Pest Megyei Hírlap, 1994. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-09 / 33. szám
[i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK ,—s 1994. FEBRUÁR 9., SZERDA j. 5 Gombos Miklós műhelyében Ahol először kondul a harang Próbaállványon tiszta csengésűre hangolják a harangot Többéves környezetvédelmi program Kanadai segítség Csepel-szigetnek Alakuló ülést tartott tegnap a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág melletti térségre tervezett ökorégió-program tanácsadó bizottsága. Az eseményen jelen volt több minisztérium, a fővárosi és a Pest megyei önkormányzat, valamint a Kanadai Urbanisztikai Intézet és a Magyar Urbanisztikai Társaság képviselője is. A vendéglátó — a programot kezdeményező — Pest- szenterzsébet—Soroksár önkormányzata volt. Mikor Őrbottyánban járok, mindig megkísért a gondolat: fel-felidézem magamban rég elhagyott szülőföldem harangszavát. A rokonaim faluja tornyából szerteszálló csengőbongó hangokat. Zsoltárt szorongató, fejkendős asszonyok, ünneplőruhás lányok templom felé haladó csapata jelenik meg az emlékképeken. A harangzúgás, amely nélkül sohasem lenne olyan fényes a vasárnap, amely az utolsó útra is elkísér. A félrevert harangszó, mely éjszakai álmunkból riasztott tüzet, vagy más veszélyt jelzett. Őrbottyán az a hely, ahonnét a harangok a templomtornyokba mennek. A csemői d-hangú Nem akarom Újólag felfedezni és megírni a haranggyártás technológiáját. Ámbár az ifjabb mester, Gombos Miklós műhelyében valameddig szemlélhetem annak egyik fázisát. Azt, amikor a húsvétra előkészülő csemői, 162 kilogrammos, d-hangolásű harang álharangját kibontják és szétverik. A negatív formára nem lesz szükség, ha kész a mag, önthetik rá a köpenyt. Igen, azt hiszem, jól jegyeztem meg a sevillai Mako- vecz-építmény harangjátékát is készítő mester műhelyében. Ma már ő is önállóan folytatja a családi mesterséget, pontosabban a művészetet. Gombos Lajos, az idős mester szomszédságában. Hétmázsás fisz és három mázsás h hangolásű harangok készülnek Diósberény, Sárpilis, Dusnok egyházközsége megrendelésére. Láthatom azt is, amikor a galgahévízi kis harang felső részén pontos furatot készítenek. Azon át szerelik majd be a harang nyelvét, amely az ide-oda kilengő alkotmányt megszólaltatja. Kerek tűzhelyekre ültetve száradnak a hatalmas agyagformák. Mivel azt látom, hogy percet sem veszítve serénykednek körülöttük a harangöntők, kezdem nem érteni: — Miért, kell ahhoz négy-öt hónap, hogy a toronyba szereljék ókét? Mások örömére — A száradás miatt, amit nem szabad siettetni — mondja a mester, akinek a műhelyében esztergapadot, üllőt, mindenféle szakmákhoz való eszközöket látok. Magyarországon minden embernek megvan a maga különleges története. Neki az, hogy bár gyerekkorában is ott segítkezett már az apja műhelyében, s szinte a betűvetéssel együtt tanulta meg ezt a művészetet, a pályaválasztási tanácsadónál egy hivatalnok azt mondta: Te fiam, esztergályosnak termettéi. így aztán esztergályos lett. Később viszont az önté- szetet is megtanulta. Azonkívül a szerkesztést, s minden egyebet, ami ahhoz kell, hogy a megrendeléskor már a toronyszemlén megmondhassa: — Mi a teendő? Hogy kell ezeket a különös muzsikákat behangolni, s a többmázsás kész hangszereket úgy felszerelni, hogy időtlen időkig biztonságosan szolgáljanak. Tavasszal, a zebegényi kápolnába is felfüggesztenek egy kisebb harangot. Ma már gyűjtögetik a pénzt az egyházak. Legtöbben a katolikusok, kevesebben a görögkeletiek. Valamivel kevésbé tehetősek még az evangélikusok. A temetők fenntartói is mind többen rájönnek, hogy szükség volna a búcsúztató harangszóra, s hozzák a megrendelést. — Koszos munka ez — mutatja a kezét Gombos mesteer, aki hol az agyagot gyúrja, hol kokszot markolász, de rögtön hozzáteszi: — Megvan viszont a sikerélménye is az embernek, amikor látja mások örömét. Amikor ott lehet az első ünnepélyes pillanatban, a felszenteléskor. A néhány tagú munkatársi válogatott, ha korra nem is, de ebben a szakmában éppoly fiatal még, mint az ifjú Gombos műhelye. Fomár Lajos, aki kárpitos volt, máris megszerette ezt a munkát épp úgy, mint Fábián István esztergályos, vagy Czinkota Árpád, a szaktársa, Branda Ferenc, a folyasztár, akinek a beosztására még egyszer rá kell kérdeznem: — Mi is az? — Ő csapol az öntéskor — magyarázzák. Rajtuk kívül Elek Tibor még az újonc, a veterán pedig a díszítésekkel foglalkozó Kovács Gyula bácsi, már nyugdíjasán. — Mi volt a szakmája? — Voltam én minden, csak akasztott ember nem — válaszolja, s helyette a főnök magyarázza, hogy szép domborműveket készít, ügyesen fest, őstehetség. — Nem vagyok gazdag, de nagyon boldog, hívő ember — jelenti ki a műhely korelnöke magáról. Határon túl is Gombos Miklós azt szeretné leginkább, ha a Makovecz Imre építésszel létrehozott alapítványról írnék bővebben. Nemrég hozták létre azzal a céllal, hogy a magyarlakta területeken segítsenek pótolni a hiányzó harangokat. Sokszor olyan emberek gyűjtenek és áldoznak rá a határainkon túl — magyarázza — akik maguk is támogatásra szorulnának. De hát így van ez. A szegény mindig szívesebben ad, mint a gazdag. A harangalapítványt Szle- zák Lászlóról nevezték el, aki a háború előtt magyar harangöntő volt Budapesten. Tanító mester, Gombos Lajos nevelőapja. Aki a magyarlakta területek harangjainak pótlását akarja segíteni, az a Szlezák László Alapítvány 383-98320-01083 sz. számlára fizetheti be az adományát. Kovács T. István A Ráckevei (Soroksári)-Duna- ág vízminőségének javítása érdekében két évvel ezelőtt hozta létre Pestszenterzsébet—Soroksár önkormányzata a Fönnmaradó Környezet Alapítványt. A kanadai—magyar igazgatási és környezetgazdálkodási témában meghirdetett kétéves csereprogram költségeit a kanadai kormány állja, s egyúttal hozzájárulnak a külföldi önkormányzatok és magáncégek is. A program alapvető célja: segítségnyújtás olyan helyhatósági tervezési, működtetési, és döntéshozási rendszerek kidolgozásához, amelyek révén hatékonyan tudják rehabilitálni a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág és a Nagy-Duna által közrefogott területet, a Csepel-szige- tet, és elősegítik az ottani társaság gazdasági fejlődését. A munka már elkezdődött. A szakemberek összegyűjtik az erről a térségről készült anyagokat, s azokból egy inforÉrdeklődésünkre Lénárd László elmondta: a megyei földművelési hivatalhoz tartozó, ezután munkába lépő falugazdász tevékenységére nagyon is számítanak. Tisztában vannak azonban azzal, hogy a leendő falugazda területe egyelőre túlságosan nagy lesz: működési körzete kiterjed Tápiószecsó' mellett Szent- mártonkátára, Szentló'rinckátá- ra és Tóalmásra. Várhatóan kevés ideje lesz majd egy-egy község gondjaival foglalkozni. Márpedig a földek megművelésének elindítása nagy munka, nem beszélve az ezt megelőző tulajdoni kialakulásról. Előfordulhatnak jogi viták, mezőgazdasági utakat kell kijelölni, hogy kinek-ki- nek jól megközelíthetővé váljon a földje. Ránézésre ez nem is nagy ügy, ám a gyakorlat más: például a szecsői vágóhídi részen közel harminc új tulajdonossal kell egyezkedni az út kialakításához. Nyilvánvalóan senki nem szeretne rosszul járni, nehogy az ő földjéből esetleg nagyobb darabot hasítsanak ki, mint a társakéból. A leendő gazdák közvetlen, operatív szakmai segítséget is igényelnek, eszközöket szereznek be, amihez nem árt a szaktanácsadás. Előbb vagy utóbb meg kell szermációs bázist hoznak létre. A közeljövőben tanulmányutak szervezését is megkezdik. A két év alatt húsz magyar és harminc-harmincöt kanadai szakember vesz ezeken részt. A további együttműködés célja: egy konkrét stratégiai terv kidolgozása a környezetvédelemben részt vevők bevonásával, egyúttal a magyar szakemberek segítése a hitelek megszerzésében. A program tapasztalatainak megosztása érdekében a szakemberek konferenciákat szerveznek, s tervezik egy önkormányzati kézikönyv kiadását is. Áprilisban várható, hogy megérkezik hazánkba a program menedzselésével megbízott szakember, aki két évig marad Magyarországon, hogy segítse a fenti munkát. A tegnap megválasztott tanácsadó bizottságot is azért hozták létre, hogy Magyarországon ez legyen a gazdája a programnak. A. M. vezniük a tulajdon védelmét: ehhez is elkél a hozzáértő segítség. A szecsőiek természetesen a Földművelésügyi Minisztérium által megbízott falugazdászt sem hagyják feladat nélkül. Lénárd László szerint abban a munkakörben olyan szakembert lenne jó alkalmazni, aki képes marketingtevékenységet végezni, ért a tőzsdéhez, a kereskedéshez, s aki tudja, hogy milyen fajtákat érdemes elvetni, felkutatja a keresletet, megszervezi a szállítást. Magyarán: a helyi agrár szaktanácsadó és a térségben működő' falugazda megfelelő' munkamegosztást alakíthat majd ki, s ezáltal jól kiegészítik egymást. A fentiek értelmében a helyi képviselő-testület úgy döntött, hogy ez év elejétől közhasznú munkásként alkalmazza HirschI László helyi gazdálkodót, aki eddig a földkiadó bizottság elnöke volt, s ezáltal jól ismeri a területet. A szaktanácsadót egy évre nevezték ki. (HirschI László péntekenként 8 órától 16 óráig, szombatonként 8-tól 12 óráig tart rendszeres ügyfélfogadást Tápiósze- csó'n a Deák Ferenc út I. szám alatt lévő' tsz-irodában.) (tóth) Formázóműhelyben készül a harang eredetije viaszból Vimola Károly felvételei Egymásra vigyáznak Agrár szakértő a falugazdász mellett Agrár szaktanácsadói munkakört hozott létre ez év elejétől Tápiószecsó' nagyközség önkormányzata. A döntés érdekessége abban rejlik, hogy nem a mostanában sokat emlegetett falugazdász! hálózat egy láncszeméről van szó, hanem az önkormányzat által kinevezett és foglalkoztatott saját szakemberről, aki a mezőgazdasági termelők, állattenyésztők számára ad tanácsot és segíti munkájukat.
