Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-14 / 61. szám
Raffay Ernő 1848 eszményei mai szemmel Március idusa. Kinézek várbeli dolgozószobám ablakából. A budai hegyek párában állanak. A még kopasz faágakat megrezegteti a föl-föl- támadó tavaszi szél. A Vár fölött nagy dörgéssel húz el egy repülőgép. Lentről, a Vérmezőről rohanó rendőrautó szirénájának sikítása hallatszik. Ráébreszt arra, hogy „modem” korban élünk. Az örök Tavasz viszont arra emlékeztet, hogy anno 1848 és 1849 tavaszán is elmúlt a tél, kisütött a nap. Elgondolkodok. Vajon repülőgépes, hamburgeres korunkban számítanak-e valakinek még 1848 és 1849 eszméi, eszményei, gondolatai, harcai? A nemzeti egység eszméje, s ami hozzá kellett: a gazdasági, jogi és emberi alávetettség megszüntetése. A gondolatok és vélemények szabad közölhetése: sajtószabadság, és a becsületes politizálás előfeltétele, a szólásszabadság. Az ember lelkes lény: a lelkiismereti szabadság, amit akkoriban vallásszabadságnak is neveztek. A közteherviselés, vagyis az állami terheknek arányos viselése,, amelynek során a gazdag többet, a szegény kevesebbet fizet az „állami kasszába”. A nemzetiségi szabadság, azaz a magyar magyarul a román románul, a szerb szerbül beszél, tanul, ügyintéz mindenütt. Az egységes magyar állam óriási eszménye: „Unió Erdéllyel”. A független magyar politika létrehozása: felelős kormány és saját magyar haderő. E gondolatok közül egyetlenegy is óriási horderejű. S akkor a magyarság képes volt arra, hogy ezt mind egyszerre fölvesse, képviselje, végiggondolja, konkretizálja bevezetésének részleteit. Micsoda generáci- ók% micsoda emberek, micsoda életsorsok! Amikor Vasvári Pál, aki történészként könyvet írt Zrínyi Miklósról, ódahagyja a történészetet, szabadcsapatba áll — csinálja, nemcsak írja történelmünket. Amikor gróf és paraszt együtt harcol a szabadságért, nem törődve azzal, hogy mi lesz a vagyonával, életével. Micsoda szellemi és érzelmi egység volt akkoriban, ebben a honban! S amikor győzött a fggyveres túlerő, a legdurvább hatalom sem tudta megtörni a nemzet gerincét. Ekkor váltunk igazából nemzetté, s a kiegyezési rendszer ötven évének griindolása, seftelése, a „nagykörúton belül” sürgölődő gerinctelen- ség sem tudott ártani a magyarságnak. A 20. század, történelmünk talán legkegyetlenebb évszázada, a maga két elveszített háborújával, levert forradalmával, az ország megcsonkításával, az idegen megszállással, meggyalázta, megalázta, szétszórta ezt a népet. És mégis, az 1980-as évek végén föltámadt a nemzet, 1990 tavaszán pedig elzavarta zsarnokait a parlamentből, a kormányból. Föltámadt a szabadság iránti vágy: a nagy többség vissza akart térni elei életfölfogásához. S mit látunk most, a rendszerváltozás 4. évében? Az Országgyűlés megkezdte a demokrácia és a modem, magántulajdonon alapuló gazdaság kialakítására vonatkozó törvények meghozását. Az idegen megszálló hadsereg eltávozott, a magyar külpolitika és a haderő irányítása magyar kézbe került. Elvileg sajtó- és szólásszabadság vezettetett be. A nemzet saját döntése következtében történelmi eredményeket ért el. És mégis: ránk szakadt a harácso- lás, az önzés, az egyéni érdekek kizárólagos keresése. A gazdasági hatalom jó részét átjátszották a nemzetellenes baloldal kezébe. A politikai szabadság érvényesülése nagyon kétséges: a csöndes, dolgozni akaró nemzeti többség feje fölött egy ordító, agresszív, nemzetellenes, önző, magát liberálisnak mondó, valójában baloldali, „törpe minoritás hangoskodik”. Hihetetlen, de a legnagyobb nyilvánosság előtt ezek meg merik alázni a vallásszabadság követőit, a nemzetben gondolkodó értelmiségieket és keresztény szellemű politikusokat. Lejáratják, besározzák, nevetségessé teszik őket — bennünket. S amikor valaki a törvény szigorával megálljt kiált feléjük, teleharsogják a világot a saját sérelmeikkel, amit persze kolletív érdekként állítanak be. Hát ha még valaki a magyar nemzet szellemi-lelki egységéről beszél! A magyar parlamentben történt, saját fülemmel hallottam. Egy képviselő az ellenzék szemére vetette, hogy amikor elhangzik a szó: magyar, az ellenzék nevet. A hátam mögött ülő „magyar nevű” képviselő félhangosan megszólalt: „pedig sírni kellene”. Mi lenne itt, ha valaki fölvetné a ’48-as 12 pontból az utolsót (Unió Erdéllyel)? Ismét följelentenék a magyarságot, mint fasiszta hordát az egész világon! Türelmes ez a nemzet. Megveti ezeket a hataloméhes, rossz karrieristákat, akik ismét a nyakába akarnak ülni. Tudjuk: a kutya ugat — a karaván halad. Politikai akamokok 1848-ban is voltak, de ki emlékezik már rájuk? Március idusa, 1994-ben. Kinézek várbeli dolgozószobám ablakából. A budai hegyekből a tavaszi szél elkergette a párát, s a ragyogó napsütés arra emlékeztet: él ez a Város, él ez a nemzet, legyőzhetetlenül. Pénzek, emlékek, ereklyék A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják az 1848—49-es forradalom és szabadságharc időszakának itt látható pénzei. A híres Kossuth-ban- kók — a pénzügyminiszter Kossuth kézjegyével — magyar, német, horvát, szlovák és szerb felirattal, és egy különös háromkrajcáros, amely szétcsavarható, s ezáltal'a két oldala egymástól elválasztható. Gedai István, a múzeum főigazgatója, a régi érmek és pénzek ismert kutatója szerint ezt a pénzt eredetileg feltehetően hírszerzés, kémkedés céljából alakították át. Üreges belsejében titkos, bizalmas feljegyzéseket, üzeneteket helyezhettek el. Az úgynevezett kémpénzek már a korábbi időkből is ismertek voltak. Ezeket főként a nagyobb méretű ezüsttallérokból készítették. A múzeum birtokában lévő példány belső oldalait a szabadságharc két legendás alakjának, Bem Józsefnek és Petőfi Sándornak miniatűr arcmása díszíti. A pénzdarabot egykori tulajdonosa becses ereklyeként őrizhette, miként a Kossuth-bankók is sokak számára azzá váltak a szabadságharc leverését követően. (bánó) A szétcsavarható pénz külső... üzen jogvek’ luunatM i tis»Ä évre tejjeáfeeid börtőstS*-Eíe Sísfiítíd»« XolM**" Mrfc Ssiwi »itten ntü Srrftt iü p f&f* uh* 3« In* tejtiaft. Ovik í.-i.ntitdii i sjs»tvoritejji kazm se produih íiu Ilit pettakxt godinsh Ötnyelvű felirat a százforintos bankó hátoldalán ...és belső oldalai Kisebb címletű Kossuth-bankók Gedai Csaba felvételei
