Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

JS PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK 5 HA-MU a hátrányos helyzetitekért A tűréshatáron innen Ki gondolná, hogy a jó megjelenésű, kellemes modorú Matyasovszky Antal, a Hajléktalanok és Munkanélkü­liek Országos Egyesületének (HA-MU) elnöke egy ci­pódén jár a XIII. kerületi Dózsa György úti 152. szám alatt működű hajléktalanszálló lakóival: számára is a Fűvárosi Szociális Központ és intézményei által fenn­tartott szálló nyújt éjszakai menedéket. — Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberhez méltó körülmények között éljen — hangsúlyozta Ma­tyasovszky. — Az embe­rek többségén, ha átmeneti nehézségek adódnak életük­ben, segítenek a hozzátarto­zók vagy a barátok. Azon­ban itt él közöttünk egy olyan nem elhanyagolható létszámú csoport, amely sem lakó-, sem munkahely- lyel nem rendelkezik, s nem támaszkodhat környe­zetére. Különböző okok mi­att kicsúszott lábuk alól a talaj, s már az önkormány­zatok is kifogytak azokból a lehetőségekből, amelyek­kel támogathatták őket. Tüntetés után — Ennek felismerése, s az a tény, hogy magam is haj­léktalanná váltam, vezetett az egyesület 1992 márciu­sában történt megalapításá­hoz, amelyet három tünteté­sünk előzött meg, mivel úgy éreztük: kilátástalan helyzetünkből csak figye­lemfelhívással vagyunk ké­pesek kitörni — folytatta a HA-MU elnöke. — Egyesü­letté alakulásunkat követő­en sokan megkerestek min­ket munkanélküliek és haj­léktalanok, elsősorban anyagi támogatást remélve. Mivel azonban ilyen tár­gyú eszközeink nagyon sze­rények, nem állt módunk­ban pénzt adni. A Hajléktalanok és Mun­kanélküliek Országos Egye­sületét pályázatokon szer­zett pénzekből tartják fenn — tudtuk meg az elnöktől. Tavaly év elején ugyan kaptak félmillió forintot az állami költségvetéstől, de szerinte egy ilyen célú egyesület a pályázatoktól várhatja elsősorban a folya­matos működéséhez szüksé­ges fedezetet. A Lakitelek Alapítványtól például már kétszer jutottak támogatás­hoz, néhány hete pedig az Országos Játékalapkezelő Szervezettől nyertek el szintén pályázat útján 200 ezer forintot. Ezt az össze­get a Kerekes utcai szálló hajléktalanjai kapják meg, a szociális gondozókkal egyeztetve napi cikkeket vásárolnak majd belőle. Családok az utcán A HA-MU elnöke elmon­dotta még azt is, hogy több olyan családot ismer szemé­lyesen, ahol mindkét szülő elvesztette állását, s nem rendelkeztek önálló lakás­sal. Kereset hiányában nem tudták fizetni az albér­letet, s a főbérlő gyerekes­től együtt kitette őket az ut­cára. Nekik nem sok válasz­tásuk maradt: a gyermeke­ket állami gondozásába ad­ták, a szülők pedig hajlékta­lan szállóra kerültek. A szétesett családok helyzete kritikus, mert ha sikerül is az édesanyának vagy az édesapának elhelyezked­nie, bérükből nem lesznek képesek albérletet fizetni. Az egyesület ilyen esetben csak annyit tehet, hogy gyorsan helyet keres a szü­lők számára a szállón, majd összeköttetéseit fel­használva munkahely után néz. — A fővárosban működő hajléktalanszállók a túlzsú­foltság miatt csak hosszú vá­rakozás után fogadják be a rászorulókat. Ha egy munka­hellyel nem rendelkező haj­léktalan jelentkezik a felvéte­li irodán, a gondnokság in­kább elutasítja, mert attól fél­nek, hogy nem fizeti majd a lakbért. Ördögi a kör, mert a munkáltatók sem foglalkoz­tatnak örömmel bejegyzett lakóhely nélküli embereket. Jelenleg a Dózsa György úti szállón 1500 forintot fi­zetnek havonta a menedé­kért, de a tervek szerint má­jusban ezt az összeget 2 ezer forintra emelik majd fel. A Kerekes utcában 1600 forint a lakbér. Az egyesület a jö­vőben szeretné elérni, hogy ne kelljen azonnal fizetni a szállásért, hanem csak ak­kor, ha valaki már biztosnak tűnő rendszeres jövedelemre tett szert. Természetesen lé­tezik egy olyan differenciá­lás is, amely a hajléktalanok anyagi helyzetét veszi ala­pul. Kezdetben a szállók ve­zetése azt szerette volna, hogy mindenki egységes lak­bért fizessen, de az egyesü­let kezdeményezésére eláll­tak szándékuktól, s ma figye­lemmel vannak a keresetek­re. Önkéntesen A HA-MU önkéntes segítők nélkül képtelen volna ezt a sokrétű tevékenységet elvé7 gezni. Ők ellenszolgáltatás nélkül vállalják mások segí­tését. Az álláskeresők tájé­koztatásán túl felkeresnek vállalatokat, vállalkozáso­kat, kapcsolatot teremtenek a munkaügyi vezetőkkel. Több cégnél sikerült elérni­ük, ha megüresedik egy ál­lás, akkor ezt már maga a munkáltató jelzi nekik. Az egyesület azonnal értesíti a munkát keresőt, s miután tisztában vannak azzal, hogy ki milyen képzettségű, a megfelelő embert küldik. A két év alatt jó viszonyt alakítottak ki a kerületi pol­gármesteri hivatalokkal, más egyesületekkel és alapít­ványokkal, mert mint Matya­sovszky vallja: csak közös összefogással lehet a halmo­zottan hátrányos helyzetűe- ken segíteni. (klug) A fajtaváltás mentette meg * Allatfarm a ludasi pusztán © Évekkel ezelőtt, amikor a korhadó magyar ag­rárstruktúra látszólag örökéletűnek tűnt, már voltak akik az új földreformra készülődtek. Ba­logh István a nagykőrösi Arany János Szövetke­zet magtárosa is idejében megérezte az új idők szelét, csak az alkalmas pillanatot várta, hogy önállósulva kéz­be vehesse apródonként építgetett gazdaságát. Amikor hozzáférhetővé váltak a tagi részarányú földek, elsza­kadt az utolsó szál is, ami még a téeszhez kötötte. Azóta mezőgazdasági vállal­kozóként próbál boldogulni, Ludas-dűlői birtokán sertése­ket hizlal, juhokat tart. Az ál­lattenyésztést nem az iskolá­ban tanulta. Családi hagyo­mány. Gyerekkora óta gyűj­tött tapasztalata és tudása kincset ér most a közel 700 aranykoronás birtokon, mely Kőrösön a nagyobbacs­ka gazdaságok közé tartozik. Családi vállalkozás Földje sarkain még nem ütöt­ték le a cövekeket. így hát kampós juhászbotjával csak egy negyedkört rajzol a hori­zontra, nagyjából arrafelé, ahol a mesgye húzódik. — Hatalmas darabnak lát­szik ez a 675 aranykorona, de hát gyengék a földek erre­felé. Körülbelül 26 hektár rét van benne, a többi, úgy 70 hektár körül, pedig szán­tó. Be is van vetve mind, ár­pával, lucernával de legna­gyobbrészt rozzsal. Amint látja, a rozsot télen, s így kora tavasszal^ juhlegelőként hasznosítom. Éppen ma volt az utolsó kihajtás a gaboná­ra. Hadd hozzon kalászt, kell a szemtermés is — so­rolja Balogh István, miköz­ben fél szemmel nyája járá­sát figyeli. — Ha jól számolom, en­nek a jókora darab földnek a termését teljes egészében az állatokkal eteti fel... — Nos, a 350 birka, meg 80 sertés mellett, ekkora da­rabon, piacos termesztésre nem nagyon lehet gondolni. Sőt, ahol ennyi juh van, ott már a szarvasmarhatartás sem jöhet szóba. Meg aztán, őszintén szólva, ennél na­gyobb állománnyal már el sem bírna a család. Pedig hétvégeken még a lányom, és a vejem is kijár ide a ta­nyára dolgozni. Merinó és awassi — Sokak szerint éppen a juh-, és a sertéstenyésztőket érintette legérzékenyebben a gazdasági recesszió. Aki tehette váltott. Érdekes, hogy ön mégis e két terüle­ten tette kockára mondhat­ni mindenét... — Nézze, több oldalról le­het e problémát megközelíte­ni. Először is nem az a leg­fontosabb kérdés, mennyiért tudom a termékeket eladni, hanem az, mennyiből tudom kihozni. Akik megfelelő ta­karmánytermő háttér nélkül, esetleg sok bérmunkával képzelik az állattartást, azok jobb, ha hozzá sem kezde­nek. Itt csak akkor ér el az ember tisztességes jövedel­met, ha csakis saját maga és családja erejére támaszko­dik. Persze tudom, akik a semmivel indulnak, azok számára szinte megoldhatat­lan feladat gazdaságuk tech­nikai megalapozása. Az új magánbirtokok kialakulásá­hoz, fejlődéséhez minden­képpen az agrárágazat finan­szírozási és hitelrendszeré­nek kialakítása szükséges. Én szerencsés vagyok, mert nem kellett borsos kamatú hitelekért szaladnom. A gé­pesítéssel is eljutottam apró­donként odáig, hogy szinte minden munkát el tudok vé­gezni. — A sertés-, és juhte- nyésztők egy része ma, is ag­gasztónak találja helyzetét. On mit tapasztal a piacon? — Nem beszélnék válság­ról. Állattenyésztésünk sike­re kizárólag azon múlik, tu- dunk-e, akarunk-e minőségi termékeket produkálni. An­nak függvénye pedig a szak­értelem és a fajtaváltás. A húsbárány ára emelkedett, az egyes súlykategóriákban például 240-260 forintot fi­zettek kilójáért a múlt kará­csonykor. A gyapjúnak vi­szont kedvezőtlen a piaca, ebben valószínűleg nem is leszünk nagyhatalom. Más hasznosításon kell tömi a fe­jünket. Én például a fekete merinókkal a hústermelésre álltam rá, és most próbálko­zom a tejhasznú awaMÍ-állo- mány kialakításával. Sokan nem akarják megérteni, hogy a sertésnél is mennyire fontos a fajtaváltás. A mély­ponton 50-60 forintot fizet­tek a vágóhidak a zsíros ház­táji hízókért. Mi pedig, akik évekkel ezelőtt a piretrain keresztezésekre álltunk rá, megkaptuk a 80-82 forintot, mostanában már a 106-110 forintot kilónként. Merem ál­lítani, hogy az állomány ko­rábbi átalakításának köszön­hető, hogy annak idején nem roppantunk bele a ser­téstartásba, mint sokan azok közül, akik nem vették tudo­másul az ipar igényeit. Gazdakörben biztonságosabb — A nemrégen megala­kult körösi gazdakörnek ala­pító tagja. Mint tapasztalt gazdaember mit vár e szerve­zettéi? — Szerintem előbb-utóbb minden gazdálkodónak szük­sége lesz arra, hogy olyan szervezethez tartozzék, amely megoldja azokat a fel­adatokat, amikhez nekik már nincs erejük, sem ide­jük. Mi elsősorban termelni akarunk, s a gazdakör segít­ségével szeretnénk jobban rálátni a piacra. Tehát fő­ként az értékesítés, a piac­szervezés vonatkozásában különböző beszerzésekhez várjuk a gazdakör segítsé­gét. Örülünk a falugazdászi hálózat kialakításának. Na­gyon fontos az, hogy a gaz­dálkodók mögött legyen hi­vatalos szakmai tanácsadói háttér, ami tulajdonképpen már a biztonságosabb gaz­dálkodás egyik pillérét jelen­ti. M. J. Szemfényvesztés Az egyik dunakeszi általános iskolában jártam a minap, tudósítandó egy politikai fó­rumról. A rendezvény végén kerestem egy csendes zugot az épületben a cikk megírá­sához. Igazgatói engedéllyel a gondnoki helyiséget „fog­lalhattam el”. — Semmi érdekes — álla­pítottam meg a szerény kis lyukról körbepillantva, ami­kor megláttam egy negyedte- nyémyi, címerrel díszített műanyag vörös csillagot. Egy kitüntetést. Kiváló mun­kájáért kaphatta birtokosa: minden bizonnyal a helyiség „lakója”, a gondnok. Izzadt tenyerével az övébe csapva, vállát atyáskodón megvere­getve adhatta át neki tíz- húsz-harminc vagy akár hat­hét évvel ezeló'tt valamelyik helyi vagy országos (egy) pártvezetó'. Ahogy elképzeltem a jele­netet, arra gondoltam: azt hí­vén, hogy a megbecsülés je­le, a gondnok bizonyára na­gyon örült a kitüntetésnek — és a vele járó forintocskák- nak —, a plecsniátadó pedig természetesen a világért sem árulta (volna) el neki hogy szemfényvesztés, a hatalom kisded játéka, blöff az egész jutalmazási ceremónia. (ribáry) Türelmes tanárok és a diákok Új épületszárny készül A ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola új épü­letszárnnyal gazdagodik. Februárban elkezdőd­tek a kivitelezési munkálatok az alapozással. Nagy gyűr Árpád igazgatótól megtudtuk, hogy az ezerötszáz négyzetméter alapterületű, tetőtérbeépítéses lé­tesítményben tizenhárom oktatási helyiség, valamint taná­ri, melegítő konyha és száz személyes ebédlő készül. A beruházás mintegy nyolcvanötmillió forintot emészt fel. Ebből az álla­mi támogatás húszmillió — amit a város a korábban összedőlt, majd lebontott Eötvös tér 6. szám alatti objektum pótlására be­adott pályázattal nyert el — a fennmaradó hatvanöt­milliót pedig az önkor­mányzat fizeti. Az építkezés ideje alatt az oktatás zavartalanul, ám igen nehéz körülmé­nyek között folyik. Négy­négy ötödik, hatodik, hete­dik és nyolcadik osztály váltott tanítási rend szerint jár az iskolába. Be kellett vezetni a szombati oktatást is. Az alsó tagozatosoknak némi könnyebbséget je­lent, hogy csak készség­tantárgyak vannak ezen a napon. Az intézmény veze­tése a felsősöknél szintén eszerint igyekezett összeál­lítani az órarendet. Ám ezt az elképzelést nem lehetett teljesen megvalósítani. így aztán a diákoknak készülni kell matematika, fizika, ké­mia órára is. Végezetül Nagygyörgy Árpád akként vélekedett. hogy a tanulók, a szülők és persze a pedagógusok türel­mesen viselik ezt az átmene­ti áldatlan állapotot. Az utóbbi egyáltalán nem érző­dik az oktatás színvonalán. Az Avantgarde Kft. jó ütem­ben halad az építkezéssel. Egyelőre nincs semmi, ami veszélyeztetné azt, hogy át­adhassák október 15-én a tantermi, november 15-én pedig a tanári épületszár­nyat. F. F. (Erdó'si Agnes felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom