Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 26.. SZERDA J3 Mikor lesz itt népszaporulat? Németh Tibor Györgytől az Új Magyarország január 17-i számában Ne legyünk ennyire borúlátóak címmel zavarba ejtő írás jelent meg. Fekete Gyula és ifj. Fekete Gyula közösen írt Csendes ellenforradalom című könyvét méltatja. Nem elképzelhetetlen, hogy a szándékai jók. Sajnos a művet, amelyről elismeréssel szól, még nem ismerem. De id. Fekete Gyulának régóta őszinte tisztelője vagyok. Szomorú, hogy nem ok nélkül borúlátó népesedési viszonyaink és nemzeti sorskérdéseink megítélésében nagy felelősségérzettől áthatott gondolkodó. A szerzők most is népünk jövendő esélyeit vizsgálják. Németh Tibor György azonban optimista, őt lelkes bizakodás tölti el. Szerinte etnikai átrendeződés zajlik hazánkban, mint ahogy múltunk során nem egyszer. Történelmi példákra hivatkozik, a tatárjárás, vagy a török kiűzését követő betelepítésekre utalva, teljesen jogtalanul. Semmiféle indokoltsága nincs eme korok és jelenünk párhuzamba állításának, őt mégis szinte lelkesíti e „párhuzam”: „Napjainkban valami hasonló játszódik le nálunk. Keletről, Távol-Keletről s a világ számos tájáról érkeznek ma hozzánk bevándorlók, menekültek (...), akik között bizonyára több a becsületes, dolgozni akaró ember. Elképzelhető, egy újabb vérkeveredés, de a magyarság talpon maradhat, ha őrizni tudja hagyományos értékeit.” Szerinte elegendő megtanítani „a kínai, a koreai, a bosnyák bevándorlót, átutazót a Hiszekegyre, a Miatyánkra, a Himnuszra, s tán még többre is.” Ez az okoskodás mellbe vágott. írását átolvastam másodszor is, mert bár hangvétele komoly, elképzelései viszont olyan képtelenek, hogy gondoltam, talán ironizál; a gúny eszközeivel kívánja sokkolni olvasóit, népesedés- politikánk közel fél évszázados felelőtlenségére világítva. Itt azonban nem erről van szó! E komolytalan dolgokat komolyan mondta. Azt is leírja: „Ha ma itt a magyarság csak annyit ér el, hogy néhány kínai megismerkedik a kereszténységgel, s az idők változásával hazájába visszatérve elmondja (...), amit itt a magyar kultúráról megtudott, már teljesítettünk egy nyugat-európai, tán világhorderejű feladatot.” Hát, ha visszatér, a népesedési problémáinkkal ugyan mi lesz? Vagy itt hagyja a gyerekeit, a kis kínai magyarokat állami gondozásra? Ha egy fogyatkozó nép nemzeti fennmaradását sokféle idegen fajú, teljesen eltérő kultúrájú, etikájú, szellemiségű, érzelemvilágú és életszemléletű etnikummal kívánja biztosítani, akkor húzza magára a koporsó fedelét, és várja, hogy rákaparják a hantot! Egyébként se a mi feladatunk a nyugat-európai kultúrát Kínába, Azerbajdzsánba, Kenyába exportálni. Tettünk mi már Nyugat- Európának elég szolgálatot; nemhogy hálában, de köszönetben, elismerésben sem részesültünk! Sőt, történelmünk minden igazán válságos periódusában csak belénk rugdostak! Sajátságos, hogy nemzetmentő honfitársunknak az az eszébe sem jutott, hogy az egykori győztes nagyhatalmak rosszindulata és ostobasága folytán a trianoni határokon kívül több millió magyar ébredt egy csúf reggelen a saját ágyában arra, hogy külföldön van. Az ő befogadásuk lehetősége talán mégiscsak kézenfekvőbb vagy elképzelhetőbb lenne, hiszen magyar ajkúak, és véreink, akik nem Csunkingból vagy Nairobiból hozzák élet- szemléletüket. De a „kinti” magyarok hazatelepítésének a gondolatát is helytelenítettem