Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 1., KEDD 5 A közgyűlés nem is válaszolt Olvasászavarral küszködő kisiskolások Megyét változtat Kocsér? Kocsér község vezetői már azt latolgatják, hogy Pest megyétől Bács-Kiskun megyéhez pártolnak. Ennek okairól kérdeztük meg Barabás Ferenc polgármestert. — Abban reménykedtünk a rendszerváltozás után — mondta a polgármester —, hogy a megyei közgyűlés segíteni fog az évtizedek óta ejmaradott helyzetben lévő, a megye perifériáján elhelyezkedő településein. Sajnos csalódnunk kellett, a helyzet változatlan. Az évi közel kétmilliárdos költségvetésből egy fülért sem (sem támogatást, de még csak kamatmentes kölcsönt sem) kapott Kocsér. Továbbra is az agglomerációs térség van előnyben. Nekik könnyedén megszavaztak például a PVCSV (csatorna- és út- vezetéket kezelő egykori megyei vállalat) privatizációja miatt kialakult működési zavarok elhárítására közel százmilliós kölcsönt, amit — tudomásom szerint — többszöri felszólítás ellenére sem fizettek eddig visz- sza. Ugyanakkor a megye déli határán három községben Cse- mó'n, Nyársapáton, Kocséron még vízvezeték sincs. A község vezetői igyekeznek saját erőből, illetve központi támogatással, valamint a lakosság segítségével gazdagítani a falut. Tornacsarnokot építettünk, telefonhálózatot telepítettünk, a tanyák egy részébe bevezettük a villanyt, szippantókocsit, valamint az egész- ségügyiseknek személyautót vásároltunk. Ennél azonban sokkal többre nem telik. A kilencezer méternyi utcából mindössze kettő köves. Segítség kellene a gázbevezetéshez, valamint a Kocsér-Szent- király közötti út kikövezéséhez is. A Pest Megyei Hírlap hasábjairól, s nem a közgyűlés válaszleveléből! — értesültünk arról, hogy a támogatásra vonatkozó kérelmünket ismét elutasították. A szomszédos Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közgyűlése viszont tett egy ígéretet arra, hogy hozzájárul az út megépítéséhez, természetesen annak függvényében, hogy Pest megye menynyit juttat erre a célra. Lehet, hogy községünk lakóinak nincs más választása, mint ezen a sáros földúton elindulni és — ha lehetséges — csatlakozni Bács-Kiskun megyéhez? (á. m.) Hiányzik a logopédia megyei központja A Kossuth Művelődési Központban Cegléden — a Mészáros Lőrinc Általános Iskola szervezésében - dr. Csabai Katalin, a Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság vezetője izgalmas előadást tartott a város óvónőinek, tanítóinak a dyslexiáról a napokban. A logopédussal a sokakat érintő kérdésekről beszélgettünk. — Magyarországon mekkora gond a dyslexia? Hány gyerek küszködik olvasási zavarral? — Valójában a gyerekek mintegy nyolc-tíz százaléka dyslexiás. Ez azt jelenti, hogy enyhe biológiai eltérés miatt — jóllehet ép az intellektus, ám közrejátszhat örökletes tényező, vagy a méhen belüli életben, illetve a szülésnél elszenvedett sérülés —, minden beszéddel kapcsolatos funkció (olvasás, írás) "később alakul ki. Öt és fél éves korban ki tudjuk szűrni, hogy ezek az emberkék veszélyeztetettek-e. De nem törvény- szerű, hogy dyslexiásokká váljanak. Normál körtülmé- nyek között a gyerek hat és fél, hétéves kor körül fejlődik úgy, hogy felveheti a ..harcot” az iskolával. Akinél a fiziológiai érésben egyfajta eltolódás van, az dyslexia- veszélyeztetett. S a mai iskolairendszer menthetetlenül tönkreteszi. És sajnos, kialakítja az áldyslexiásokat (a számuk húsz—harminc százalék között mozog). Őket megmenthetnénk, ha nem afféle olvasási módszerekkel kellene megismerkedniük, amelyekről az elmúlt tizenöt évben bebizonyosodott, hogy rosz- szak a magyar nyelv és a növendék fejlődése szempontjából. — Mekkora jelentősége van a megelőzésnek? — Annál, aki betöltötte az öt és fél évet és