Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-09 / 57. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. MÁRCIUS 9.. SZERDA 13 Mi között kell választani? Miközben naponta lélekszakadva futká- rozunk „új örömért a cifra Nyugatra”, csalódottan kell megtapasz­talnunk, hogy ez a Nugat egyre inkább hátat fordít sa­ját legnemesebb hagyomá­nyainak. Derült égből menny- kőcsapásként érkezett a hír Strasbourgból: az Európa Parlament heves vita után el­fogadta azt a javaslatot, amely szerint azonos nemű személyek is köthetnek egy­mással „házasságot”, sőt gyermeket is fogadhatnak örökbe. Magyarán szólva: an­nak rendje és módja szerint „családot alapíthatnak”. íme, az erkölcsi liberalizmus leg­újabb diadala! Ennél mélyebbre az embe­riség már aligha süllyedhet. Nagy múltú földrészünk, úgy tetszik, eljutott a történelmé­nek „alulmúlhatatlan” mély­pontjára. Aki ezek után még holmi „sötét középkorról” próbál fecsegni, az vagy szá- nalomraméltóan ostoba, vagy gyógyíthatatlanul elfogult. Európa számunkra, magya­rok számára, valamikor az örök emberi értékekből táplál­kozó szerves fejlődés termő­talaját jelentette, amelyben hosszú vándorlásunk nyugvó­pontjaként végül magunk is gyökeret vertünk. A szülői házat jelentette, immár több mint ezer év óta, amelyet ön­szántunkból soha el nem hagytunk. Most pedig, ami­kor két világháború „eredmé­nye” gyanánt onnan erőszak­kal kirekesztve visszakíván­koznánk természetes ottho­nunkba, úgy érezzük, mintha szerető édesanya helyett egy ledér utcalány várna ott ben­nünket. Magyarország ma ország- gyűlési választásokra készül. Akinek még nem nyílt volna ki a szeme: most, az elképesz­tő strasbourgi döntés után vi­lágosabban láthatja, mint ed­dig bármikor: mi és mi kö­zött kell választanunk. Úgy vélem, itt az ideje, hogy min­den pártot és minden képvise­lőjelöltet nyílt színvallásra bírjunk ebben a perdöntő er­kölcsi kérdésben. Sziberth Bertalan Budapest A gyanúsított ügyvédje válaszol A Pest Megyei Hírlap 1994. január 24-i lapszámának 16. oldalán „Olajsejk Nagykőrö­sön” címmel M. J. aláírásá­val cikk jelent meg „Havi öt- venmilliós haszon” alcím fel­tüntetése mellett. Az írás Bo- zóki László nagykőrösi lakos­sal kapcsolatosan tartalmaz valótlan állításokat, s ténysze­rűden véleményeket. A hite­les tájékoztatás érdekében — mint Bozóki László jogi kép­viselője — az alábbi pontosí­tást tartom szükségesnek. A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság eljárást folytat a Homolytája dűlőbeli „olajha­misítás” ügyében, melynek gyanúsítottja jelenleg Bozóki László. A hivatalosan közölt alapos gyanú szerint védence­met a nyomozó hatóság kb. 1 800 000 forint összegű nye­reséggel járó csalással gyanú­sítja, tehát sehol szó sem esett havi 50 millió „bezsebe- léséről”. Nem tudom, hogy a lap információja honnan szár­mazik, de bárhonnan is, nyu­godtan állíthatom, hogy tel­jességgel megalapozatlan és valótlan. Bozóki László a nyomozás során előadta, hogy a tanyá­ját szabályos bérleti szerző­déssel egy szegedi illetőségű férfi részére bérbe adta, en­nek megtörténtéről a rendőr­ségen tanúk is nyilatkoztak, s a tanyán történtekről ügyfe­lemnek semmilyen további tudomása nincs. Természete­sen a nyomozó hatóság fel­adata és kötelessége a tényál­lás felderítése, de a jelenlegi szakaszban védencemet terhe­lő érdemi bizonyíték nem áll rendelkezésre. Az újság tényként közölt olyan állításokat, amelyeket végérvényesen csak jogerős bírósági ítélet állapíthat meg. A legenyhébb kifejezéssel élve is idő előttinek tekinten­dők az ilyen állítások, de a je­len ügyben teljességgel meg­alapozatlanok is. A sajtótörvény alapján a sajtó feladata a hiteles, pon­tos és gyors tájékoztatás. A sajtóban közölt tájékoztatá­sok azonban nem sérthetik más személyiségi jogait és ér­dekeit. Büntetőeljárás során — tekintettel az ártatlanság vélelmére — különösen ké­nyes dolog mást súlyos bűn- cselekmény elkövetőjeként feltüntetni hallomások, eset­leg kétes bizonyítékok alap­ján, vagy bizonyíték hiányá­ban. Még a vádemelés sem jo­gosítja fel a sajtót arra, hogy a vádlottat bűncselekmény el­követőjeként tüntesse fel, je­len esetben pedig még vád­emelésről sincs szó. Mint az eljárásban részt ve­vő, s az ügy iratait ismerő ügy­véd írtam meg észrevételei­met, de amennyiben a nyomo­zó hatóság és általam még nem ismert új tényekről, bizo­nyítékokról van a T. Pest Me­gyei Hírlapnak tudomása, ké­rem szíveskedjék azt megosz­tani velünk, ellenkező esetben azonban levelem közlésével együtt szíveskedjék intézkedni a cikkben írt tényközlő állítá­sok visszavonására, s kérem ennek, valamint levelem közlé­sének a cikkel azonos helyen történő megjelentetését. Kérem, hogy fentiekről lap­juk egy példányának megkül­désével szíveskedjék értesíte­ni, ennek 8 napon belüli elma­radása esetén ügyfelem megbí­zásából sajtóhelyreigazítási pert kényszerülnék indítani. Fentiek szíves tudomásulvé­telét kérve maradok tisztelettel: dr. Homoki Tamás ügyvéd Kecskemét * Megítélésünk szerint la­punk szerzője az ártatlan­ság vélelmét szem előtt tart­va, kellő óvatossággal és megbízható forrásokra tá­maszkodva írt a szóban for­gó ügyről. Mégis, készség­gel adjuk le közlésre az ügy­véd úr sorait, már csak azért is, mert a témában újabb információkkal szol­gál olvasóink számára. (A szerk.) Tiltakozunk! Nagy megbotránkozással hallgattuk a közlést, misze­rint a Nyugdíjasok Egyesü­HISTÓRIA Jézus Szíve Népleányok Pécelen Bíró Ferenc jezsuita páter alapította 1918-ban a Jézus Szíve Népleányok Társasá­gát. A társaság 1927-ben megvásárolta a Szilágyi Vir- gil-féle kastélyt Pécelen a hozzá tartozó 12 holdas bel- telekkel. Szilágyi Virgil 1859-ben Táncsics Mihály védőügyvédje volt, 1861-ben az országgyűlési választásokon Pest józsefvá­rosi kerületében Jókai Mór­ral szemben ő győzött! Szé­kelyudvarhelyt képviselte az országgyűlésben 1881-től. Ebben az időben vásárolta meg Pécelen a Fáy család egyik kúriáját. A Jézus Szíve Népleá­nyok törekvéseinek központ­jában az intenzív apostolko­dás állt a lelki élet minden területén. Ezzel együtt igen gyakorlatiasak voltak. Már az első évben gazdasági és háztartási iskolát nyitottak és idegen nyelveket tanítot­tak. A növendékek száma ha­marosan elérte a 80 főt, val­lásfelekezetre való tekintet nélkül vették fel őket. Közü­lük többen bent laktak az in­tézetben. Céljuk a következő volt a saját megfogalmazásukban: „a fiatal leányokat vallásos és hazafias szellemű nevelés­sel a háztartás minden ágá­ban annyira képezni 1. hogy leendő háztartásukban mint vallásos jó . anyák és életre való háziasszonyok helyü­ket méltóképp betölthessék. 