volna, mert demográfiai válságunkat nem így kell megoldani, és számos más szempont, féltucatnyi logikus érv is ellene szól. (Nem azt mondom, hogy aki hazamenekül, azt ne fogadjuk! De őket népi tartalék készletnek tekinteni nem is,célszerű, nem is okos és nem is etikus!) És ha ők is elfogynak? A tüdőbeteg sápadt arcát sem célravezető pirosra festeni! (Mikszáth) Itt egészen más és jóval összetettebb a feladat! Először is, az országgyűlési választások során a szalonkommunista és liberálbolsevik képviselőket meg kell fosztani mandátumuktól. Nem szabad támogatni egyetlen olyan jelöltet sem, aki a jelenlegi ciklusban, például a magzatvédelmi törvény nyílt szavazásán és minden kétharmados törvény vitája és szavazása során a változások kerékkötője volt. Az új kormányba és a minisztériumokba ne kerülhessenek be volt pártfunkcionáriusok, egykori „szakemberek”. Ki kell szorítani a politikai közéletből, a közigazgatásból, a kulturális életből mindazokat, akik moszkoviták voltak, és így-úgy felelősek az ország lezüllesztéséért, kirablásáért, nemzetközi önbecsülésének elsorvasztásáért. Felelősségre kell vonni a nemzet hóhérait és kiszolgálóikat, de a rendszerváltozás elvtelen haszonélvezőit is. Vissza kell szerezni az egykori vezérigazgatók és na- csalnyikok bűnszövetkezete által elsinkófált milliárdo- kat, és ebből talpraállítani a társadalom elesettjeit. Be kell fejezni a szociális piac- gazdaság építését, megszilárdítani a demokráciát. Ha talpra áll a nép, és valóban kezébe veszi sorsának irányítását, ha kibontakoznak a valódi rendszerváltozás előnyei, lesz itt népszaporulat, kiheverjük a fél évszázados vérveszteséget bosnyá- kok és észak-koreaiak nélkül is. Most elolvasom Fekete Gyuláék könyvét. Azt hiszem, nem ők sugallták NéHISTÓRIA Az altaji népek osvallasa, tekintettel a magyar dsvallásra Annyit általános elvűi vé- • lünk fölállítani, hogy a lélek fönnmaradása felöli hit minden altaji népnél uralkodó. Valamint azonban ugyanazon néptörzs is, a fejlődés különböző fokozatán, különbözőleg fogta föl az istenit: a túlvilág hite is több fejlődési szakon ment által. Azon népiségek, melyek még a kültermészeti tárgyakat imádják, nem a természeti tárgyak mögött rejtező és azokban látatlanul működő hatalmakat, a lélek fönnmaradásáról is érzékibb, anyagiabb fogalommal bírnak. S az altaji törzsek közt, mint láttuk, már a szamojédok is felülemelkedtek a nyers természetimá- dáson. Az emberi szellem részletez, mielőtt az egyetemesség, az általánosság fogalmára emelkednék. Ugyanezt tapasztaljuk a vallások fejlődése történeteiben. A főbb természeti tárgyakon, a régiek úgynevezett elemein kívül, mindig több-több erőt fedez föl maga körül, amint vizsgálja a természetet, mely- lyel soha sem él az ember közvetlenebb viszonyban, mint művelődése kezdetén. Ezen erőket, melyeknek működését látja, nem tudván magyarázni, csuda-e, ha megany- nyi istenség mellett alsóbbrendű istenek, szellemek végtelen csoportja áll elő. Már a szamojédok is hiszik, hogy az anyag mögött mindenütt láthatatlan erő, szellem lappang, s a természetben minden tárgy ilyetén szellem uralma alatt áll. Mint a lélek a testtől a halál által: a természeti tárgy benső ereje is különszakad mintegy anyagától, és csak ámyszerű lényképpen lakozik abban. Még inkább kifel- jett e hit a többi altaji nép, a Finnek, mongolok stb. között. Lényegileg nem különböznek