Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-22 / 67. szám
JS PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 22., KEDD J3 Az 1956-os forradalom romániai magyar meghurcoltjai találkoznak Egyik presbiterünk javaslatára pár hónappal ezelőtt felhívást tettem közzé az erdélyi magyar újságokban az 1956-os forradalom romániai megtorlásának áldozatait keresve. Részletes dokumentációkkal, sorsbeszámolóval negyvenkét olyan áldozat jelentkezett, akik tíz-húsz évi börtön- büntetésükből 1957 és 1964 között hat-nyolc évet töltöttek le. Szenvedésükről nagyon kevesen tudnak, többnyire munkás- és parasztemberek, diákok voltak, akik a mai napig viselik terhét a megtorlásnak. A kegyetlen büntetéseket többnyire egy őszinte szóért, egy névnapi ünnepségen elénekelt Himnuszért, a szolidaritás egy-egy tiszta mozdulatáért kapták. Most itt lesznek, családtagjaikkal, mintegy nyolc- vanan, köztünk, Budapesten, az Erdélyi Gyülekezet vendégeiként. Március 22-én, kedden este 8 órakor a Reménység Szigetén (az Örs vezér térről jobbra, a Fehér útról a második úton gyalog tíz perc alatt érhető el) bensőséges ünnepély keretében köszöntik őket az 1956-os Intézet, a Határontúli Magyarok Hivatalának, az Országgyűlés emberjogi bizottságának, a Magyarországi Unitárius Egyház és más hazai egyházak képviselői, egykori bebörtönözött lelki- pásztorok. Az üldözöttek nevében Antal Sándor szovátai lelkipásztor emlékezik meg a forradalom romániai magyar áldozatairól. Másnap délelőtt 11 órakor a PariaHISTÓRIA Katonaorvosok híven esküjükhöz (1956) ^Jktóber 26. A szermélyes kapcsolatok, valamint a kora reggeli órákban végzett egészség- ügyi felderítés alapján — a kórházhoz való közelsége miatt is — a XIII. kerület, Gömb utcai iskolára esett a választás. Itt rendezték be a környék lakosságának segítségével a 200 ágyas kisegítő kórházat, ahol még a nap folyamán 56 sebesült elhelyezésére került sor. Ez az „iskolakórház” vezette le a sebészeti osztályok, elsősorban a baleseti sebészet túlzsúfoltságát. A kisegítő személyzet elsősorban a kerület lakóiból tevődött össze, akik a munkavégzésen túl a betegeket nagy szeretettel, ajándékokkal, könyvekkel látták el. Az egészségügyi felderítés alapján megállapítást nyert, hogy néhány meghatározott gócban tömörültek a kezdetben szétszórt utcai harcok. Megállapították, hogy az 1-2 nappal korábban létesült „egészségügyi pontokon” és segélyhelyeken felsőbbéves orvostanhallgatók, szigorló orvosok és polgári orvosok voltak az egészségügyi ellátás vezetői. Volt olyan polgári segélyhely is, ahol komoly sebészi munka is folyt, sebészek végeztek műtéteket, vérátömlesztést. Amíg a szórványos "harcok idején főként hívásra, vagy sebesülteket beszállító polgári gépkocsik utasainak figyelemfelkeltő elbeszélésére indult a mentőosztag, mától rendszeres kapcsolat létesült a már utalt egészségügyi pontokkal. Gyalogos, motorkerékpáros, gépkocsis hírvivők értékelhető információkat adtak arról, hogy hol van szükség sebesültkihordásra. A sebesültkihordás városi harcokban annyiban sajátos, hogy a segélyhelyet gyakran nem lehet gépkocsival megközelíteni, ezért a sebesülteket hosz- szabb-rövidebb úton kézi erővel kell szállítani. Ez indokolta, hogy részben gyógyult vagy lábadozó, de jó erőben lévő betegekből gépkocsinként 2-4 főnyi sebesültvivő kísérő indult útnak. Az ismert, nagyobb segélyhelyeket ellátták gyógyszerrel, kötszerrel. A kisegítő kórház 83 főnyi ideiglenes személyzet bérköltségét a HM engedélyezte. Október 27. A KKK parancsnoksága a sajtó rendelkezésére bocsátotta az általuk kezelt sebesültek névsorát. A sebesültek beszállítása szórványos. Október 28. Bizonyára az újsághír is közrejátszott, de a harcok elcsende- sedése minden bizonnyal, hogy megkezdődött a vidék ajándékainak özönlő áramlása. Jelentéktelen sebesülésről értesült a KKK. Október 29. Mindössze 7 sebesült érkezett. A műtétek száma 10. Véradók 20-an jelentkeztek. Megállapítást nyert, hogy a rendelőintézetek bezárták kapuikat a veszélyes közlekedés miatt, ezért a KKK orvosai több ízben mentek ki