Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-23 / 68. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁRCIUS 23.,, SZERDA 5 Gyomron a munkaképesek fele állás nélküli Vállalkozók jelzik a felvételt A szociális ellátás feltételeinek biztosítása, az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaiért viselt felelősségén túl, az állam központi szervezeteinek és az önkormányzatoknak is a feladata — idézte a szociális törvény második paragrafusának egy részét lapunk tájékoztatásakor Török Tibomé, a gyöm- rői önkormányzat szociálpolitikai előadója, rávilágítva arra: a társadalom egészének ügye a munka nélkül maradt emberek felkarolása, mert ezt a feladatot az önkormányzatok egyedül nem képesek megoldani. Felmerül a kérdés: mit tudnak tenni a polgármesteri hivatalok, ha mondjuk, olyan gonddal találják magukat szembe, mint a közel tizenkétezer lelket számláló Gyömrő, ahol a munkaképes lakosság mintegy fele állás nélkül van. — Szinte kilátástalan helyzet alakult ki a községben azt követően, hogy másfél évvel ezelőtt a két legtöbb embert foglalkoztató vállalat, a Helios és a Pevdi nagyarányú elbocsátásokat hajtott végre — mondotta Török Tibomé. — Ez elsősorban a középkorú munkavállalókat érintette, akik már több évtizede dolgoztak ugyanannál a cégnél: gondolhatja, miképpen élték meg utcára kerülésüket. Sajnos á legtöbben már ott tartanak, hogy kikerültek a munkanélküli-járadékból, s a jövedelempótló-támogatásból „élnek” majd családjukkal együtt. Ez utóbbi ellátásban jelenleg több mint százötvenen részesülnek. Mint megtudtuk: a község égető gondja az is, hogy az iskolai tanulmányaikat befejezők nyolcvan-kilencven százaléka nem talál magának munkát sem Gyömrőn, sem a környező településeken. A fiatalokat a monori munkaügyi központhoz irányítják, ahol megkísérlik elhelyezésüket, azonban nem sok sikerrel kecsegtetik a pályakezdő munkanélkülieket. — Nézze, ez a település bár kisebb városnyian élnek itt, mégis csak falusias jellegű, jobban áramlik az információ, mint mondjuk egy nagyvárosban — folytatta a szociálpolitikai előadó. — Jó kapcsolatot alakítottunk ki különböző vállalkozásokkal, melyek jelzik, ha megüresedett álláshellyel rendelkeznek, vagy nagyobb beruházásba kezdenek, ahol elkel a munkaerő. Több esetben sikerült a Gyömrőn jelenleg is folyó gáz- és telefonkivitelezéssel foglalkozó kft.-éknél elhelyeznünk embereket: tizenöten találtak így megélhetési lehetőséget. (klug) Szentendrei körök A Szentendrei -Érdekvédelmi Egyesület munkájáról esett szó azon a gyűlésen, melyet hétfőn tartottak a művelődési házban. A gyűlést Takács Gábor, a Szentendrei Érdekvédelmi Egyesület elnöke nyitotta meg. Élmondta, hogy gondokat okoz a városban az újonnan létesült Forintos Casino működése, ez ügyben az elnök úr nagyfokú toleranciára szólította fel a polgárokat. Kovács Béla ügyvéd a Szentendrei Érdekvédelmi Egyesület vezetőségi tagja, az önkormányzat képviselője kapta meg ezután a szót. Elmondta, hogy a közéletben keresztény, népi szemléletű összefogásra van szükség. Az elmúlt négy év alatt a lehetőségekhez képest sikerült jó eredményeket elérni. Felszólalásában kiemelte a főbb feladatokat, melyek szerint: a vagyonfelmérést be kell fejezni, továbbá az egyházak, különböző felekezetek lehetőséget kapjanak iskolák működtetésére, valamint javuljon a közbiztonság. D. Cs. Beszélgetés Gyuricza altábornaggyal Sikeres embernek mondhatom magamat (Folytatás az 1■ oldalról) Hasonlóan mint a közelmúltban Lőrinci Kálmán vezérezredes. Ezért vettünk részt ezen az elemző értekezleten, hogy harminckilenc év szolgálat után elköszönjek azoktól a kollégáktól, akikkel egy- gyütt munkálkodtam. Ebből azt hiszem, az utóbbi négy-öt esztendő meghatározó volt, nemcsak a magyar hadsereg, hanem az egész nemzet történelmében is. — Miként összegezné ezt a csaknem négy évtizedet? — Voltaképpen sikeres embernek mondhatom magán). Katonai középiskolás növendékként kezdtem 1954-ben. Akkor bennünket — piros csíkkal a nadrágunkon — kis tábornokoknak hívtak. Azóta elértem a valódi tábornoki csíkot is. A növendéktől az egyszerű honvéden keresztül eljutottam a szárazföldi csapatok parancsnoka beosztásig, az altáborna- gyi rendfokozatig. E negyven év — amely alatt megismertem több tízezer sorkatonát, tiszthelyettest, tisztet — elég élményt adott, ami boldoggá tett. — Mit