e szellemek a többi elemi istenektől, csakhogy hatalmuk kisebb tárgyakra terjed, s a runókban az istenek szolgálatában álló lényekben vannak feltüntetve. Ez alsóbbrendű isteneket vagy szellemeket általában a főbb istenekétől különböző névvel nevezik. Azonban nem könnyű megmondania hatalom korlátolságán kívül miben áll sajátlag a különbség az istenek és szellemek között; nem könnyű ezek és amazok csoportja közt megvonni a válaszfalat. Jól jegyzi meg Ükért, hogy a görögöknél is egyértelmű volt régibb időkben a Theosz és a Daimón nevezet... A szamojédok maiglan hívei a démonok kultuszának. A légben, a földön, a föld alatt — szóval a természetben mindenütt démonok kísértenek hitük szerint, kiket különböző loh, los, koika, de főleg tadebcjo (ettől tadibea 'sámán, varázsló’) néven emlegetnek a különböző törzsek. Legveszélyesebb szellemek azonban, mint föntebb érintők, az itarmák, a sámánok elköltözött lelkei. Emberi szemek nem látják e démonokat. Csak a sámánok idézhetik, kik a tadebjcok segélye által orvosolnak, azok sugallatára mondják meg az elrejtett vagyont és látják a jövendőt. A finnekről írja Lenquist, hogy az isteneiken kívül szellemet, nemtőket és démonokat is tisztelnek, akik egyaránt hatalmasak jót és rosz- szat tenni. Az idéztem író hat különböző fajra osztja e szellemeket... A lapp mitológiában kétféle szellemek vannak: a holtak lelkei és a saivok. A holtak léikéiről egyező a finnek és a lappok nézete; míg a saivok szintén a holtaiknak megfelelő védszellemek, csakhogy az utóbbiak alaktalan és láthatatlan lények, a saivokat ellenben megtestesíti a képzelet. A vojtjákok, csuvasok, cseremiszek, s keleti Oroszország más finn törzsei, halotta- ik leikein kívül szintén tiszteltek és tisztelnek egyrészben maiglan is alárendeltebb szellemi lényeket. Ilyen a csuvasok kabája, a cseremiszek ke- béje, mind a jó szellemek. Előfordul továbbá a csuva- soknál jerik vagy irik, a cseremiszeknél ista, a vojtjákok- nál mudor vagy modor: védszellemek, de akik egyszersmind rosszat is tesznek az embernek, meg is büntetik. A közép-ázsiai népekről írja a derék Schmidt, hogy hi- tök szerint a légkör, a föld és annak benseje telidestele szellemi lényekkel, kik a szerves és szervetlen világra részint jóltévő, részint ártalmas befolyást gyakorolnak. Minden vidékben, hegyben és sziklában, folyóban, patakban, forrásnál, zuhatagban és fában lakoznak szellemek. Nemcsak a vihar s az erőszakos, ártalmas tünemények a termémeth Tibor Györgynek e grandiózus nemzetmentő gondolatot... Taál Márton Budapest Szégyenünk: Dabas-Sári Egyik legnagyobb kincsünk a nyelvünk! Olyan hangszer, amin mindenki, aki figyel rá, csodálatosan tud játszani. Igen, játszani, mert a nyelvi játékok egész sorát ismerjük. A legfennköltebb természetesen a költészet. Költeményt í/Tii nem mindenki tud, de nyelvet alkotni, vele játszani mindenki tud — aki akar! Közismert játék, amikor egy szó betűit összekeverve, új szót alkotunk. Lásd a szótári példát: Adél-Léda! Ez az anagramma. Hasonló játék volt — a nevét már elfelejtettem — az oda-vissza egyforma értelemmel bíró szavak, mondatok alkotása. Drága édesapám nagyon szerette ezt a szófordító játékot és az alábbi mondatot tőle tanultam: A sári pap írása. Kérdik: miről jutott ez most az eszembe? A minap olvastam ezen az oldalon, hogy a dabas-sári iskolaügy még mindig hullámokat vet (sajnos, hazánk szégyenére, pellengérre téve szinte a világ előtt demokráciánkat, a vallásszabadságot, az oktatásügyet és magát a rendszerváltoztatást). Szégyenünk, hogy főtisztelendő Pásztor plébános úr még mindig harcolni kényszerül, akár a sajtó nyilvánosságán keresztül is a felekezeti iskoláért... A vallásos vagy ateista felfogás, igaz, magánügy, bár a Biblia nem ezt mondja: „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19) és ezt a vallási tételt mindenki ismeri, akit megkereszteltek, illetve akinek hite van. De persze magánügy annak, aki nem hisz. Ez is demokratikus jog, csak néha eszembe jut, hogyan számol el majdan felnövő gyerekeinek az, akiben esetleg feltámad a kérdés, az ágostoni hittétel: „Te Istenünk, úgy teremtettél bennünket, hogy a mi lelkünk Tehozzád kívánkozik — és a mi lelkünk meg nem nyugszik, amíg Tebenned el nem pihen!” De szűkítsük le a kérdést magára az oktatásra. Feltételezhető, hogy állami iskoláinkban sem tanítanak semmi olyat (ma már), ami a gyerek ártalmára lenne. Amivel má- sabb a felekezeti iskola, azt a mi idős korosztályunk tudja, azok, akik felekezeti iskolába jártunk. A hit és erkölcstan tanítása nem ártalmas, a tízparancsolat nemcsak az Isten, hanem az emberek iránti kötelességekről is szól, márpedig kétféle erkölcs ugye, nincs! Hát akkor mire jó ellene berzenkedni? Nyugtalan, békéden világunkban ez volna hát a legfőbb gondunk? Fazekas Mátyás Veresegyház szetben, hanem azon csapások is e szellemektől származnak, melyek az embereket érik. Sok osztályra oszlanak e szellemek; s hatáskörük és hatalmuk is különböző. Főleg a puszta, sivár, lakatlan és vadon vidékeken, vagy ahol a természet óriási tömegekben alkot és megdöbbentő nagyszerűséggel nyilatkozik — ottan lakoznak, ott gyülekeznek leginkább a félelmetes szellemek, más tájakra is elszáguldozva. Túrán fényáréin és Góbi sivatagjain ez okból már a legrégibb időkben ártalmas szellemek barangoltak. (Folytatjuk) Csengery Antal Az isaszegi iskola költségei Isaszegcn már a 18. században volt iskola. Az intézmény 1837-ben újonnan emelt épületbe költözött, és a kántornak is lakást emeltek. A kiadásokról a következő év elején, 1838. január 26-án készült részletes kimutatás. Az érdekes adat Farkas Péter forrásközlésében található. Eszerint a pénzkiadások mellett jelentős értékű volt az anyagi természetű hozzájárulás az iskola felépítéséhez. Az uradalom 91 szál keményfát adott, és összesen 16 000 téglát. Fontos volt a község hozzájárulása is: rA lakosok által többektől összehordott 5 szekér kő, ugyancsak a lakosok által készített 47000 vályog.”Az építést irányító kőművesnek, Csisznek Jánosnak „alku szerint fizetődön 2#2” forint. Sokba kerültek a különböző faanyagok, lécek, deszkák, ezeket Pesten vásárolták meg, 237 forint 32 krajcár értékben. Az ácsmunka ára 64 forintba került, ,fiolán Pál asztalosnak alku szerint”S9 forintot fizettek. A lakatos Gödöllőről jött, ő 25 forint 36 krajcárt kapott. A padok 31 forint 78 krajcárba kerültek, valamivel többe, 40 forintba a kályhák, ezek közül az egyik vasból készült, a három másik cserépből. „Két mázsa vasért és 3500 szögekért”is pénzt kellett adni, 26 forintot. A mész 15, a tetőfedés 16 forintba került. Szerencsére a tetőhöz szükséges zsúpkévéket a falu, ileltve a plébános adta össze. Az új iskola és kántorlakás így is összesen 797 forint 47 krajcárba került — jegyezte fel Paulits Ignác jegyző.
