Pest Megyei Hírlap, 1994. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-09 / 57. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. MÁRCIUS 9., SZERDA Ahol a gyermeklétszám magasabb az országos átlagnál Pásztorlányka a hegyek ölelésében Egy darabig a Duna folyása mentén, majd Budakalászon és Pomázon át Dobogókő felé haladva egy különös szépségű, már-már idillikus kép készteti megállásra az autós kirándulót. Egy szűk völgykatlan egyik oldalán komoran magasló, erdővel borított hegy, átellenben fehérlő sziklameredek, alatta pedig az útról is jól látható, mintegy tájba illesztett díszlet, sárgafalú, tornyos tetőszerkezetű kastélyépület. Ha festményen látom e tájat, mint értéktelen giccset tolom odébb, hiszen túlzottan illuzórikus, tehát hamis. Csakhogy e táj a legvalóságosabban létezik. Ez Csobánka kapuja. Ezen át, a Dera-patak mentén vezet az út ebbe, a magyar fül számára különös hangzású településre. Csobánka. Valamikor a középkorban — vélik tudni a történészek — Borony néven már létezett itt egy település, de eltűnésének okáról alig-alig sejtenek valamit. Újkori történelméről már többet Valamikor hagyománya volt a szőlőművelésnek, a borászatnak jegyzett fel, s meg az írásos és tárgyi emlékezet. Tanúságuk szerint több mint 300 évvel ezelőtt, a nagy szerb bevándorlás időszakában telepedett meg itt néhány család. Alighanem pásztomé- pek lehettek, s valószónű tőlük származik a település neve is, amely a szláv nyelveken pásztorlánykát jelent. Később, az 1700-as évek végén cigány családok telepedtek meg itt, majd 1800 táján nagyszámú német ajkú bevándorló és több szlovák család érkezett. Európa kicsiben — mondja a vendéglátó kalauzom, a közösség polgármestere, Kajtor János, utalva arra, amit kontinensünkről a történelemkönyvek írtak: a népek olvasztótégelye. A történelem, e nagy olvasztár a későbbiekben is gondoskodott róla, hogy a tégely tartalma Csobán- kán is tovább színesedjék. Nemcsak a mi, de elsősorban a „népek boldogító hatalmának", a Szovjetuniónak a szégyene, hogy a győztes háború után bosszúvágya odáig aljasí- totta, hogy 1946-ban elrendelte a honi német lakosság kitelepítését, s németországi deportálását. Ez Csobánkán csaknem a falu elnéptelenedéséhez vezetett. A kegyetlen intézkedés a falu lakosságának kétharmad részét érintette, a 2000 lakosból 1309-et. Franz Walper — ma németországi lelkész — kamaszként élte meg a kitelepítést. Csobánkáról írott német nyelvű monográfiájában az érintettek szemszögéből írja le ezt a megrendítő élményt. A tátongó, üres porták azonban nem maradtak hosszú ideig gazdátlanul. A németekéhez hasonló sorsra jutott ugyanis a felvidéki magyar lakosság is, közülük többen Cso- bánkát választották otthonukul, de az idő tájt telepedett itt meg számos erdélyi menekült, s jöttek az Alföldről is. Történelme során ekkor került első ízben többségbe Csobánkán a magyar lakosság is, ugyancsak a betelepültekkel alakult ki a községben az első református közösség is. A háború utáni kilátástalan- ság, s az üldözöttek sorsazonossága csakhamar egymásra figyelő, egymást segítő igazi közösséggé rántották egybe Csobánka lakosságát. A megtermelt árut a hegyeken át vágott csapásokon gyalog, szekereken vitték be Budapestre értékesíteni. a Újkori népvándorlás Kemény, de nyugalmas esztendők voltak ezek, mígnem jött az erőszakos kollektivizálás. Ez újra megbolygatta a közösség kialakulóban lévő rendjét. A megrabolt és csalódott emberek többsége az iparban kereste a megélhetést, s ezzel lekrészt a közösből, hogy felépíthessék hétvégi házaikat. A rendszerváltozás az előbbiekhez képest egy más természetű, mert ellentétes irányú, de nem kevésbé megrendítő hatású volt a község lakosságára, amelyből jószerével csak most van felocsúdóban. Minderről nagyon szemléletesen számol be Baross Péter, a község köztiszteletben álló idős díszpolgára, akinek személyes sorsa kényszerűen forrott össze az itt lakókéval. Baross úr 1959 óta él a községben, annak előtte a Magyar Rádió riportere volt egészen 1956 végéig. Ekkor, mint a rádió forradalmi munkástanácsának tagját elbocsájtották állásából. Egy ideig segédmunkásként dolgozott, mígnem a világ, s a hatalmasok tekintete elől eldugott Csobánkán lelte meg végleges otthonát. Tanított, és a könyvtárat vezette. Generációk élete zajlott a szeme előtt, mert mint mondotta, a gyermek a család tükre. Teljes életük, gondolkodásmódjuk rajzolódik ki a gyermek magatartásában, tanulmányi előmenetelében, a társakhoz való viszonyában. A gazdaság szerkezeti átalakítása a csobánkai lakosság 20 százalékát kitevő cigányságot érintette a legérzékenyebben. Ők, akik eddig a szövetkezet különböző szakágazataiban dolgoztak idénymunkásokként, a közös gazdaság feloszlatását követően egy sor anyagi juttatástól — téesz- nyugdíj, munkanélküli segély A jövó' letéteményesei Csobánkán is kezdetét vette korunk újkori népvándorlása, az ingázás. Ez menthetetlenül a közösség fellazulásához vezetett, s e kétéltűség, a városi és falusi lét egyidejűsége a családok életére is rossz hatással volt. Az erkölcsök fellazultak, az asszonyokra túl sok teher hárult, az ifjúság, még hozzá sem szokva a hagyományos értékekhez, gyökértelenné vált. És sajátos módon e többvallá- sú és nemzetiségű községben ekkor kezdtek megmutatkozni a „nemzetiségi kérdés” árnyoldalai is. Ugyanakkor egyfajta gyarapodás is megindult. A víkend- ház, amelynek fogalma addig ismeretlen volt, kezdett meghonosodni az itt lakók körében. Egyre több városi újgazdag számára szakítottak ki teMinden jel szerint a családok élete is normalizálódott. Ennek egyik legbeszédesebb jele, hogy míg az előző rendszerben csak a cigány lakosság körében volt jellemző az erőteljes szaporulat, mára a magyar, szerb, szlovák és német családokban sem ritka a 3-4 gyermek. E tárgyban egy szociológiai felméréseken alapuló statisztika is készült, mely szerint Csobánkán a gyermeklétszám lényegesen magasabb az országos átlagnál. Míg országos viszonylatban egy családra 1,6 gyerek jut, Csobánkán ez a szám ennek csaknem a kétszerese. Ahol az életnek tere, távlatai, perspektívája van, ott értelmét nyeri a jövőépítés. A gyarapodás jelei Különösen az utóbbi három év hozott lényeges változásokat a községben. Formai kérdés ugyan, de egyéniségük hirdetőijeként megalkották a település életének első címerét, melyet puritán egyszerűséggel, a tájjeleget kihangsúlyozandó egy dús lombú fa ural, s a címerpajzsot is hárslevél- koszorú fogja körül. A hűséges emlékezet jeleként még 1990- ben felvették a kapcsolatot a hajdani elűzöttekkel, akik közül legtöbben a német- országi Wertheimban alkottak kompakt közösséget. Velük 1991- ben létesítettek testvérvárosi kapcsolatot. De a külszín mellett a mindennapi élet lényeges kérdéseiben is számtalan pozitív változás történt. Felújították a már régen elhanyagolt állapotban lévő általános iskolát, 180 gyermek második otthonát, amelyet a közeljövőben egy eddig hiányzó tornateremmel is megtoldanak — már engedélyezett tervük és pénzük is van rá; az örvendetesen megszaporodott apróságok részére egy épületszámynyal — toldották meg az óvodát, amelyben most 100 kisgyerek van beiratkozva. A napokban készült el a községben az első közösségi ház, egy ilyen létesítmény sokrétű lehetőségeivel az együvé tartozás tudatának közösséget erősítő tényezője lehet. Azzal, hogy számos új utat építettek, hogy minden lakásba bevezették a vezetékes vizet, s tavaly óta a település 70 százalékában már gázzal fűtenek, s ez akár 100 A hegyen át gyalog vitték portékáikat a fővárosi piacokra százalékig is fejleszthető, nos mindezzel a lakás és életkörülményeken változtattak radikálisan. A gázhálózat kiépítése egyébként a község levegőjére is áldásos hatással van, hiszen, mint mondják, a szűk völgykatlanba épült falu fölött szélcsendes időben nemrégen még vastagon megült a füst. Ha valamikor feszültséget okozott a faluban a városi hétvégi háztulajdonosok jelenléte, úgy mára ez teljességgel feloldódott. Olyannyira szívesen látott vendégei a településnek, hogy az 1990 óta tartó parcella-értékesítések révén ma csak alig valamivel kevesebb az üdülőingatlanok száma a „bennszülöttekénél”. A községnek, Csobánkai Hírlap néven saját, havonta egyszer megjelenő lapja van, amely a hajdani kisbírót hivatott felváltani. Csobánkai látogatásom során, az új élet kialakulásának számtalan kedvező jelét tapasztaltam, ám szólnunk kell egy, a község lakóit érintő gondról is. Stollár János képviselő-testületi tag, a helyi földrendező bizottság elnöke meséli, hogy bár számosán nyújtották be kárpótlási igényeiket, eddigelé egyetlen földdarabot sem tudtak kiosztani. Valahány tárgyalási kísérletük, amelyeket az Óbudai Tszszel, illetve a Természetvédelmi Hivatallal folytattak, eredménytelen volt. Egy helybéli lakos szerint — ki fültanúja volt beszélgetésünknek — a földosztásból most már a választásokig biztosan nem lesz semmi. Úgy véli, hogy az említettek egy esetleges baloldali győzelem reményében húzzák- halasztják a rendezést arra számítva, hogy majd ismét megrabolhatják az embereket. A számos termőterület pedig ott áll parlagon, megműveletlenül. Paizs Tibor Bánó Attila felvételei — estek el. Foglalkoztatásuk még ma sem oldódott meg teljességgel. Az értelmét nyert jövet A lakosság többi része lassan megtalálta helyét a változó körülmények között. Egyre kevesebb az ingázó is, s ez nem csupán a nagyipar átalakulásával, a munkáslétszám racionalizálásával magyarázható, hanem a talpraállás akarásával is. Sokuk kisebb-nagyobb gazdálkodó szervezetek részévé vált. A szakmunkások iparengedélyt váltottak ki, többen különböző szaküzleteket nyitottak, a legváltozatosabb szolgáltatásokat nyújtják a faluban. Legtöbbje tehát helyben keresi, s találja meg boldogulását. Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A csobánkai pravoszláv (ortodox) templom 1746-ban épült barokk stílusban. A kőfallal körülvett egykori temető közepén álló épület egyetlen homlokzati tornyán az 1821 évszám a templom renoválására utal. Kívül a zömök támpillérek feltehetően a templom építésével egykorúak. A csehsü- veg boltozatos belső térben ikonosztászion (képfal) választja el az oltárt a hajótól. E képfal festett képei, valamint a faragott, oszlopokkal és párkányokkal tagolt keretezés XVIII. századi munka. A templom liturgiái felszerelése is legnagyobbrészt XVI- II. századi és igen kvalitásos szép darabokból áll. Csobánka (Csobánác) a Szentendrei Egyházmegyéhez tartozik. E rövid kis ismertetést egyben arra is felhasználjuk, hogy felhívjuk a figyelmet a nálunk általánosan elterjedt úgymond görögkeleti vallás helytelen elnevezésére. A kérdés aktualitását a napokban hazánkban járt II. Ale- xij moszkvai patriarcha látogatása is indokolja. A helyes elnevezés: ortodox. Ez nem héber, hanem görög eredetű szó és teológiai értelmezésében igaz hitűt jelent (nem pedig konzervativizmust vagy maradiságot). Az ortodox szláv nyelvterületen ennek megfelelője az azonos jelentésű pravoszláv. E szónak — minden asszociáció ellenében — semmi kapcsolata nincs a nép és nyelvcsaládot jelölő „szláv" szóval. Csak véletlennek tudható be, hogy a „szlavjanin” (szláv) és a „szlava” (dicsőség) szavak szógyöke a szláv nyelvekben hangzásra azonos. Maguk a szlávok minden ortodoxot bármilyen nemzetiségű legyen is „pra- voszlavnij”-nak neveznek. Tehát az ortodox és pravoszláv egy és ugyanaz és igazhitűt jelent. (Dr Berki Feriz esperes-adminisztrátor magyarázata szerint, ami „Az ortodox kereszténység” c„ Bp. 1975-ben megjelent könyvében olvasható.) Miután az ortodox egyházhoz 200 millió hívő tartozik, illendő volna, hogy végre helyes néven nevezzük őket. Pamer Nóra