örököl az utódja? Ön mit hagy maga után ? — Sajnos a körülmények nem olyanok, mint amilyeneket mi szeretnénk. Gazdasági és persze személyi állománnyal ösz- szefüggő gondjaink vannak. Kevés a tisztünk, tiszthelyettesünk. Bizony ezeket a nehézségeket hátrahagyom. Ám, ha azt nézem, hogy az elmúlt évtizedekben, s különösen az utóbbi négy-öt évben miféle feladatokat oldottunk meg a kollégáimmal, akkor nagyon örülök. Olyan fiatal parancsnoki kar folytatja tovább, amely — s ezt teljes optimizmussal hiszem — képes a jövő hadseregének felépítésére és rendezésére. — Mennyire aggasztja, hogy a hivatásos állomány jelentős része a létbizonytalanság határáig sodródik? — Talán ez fáj nekem a legjobban. A hivatásos állomány egzisztenciális helyzetén nem sikerült lényegesen javítani. Hiszen még nincs elfogadott szolgálati törvény. Nagyon bízom abban — az elmúlt néhány év ezt bizonyítja —, hogy a társadalom jobban meghatározza majd, mit vár el a hadseregtől. S ennek az elvárásnak garantálja az erkölcsi és anyagi hátterét is. — Végleg hátat fordít-e, a honvédségnek? — Szerencsére fizikailag és szellemileg is kitűnően érzem magam. Katonai pályafutásom végén eljutottam egy lényeges eredményhez. Befejező stádiumához érkeztem a kandidátusi disszertációm elkészítésének. Ennek témája a XXI. századba mutat: milyen legyen az a haderő, amelyik bekapcsolódhat a nyugat-európai integrációba. Nos, a legközelebbi célom — feltehetően májusban —, hogy megvédjem a dolgozatom. Mivel nem tudok elszakadni a hadseregtől, a továbbiakban szeretnék foglalkozni a védelem kérdéseivel. Természetesen oly mértékben, ameny- nyire a társadalom igényt tart egy tapasztalatokkal bíró főtiszt tevékenységére. F. F. * Újra szól a kosdi orgona Restaurálás felajánlásként Kösd község büszkesége, a római katolikus templom XVIII. század végén készült orgonája a múlt év végére „használhatatlanná” vált, nem lehetett tovább késleltetni évtizedeken át halasztgatott generálj a vitását. A munka novemberben vette kezdetét, s ma már újra szól a hangszer. Ráadásul restauráláson is átesett, eredeti szépségében látható. A nagy szakértelmet igénylő munkát — kosdi származású feleségének köszönhetően — egy Regens- burgban élő, Magyarországról az 50-es években Németországba költözött idős szakember, Rickert János orgonajavító mester végezte el, mégpedig úgy, hogy csak jelképes összeget fogadott el ellenszolgáltatásként — tudtuk meg Varga László tiszteletbeli kanonoktól, a váci egyházmegye zeneigazgatójától. Rickert János a szakma alapjait a híres-neves váci Scheffer orgonaépítő és javító műhelyben sajátította el, tudását új hazájában a re- gensburgi dóm orgonajavítójaként kamatoztatta. Néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, ám ez számára nem volt egyenlő a hivatástól, a munkától való elszakadással, gyakorta kap megrendelést. A kosdi orgonát alkatrészeire, darabjaira szedve javította, újította fel, mégpedig otthon, Regensburgban. Bár nagy aprólékossággal, a legapróbb hibákat is észrevéve és kijavítva dolgozott, igen rövid idő, alig több mint egy hónap leforgása alatt végzett. A Migazzi püspök idejéből való mechanikus traktu- ráju orgona egyébként — mint azt Varga Lászlótól megtudtuk — hangszertörténeti ritkaságnak számít, hazánkban csak négy-öt hasonlóan szép és értékes szerkezet található. Kezdő lépések A bátyám a sorozás elől szökött meg, ő nem mehet haza, a katonai törvényszék elé kerülne... A volt évfolyamtársai közül már sokan elestek — szőke, tizenéves leányka beszélget egy idősebb asszonnyal a vonaton. — Szükségünk van a papírokra, azt mondták Dunavarsányban segíthetnek — hangja bizonytalanul cseng, bátorító mosolyt vár, vagy néhány megnyugtató szót. Az asszony egyikkel sem fukarkodik, biztatja, persze, hiszen sokan jöttek az országba, vannak nálunk menekültek Erdélyből, most már a Vajdaságból is. A háború... az szörnyű, és amiket hallani az talán még rettenetesebb. Ott lenni rossz — húzódik össze fázósan a leányka, és együtt szállnak le a vonatról. Arra menj — mutatja az idősebb az utat —, visz oda busz is, ne tarts semmitől. Biztosan segítenek. Mi is a nevük? Valamelyik szeretetszolgálat... A leány elindul, már valamivel magabiztosabban. (szí) ✓ Átalakult a hőszolgáltató Energiatakarékosabb, olcsóbb fűtést szeretnének Részvénytársaságból kft.-vé alakult a közelmúltban a százhalombattai távhővállalat, mely a Duna- menti Erőmű Rt.-től vásárolt hőmennyiséget értékesíti a városban. Ügyvezető igazgatónak Gyetvai Balázst nevezték ki, aki előzőleg a helyi polgármesteri hivatal építési és városgazdálkodási irodáját vezette. Mik az első tapasztalatok, illetve vannak-e sürgősen megoldásra váró feladatok? — kérdeztük tőle. — Elég sok olyan problémát véltem felfedezni, amit rövid időn belül kell megoldani. Különbö/ő szabályzatok nincsenek elkészítve, illetve amelyek megvannak, azok nem működnek jól. Lényegében az egész vállalat lazán és nem összehangolva dolgozott. A pénzügyi, a raktározási és a selejtezési szabályoknak nyomát sem leltem. Az alapító már régebben felvetette, hogy célszerű lenne különválni a Díjbeszedő Vállalattól, de még nem született megfelelő tervezet. Január 1-jével a kft. már nem kötött szerződést a Díjbeszedő Vállalattal, az azonban mégis dolgozik. Az önkormányzati vagyonvédelem sem kellően dokumentált, ennek érdekében is meg kell hozni a megfelelő határozatokat. Jelen pillanatban harmincötén dolgoznak a kft.-nél. Szeretném a munkaköröket is felülvizsgálni. A műszaki helyettesi állást egyelőre nem is tudom betölteni, mert nincs rá megfelelő személy. — Az árak emelése nagy felháborodást váltott ki a lakosság körében... — Igen, február 1 -tői lett drágább a fűtés, és sajnos a város lakossága úgy gondolja, hogy ez az én döntésem eredménye. Szeretném azonban leszögezni, hogy az árak kérdésében nem én, nem is a kft., hanem a képviselő-testület határoz. — A jövőre nézve mik a terveik? — Reméljük, hogy ápri-' lis 15-e körül be tudjuk fejezni a fűtést, utána egyből elkezdhetjük a rekonstrukciós munkákat. Nagyon fontos lenne a hőközpontokat és a vezetékeket korszerűbbé tenni, hogy energiatakarékosabb és olcsóbb fűtést tudjunk szolgáltatni. Ha ez sikerülne, remélhetőleg javulna a kapcsolatunk a város lakóival. Szeretnénk továbbá azt is elérni, hogy a kft.-nk önkormányzati támogatás nélkül is működőképes legyen. V. Cs. Ne legyen politikai préda (Folytatás az 1- oldalról) Mint arról a tegnapi ünnepi fórumon a város polgár- mestere, Kulcsár István is szót is ejtett: büszkék arra, hogy a nemzeti program zászlóbontói le(he)ttek. — Ez a kiáltvány azonban csak keretet adhat a honfoglalásunk 1100. és a magyar államalapítás 1000. évfordulójának megünnepléséhez. A program kiteljesedését az egyes települések civil szervezetei, helyi társadalmi egyesületei végezhetik el — mondta a szónok. Hasonló szellemben szólt hozzá az ünnepi megemlékezéshez Hadházy Sándor, Visegrád polgármestere is, aki elmondta: a nemzeti program megvalósítása nem lehet csupán egyes ön- kormányzatok feladata. A helyi közakaratnak kell kifejeződnie abban, hogy az évtizedekig elfojtott civil szerveződések által immár nemzeti üggyé váljék e két jeles történelmi évfordulónk megünneplése. Novák Sándor, a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatója is egyértelműen városa támogatásáról biztosította a programot. Mint elmondta: városában a Nemzeti Emlékek Alapítvány már eddigi munkásságával is lényegében a kiáltványban foglalt célok és feladatok megvalósítását végzi. Nagy Péter, a kisvállalkozások fejlesztésére létrehozott alapítvány igazgatóhelyettese a vállalkozói, a magán és a társadalmi szféra megmozgatásával látja a fenti cél elérését biztosítva. O is, miként a Salgótarjánból, az ugyancsak iparosokat és vállalkozókat képviselő résztvevő a kiáltvány támogatásáról biztosította az ünnepi fórumot. Kodölányi László, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének választmányi tagja 5600 társával együtt állt a Millecente- náriumi Nemzeti program mellé. Szerinte az utóbbiról szóló kiáltvány olyan lehető- -séget kínál az alkotóknak, a helyi, különféle társadalmi, művészeti szervezeteknek, melyek birtokában a napjainkban tapasztalható túlélési törekvések helyett egy konkrét cél irányába mutató jövőért dolgozhatnak. — Pest Megye Közgyűlése még nem tűzte napirendre ezt a programot, így az ahhoz való hivatalos csatlakozási szándékot sem jelenthetem be — mondta Bányai Judit alelnök asszony. — Azt azonban már most fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a program egy olyan nemzetfejlesztő elképzelés, mely politikától független, s eképpen nem lehet valamilyen irányzat, vagy rendszer prédája. M. É.
