Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUÁR 15., SZOMBAT 5 Szó'nyi István születésének 100. évfordulója Aszód új Koren-díjasa A zebegényi remete Száz évvel ezelőtt, 1893. január 17-én (Újpesten) született Szőnyi István, a modem magyar festészet iskolateremtő mestere, akinek művészete meghatározta századunk első felének képzőművészeti stílusát. Rendkívüli tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Zebegényi este B. I. Zebegényi temetés eggyé válva velük. Önmagámon keresztül megtanultam megismerni legbelsőbb lényegüket.” A zebegényi táj szelíd lankái, a Dunakanyarban megbúvó falucska, a Duna ezüstös csillogása évtizedek során minden titkát felfedte számára. Magával ragadó lírával ábrázolta a falusi élet mindennapi jeleneteit. Világa újfajta Árkádia, a munka, a béke, a csend dicsérete, minden pátosz nélkül. A paraszti élet mellett fő témája volt saját családja, az anyai szeretet, az élet alapjait képező szoros emberi kapcsolatok. 1928-ban festett egyik főműve, a Zebegényi temetés a Indulását meghatározta, hogy a képzőművészeti főiskolán a századelő legendás hírű nagybányai szabadiskolájának vezetőjénél, Ferenczy Károly- riál tanult. Nagybányán is dolgozott. Itt, az erdélyi hegyek között babonázta meg egy életre a természet szépsége. Ferenczy Károllyal együtt vallotta, hogy az életet a művészet, a szépség nemesíti meg. Fejlődése törést szenvedett az első világháborúban, ahonnan súlyos tüdőbajjal szabadult. Testi-lelki gyógyulást a nagybányai hegyek közt, majd a Duna menti Zebegényben talált, ahová 1924-ben kötött házassága után telepedett le. Visz- szaemlékezéseiben írta: „Életem alakulására és munkásságom kifejlődésére elhatározó és döntő jelentőségű esemény volt, hogy ... kikerültem Zebe- génybe, ahol megtaláltam a művészetem kibontakozásához szükséges minden élményt. A táj és az ember összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam meg itt olyan miliőben, mely nagyon megfelelt alkotásaimnak. Észrevettem, hogyösz- szefonódnak a táj motívumai az emberi sorsokkal. ” Művésszé érése idején ismerkedett meg a felbolydult Európa forrongó avantgárd mozgalmaival, köztük a kubiz- mussal és a dadaizmussal is. A Nyolcak mozgalma, Uitz Béla robusztus emberábrázolás módja átmenetileg hatása alá kerítette ugyan, de a húszas évek elejétől kezdve az időtálló monumentalitás felé fordult. Visszahúzódott Zebegénybe. A felületek, a formák, a fényhatások törvényszerűségeit tanulmányozta. Útját töretlen következetességgel építette halálág, egy-egy témában elmélyedve egész variációsorozatokat hozott létre. Már 1921-től — amikor a legmagasabb festői díjjá, a Szinyei-dijjal kitüntették — felé fordult az általános figyelem, akaratlanul is ő lett a fiatá nemzedék vezére. Kevés Rembrandt-hatásra váló kitérő után rátalált sajátos hangjára; „Nem vagyok világpolgár. Úgy érzem, teljesen bele vagyok gyökerezve az itthoni, a mi világunkba, és nagy tragédia volna számomra, ha hazát kelleti vona cserélnem... csak a magyar emberek érdekelnek, csak azok keltenek bennem visszhangot, ezekből a hazá motívumokból tudok érdemleges munkát összehozni, mert ezekkel eszmélésem első pillanatától összeforrtam, havas téli tájban kirajzolódó, éles kontúrú sötét alakokká szűkszavúságában is megrázó. A harmincas évektől gyors egymásutánban sotjáznak főművei: Eladó a borjú (1933), Udvaron (1934), Este (1934), Tavasz (1935), Anyaság (1935), Aratás után (1936), Uszáyok (1939). 1937-től kezdve a képzőművészeti főiskola tanára. Nemzedéktársává és barátává, Bemáth Au- rélIá, Berény Róberttd, Pát- zay PálIá az úgynevezett posztnagybányai iskola vezető egyéniségeivé vátak. A harmincas évek közepétől kezdve technikája megvál- tozott. Képeit olajpasztellel és temperával festette, fényben oldódó laza foltokkal, látomás- szerű festőiséggel. A negyvenes évek végétől kezdve sorra érték a csapások. Fia, aki az üldözöttek egész sorát mentette hamis keresztlevelekkel, meghalt, majd egyetlen lánya disz- szidált Rómába. Mindjobban visszahúzódott Zebegénybe. Barátai, Bemáth, Berény meg- hátak: „Most öregségemre már megint oly egyedül vagyok Zebegényben, mint akkor, amikor idejöttem. Amíg lehet, kinn is szeretnék már maradni, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen idők óta tartó, medret alakító folyását". Kívánsága teljesült. 1960- ban a zebegényi kis temetőben néhány barátja vitte válán egyszerű fakoporsóját. A magyar hagyományba ágyazott természetelvű, modem festőiség képviselője már életében klasszikussá vát. Egykori háza ma múzeum, őrzi vonzó egyénisége fényét és néhány főművét. A romániai magyar képzőművészetért Megalakult a Barabás Miklós Céh A romániai magyar képzőművészek, iparművészek és műkritikusok közös érdekeinek megfogalmazására és képviseletére megalakult Kolozsváron a Barabás Miklós Céh — jelentette csütörtöki számában a Romániai Magyar Szó. Az egyesület elnöke Kan- csura István, alelnökei Kazinczy Gábor és Jakobovics Miklós, titkára Veress Pál. A Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnökévé Abodi Nagy Béla festőművészt választották meg. A céh önálló tevékenységet folytató, független jogi személy, amely munkakapcsolatot tart fenn a Romániai Képzőművészek Szövetségével, a Képzőművészeti Alappal, más bel- és külföldi képző- és iparművészeti intézményekkel. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az alapító megbeszélés résztvevőihez intézett üzenetében hangsúlyozta, hogy a romániai magyar művészek a magyarság kultúrájának, szellemi erőinek to- vábbvivői. — Semmiképpen sem szabad elfogadnunk azt a régi mondást, miszerint „fegyverek között hallgatnak a múzsák”. Még ha egy jogfosztott közösség helyzetének javításáért folytatott küzdelemben is teltek ezek az évek, közben épült, gyarapodott, gazdagodott ez a közösség, hiszen intézmények sorát hozta létre saját erejéből, s közben dolgoztak, értékeket teremtettek a magyar művészek is. Mindezt, igaz, egy elkeserítően romló, csökkenő közfigyelem közepette kellett tenniök: az új egyesület ezen akar és tud majd változtatni. A pedagógus hűsége Másodszor adta át a Koren István-díjat az aszódi önkormányzat. Ki volt Koren István, akinek emlékére tavaly — halálának 100. évfordulóján — díjat alapított a képviselő-testület a városban kiváló munkát folytató pedagógusok számára? Petőfi tanára volt. 1805-ben született Domony- ban. Szülei a német lakosságú Ikladra járatták iskolába, hogy németül is megtanuljon. Felsőbb szintű tanulmányait Selmecbányán végezte, majd a pozsonyi teológián tanári és lelkészi képesítést szerzett. Báró Podmaniczky Lajos és Mikulás Dániel aszódi evangélikus lelkész, Pest megyei esperes hívták meg Aszódra, 1834. január 1-től az aszódi „latina scola” tanára lett. A tanulmányait Aszódon folytató Petőfi tanára. A szabadság- harc leverését követően a személyét ért támadások miatt, s mivel az osztrák közoktatási adminisztráció lehetetlenné tette iskolája működését, elfogadta a szarvasi főgimnázium meghívóját. A szarvasi főgimnázium tanáraként tanári munkásságának 50. évfordulóján, hetvennyolc éves korában ment nyugdíjba. Ezután még tíz évig élt 1893-ban bekövetkezett haláláig. Tavaly Tar Gábor, az ének-zene tagozatú általános iskola tanára vehette át a KoKoren István 57 éves korában ren István-díjat. Idén Bátonyi Lászlónét, a Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola tanárát tisztelték meg vele. Bátonyi Lász- lóné huszonkét éve tanít Aszód középiskolájában. Német nyelvet oktat, osztályfőnöki munkát végez, az idegen nyelvű munkaközösség vezetője. Nem szívesen beszél magáról. — Nem szeretek a középpontban lenni, jobban szeretek elbújni a gyerekek között — mondja, és már megy is: a gyerekek közé... Igazgatója, Fraj na Miklós megjegyzi: — A környék fiataljaihoz, a vidékhez való hűségét méltányoltuk, amikor Koren István-díjra javasoltuk Bátonyi Lászlónét. (nádudvari) / Marton Éva kitüntetése A chicagói opera magas elismerésében részesült Marton Éva magyar operaénekesnő, aki jelenleg Brünhilda szerepét alakítja Wagner Walkür című művében az amerikai társulatnál. A John W. Ska- bury-emlékdíj — melyet a chicagói operaház jeles támogatójának tiszteletére alapítottak néhány évvel ezelőtt — Marton Évának történő odaítélését Ardis Krainik, az operaház főigazgatója jelentette be, elismeréssel adózva a magyar díva alakításának egyebek között a Lohengrin- ben, a Fidelióban, a Toscá- ban és más operákban. A John W. Skabury-emlék- díjat a korábbi években Plácido Domingo, Sámuel Ramey és Catherine Malfitan kapta. Csángósors fényképeken Marx József: Két nemzedék (Lészped, 1935) A Magyar Művelődési Intézetben nemrég nyitották meg Erőss J. Péter fotóművész Képek a Szeretet mentéről című kiállítását. A rendezvényre, valamint a Lakatos Demeter Társaság munkabeszámolójára lapunk valamelyik következő számában visszatérünk. (A szerk.)