2. hogy e munkák egy-egy ágában szakmunkássá képez- tetve, otthonukban űzhető önálló, — a gyári munkánál egészségesebb és jövedelme­zőbb, — kenyérkeresethez jussanak.” Ugye, mennyire aktuális ez a program ma is. Az intézet tanítványai gya­korlati úton tanultak főzést, háztartást, felsőruha sza- bást-varrást, kézimunkát, ka­lapkészítést, háziipart, szö­vést, kosárfonást, könyvkö­tést, méhészetet, kertészetet, baromfi- és házinyúltenyész- tést stb. Az 1929-es évtől az isko­la növendékeiből alakított műhely már fehérnemű, ágy­nemű, felső gyermek- és fel­nőttruha alakítást, javítást vállalt „jutányos” áron. Az 1930-as években már létrehozták saját kertészetü­ket és baromfitenyészetüket. Terményeikkel a környéken megrendezett minden szá­mottevő kiállításon részt vet­tek és számos díjat nyertek el. Pécelre 1944. dec. 28-án özönlött be a 9. román lovas­hadosztály, amelyik a szov­jet hadsereg kötelékében har­colt. Az iskolákat, köztük a Jézus Szíve Népleányok gaz­dasági iskolájának házait is istállónak használták. A ro­mánokat 1945. jan. 25-én nagy létszámú orosz katona­ság váltotta fel. A Jézus Szíve Népleá­nyok közül is többen gyalog jártak Pestre a szükséges dol­gokat beszerezni és ügyei­ket intézni. Egy csapatban jöttek haza 1945. febr. 24-én, amikor három szov­jet katona Pécel határában rájuk támadt és Szabó Mária nővéren akartak nemi erő­szakot elkövetni, aki hosz- szabb ideig makacsul véde­kezett. Az oroszok megun­ván a dulakodást, Szabó Má­ria Jézus Szíve Népleányt a helyszínen agyonlőtték. Kis­kunfélegyházán született, 22 évesen oltották ki az életét. A halál okának leírása a ha­lotti anyakönyvben „fegyver­golyó okozta agyroncsolás.” Temetése 1945. febr. 26-án folyt le a péceliek nagy rész­véte mellett. Pécelen a nyílt utcán, vilá­gos nappal, amikor bejöttek az oroszok, rátörtek Csáder János leányára és feleségére. Az asszonyt, mivel a lányát is védelmezte, több lövéssel leterítették. Öthetes kórházi szenvedés után belehalt sérü­léseibe az anya. Voltak azonban „humánu­sabb” orosz tisztek is. Az egyik közvetítők útján tudo­mására hozta Halász Endre péceli plébánosnak, hogy négy kelyhet és egy cibóriu- mot (ostyatartó) kínál „eladás­ra”, melyek a pesti egyetemi templomból valók. A péceli katolikusok aranytárgyaikat adták össze, hogy e „nemes” lelkű szovjet tiszttől „megvá­sárolják” az egyetemi temp­lom felszerelési tárgyait. Pest megye, de az egész or­szág, sőt Közép-Európa törté­netének utóbbi 50 éve szinte teljesen feltáratlan, mert egy totális hazugság vette birtok­ba ezeket a területeket. Majd­nem áthághatatlan akadályba ütközött a valós történelem, netán az igazság feltárása. Re­méljük, hogy az akadály leom­lott, lerontatott és Pest megyé­ben is megkezdődött, folyta­tódhat a történelem objektív feltárása. Horváth Lajos A téma az ún. „ügynök”-, vagy „pufajkás”-törvény parlamenti vitája volt. For­ró Tamás ezúttal sem lépte át saját árnyékát, s mint egy „rossz mérleg nyelve”, mindig Eörsi M. javára „csalt”. Ami bennem maradandó negatív érzést keltett, az a műsorvezető sajátos koreog­ráfiája volt, ugyanis úgy irá­nyította a dolgok menetét, hogy „az utolsó szó joga” Eörsit illesse meg. Mégpe­dig egy olyan fontos torzí­tás után vonta meg a szót a résztvevőktől, hogy a hall­gatókban, nézőkben az ma­radjon meg, mint az egész kérdéskör (Hajdú János sza­vával élve) quintesszenciá- ja! Azt fejtette ki Eörsi úr, hogy hiába tette fel egy kép­viselő a kezét, hogy ügy­nök volt, most egy szélső­jobb (???) pártnak az elnö­ke és antikommunista, tö­megeknek nagy beszédeket mondhat. Lám csak, az elő­ző választásokon még kőke­mény bolsevikellenességük- ről ismert szabaddemokra­ták szószólója ma, 1994-ben már sérelmezi az antikommunista tömegek előtti szónoklatokat... A máskor oly harcias Zétényi doktor pedig mindezt szó nélkül hagyta. Pedig csak emlékeztetnie kellett volna tudós társát egy másik — igaz — baloldali pártelnök­re, aki zsebre dugott kézzel dicsekedett pufajkás múltjá­val. Ezzel még nem kellett volna megvédenie a régi is­merőst, csupán helyreállít­hatta volna az „egyensúlyt”. Brezovich Károly Vác Vecsés adózása a török korban Vecsés községire és környékére — mint Vass Előd megállapította — a török adóüsszeírók 1545-ben jutottak el. A falut 1559 és 1562 között Turgud aga, 1580—1591-ben Turgud bég budai zászlótartó birtokolta. A fennmaradt adókivetések szerint Ve­rsesnek 1546-ban 39, 1559-ben 18,4, 1562-ben 37,72, 1580-ban 50 és 1591-ben szintén 50 magyar aranyforintot kellett fizetni. A szórványos adatok­ból a falu népességszámát Ls rekonstruálni lehet, a 16. században átlagosan 60 ember élhetett Vecsé- sen: a legkevesebben 33-an voltak, a legtöbben 66-an. Az adóösszeírásokban a kővetkező nevek fordulnak elő: Berki, Molnári, Sarolata, Tar, Ve­rsei, Baranyi, Bertalan, Torgas. Az 1580-as kivetés teljes egészében fennmaradt, ebből tudjuk, hogy milyen címeken szedtek adót a törökök. Fizetni kellett tó- és nádilleték címen, külön felszámolta a török a kincstári rét után járó adót. Az erdő- és le­gelőhasználat szintén pénzbe került, akárcsak a hordó tartása, de pénzt kellett leszurkolni, ha vala­ki házasságot kötött. Jelentős bevételi forrást jelen­tett a törökök számára a különböző büntetésekből befolyó összeg. A termékek után búzatizedet, méh­kastizedet, báránytizedet kellett fizetni, de a sertés- tartás sem volt szabad: fizetni kellett érte. Külön kirótták a lencse- és borsóadót, a kapu után fize­tendő összeget és a kétszerestizedet. Ezekből a téte­lekből állt össze az 50 arany, ami — Vass Előd szá­mítása szerint — tíz ökör ára volL Pogány György lete a választáson az MSZP-t fogja támogatni! És ezt a nyilatkozatot te­szik két és fél millió nyugdí­jas nevében. TILTAKO­ZUNK! A mi nevünkben ne nyilatkozzanak, nem ad­tunk erre senkinek felhatal­mazást. Hosszú évtizedekig dol­goztunk, mondhatni éhbé­rért — akkor senki sem kép­viselte az érdekeinket, sem a párt, sem a nagysándorok, akiknek pedig igencsak fel­adata lett volna eme tevé­kenység. Most, hogy következnek a választások, a mi nevünk­ben senki se fogadkozzék, hogy majd az MSZP-re sza­vaz. Még álmunkban sem jut eszünkbe, hogy még egy­szer az MSZP kerüljön hata­lomra, legfőképpen úgy nem. hogy mi is a szavaza­tainkkal hozzásegítjük. Reméljük, a nyugdíjasok tudják, kiknek mit köszön­hetnek. Az alacsony nyug­díj a kicsi fizetésből követ­kezett. Ez a kormány csak megpróbálja helyretenni a dolgokat. Tisztességesen, ahogy a gazdaság engedi, igyekszik emelni a nyugdí­jakat. Csányi Gyula nyugdíjas Csányi Gyuláné nyugdíjas Budapest Furcsa koreográfia * Egyik reggel a ' „Napkelte” műsorá- v ban Zétényi Zsolt (MDF) és Eörsi Má­tyás (SZDSZ) voltak Forró Tamás beszélgetőpartnerei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom