Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-01 / 50. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. MÁRCIUS L, KEDD 3 Búcsú Futó Dezsőtől Életem egyik sze­rencséjé­nek tar­tom, hogy öt esztendő­vel ezelőtt megismer­kedhettem Futó Dezső­vel. A Kis­gazdapárt „föltámasz­tásán” szor­goskod­tunk mind; ketten. O mint tapasz­talt politi­kus, én mint ifjú, lelkes segí­teni akaró. Aztán csa­lódtunk mindket­ten: rá kel­lett jönnünk, hogy ez a Kisgazdapárt nem az, ame­lyik 1945-ben igyekezett az országot talpra állítani... Hagytuk hát a napi politikát — barátságunk azon­ban megmaradt. Egy tiszta, józan gondolkodású, de­rűs életszemléletű embert ismerhettem meg benne. Beszélgetéseink során kirajzolódott előttem indulá­sa, ismeretsége Szabó Pállal, Sinka Istvánnal, pálya­kezdése a Makói Függeten Újságnál, riportútjai a vá­ros környéki nagybirtokokon, az ott tapasztalt vissza­élések leleplezése, az ebből következő sajtóperei... Hamar nyilvánvalóvá vált előttem: Futó Dezső szenvedélye az igazság közzététele volt. A meggyötörtek, a kihasználtak, a becsapottak sor­sáról szóló híradást, az ő megsegítésüket tartotta fel­adatának akkor is, amikor 1944 decemberében a Kis­gazdapárt képviselőjelöltjeként az Ideiglenes Nemzet- gyűlés tagja lett. Ekkor már régóta a Kis Újságnál dolgozott, s így mint úsjágírónak jutottak a tudomá­sára azok a szörnyűségek, amelyek minden képzele­tét felülmúlták. Mivel az újságban sokszor nem jelen­hettek meg leleplező írásai, a parlamentben tette szó­vá a gazemberségeket. Például a Lakos-ügyet, amely­nek során a szentesi rendőrkapitányt az egyik kom­munista országgyűlési képviselő és néhány társa meg­gyilkolta. Leghíresebb interpellációja a gyomról gyilkosságso­rozatról szólt. Választ persze ez esetben sem kapott, pedig legalább húsz, de lehet, hogy száznál is több ál­dozata volt pár maffiózó gyilkolási szenvedélyének. 1947 elején, Kovács Béla letartóztatását követően néhány képviselő — köztük Futó Dezső — Pfeiffer Zoltán vezetésével kilépett az egyre inkább balra toló­dó Kisgazdapártból, s megalakították a Magyar Füg­getlenségi Pártot. Az augusztus végi „kékcédulás” vá­lasztást követően azonban ezt a pártot is szétverték. Futó Dezső nem látta értelmét a további küzdelem­nek, lemondott képviselői megbízatásáról, s ezzel — harmincegy éves korában — be is fejeződött közéleti tevékenysége. Visszament szülőfalujába, a Hajdú-Bi- har megyei Bárándra, s beállt a pult mögé édesapja szatócsboltjába. A kommunisták azonban nem felejtették el szóki­mondását, s 1952 márciusának végén letartóztatták. A vád: Magyarország összes útjairól és reptérpályái­ról adatokat szolgáltatott az imperialistáknak... Tíz évre ítélték, ebből négy és felet le is kellett töltenie. 1956-ban a Kis Újságot szerkesztette, ezért a forrada­lom leverését követően egy ideig sehol sem tudott el­helyezkedni, majd nyugdíjba vonulásáig a legkülönfé­lébb munkahelyeken kereste kenyerét. Az elszenvedett megpróbáltatások, a börtönévek ki­kezdték egészségét. Az őt hűségesen, áldozatkészen gondozó feleségének is köszönhette, hogy mégis vi­szonylag magas kort élhetett: hetvennyolcadik évé­ben ragadta el a halál. 1992-ben „Magyar Köztársaság Érdemrend Közép­rendje a csillaggal” kitüntetéssel ismerték el életút­ját. Mivel már igen nehezen tudott mozogni, Boross Péter, akkori belügyminiszter, személyesen vitte el a lakásába a kitüntetést. Szerkesztőségünk megtiszteltetésnek tartja, hogy Futó Dezső az utóbbi másfél esztendőben szinte kizá­rólag a Pest Megyei Hírlapban tette közzé visszaemlé­kező írásait. Hardi Péter Parlamenti napló Agrárvita napirend előtt Csaknem két órát vett igény­be az Országgyűlés hétfői munkanapját bevezető napi­rend előtti szóváltások sora, illetve a tárgysorozat megha­tározása. ­Napirend előtt kért szót Varga János (MDF). A kép­viselő — úgymond a tisztán­látás érdekében — a mező- gazdaság országos ügye mel­lett emelt szót, annak kap­csán, hogy Horn Gyula szo­cialista pártelnök a minap a koalícióra utalva úgy véleke­dett: tönkretették a mezőgaz­daságot. Varga János ezzel szemben az egykori MSZMP, majd jogutódja, az MSZP felelősségét bizony­gatta 1989-ből származó jegyzőkönyvekből vett idéze­tekkel. Az akkori felelős párt- és kormányzati politiku­sok felszólalásai meglehető­sen kritikus képet rajzoltak az agrárágazat akkori állapo­táról. Varga János következ­tetése szerint mindez világo­san bizonyítja az előző rend­szer teljes csődjét, és rávilá­gít arra, hogy végül is kik­nek az országlása alatt ment tönkre a mezőgazdaság. Az MDF-es honatya mindezzel összefüggésben óvott a kol­lektív amnéziától, amely mint mondta: — meglehető­sen rossz tanácsadó. Gál Zoltán szocialista frak­cióvezető ezzel szemben hangsúlyozta: az elhangzott idézetek is azt igazolják, hogy az MSZMP 1989-ben legalább őszintén beszélt a mezőgazdaság állapotáról. szemben néhány mostani párttal. A vitába új szempont­tal kapcsolódott be Lukács Tamás (KDNP). A képviselő kifogásolta, hogy a minap — az országgyűlési igazolványá­nak felmutatása ellenére — csak rendőri segédlettel jutha­tott be Egerben egy tsz-köz- gyűlésre, ahol mindenki elv­társnak szólította a tsz-elnö- köt. Ennek kapcsán Lukács Tamás óvott attól, hogy a fé­lelem légköre uralkodjon el az országon. A termőföldről szóló tör­vényjavaslat mintegy három­órás vitáját követően, nem­sokkal fél kilenc előtt az Or­szággyűlés befejezte a hétfői ülésnap első napirendi pontjá­nak tárgyalását, s ezzel az ülést berekesztették. A KDNP a privatizációról Ellentétes vélemények Tárgyalás az egyházakkal Folytatódott az a találkozósoro­zat, amelynek keretében a kor­mánytagok és az egyházak veze­tői kölcsönösen tájékoztatják egymást helyzetükről, gondjaik­ról. Ezúttal Szabó Iván pénzügy- miniszter fogadta hivatalában a különböző magyarországi egy­házak képviselőit, vezetőit. A találkozót követő sajtótájé­koztatón a pénzügyminiszter el­mondotta: rövid távon nem lát arra lehetőséget, hogy a szemé- lyijövedelemadó-bevételek vala­milyen formában történő átcso­portosításával oldják meg az egyházak finanszírozását. Ko­rábban több olyan javaslat is el­hangzott, hogy a hívők adójuk egy részét ne a költségvetésbe fizessék be, hanem abból járul­janak hozzá az egyházak pénzel­látásához. A pénzügyminiszter szerint ez a megoldás azért nem lenne jó, mert a hívők jelentős része olyan helyzetben van, hogy alig, vagy egyáltalán nem fizet adót, így éppen azok a szervezetek járnának rosszul, amelyeknek ez a megoldás hosz- szú távon biztosítani kívánná a stabil pénzellátást. Arra pedig nincs lehetőség, hogy valameny- nyi állampolgárt valamilyen for­mában egyházi adófizetésre kö­telezzék. Ez ugyanis éppen az ellenkező hatást váltaná ki, s az egyházaknak okozna károkat. A KDNP privatizációt vizs­gáló bizottságának jelentése nem tekinthető a párt állás- foglalásának — jelentette ki Csépe Béla, a keresztényde­mokraták frakcióvezetője az­zal kapcsolatosan, hogy az elmúlt napokban több lap­ban is kiszivárogtatott rész­letek láttak napvilágot a bi­zottság vizsgálati anyagából. A KDNP képviselőcso­portjának vezetője elmond­ta: a frakció tagjai nem érte­nek egyett azzal a dokumen­tummal sem, amelyet a pri­vatizációs vizsgálódás tanul­ságait összegezve a párt köz- gazdasági bizottsága dolgo­zott ki és terjesztett az el­nökség elé. E jelentés ugyan­is — mint Csépe Béla rávilá­Várhatóan áprilisban indul a Kisbefektetői Részvény- vásárlási Program (KRP) kísérleti szakasza — hang­zott el az ÁVÜ és az ÁV Rt. közös sajtótájékoztató­ján. Csépi Lajos, az ÁV Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy az új privatizációs technika bár nem a szigorú gított — számos pontatlan, sőt valótlan megállapítást tartalmaz, elsősorban a frak­ció privatizációt érintő poli­tizálásával kapcsolatosan. — A közgazdasági bizott­ság elnökhelyettese, Szakolc- zai György egyébként eze­kért az alaptalanul bíráló ki­tételekért a hétfői frakcióülé­sen megkövette a keresz­ténydemokrata képviselőcso­port tagjait — mondotta Csépe Béla, aki egyúttal je­lezte, hogy a privatizációs jelentést a hét végi intézőbi­zottsági ülésen vitatják majd meg, s az ott kialakí­tandó állásfoglalás tekinthe­tő majd a privatizációval kapcsolatos pártálláspont­nak. verseny elvére épül, nem töri meg a kormányzat piaci alapokon történő, pri­vatizációs stratégiáját. Azt is hangsúlyozta, hogy a program beindítása nem kampányfogás, hanem az egész magyar gazdaság fej­lődését szolgáló részvény­csere-akció lesz. Kisbefektetők részvényei Megyei delegáció tanulmányútja A szemételszállítás nem lehet ingyenes A nemetorszagi Ludwigsburgboi ma érkezik haza a Pest Megyei Önkormányzat küldöttsége, amely az angol Essex- és a német Chemnitz-régiók küldötteivel együtt a hulladék- gazdálkodás problémáiról rendezett szemináriumon vett részt. A tanácskozás első' két napján Inczédy János, a me­gyei közgyűlés elnöke is jelen volt, aki tegnap tájékoztatta lapunkat a Németországban szerzett tapasztalatairól. A nyugati országokban egé­szen más a finanszírozása a szemételszállításnak, -elhelye­zésnek és -feldolgozásnak — tudtuk meg Inczédy Jánostól. Az erre a tevékenységre fordít­ható pénzösszeg is sokkal na­gyobb, mint Magyarországon, főleg ez az oka, hogy a techni­kai és technológiai hátteret te­kintve az említett régiók jóval előttünk járnak. — Az utóbbi néhány év­ben kinyílt a világ Magyaror­szág számára — mondta In­czédy János. — Ennek kö­szönhető, hogy Pest Megye Önkormányzata is felvehette a kapcsolatot Európának az­zal a részével, amely a fejlő­désben előttünk jár. Lehetősé­günk van megismerni azt is, Nyugaton hogyan oldják meg a hulladékgazdálkodás­sal kapcsolatos problémákat. Inczédy János úgy vélte, tu­domásul kell venni, hogy a gyártási folyamatoknak van­nak melléktermékei, amelye­ket nem lehet egyszerűen ki­dobni. Az elnök szerint Ma­gyarországon is meg kell vál­toznia a közgondolkozásnak, és tudomásul kell vennie a la­kosságnak, hogy ez a szolgál­tatás nem ingyenes. Az embe­reket rá kell ébreszteni arra a felelősségre, hogy a környe­zetet meg kell óvni. Hazánk­nak is pénzt kell áldozni a szemét szétválasztását szolgá­ló technológiára és az újra­hasznosításra. Halász Csilla Visszahelyezés A Fővárosi Munkaügyi Bíró­ság tegnap első fokon hozott ítéletében visszahelyezte Pő- sze Lajost, a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatói tisztségé­be. A bíróság megállapította, hogy Pősze Lajos felmentése törvénysértő módon történt. Az első fokú ítélet kötelezi volt munkaadóját, az Állami Vagyonkezelő Rt.-t, hogy te­gye lehetővé Pősze Lajosnak a vezérigazgatói teendők gya­korlását. Kongresszus, demagógiával A Magyar Szocialista Párt kongresszusán számtalan tévedés hangzott el. Egyvalami viszont teljes mérték­ben igaz volt, nevezete­sen amikor az MSZP egyik hölgy tagja Horn elvtársat említett. Horn Gyula beszédé­ben a tóle megszokott lezserséggel tett emlí­tést arról, hogy a kor­mány üres áliamkasz- szát hagy majd a követ­kező' hatalomra. Tud­tommal Horn elvtársék ez ügyben senkinek nem vethetnek a szemé­re semmit, hiszen ok nyolcszázmillió dollár­ral adták át az állam­kasszát, amelyikben pil­lanatnyilag kétmilliárd dollár a valutatartalé­kunk. Ám Horn elvtárs azt is tudja, hogy ebből a kétmilliárd dollárból ebben a pillanatban semmit nem érzékelnek az ápolónők, a kis fize­tésű tisztviselők, a nyugdíjasok nagy ré­sze, azaz mondhatja azt a demagógiát, amit valószínűleg az egysze­rűbb emberek mert­hogy nem érzékelik eb­ben a pillanatban a va­lutatartalék jelentősé­gét tán el is hisznek. Ézért ők egyáltalán nem vádolhatok, ám vá­dolható az a politikus, aki a valóságtól elté­rően informálja hallga­tóit, azaz ebben az eset­ben a televíziónézők százezreit, millióit. Per­sze ezt is fölösleges mondani, hiszen min­den józan gondolkodá­sú magyar ember tud­ja, hogy a Magyar Szo­cialista Párt mai funkci­onáriusai egyszer már hatalmon voltak, azaz olyan nagy formátumú minisztert adtak a ha­zának, mint Csehák Ju­dit, avagy Békési Lász­ló, sőt maga a pártel­nök úr is külügyminisz­ter volt. Ezek a hajdani pártpolitikusok mára szakemberekké váltak, s azt hirdetik maguk­ról, ők azok, akik meg­találják a kivezető utat. Bár sok mindent megtanulhattak az el­múlt négy esztendőben, gyanítom, annyit még­sem, hogy ez igaz le­gyem (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom