Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-03 / 52. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK Ingyenkenyér — holnap Szerbiai nagyböjt Annak ellenére, hogy a hatalom melldöngetve próbálja elhitetni az emberekkel az ellenkezőjét, egyre több jel utal arra, hogy Szerbiában gyorsan fogynak az állami élelmiszer-tartalékok. December óta ugyanis azzal hitegette a kisnyugdíjasokat, hogy járandóságuk egy részét természetben, vagyis élelmiszercsomagok formájában fogják megkapni, de a többszöri halasztás ellenére sem gyűlt össze annyi liszt, étolaj, stb., hogy a rezsim eleget tehetett volna adott szavának. A sok guberálásra kényszerült kedélyeit végül is azzal csendesítette le, hogy január végén in- gyenkenyérjegyeket osztott ki. Mindegyik kisjövedelmű nyugállományban levő naponta egy 80 dekás barnakenyérre jogosult, s ezzel, legalábbis átmenetileg, megoldottnak tekintette a problémát. Az érintett emberekről való nagylelkű gondoskodási szándékát azzal próbálta bizonygatni, hogy egyszerre három hónapra, tehát az első negyedévre biztosította a bonokat. És az emberek, immár ki tudja hányadszor, hittek nekik. Túlnyomó többségük igyekezett úgy beosztani a napi betevőt, hogy márciusban is hozzájuthasson az ingyenkenyérhez. Hogyisne, mikor nem kevés idős embernek ez biztosította a napi étkezés fő „fogását”. Február utolsó napján azonban, Rejtő Jenő stílusában, jött Pipacs bácsi a nagy pofonokkal. Egyik napról a másikra ugyanis bejelentette, hogy a meteorológiai tavasz kezdetétől a nyugdíjasok nem kaphatják potyán ezt a drága élelmet. Hogy mi volt a kenyérosztásra felhatalmazott boltok előtt, azt talán nem kell külön ecsetelni. A kenyér szinte pillanatok alatt elfogyott, s az emberek, markukban szorongatva a kenyérjegyeket, siránkoztak, káromkodtak... Valami miatt senki sem dicsérte a rendszert! Mintegy flastromként a rezsimet túllihegve kiszolgáló állami televízió és rádió azon nyomban bejelentette, hogy nincsen semmi baj, sőt, a nyugdíjasok az anno beígért élelmiszercsomagok helyett hamarosan 20 dinár (körülbelül 1200 forint) egyszeri készpénzsegélyt kapnak! Addig azonban mindenki vegye meg a napi kenyéradagját — ha van miből. Egyébként a legújabb ígéretre igen képszerűen reagált az egyik, rezsimhű- nek aligha nevezhető nyugdíjas: „Tudjátok mit kapunk! Mondjam, vagy elég ha csak mutatom?” Both Mihály A budapesti Szabadság téren áll Bandholtz amerikai tábornok szobra. Harry Hill Bandholtz vezérőrnagyot 1919 augusztus 6-án azzal a feladattal bízták meg a szövetséges hatalmak, hogy Gorton britt, Graziani francia és Mombelli olasz tábornokkal Budapesten ellenőrizze a szövetséges hatalmak előírásainak végrehajtását. Magyarországgal ellenséges hadsereg tábornoka volt tehát, így győzőként érkezett egy általuk katonailag levert országba. Ám egy olyan hadsereg tisztje volt, amely hadsereg erkölcsi normája nem engedte meg a békés lakosság zaklatását, amely hadsereg katonái elől a lakosságnak nem kellett elrejteni asszonyait és értékeit. A magyar nép történelmi tapasztalata ellenére kell kijelenteni: volt és van ilyen hadsereg. Ellenséges katonaként jött az Egyesült Államokból, ahol a demokráciát már akkor a legszélesebb értelemben vallották és valósították meg, s érkezett abba a Magyarországba, ahol a kirányság, de ezzel együtt a liberális parlamentarizmus hagyományai éltek. Érkezett akkor, amikor születőben volt Magyarország tragédiája: szétszabdalása. Bandholtz tábornok személyének értékelése, véleményének formálódását a történésznek igen könnyű nyomon követni, mert fennmaradt a saját maga számára, tehát nem megjelentetésre írt naplója. így a legőszintébben, legigazabban írta le azokat az eseményeket, amelyeknek részese volt.Helyzetünket már augusztus 18-i naplóbejegyzésekor világosan látta: a hadseregnek és államszervezetnek Károlyi Mihály alatt történt szétbomlasztásának köszönhetően bevezethető lett Kun Béla bolsevista terrorja, az viszont lehetővé tette a román megszállást. Ahogyan írta október 2-án: „... nem lenne győztes román hadsereg, ha az antant először nem zúzta volna szét a germán hatalmakat és a románok még akkor sem jutottak volna be soha Magyarországra, ha nem lett volna szerencsétlen módon alkalmuk beszivárogni abban az időben, amikor Magyarországot és hadseregét átmenetileg felbomlasztotta a bolsevista hatalomátvétel.” Ez a román megszállás Magyarország teljes kifosztását jelentette, ahogy írta az amerikai tábornok augusztus 18-án: a románok elvittek minden közleA román külügyminisztérium szóvivője tegnapi heti sajtóértekezletén azzal vádolta Tőkés László püspököt, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség tiszteletbeli elnökét, hogy — „az RMDSZ egyes vezetőinek és magyar politikusoknak a bátorítására” —„szélsőséges és románellenes álláspontot képvisel a román állammal és magával az RMDSZ-szel való kapcsolataiban”. A szóvivő az RMDSZ-t azzal vádolta, hogy „sajnos” Tőkés László „uszító és ködösítő utasításlevelének minden pontját gyakorlatilag átveHebron még mindig Az amerikai kormányzat a szélsőséges zsidó telepesek hatékonyabb megfékezésére sürgette az izraeli kormányt, hogy a tárgyalások felújítására sarkallhassák a palesztinokat. A The New York Times tegnapi számában idézte Robert Pelletreaut, az illetékes külügyi államtitkár-helyettest, aki egy kongresszusi bizottságban kijelentette: nézete szerint a palesztinok mindaddig nem fognak visszatérni a tárgyalóasztalhoz, amíg Izrael nem foganatosít gyakorlati intézkedéseket biztonságuk megerősítésére. vő” állásfoglalást fogadott el a hét végén lezajlott Csíkszeredái tanácskozásán. A külügyi szóvivő hangot adott abbeli reményének, hogy az RMDSZ elhatárolja magát tiszteletbeli elnökének ama álláspontjától, miszerint jelenleg Romániában a kisebbségek irányában az annak idején Ceausescu által követett politika folytatódik. A román közvélemény előtt ismételten és ezúttal is szélsőséges magyar nacionalistának beállított Tőkés László püspök utasítására elfogadott dokumentumként Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 488/1993 számú irányelve értelmében kötelező módon alkalmazandó ellenőrzési mechanizmus első hat hónapos határideje folyó év március 28-án lejár. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy — amint az „hagyományos” rossz tapasztalataink alapján várható volt — Románia ezide- ig még egyetlen egy vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Újból és sokadszorra bebizonyosodott, hogy a neptuni ígéretek csupán megtévesztésünkre szolgáltak, a Kisebbségi Tanács nem a mi javunkra, hanem a kormánynak dolgozik, Gerzen- see útja pedig számunkra járhakezelve az RMDSZ által hónapok óta hangoztatott és a legutóbbi fejlemények fényében időszerűsített követeléseket tartalmazó Csíkszeredái állásfoglalást, a külügyi szóvivő kijelentette: „Úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy az RMDSZ megértse: ezeknek az ajánlásoknak a címzettje a román társadalom a maga teljességében, és az Európa Tanácsba való felvételkor vállalt kötelezettségek országos érdeket képviselnek, a jogállam erősítésének, az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartásának értelmében.” tatlan, s jóindulatunk kockaköveivel kikövezve legfeljebb Románia Európa Tanácsba való bejutásához használt. Annak ellenére, hogy a román hatóságok írásban deklarálták az Európa Tanács 1201/1993 számú ajánlásának tiszteletben tartását, Melescam külügyminiszter pedig 1993. június 22-én kelt levelében magas szinten is megerősítette Romániának az ajánlásban foglalt kisebbség-politikai alapelvek iránú elkötelez- tetését — a Ceauescu-rendszer politikai gyakorlatát folytatva —, országuk továbbra sem hajlandó az európai kisebbségi normáknak, illetve saját vállalásainak eleget tenni. A nagyvilág hírei * A hét elején többnapos tanácskozást tartottak Párizsban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének legfontosabb testületéi, az elnökség, valamint az állandó, a politikai és a jogi bizottság. A megbeszéléseken Bratinka József és Hör- csik Richárd személyében magyar parlamenti képviselők is rész vettek. Y II. János Pál pápa tegnap megbeszélést folytatott Thorvald Stoltenberg- gel, a nemzetközi Jugo- szlávia-konferencia társelnökével, majd az ENSZ- köz vetítő bejelentette: olaszországi útját megszakítva Genfbe utazik, hogy Lord Owennel, az Európai Unió közvetítőjével a boszniai helyzet fejleményeiről tárgyaljon. * Magyarország, Csehország és Lengyelország magas árat fizethet a túl gyors és egyoldalú nyugati orientációért — vélekedett tegnap cikkében a Nyezaviszimaja Gazeta című liberális orosz napilap. Andrej Kozirev külügyminiszter közelmúltbeli közép-európai útja kapcsán azt vizsgálta az újság, hogy milyen megfontolásból kíván a három ország a NATO tagjává válni. Román támadás Tőkés ellen Nem magyar politikuspraktikák Teljesítetlen kötelezettségek EMLÉKEZÉS Bandholtz tábornok, a magyarok barátja kedési eszközt, hadifelszerelést, élelmiszert, általában mindent, aminek értéke volt. „Magyarországot teljes rémuralomban és térdrekényszerített állapotban tartják.” Bandholtz tábornok a Szövetséges Katonai Bizottság legaktívabb tagja volt minden fosztogatás és hatalmaskodás tényfeltárásában (naplójában bőséges adatokkal) és — ha lehetett — megakadályozásában. A magyar múzeumok soha el nem múló hálával emlékeznek arra a tettére, amellyel megakadályozta a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztását. Naplója kiemelkedő történeti forrás, mert éppen azt bizonyítja, hogy mennyire megbízhatatlanok a hagyományos történeti források: hivatalos iratok, utasítások, jelentések. A naplóból kitűnik, hogy az utasításokat nem hajtották végre, a jelentések hazugságokat tartalmaznak. A naplót kötelező irodalommá kellene tenni a nagyhatalmak külügyi vezetőinek, főleg a háborút követő békeszerződéseket megalkotó hatalmak utódainak: lássák mit tettek elődeik háromnegyed évszázaddal ezelőtt, aminek egyenes kövétkezménye napjainkban a stabilitás hiánya Európa e térségében; az emberi, a nemzetiségi, a kisebbségi jogok semmibevevése azok részéről, akik kedvezményezettek lettek az I. világháború végén, megszüntetve történelmileg kialakult helyzeteket és létrehozva mesterséges, életképtelen államalakulatokat. A naplót ajánlott irodalommá kellene tenni a magyar fiatalság számára, hogy négy évtizedes kommunista agymosás után tisztán lássák a bolsevizmus hazug internacionalista jelszavak mögé bújt nemzetrombolását, pusztítását. Különösen fontos ez napjainkban, amikor-a megtévesztő neveken felbukkanó kommunista szervezetek utóvédharcokat folytatnak a hatalomért. Bandholtz tábornok katona volt jellemében, szellemében, teljes egyéniségében. Magyarországi küldetése azonban inkább diplomáciai feladat volt (bár sok katonai vonatkozással), s ez néha ütközött a katonai becsületet, igazságérzetet előtérbe helyező emberrel. Ez a becsület, ez az igazságérzet — és tisztánlátás — tette a Magyarországgal ellenséges hadsereg tábornokát a magyar nép barátjává, amely nép tisztelettel állított neki szobrot. » Bandholtz tábornokra a szabadságszerető magyar emlékezni fog, s nem csak minden december 18-án, születésének napján. Ez a hivalkodástól mentes, egyszerűségében méltóságot, katonai keménységet árasztó szobor ma különösen szimbolikus értelmű. Igazságot követel a Szabadság téren, ahonnan a nemzetellenes kommunista intézkedés eltávolította az elszakított magyarság fájdalmát kifejező szobrokat (Bandholtz tábornok szobrával együtt), 1945 után és néhány méterre tőle a Szabadság tér közepén otrombán hivalkodva felépítette azt az emlékművet, amely dicsőíti azt a megszálló hatalmat, amely lehetőséget adott egy hazaáruló csoportnak, hogy magyarok százezreit bebörtönözzön, kivégeztessen, szovjet munkatáborokba küldjön, internáljon, otthonaiból kitelepítsen, kiüldözzön, kegyetlenül megkínozzon hatalomátvételétől folyamatosan, amíg a hatalomátadásra nem kényszerült. A magyar nép végtelen türelmét, politikai érettségét bizonyítja á gyalázatot hirdető szobor léte, s ami mögötte van: ez a nép a vele szemben elkövetett rémtettek ellenére kivárta, amíg a jog teszi lehetővé a felelősségrevonást. A tavaly december 18-i ünnepség rendkívül visz- szafogott volt; ezen a napon temették ugyanis a Magyar Köztársaság első, szabadon választott miniszterelnökét. Állam- és kormányfők fejezték ki nagyrabecsülésüket a miniszterelnök és a magyar nép iránt. Biztosították, hogy soha nem felejtik el a magyarság szerepét a kommunista zsarnokság felszámolásában. Ilyen nyilatkozatok születtek 1956-ban is, de a szavak gyorsan feledásbe merültek. Szép szavakat zengett a világ 1989-ben is, de csak a kölcsön volt az egyetlen „segítség” és soha senki nem tett érdemi lépéseket a magyar kisebbségek jogaiért. Gedai István a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója
