Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
J PEST MEGYEI HÍRIAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 7., PÉNTEK 5 Svéd trófeák egy gyáli lakásban Hol legyen a nevelőintézet? Csuka fogta jutalomutazás A Gyálon éló' Kiss Lajos két jubileumot ünnepelt a közelmúltban. Betöltötte az ötödik „ikszet”, és húsz éve dolgozik a Malévnál. Az ötven év nem látszik meg a korpulens férfiún, tízet nyugodtan letagadhatna. Ebben nyilván része van a birkózói múltnak, no meg a természet iránti vonzódásnak is. Kiss Lajos ugyanis szenvedélyes horgász, kora tavasztól késő őszig minden szabad idejét a vízparton vagy csónakban ülve a nádasok takarásában tölti. A húszéves gépkiszolgáló tevékenységéért — ő tölti fel a repülőgépeket kerozinnal — a jutalomboríték mellé egy jutalomutazást is kapott a vállalattól. S vajon hová utazik egy vérbeli horgász? Pecázni! Nem először tette, eddig is gyakran megfordult idegen felségvizeken. Ez alkalommal Stockholmban landolt élete párjával, ahol már várta őket Edwin és Józsi. Edwin 91 éves, ő a svéd sporthorgászat nagy öregje. Józsi pedig egy Soroksárról mesz- szeszakadt remek fickó, aki nemcsak abban hasonlít Lajosra, hogy imád horgászni, de nagyjából ugyanazt csinálja az arlandai légikikötőben, mint Lajos a Ferihegy Il-n. Kiss Lajos a svédországi kiruccanást emigyen sommázza: — Az életem legemlékezetesebb horgászata volt, példátlan csúcsot állítottam fel csu- kázásban. Egyetlen nap alatt 14 darab kacsacsőrűt fogtam, mintegy 70 kilogramm ösz- súlyban. (Ehhez tudni kell azt is, hogy Svédországban nincs méret- és súlykorlátozás, sőt állampolgári jogon mindenki szabadon horgászhat.) íme, az emlékezetes nap eseményei dióhéjban: — Hajnalban indultunk a Stockholmtól 70 kilométerre lévő Sigtuna-tóhoz. A tél ide is korábban érkezett, a fagyos, dühödt szélben alig tudtunk a nyílt vízre kimenni, egy-egy nagyobb hullám még a csónakba is becsapódott. Józsi és Edwin biztattak, ez a legjobb idő a csukára. Igazuk volt, már az első órában fogtam négy darabos példányt, de az igazi szüret akkor kezdődött, amikor beérkeztünk egy nádfallal védett, lagúnaszerű öbölbe. Előbb két hatkilósat, majd egy igazi veteránt akasztottam. Amikor a nagy megakadt, felvetette magát a magasba. Mint egy torpedó. — Na, Lajos, ha ezt kifogod, vagy valaki — mondta Józsi. Fél óráig viaskodtunk, amíg hagyta magát bevontatni a csónakba. A húzósmérleg pont 12 kilót mutatott. — Az életem legnagyobb csukája! — nyögtem boldogan. Rá egy órára megfogtam a párját. Az nyolcvan dekával több volt. A két „legnagyobb” kalandos úton (ne kérdezze, hogy hoztam át a zöldfolyosón...!) megérkezett a gyáli portára, ahol disznótornak is beilllő böllérkedés kezdődött. Fűrészszel felvágták sok-sok darabra, hogy jusson belőle minél több a rokonoknak. — Elég lett volna csak. a két fejet hazahozni trófeának — dörmögi Lajos bosszankodva. — Kiderült, hogy a hús élvezhetetlen. — Sütöttük, főztük, abáltuk, pácoltuk. Az eredmény egy volt. Az ilyen vén csuka olyan, mintha deszkát falna az ember. Rágós és ízetlen. Szóval nem jó semmire, csak trófeának. — Egyéb élmény? Mit látott, tapasztalt Stockholmban? Ez már nem megy el! — Ott sem fonják a kerítést kolbászból, egyre több a munkanélküli. Jártam néhány szupermarketben, szerintem ilyen helyen lehet leginkább lemérni az életszínvonalat. Az egyikben, ötszáz négyzetméteren, csak horgászfelszerelést kínáltak. Tudja, mire jöttem rá? A kínálat többségét Pesten is megkapom, de jóval olcsóbban. És ez mindenre vonatkozik. Ruhára, élelemre, műszaki cikkekre. Még azt sem mondhatom, hogy az árak arányban vannak a fizetésekkel. A svédországi kirándulás szuvenírje egy albumra való fotó és a két csukamatuzsálem kipreparált feje, amik a falról vicsorognak életük kioltójára. — Megy még a Sigtuna-tó- ra horgászni? — kérdezem Lajostól. — Azt nem tudom. Az viszont biztos, az idén Edwin és Józsi jön hozzám. Lemegyünk a Tiszára öregharcsára. Abból olyan paprikást főzök, hogy amíg élnek, megemlegetik. Szegedi csípős paprikával! Reméljük, Edwin apó túléli ezt is... Matuía Gy. Oszkár Csökkenő adagok, növekvő díjak Lakat alá a szociális étkeztetést? © Valószínűleg csődbe jutott a nagykőrösi szociális intézményrendszer — írja lapunkhoz küldött levelében Kiss Mihály Nagykőrösről. A szociális ellátásban részesülők nevében kéri, hogy derítsük ki a kedvezőtlen változások okait. „ December elsején kaptunk egy értesítést — áll a levélben —, hogy az étkezési díjat felülvizsgálták és az eddigi 20 százalékos térítési összeget minden előzetes közlés nélkül 100 száza- ■lékra emelték. Ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy a koszt silányabb, kevesebb lett. Példaként megemlítek két ebédet: Tésztaleves és lekváros tészta egyik nap, máskor lencseleves 10 szem lencsével, másodikfélének vízben főtt burgonya, paprikás lével leöntve és hasonló összeállítások. A kenyér állandóan savanyú, és sütetlen...” Olvasónk panaszával felkerestük Ignácz Istvánnét, a szociális intézmények igazgatóját, akitől az alábbi tájékoztatást kaptuk: — Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy a szociális étkeztetés problémáját még csak most vitték szélesebb nyilvánosság elé az ellátásban részesülők — mondja az igazgatónő. — Nem mai keletű, egyre súlyosbodó gondunk ez, amely engem és munkatársaimat nap mint nap nyomaszt. Tavalyelőtt, amikor átvettem ennek a sok tekintetben leromlott szociális otthonnak a vezetését, elsődleges feladatomnak tekintettem, hogy az étkezési normáknak az emeléséhez megnyerjük az önkormányzat támogatását. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy a szociális otthonon belüli gondozás, de éppúgy a házi ellátásnak az egész rendszere alapvetően az étkeztetésen áll vagy bukik. Mert hiába igyekszünk hivatástudó, magasan kvalifikált ápolókkal elláttatni az itteni feladatokat, ha az étkeztetés rossz. Az otthonban élők, de vonatkozik ez a házi gondozásban részesülőkre is, nincsenek abban a helyzetben, hogy pótolni tudják az étkeztetés hiányosságait. Persze jól tudjuk, abból a 7230 forintból, amit a gondozottak fizetnek, sehol másutt nem tudnának kijönni, de azt is el kell ismerni, hogy ahol jelenleg naponta és személyenként csak 95 forint jut az étkeztetésre, megfelelő szociális ellátásról sem lehet beszélni. — Számításaik szerint mekkora összegből lehetne kihozni egy ember kielégítő napi étkeztetését? — A múlt év végi kalkuláció alapján 127 forint 60 fillért kellene erre a célra felhasználni, hogy azt mondhassuk, elfogadható az étkeztetés. Az idei áremelkedések miatt azonban már ez a számítás sem reális, és tudni kell azt is, Vácdukán is szót kérnek — Segíteni akarunk a megyének. A Duna-parti készenléti lakótelep helyett keressük az alkalmas épületeket, ahová áthelyezhetnénk az egyházaknak visszaadandó épületekben jelenleg működő nevelőotthonok lakóit. Tésán is van egy kastély. Vácduka is befogadná a gyerekeket — nyilatkozta lapunk január harmadikai számában Gyaraki F. Frigyes, Nagymaros polgármestere. Az utóbbi kijelentés miatt kereste fel munkatársunkat másnap Csepreginé Nagy Ildikó, vácdukai önkormányzati képviselő, s mondta el véleményét később Vácdukán tanártársa, Törtei Sándor képviselő és Si- kentáncz Ferenc polgármester. Mint kiderült: szó sincs itt tömeges befogadásról, nem értik, honnan vette ezt Gyaraki úr. Kifejtették szakmai véleményüket arról is, hogy Nagymaros nem felelne meg a célnak, s azt sem szeretnék, ha a vácdukai intézet megszűnne. Ebben az esetben ugyanis az önkormányzatra nehezedne az intézményből a munkanélkülivé válók súlyos terhe. Jelentősen csökkenne az elmúlt években bővített általános iskola létszáma, osztályokat kellene összevonni, ami miatt alacsonyabb lenne az oktatás színvonala. Súlyosan kifogásolta a három községi vezető, hogy a falut érintő döntésekről rendszerint az újságokból értesülnek. Velük senki sem konzultál, a véleményüket nem hallgatják meg a megye irányítói. A nevelőintézet igazgatója, Molttámé Berkó Mária elzárkózott a véleménynyilvánítástól. — Amíg nincs megyei döntés, ő a kérdésben nem illetékes — majd megjegyezte: a gyermekek sorsa, érdeke az első. K. T. I. A rakományok visszafordultak Bezárták a szemétbányát Dunakeszin Érthető, hogy az utóbbi időben magasra csapnak az indulatok, amikor a szeméttelepekről van szó. Tisztában vagyunk vele: egészségünk védelme szorosan összefügg azzal, hogy milyen környezetben élünk. Dunakeszi és Fót között már nagyon régóta szeméttelepként „hasznosítják" az egykori homokbányát, ahová a Fővárosi Köztisztasági Hivatal gépkocsijai szállítják a nem éppen gusztusos és esztétikus rakományukat. Tegnap azonban a szemétbányát lezárták. Örményi László, Dunakeszi polgármestere kérdésünkre elmondta, hogy a mérési eredmények alapján környezeti károk mutatkoznak, és további veszélyektől is kell tartani. Tárgyalnak a Fővárosi Köztisztasági Hivatallal, de mivel ez eddig nem vezetett eredményre, kénytelenek voltak ehhez a megoldáshoz folyamodni. Az intézkedés hatósági hatáskörben,- szigorúan környezetvédelmi szempontok miatt történt. Intézkedésük végrehajtásához rendőri biztosítást kértek a helyi kapitányságtól, de szerencsére semmiféle incidens nem történt. A szemétrakományok visszafordultak Dunakesziről. Vajon hová kerülnek ezután? (ga. j.) m Az MDF Pest megyei jelöltjei I. választókerület-(á továbbiakban: vk.), Szob: Bogárdi Zoltán, 2. vk., Vác: dr. Katona Tamás, 3. vk.. Dunakeszi: dr. Salamon Díszló, 4. vk.. Gödöllő: még nincs jelölt, 5. vk., Aszód: még nincs jelölt, 6. vk., Nagykáta: dr. Hoppál Endre, 7. vk., Monor: dr. Török Gábor, 8. vk., Érd: Horváth Béla, 9. vk., Budaörs: dr. Lakos Lajos, 10. vk., Pilisvörösvár: Szauter Rudolf II. vk., Szentendre: dr. Kulin Ferenc, 12. vk., Szigetszentmik- lós: még nincs jelölt, 13. vk.. Ráckeve: dr. Vona Ferenc, 14. vk., Dabas: dr. Tenke Sándor, 15. vk., Cegléd: dr. Csáky András, 16. vk., Nagykőrös: dr. Kulin Sándor. hogy ezen felül az étkeztetéshez kapcsolódó 10 százalékos áfa is az intézmény költségvetését terheli. Egyszóval, én a kezdettől fogva az étkezési normák emeléséért harcolok az önkormányzatnál, eddig sikertelenül. A tavalyi 105 forintos normajavaslatot például azzal a megjegyzéssel utasította el a képviselő-testület, hogy összetévesztjük az idősek ellátását a díjbirkózókéval. Elleneztem, hogy felemeljék a gondozási díjat, néhány hónapra sikerült is elodázni, de végül decemberre meghozták róla a rendeletet. Az a baj, hogy az ily módon befolyt pénz sem jut el hozzánk, hogy általa az étkeztetés körülményein javítani tudnánk, helyette egészen más célokra fordítják. — A városban olyan hírek is járják, hogy technikai okok miatt alapvetően az otthon konyhájának működése is veszélybe került... — Az egészségügyi hatóság legutóbbi vizsgálata során írásba adta: Az ételmérgezés veszélye áll fenn az intézményben. Az elmúlt másfél évben, amire futotta anyagilag erőnkből, jelentős felújításokat végeztünk a konyhában is. De ennek ellenére még ma is olyan állapotok uralkodnak, hogy ha nem kellene több száz ember étkeztetéséről gondoskodni, jobb lenne azonnal lakatot tenni rá. Természetesen ezek a gondok nem ismeretlenek a városházán sem. A polgármester urat szóban és átiratokkal többször is tájékoztattam. Meggyőződésem, hogy átér- zi nehéz helyzetünket, mert nagyon segítőkész, de sajnos a szociális otthon problémái olyan jellegűek, amelyeknek megoldása nem egyik vagy másik iroda feladata, hanem városi szintű, vagyis testületi döntéseket kívánnak. M. J. Raskó Tahitótfalun Mezőgazdasági vitaest Mezó'gazdasági vitafórumot tartottak tegnap este Tahitótfalun, a Népházban. A Dunamenti Gazdasági Egyesület szervezte rendezvény házigazdája Dragon Pál országgyűlési képviselő volt, vitaindító előadást Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára tartott. Dragon Pál rövid köszöntőjét követően Raskó György előbb a parlamenti döntés értelmében idén is folytatódó kárpótlás nehézségeiről beszélt, majd szót ejtett az agrárágazat szereplői számára rendelkezésre álló támogatási-, illetve hitelforrásokról. Az előbbi témával kapcsolatban megfogalmazta: rendkívüli módon megnehezíti a kárpótlási folyamatot, hogy az annak céljaira kiszemelt erdőterületek kezelői foggal-körömmel ragaszkodnak az erdő állami tulajdonban maradásához. Mint mondta, így van ez a Dunakanyarban lévő erdők kezelői esetében is. A támogatások között a mezőgazdasági fejlesztési alapot emelte ki. Ebből, mint mondta, az idén már hitelfelvételre történő kötelezettségvállalás nélkül is hozzá lehet jutni maximum ötszázezer forinthoz. E jó hír kiegészítéseként elmondta: a támogatást kizárólag fejlesztési célú beruházásokra használhatják a gazdák, a pénzt ugyanis a törvény értelmében legalább öt évig a termelésben kell tartani. R. Z.