magánlakásokon lévő fekvőbetegekhez, volt, ahol szülést vezettek le. A gyógyszertárak zárva tartása miatt több súlyos beteg nem tudott gyógyszerhez jutni, ezért a parancsnok úgy döntött, hogy megnyitja a kórház kapuit a polgári járóbetegek számára is. A különböző szakrendeléseken a napi beteglétszám 100—170 között ingadozott. A betegek gyógyszerüket a KKK helyi gyógyszertárában díjmentesen kapták meg. A kórház környékén lévő két SZTK-körzetiren- delő ajtajára tájékoztatót függesztettek ki arra utalóan, hogy a betegek részére a honvéd kórház rendelkezésre áll. Az ambulancia sikerét igazolja, hogy vizsgált betegei még november végén is felkeresték, pedig ekkor már régen működtek a körzeti rendelők. Október 30. A harcok fellángolása következtében 20 sebesült beszállítására került sor. Helyénvaló megemlíteni, hogy mindeddig sem a szovjet, sem az ÁVH, sem a barikád bármely oldaláról a KKK-ba került sebesültek nem szenvedtek semminemű megkülönböztetést. Bizonyára ennek tulajdonítható, hogy a harcoló felek tiszteletben tartották a kórházat, így sem támadásnak, sem zaklatásnak nem voltak mindeddig kitéve. Megkezdték a szovjet sebesültek átszállítását a pestújhelyi katonakórházukba. Az áttelepítés rendben történt, kisebb gondot csupán az okozott, hogy a szovjet katonák magukkal vitték ágyneműiket is. Október 31. A közlekedés megjavulása lehetővé tette a Mátyás laktanyai lábadozórészleg felszámolását. Az ápoltak többsége hazatért, 12 beteg visszakerült a KKK-ba. Dél felé a Köztársaság térről sebesültek érkeztek. A megválasztott Forradalmi Katonatanács meg' szüntette a politikai osztályt, munkatársait adminisztratív feladatokkal bízták meg. A kórházban nem fordultak elő atrocitások, politikai nézetei miatt hátrányt senki sem szenvedett. November 1—3. Sebesültek szórványosan érkeztek, műtétre alig került sor. A kórház alkalmazottai akadálytalanul hazatérhettek a munkaidő végeztével, csupán a megkettőzött ügyeletre vonatkozott a benntartózkodás. November 3-án, szombaton óvatosságból a beosztottak 40%-a maradt vissza az esetleges hét végi harci cselekmények bekövetkezhe- tősége miatt. November 4. Az elővigyázatosság jogosnak bizonyult, hiszen a hajnalban bekövetkezett második szovjet intervenció újabb feladatokat szabott. Igaz, hogy a harcok gócpontja a kórháztól aránylag távol esett, mégis a tízegynéhány sebesültből, akik a KKK-ba kerültek, négyet műteni kellett. A belövések következtében hajléktalanná vált kórházi dolgozók elhelyezése súlyos gondokat jelentett. Elhelyezésükre a kórházi osztályokon került sor. A harcok kiújulása során felbomlott budapesti alakulatok és intézetek gépkocsijai, mi több, polgári gépkocsik is jelentős számban vonultak be a kórházba szolgálattételre. November 5. A kórház mögötti utcákban, a terület közvetlen közelében a kora délutáni órákban harcok kezdődtek. Az I. sz. Belosztály 97. szobájában egy feltehetően „eltévedt” golyó szíven találta Szabó honvédet, aki perceken belül meghalt. Néhány más kézifegyver-lövedékből származó belövés csupán jelentéktelen ablakkárt okozott. A kórház néhány aknata- lálatoi kapott, a tetőcserepek megrongálásán túl más baj nem származott. A fokozódó veszélyre való tekintettel a betegek védelmében a parancsnokság elrendelte az óvóhelyre történő levonulást, a fekvőbetegek leszállítását. A járóbetegek segítségnyújtása jelentősen hozzájárult a feladat végrehajtásához, különös tekintettel a fekvőbetegek biztonságba helyezését illetően. Sajnálatosan kiderült, hogy a Baleseti Sebészet óvóhelyét nem célszerű a gégészet pavilonjában kijelölni, mert a közeli harcok miatt a betegek és a sebesültek levonulása életveszélyes. November 6. 16 sebesültet szállítottak a KKK-ba, négyet műteni kellett. November 7. Nyugodt nap volt, bár a beszállított három sebesült közül kettőnél műtétet kellett végrehajtani. November 8. 26 sebesültet szállítottak a mentők, sajnos 10 sérült műtétre került. November 9. 7 sebesült, 4 műtétre szorult. A kórházban karhatalmi razziát tartottak. November 10. 