Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP KÉPRIPORT 1994. FEBRUÁR 25., PÉNTEK 7 Bakaruhában ^ÜSfcSfe;-­Cammogva indul a vonat a hazai állomásról; neked most mégis őrült vágtának tűnik ez. Legszívesebben szólnál a kalauznak, hogy csak még néhány percet... ha lehetne... Kihajolsz a vonatablakon: Katikám, írjál! írjááálü! És: Ne aggódjatok, apu, anyu! Nemsokára úgyis hazajövök! Tegnap még nyeglén, egy világfi biztonságával beszél­tél a haverokkal az előtted álló esztendőről. De délután már elszoruló szívvel ültél be a fodrászszékbe. Jóatyád nyugalma is erőitett volt az esti beszélgetésnél: Ha én ki­bírtam, te is kibírod, fiam. Legalább egy kis rendet ta­nulsz, megemberesedsz. Itt benn, a laktanyában leolvad rólad az a kevés maga- biztosság is, amit idáig sikerült megőrizned. A tükörbe nézve szinte köszönni akarsz annak a valakinek, aki visz- szapiliant rád. Létezik-e, hogy ez az angyalbőrbe bugyo- lált alak azonos azzal a farmerdzsekis hobóval, aki teg­nap még a diszkó császára volt? Rádöbbensz, hogy éle­ted eltelt húsz esztendeje kevés ahhoz, hogy ebből a hely­zetből valamit megérts. Keserűen tapasztalod, hogy itt még azt is meg kell tanulni, hogyan menj ki az ajtón. Új jelentőséggel bír számodra a tér és az idő. Rájössz, hogy milyen rövid tud lenni az éjszaka, és milyen reménytelen hosszú a gyakorlótér. Nem számít már az sem, hogy nem a mama hozza be a reggelit, mindegy, hogy sorban kell állni érte, mindegy, hogy mit adnak. Mindegy, csak sok legyen. Megtanítják neked, hogy ebben a világban nin­csen tökéletesen bevetett ágy, tisztára mosott kövezet, tü­körfényes bakancs. Most nehezek lesznek számodra az előtted álló napok, hetek, de meglátod, hogy milyen észrevétlenül bele lehet illeszkedni az új rendbe, amikor már a géppisztoly vasát sem érzed olyan hidegnek, és ráébredsz, hogy ebben az egymásrautaltságban sokkal mélyebb barátságok szövőd­hetnek, mint a civil világban. Hamar elröppen ez az esz­tendő, ne aggódj. Kszre sem veszed, és már a leszerelő­zászlót lobogtatod te is, talán éppen Adyligetről — ahol képeink készültek — hazafelé. Hogy majdan odaállhass a fiad elé, atyai hangon mondhasd az örök közhelyet: Ha én kibírtam... (tó-dor) Erdősi Agnes felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom