fogadta el —hogy mellőzte a beteg részletes diagnóziást, a páciens megtekintéséből, a rögtön érzékelhető jelekből pillanatok alatt eldönthető^ nek vélte a javasolt gyógykúrát. Argenti 1847-ben jelentette be meg nagy összefoglaló könyvét a homeopátiáról, mellyel nagy hírnevet szerzett magának itthon és külföldön. Sok híres beteget — többek között Madách Imrét — kezeU. Argenti különcségeiről sok anekdota keringett a maga korában, de gyógymódja az 1870-es évekre lassan elfelejtődött. Vác városa azonban híres szülöttét és orvosát megbecsülte, ott is halt meg hosszú élet után, 84 éves korában. Pogány György