kiderül, hogy esetleg egy-egy részfunkcióban elmaradt, azt játékosan lehet fejleszteni. Ezért készült a Lexi című feladatgyűjtemény is, amely nem ítéli passzív cselekvésre a kicsinyeket, hanem a szülővel átélt hasznos időtöltést sugallja. Miközben állandóan beszélgetnek, fejlődik a szóra figyelés készsége, a vizuális emlékezet, a képzelőerő, a hangokat megkülönböztető képesség, a térlátás, a beszéd tartalma. — Lemérhető-e az eredmény, hogy mennyire hatékony a terápia? — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt — amikor még nem terjedt el a szóképes és gyorsított olvasás tanítási módszere — a logopédus komoly támasz volt. Egy-egy terápia két-három évig tartott és az eredmény nem maradt el. A kisembert átsegítettük a nehézségeken. Sajnos, a mai gyakorlat nem ezt igazolja. Minden erőfeszítés ellenére igen lehangoló a kép. — Van-e elég szakember? Hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten? — Voltaképpen nemcsak a logopédus, a tanító is szakember. Gyökeres változásra van szükség. A jelölteknek el kell sajátítani a hangoztató, analizáló, szótagoló módszert. Ha a kollégák a Mexner-féle eljárással tanítanak olvasni az első osztályban, akkor egész biztos, hogy sokkal kevesebb feladat hárul a logopédusokra. Az utóbbiak nem vehetik át az általános iskola szerepét. Az oktatási intézmény akként köszörülhetné ki ezt a „csorbát”, hogy az elsőben csak alapozna; a másodikban lehetőséget adna az alapok technikai gyakorlására. S a nehezét — -a nyevtani és egyéb információkat, az idegen nyelv írásbeli részét — csupán a harmadik-negyedik osztályban kezdené el. A gyerekek így egérutat nyernének. Nagy gond még az, hogy a beszédfejlődés szempontjából sérült tanulóknak nincs Magyarországon megfelelő iskolatípusa. Szükség lenne logopédiai centrumokra — a fővárosban kerületenként, vidéken a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban. Működhetne logopédiai óvodai csoport, első és második osztály. S emellett fontos lenne, hogy legyen beszédhibások felmenő rendszerű általános iskolája. Utóbbi Kőszegen működik — nagyszerűen. Az 1990-es felmérések szerint a gyerekek harminc-negyven százaléka küzd olvasási zavarral. Az ezredfordulóra tovább növekedhet ez az arány. Elgondolkoztató, akkor kik fogják majd ennek az országnak a sorsát menedzselni, hogy lesz így helyünk Európában? F. F. Koma, sógor, jóbarát Helembai magyarok között Szlovák és magyar nyelvű táblák Helembán A szerző felvételei Az Ipoly partján, Szobtól távolodva a szlovákiai Helem- bára érkezik az. autós. A da- másdi híd lábánál mosolyogva fogad és magyarul szólít meg a szlovákiai határőr. Vízmosásos folyópartra futnak ki a túloldali község telkei. Itt-ott düledező desz- kapalánkok határolják az udvarokat. A házak hátat fordítanak a Börzsöny gyönyörű vonulatának, ablakaik a túloldali dombok meredek agyagfalai felé nyílnak. Az egyik, magaslatra épült ház kapuja előtt idős asszony beszélget a szomszédokkal, magyarul. A dombok faláig terjedő szűk udvarok, agyagba vájt pincék. Az egyikben borozgató emberek. Szeszélyes történelem Végigmegyek a főutcán. Változatos a kép. Az egyik házsor lent, a másik magasabb szinten, mintegy, hosz- szú teraszon. Modem épületek, sajátos tetőterasz beépítéssel, ahogy az Ipoly—Ga- ram közén oly sok helyen látható. Állnak még az öreg nyeregtetős épületek is, utcára nyíló, alacsony ablakaikkal, s a szobából kiszűrődik egy budapesti tv-adó bemondójának a hangja. A kis folyó torkolatához, a Duna közelébe épült falu krónikása vastag könyvet írt gyöngybetűkkel, egyetlen példányban. A községházán ebből tudhatjuk meg, hogy már 1138-ban is Chelemba- nak nevezték ezt a helyet. 