Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZÁNK 1994. JANUÁR 6., CSÜTÖRTÖK 5 A kezdetekkor megmosolyogták Eltünteti a veszélyes hulladékot Hitelekből nagyberuházások A fejlődésért vállalják az áldozatot Figyelemre méltó az a tény, hogy a ceglé- di Agrokontakt Kft., az országban elsőként, mintegy két esztendei kitartó fejlesztéssel létrehozta —- E—30-tól E—250-ig — különböző teljesítményű veszélyeshulladék-égető berendezéseit. Voltaképpen a cég — tudtuk meg Ocsai Sándor igazgatótól — a múlt év elején örömmel nyugtázhatta, hogy érdemes volt tervezgetni, munkálkodni és nem utolsósorban kockáztatni. (A fejlesztés körülbelül harminc- millió forintot emésztett fel.) Ugyanis a termékcsalád kiállta a próbát. A Környezetvédelmi Minisztérium és a Környezetgazdálkodási Intézet szakemberei által elvégzett mérések bizonyították, hogy a hulladékégető megfelel az európai előírásoknak és a hazai, idevonatkozó rendelet szigorú követelményeinek. A masina a kórházakban, az egészségügyi intézetekben keletkező hulladékok, az úgynevezett osztályozott kommunális szemét és ipari hulladékok ártalmatlanítására alkalmas. A technológia három eleme: az égetés, a hővisszanyerés és a füstgáztisztítás. A tavalyi év a piackutatással telt el. A hazai és külhoni érdeklődés egyértelműen jelzi, hogy jelentős lenne az igény. Az óránkénti harminctól kétszázötven kilogramm teljesítményű berendezés található a palettán. Természetesen a gyártásnál igazodnak a helybéli adottságokhoz. Jóllehet a legolcsóbb gép körülbelül húsz, míg a legdrágább negyvenötmillió forintba kerül. ezek az árak szerényebbek a hasonló nyugati szerkezetekért elkért összegeknél. Jelenleg nyolc hulladékégető készítésére van megrendelés. Öt magyar és három külföldi partnerrel köttetett meg a szerződés. Ezért aztán elkerülhetetlennek látszik a létszám növelése és a gyártó- eszközök bővítése. Annál is inkább, mert a következő esztendőkben átlagosan legalább tíz masinát kellene a műhelyekből elszállítani. Ugyanis a román egészség- ügyi minisztériummal előrehaladott tárgyalások folynak. — egy leendő négyéves program keretében — évente tíz berendezés gyártására. Természetesen a legfontosabb számuka az, hogy a magyar kórházak igényét kielégítsék. Egy-egy siófoki, nagyatádi, szolnoki és kerepestar- csai egészségügyi intézmény a megrendelőjük. Bizakodnak abban, hogy sikerrel veszik az akadályt, s elnyerik a pályázatot Nyíregyházán, Debrencenben, Békéscsabán és Győrben is. Aligha kétséges, hogy az Agrokontakt Kft.-nek az elkövetkező években lesz elegendő teendője. Ez sarkallta az igazgatót a továbblépésre. Január elsejétől elkezdte működését a fejlesztési iroda. Ócsai Sándor mosolyogva jegyzi meg beszélgetésünk végén, amikor felvetette a veszélyeshulladék-égető ötletét, legtöbben ostobának tartották. Most pedig azt mondják: de szerencsés vagy! F. F. A választási ciklus utolsó esztendejében már lényegesen nehezebb nagyléptékű, áthúzódó helyi beruházást elindítani, mint korábban. A megyében szaporodnak az olyan jellegű viták, amikor a megmérettetés majdani, új résztvevői azt tartják elsődleges szempontnak, hogy ha esetleg felelős helyzetbe kerülnek, akkor ne mindjárt az elődök által előkészített kényszerpályán kezdjék megbízatásukat. Szerencsére akad példa az ellenkezőjére is: Tápiószentmár- ton az idén kezdi megvalósítani évtizedes álmait. Ha lúd, legyen kövér Tóth János polgármester szerint a hiányokat így is, úgy is pótolni kell. Ám az nem mindegy, hogy mikor teszi ezt