5 fő a beszállított sebesültek számentben Göncz Árpád egykori sorstárs, a köztársaság elnöke adja át a nemzet nevében az elismerést jelző ’56-os kitüntetést. Az ismeretlen helytállókkal megismerkedhetünk, ha legalább egy kézfogásra eljövünk velük találkozni a Reménység Szigetére. Eletsorsukat magnetofonszalagra-rögzítik a Károly Gáspár Teológiai és Misz- sziói Intézet diákjai, hogy tudományos kutatás céjára átadják az 1956-os Intézetnek. így szenvedésük a késői korok tanulságára meg- örökíttetik. A jelenlegi magyar közélet feszültségei, olykor méltatlan lármája idején reméljük, hívásunkra sokan eljönnek, hogy a maradandó értékeket hordozó tisztes férfiakkal és asszonyokkal találkozzanak. A vendégfogadás költségeihez az Illyés Alapítvány járult hozzá jelentős mértékben. Németh Géza református lelkipásztor Erdélyi Gyülekezet ma, kettő kisebb műtéten esett át. November 11. 15-re növekedett az újonnan KKK- ba került sebesült, kettőt azonnal műteni kelletU Sajnálatos, de ezen a napon történt a Gömb utcai szükségkórház felszámolása. November 12—25. Az újonnan beérkezett sebesültek száma napi 5 fő, bár az újsághírek szerint a rend helyreállt. November 16. A kora délelőtti órákban 17 sebesültet szállítottak a KKK- ba. Más kórházakból 12 beteg átvételére került sor. Ezek a betegek sérülésük után polgári kórházba kerültek, szállítási nehézségek miatt csak most kerültek átcsoportosításra. A karhatalmi erők ismételten' razziát tartottak a kórházban. Kutatásuk újra eredménytelenül záródott. November 17—22. Nyu- godtabb napok, 1-2 sebesült, kivéve 20-át amikor kilenc személyt szállítottak be. November 23. 24-re emelkedett a mentők és polgári gépkocsik útján beszállított sebesültek száma, ami a harcok felfokozására utal. November 24—30. A sebesültek száma a korábbiakhoz képest elenyésző, bár 24-én 5 főt, 29-én 4 főt szállítottak be. Ezen időtartam alatt a 19 sebesültből 6 műtétre került. Az emberi élet védelmét' a KKK vérellátói 167 liter vérnek begyűjtésével és életmentő felhasználásával biztosították. A Központi Katonai Kórházban 570 sebesültet regisztráltak, végrehajtottak 213 műtétet, és végül, de nem utolsósorban 551 véradó segítségével oldották meg feladataikat. A Vezérkar főnökének valamennyi egység, intézet, intézmény részére kiadott intézkedése alapján összeállított jelentést az aláírók, dr. Sántha András o. őrnagy, Háros András százados, dr. Takács László o. alezredes, így fejezték be: „...kórházunk az október—novemberi nehéz napokban is hivatása magaslatán állott, ténykedését mély emberi szolidaritás és forró hazaszeretet jellemezte.” (Vége) Csendes László hadtörténész Iparügyi szabályzat a megyében A kiegyezést követő években az Országgyűlés törvények sorával szabályozta a gazdasági életet, a kereskedelmet. 1872-ben szentesítette az uralkodó az ipartörvényt, mely alapvetően átalakította az ország ipari szervezetét. A törvény megszabta az egyes hatóságok illetékességi körét, a minisztérium csupán harmadfokon kapott jogokat. A döntési, ellenőrzési feladatok és jogok jó része a helyi hatóságokra, illetve másodfokon a megyei alispánokra hárult. Ezért minden megyének el kellett készítenie saját iparügyi szabályrendeletét. Pest vármegye ezt 1873. március 22-én hagyta jóvá. A terjedelmes, 64 paragrafusból álló rendelet azokat a módokat és feltételeket ismertette, amelyek szükségesek voltak a különböző iparágak műveléséhez és engedélyezéséhez a vármegye területén. Három fő részből állt, az első az általános előírásokat tartalmazta, a második a részleteseket, míg a harmadik az esetleges büntetésekkel foglalkozott. Azokat az iparűzőket, akik valamelyik előírást megsértették, első alkalommal 5—25 forint, másodszor 20—50 forint bírsággal sújthatta a megye. Ha harmadszor is kihágást követett el valaki, a rendelet kilátásba helyezte az üzlet egy évig terjedhető bezárását. A megye a törvényes előírásoknak megfelelően felterjesztette jóváhagysára a földmíveiés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez, ám csak egy év múlva kapott választ, néhány apróbb változtatást előírva. Pogány György