1335-ben Helimba faluja, 1773-ban dupla l-lel, Hel- lemba, de 1786-ban már lemaradt a második l-betű, míg 1780-ban két nevet kapott a falu: úgy mint, Helen- bach és Hellemba. Aztán 1863-tól egészen 1948-ig ismét Helemba lett, majd ezután hivatalosan Chlaba. Ezt a táblát olvashattuk először most is, a hídon át érkezve. Utána mindjárt a magyar község belterületén, kék alapszínen ott a magyar felirat is. Régen és manapság — Még azt érdemes megjegyezni — hívta fel a figyelmet dr. Szabó Sándor, a velem érkezett magyarországi vendég, — hogy ez a falu 1919-ig Hont vármegyéhez, a szobi járáshoz tartozott, majd 1938-ig Nyitra megye, párkányi járás, ezutánk 1945-ig, az eredeti közigazgatási határ, azután 1945—1960 között a Nyugat-Szlovákiai kerület, párkányi járás következett. Most ugyanabba a kerületbe és az érsekújvári járáshoz tartozik a falu. A területi beosztás mellett az adminisztratív ,ügyek központjai még különösebben alakullak itt a két ország peremén, ahonnét jártak egy időben a szobi, majd vámosmikolai körjegyzőségre, míg a pénzügyek miatt az esztergomi—párkányi pénzügyi igazgatóságra. Ugyanakkor törvénykezni az Ipolyságra szekereztek az emberek, míg a postai ügyintézés Szobon történt. Helembának 1941-ben még 1 ezer 173 lakosa volt, s 2 ezer 637 katasztrális hold földje. A birtokok egy része Magyarországon maradt, de a két világháború között még mindennap átjárhattak a gazdák, h#gy termeljenek a birtokon. A földekről ma még nem szól itt a fáma, de arról igen, hogy a népesség 758-ra csökkent. Itt is azért, mert máshol az iskola, a munkahely. Bogdányi József polgármesternek is mindennapi leckéje a falufejlesztés, a munkalehetőségek megteremtésének nagy próbatétele. A község vasútállomása a Budapest—Párkánynána vonalon épült, de nem áll meg minden vonat. Ipolyság mesz- sze van, az ottani határállomáson át nagy kerülővel lehet megközelíteni a sógor, koma, nász és sokféle rokon lakta Damásdot. Még, ha a szálkái hidat megnyitják, akkor is húsz kilométer oda, húsz az ellenkező Oldalig vissza. Ez egy kilométer lenne, ha az itteni hidat megnyitnák. — Ezen évente 16-17 alkalommal járhatunk át. Együtt tartjuk közös ünnepeinket, a búcsút, a karácsonyt. Jövünk, a híres párkányi vásárba — magyarázta dr. Gosztonyi Jenő, a beszélgetésben részt vevő ipolydamásdi polgármester. Tények és remények Az itteniek meg, ha tehetik, átruccannak a szobi gyümölcsösbe, ahol a Szedd magad akciókon forintért vehetik meg nyáron az őszibarackot annyiért, mintha koronával kellene fizetni. Mindkét fél arra vágyik, hogy ezeket a kapcsolatokat tegyék általánosabbá, mélyebbé, nagyvonalúbbá. Két évvel ezelőtt a három község: Damásd, Let- kés és Helemba próbálkozott szervezett kereskedelmi kapcsolatok megteremtésével. Gondolták, szállítják egymásnak azt, ami az egyik, vagy a másik oldalon kelendőbb, de a dolog ellaposodott. — Pedig — sajnálkoznak a szlovákiai vendéglátók: a szobi szörp finomabb és olcsóbb, mint a Szlovákia belsejéből hozott drágábbik. Itthon pedig tudjuk, a szobiak is keresik a jó piacot. Bogdányi József reménykedik. Helembának van egy gyönyörű, nemzetközi turisztikai központja. Ezt a kilenc- venhatos expó idején együttlehet kihasználni. Magyar és szlovák részvénytársaság akar hajó- és átrakodó állomást építeni a helembai Du- na-parton. A vizsgálatok már megtörténtek. Ezzel majd fellendül itt a gazdaság, élénkülnek a kapcsolataik. Ám meddig? Érzek egy kis méltatlankodást a polgár- mester hangjában. Amiatt, hogy ebben a csücsökben sok mindenből kihagyják őket a magyarok és szlovákok egyformán. — Mi nem feszegetünk határkérdéseket, itt akarunk békességben élni egymás mellett, ahol születtünk. Itt akarunk magyarok maradni — mondta néhány fiatal a kul- túrházban. Kovács T. István Nyitva a híd. Jönnek Damásdra a rokonok