meg a nagyközönség „soros” önkormányzata, hisz’ ami most felépíthető, mondjuk 250 millió forintból, az jövőre 300 millióba vagy még több pénzbe is belekerülhet. Azaz: az idő pénz, nem beszélve arról, hogy ami előbb elkészül, azt előbb lehet használni, élvezni az előnyeit, korszerűségét. Ilyen Tápiószentmár- tonban az új tornacsarnok, tanuszoda, nyolc tantermes általános iskola hármas oktatási komplexuma, amely 250 millió forintba kerül a mai árakon, mégis belevágtak az építkezésbe. A tornacsarnok negyven százaléka már elkészült a régi Tüzép-telep helyén, az uszoda alapjait szintén lerakták, s amint az idő engedi, az iskola építése is „sínre kerül”. A teljes beruházás 1995 augusztusában lesz átadható. vagyis az új vagy újjáválasztott önkormányzatnak is jut a munkából és a sikerből egyaránt. De dönthettek volna-e másként a szentmártoniak, hisz az elöregedett katolikus iskola helyébe újat kell építeni, ha nem akarnak nagyobb gondot maguknak! S ha lúd, hát legyen kövér, legyen teljes az igények kielégítése: a majdnem félig kész tornacsarnok nemzetközi rendezvények tartására is alkalmas lesz, s idén augusztusban már birtokba vehetik használói. A csarnokhoz kapcsolódik az az épület, amelyben a 8' méterszer 12,5 méter nagyságú medence, ellenárammal, vízforgatóval biztosítja majd a gyerekek számára a folyamatos úszásoktatást, amely az iskolai testnevelés részeként funkcionálhat. S a költségek szempontjából az sem egészen mellékes, hogy az említett összegből mintegy 90 millió forintot állami céltámogatásként megkapnak a beruházók. Most még igen, jövőre pedig ki tudja, miként lesz? —- gondolták végig a döntés előtt a szent- mártoni képviselők. Szennyvíztisztító önállóan Nagy fába vágták a fejszét a szennyvíztisztítóval is: korábban együtt tervezgettek a szomszédos településekkel, de aztán úgy látták, hogy önállóan többre mennek, s főleg gyorsabban. Márpedig ez ugyancsak fontos szempont — vélekedtek a képviselők —, mivel nincs a határban a szippantott szennyvíz számára leürítőhely, s a szippantósok ott ürítenek, ahol tudnak. Ennek a folyamatnak egyetlen megállítási módja a szennyvíztisztító megépítése. Ott tartanak, hogy a volt szovjet repülőtér közelében kijelölték a leendő objektum területét, s egy svéd vállalatot kijelöltek a tervezésére, építésre. A korszerű szennyvíztisztítóban várhatóan még a bioenergiát sem hagyják kihasználatlanul. A telep az idén elkészül, az időjárás függvényében tavasszal veszi kezdetét a munka. Összesen 36 millió forintba kerül, ennek 50 százaléka állami céltámogatás. S természetesen ezzel nincs vége a dolognak, hisz csatornahálózat . nélkül mit sem ér az egész. A 240 milliós beruházás egy részét is megvalósítják az idén azzal, hogy a falu főutcáján kiépítik a gerincvezetéket. Kölcsönt vesznek fel — Lakossági hozzájárulást nem szeretnénk nagymértékben igénybe venni — jegyezte meg érdeklődésünkre Tóth János polgármester. — Számításba kell viszont vennünk azt a körülményt, hogy — a vízhálózat építéséhez hasonlóan — társaság alakítása és ily módon lakossági erő bevonása esetén kedvező kamatfeltételekkel juthatnánk hitelhez. ■■ A teljes képhez hozzá tartozik, hogy Tápiószentmárton- ban — a környező öt településsel együtt — a szentendrei székhelyű Cirkobau Rt. kivitelezésében az idén teljesen kiépül a földgázhálózat is. A rendszert a Tigáznak adják át a gázszolgáltatás végzésére. A bekötéseket a lakóingatlantulajdonosok 40 százaléka igényelte, de naponta újabb ^igénylők jelentkeznek a községházán, amit — a változatosság kedvéért jegyezzük meg — szintén mostanában újíttatott fel a helyi önkormányzat. S amellett, hogy jócskán gyarapodott Tápió- szentmárton az elmúlt években belterületi aszfaltozott utakkal is, tavaly hozzáláttak az Albertirsai közút megépítéséhez. Eddig két kilométeres szakasz készült el, amit-a tavasszal újabb kettő követ: az újabb szakaszhoz új pályázati siker szükséges, hiszen az említett költségek kifizetését is a központi büdzsé támogatásával oldották meg. A tápiószentmártoni önkormányzat éves költségvetése egyébként 150—250 millió forint körül lesz a következő években, amelyből mintegy 30 százalék fordítható évente fejlesztésre. A képviselő-testület 180 millió forint hitel felvételét tervezi: ennyi pénz biztosítja az említett beruházások megvalósítását. Azzal is számolnak, hogy a kamattal együtt már legalább 300 milliót kell törleszteniük az elkövetkező hét esztendő alatt. Ilyen szempontból a hét szűk esztendő kezdődik Tápió- szentmártonban — függetlenül a leendő választásoktól. Ám — szerencsére — a falu vezetői, s remélhetően lakosai is vállalják ezt a rövid takarót. Amelyik nem is olyan rövid, ha a falu jövőjét jelenti. (tóth) Gyermekkoromban egyszer rajtakapott az anyám, hogy vak embert játszottam. Behunytam a szememet, s a lábommal tapogatózva próbáltam kikeveredni a kerti ágyások közül. Anyám megdöbbenve figyelte az igyekezetemet majd azt mondta: Fiam, az ilyesmivel nem szabad játszani. Adj hálát az Istennek, amiért van szemed, s hogy örömöd lehet e sokszínű világban. Nyár volt, az ágyásokban virágok pompáztak. Muskátli, menyecskerózsa, tátika, a palánkon túl pedig ledér pipacsleányok bontogatták lángpiros ingüket a szemérmes, messziségkék színű búzavirágok társaságában. Hirtelen jött ötlettel azt kérdeztem: Édes, a vak embernek mit jelent az a szó, hogy kék? Vagy hogy piros? Anyám adós maradt a válasszal, én pedig azóta is magamban hordom e kérdést, megválaszolatlan ul. Tavaly ősszel egy jótékonysági estre hívtak vendégként, melyen a Pest Megyei Vakok Szövetségének Melódia Együttese lépett fel. A műsorvezető bekonferálta az első számot: Varga Pál népdalokat énekel. A zenekar rázendített, udvariasságból megtapsoltuk az énekest, aki közel sem az a megnyerő jelenség volt, ami az előadókra Az éneklés kárpótolja az elvesztett látásáért A derű Isten ajándéka jellemző. Szürke és jellegtelen. Egészen addig, amíg fel nem csendült a dal: Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele. A szürkeség hirtelen eltűnt, a hang betöltötte a termet. Elbűvölte a hallgatóságot és megszépítette, az énekest. Varga Pál négy dalt énekelt, majd ráadásként egy pattogó csárdást: Kék a búzavirág, kék az egész világ. Előadás után megkerestem. Tudtam, végre megtaláltam azt az embert, aki választ adhat a régi kérdésre. Költözzenek vidékre! Apró, dombok közt megbúvó falucska, eleddig a nevét sem hallottam: Kisnémedi. Hát kicsinek kicsi, talán a legkisebb az egész Galga-völgyé- ben. — Én áldom az Istent, amiért ide vezetett — mondja Pali a falujára tett rosszmájú megjegyzésemre. — Maholnap belépek az ötvenbe, sok helyen megfordultam, de még sehol nem éreztem magam olyan jól, mint itt Kisné- mediben. Vargáék több mint húsz évig egy budafoki panelban laktak, vas, üveg és beton közé bezártam Ami zavarhat egy látót, de közömbösen hat egy vak emberre és egy csökkentlátású asszonyra. — A környezet valóban nem zavart, csak a levegő. A feleségem asztmás, folyamatosan beteg volt. Az orvosok azt mondták, ha azt akarjuk, hogy tisztes kort megéljen, sürgősen költözzünk el vidékre. Igazuk volt, amióta itt élünk, jelentősen javult az állapota, elmaradtak a fulladások. A kömyezetcserének ára volt, Pali naponta négy és fél órát tölt ingázással Ma is bejár a munkahelyére, telefon- kezelő egy budai vállalatnál. — Volánbusz, metró, kékbusz — négyszeri átszállás. Nem sok ez egy kicsit... ? — ...egy vak embernek —- fejezi be a kérdést Pali. — Nem csak én kelek útra hajnalok hajnalán innen. Az útitársaim az újpesti végállomásnál átkísémek a metróig, s este visszafelé is mindig várnak rám néhány an. Csodálatosan jó érzés, hogy milyen hamar befogadott ez a falu. A közömbösséghez szokott városinak ez szokatlan élmény. Hálából lehozom a Melódia Együttest egy koncertre. Már meg is beszéltük a polgármesterrel. Igényli mások szeretetét — Mit fog majd nekik énekelni, a búzavirágosat? — Azt is. Meg operettrészleteket. A Melódiának van egy új, kétórás programja, azzal jövünk le. — Hadd legyek tapintatlan... Mit jelent magának az a szó, hogy kék? — Pontosan tudom az értelmét. Én ugyanis nem vaknak születtem. Égy Békés megyei tanyán nevelkedtem hatéves koromig, közvetlen szemlélője voltam az évszakok változásának, melyben a színek is változnak. Ha ma azt mondják nyár, megjelenik előttem egy nagy sárga folt. így emlékszem vissza a búzaföldekre. A tavasz a kék és zöld színekre asszociál. A puszta fölé boruló égbolt és a patak partján levelet bontó jegenyék képe villan fel bennem. A baj csak az, hogy az - idő múlásával ezek az emlékképek is fakulnak, egy-egy tárgy alakja felcserélődik vagy elhalványul bennem. Palit orvul támadta meg a szemidegsorvadás. Az első osztályt még a látók közt végezte, a másodikat már a vakok intézetében. — Hogy élte meg a tragédiát akkor? — Nem tekintettem tragédiának. Ebben nyilván szerepet játszott a kor is, egy gyerek hamarább beletörődik a sorscsapásba. Utána pedig tudatosan arra szoktattam magamat: lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Egy vak ember lehet hátrányos helyzetű, de nem szánalomra méltó. Én legalábbis nem tartok erre igényt, soha nem próbáltam a vakságból előnyt szerezni. Igénylem az emberek szeretetét, de csak a teljes értékű sze- retetet, s nem amit a sajnálat diktál. A megbékélés vágya — Manapság nem mindenki szeretetére érdemes igényt tartani. — Nekem mondja? A minap felszállók a buszra. A sofőrök ismernek, rendszerint bemondják a mikrofonba: kérünk egy ülőhelyet! Most is ez történt, mire egy tag megszólal: csak a szeme rossz, a lába jó. Akkor meg állhat nyugodtan. — Hogyan reagált a közönség? — Nem volt rá idejük. A sofőr blokkolva fékezett, és lepakolta az illetőt. — Tudja, mit csodálok leginkább? Azt a derűt és biztonságot, ami árad magából. Ez önmagától jön? — A derű Isten ajándéka, a biztonságérzetet önmaga teremti meg az ember. Volt már, hogy cserben hagyott. Amikor a kislányom megszületett, két hónapig nem mertem kézbe venni, féltem, hogy elejtem. Az élet iránti felelősség nagyobb volt bennem, mint a biztonságérzet. — Mit tart az élet értelmének? — A magam életében a zenét. A zene, a dal pótolja számomra a látást, ezért nem érzem magamat szegényebbnek mint a látók. — Új évbe léptünk. Ilyenkor mindenki üzen valamit másoknak. Maga szíve szerint mit üzen, mit kíván a társadalomnak? — Kívánom, hogy a világ ne csak a dalban legyen kék, hanem a valóságban is. Mert a kék szín a békét jelenti. Erre van most a legnagyobb szükségünk. Matula Gy. Oszkár
