Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. JANUAR 26.. SZERDA Gomba több figyelmet érdemel Kilenc kaputól napjainkig A bronzkorszak tárgyi emlékei az akkor élt emberek ügyessé­gét bizonyítják, a lakóhely megválasztása pedig a jó megfigye­lőképességüket. A régészek által feltárt bronzkori települések környéke nemcsak védett, hanem többnyire szép is volt. En­nek bizonyságát ó'rzi a Grimm mesék hangulatát idéző' Gomba — a várhegyi földsáncok —, ahoj időszámításunk előtt kétezer évvel már emberek éltek szervezett közösségben. Az írásos krónika Gombad né­ven említi először. Nevét min­den bizonnyal a Gombai nem­zetségtől kapta, akiktől hűtlen­ségért konfiskálta el a birto­kot Zsigmond király 1408-ban. 1553-ban kilenc ka­pu, vagyis kilenc ház után adó­zik a falu a töröknek, egy év alatt 4989 akcsettet. Moha­med híveinek kiűzése után előbb a Hubay családé, majd ők zálogba adják a Fáy család­nak. Az 1845-ből származó községpecséten eke, gereblye, ásó és kasza látható, mely egyértelműen utal az intenzív mezőgazdasági tevékenység­re. Egyben arra is, hogy a múlt század közepén vagy már nem volt, vagy még nem honosodott meg a szőlőkultú­ra, jóllehet Monor és környé­ke erről volt híres. (Nyilván ezért hiányzik a szőlőfürt a pe­csétről.) Polgármester járógipszben Ma 800 kapuja van a község­nek, beleértve a felsőfarkasdi és tetepusztai portákat. A 2600 lakosból 240-en élnek a két tanyaközpontban. A lakos­ság 40 százaléka nincs dolgo­zó korban, az aktívaknak csak­nem a fele Pestre jár dolgoz­ni. Meglepően kevés a munka- nélküli, számuk 40 és 50 közt lehet. Jövedelempótlásra szo­rulót is mindössze 15-öt tarta­nak nyilván, nekik a közel­múltban járt le a munkanélkü­li segélyük. Az adatokat Maczó János­áé jegyző asszony sorolja, Kiss József polgármester ..köz­ségen kívül” van, járógipszért utazott Monorra. A sors iróni­ája, hogy a gázprogram utol­só akkordjaként beleesett egy gödörbe és eltört a lába. — El nem tudom képzelni, hogyan léphetett mellé, hisz az utolsó hat hónapot többnyi­re az árkok közt töltötte — mondja Maczóné. A baleset­tel kapcsolatban beszámol a féléves rohammunkáról. Júni­usban volt az első' kapavágás és december 8-án már fellob­bant a gázláng a községben. Közben 17 kilométer árkot ás­tak ki, melynek mára csak a nyomai látszanak. A hozzájá­rulás összegére sem lehet pa­nasza a lakosságnak, 30 ezer forintba került a csonkig, plusz tízezer a gázóráig. Vezetékes víz 1976 óta van Gombán,- a vizet Monortól kapját. Ez a vezetékrendszer jól tükrözi a hetvenes évek be­ruházásainak műszaki szint­jét. A csövek alig másfél évti­zed alatt korrodálódtak, folya­matosan cserélni kell 17 ezer folyóméter csövet még az idén. Beszélgetésünk során meg­ragad egy mondat, amit rit­kán, de annál szívesebben hall az ember. — Ragyogó képviselő-tes­tületünk van — jelenti ki Ma­czóné. — Széthúzás, ármány­dálkodnak, arra mi sem jobb példa: három és fél év alatt Gomba nem szorult hitelre. Pedig volt néhány komoly megvalósításuk, rendbe tették az utcák, utak egy részét és korszerűsítették az egészség- ügyi központot. — Beosztás kérdése — mondja a jegyző asszony. — Hatvanmillió forint az éves költségvetésünk, nem sok, de ki lehet belőle jönni. Sokat van távol A zömében református köz­ségben hajdan egyházi iskola működött. Az épületre igényt tart az egyházközség, de az oktatásba, irányításba nem kí­ván beleszólni. Talán azért, mert a falu lelkésze is tudja, amit mindenki tud. Az iskola pedagógusai egytől egyig ki­próbált, nagy tapasztalatú Az első világháborús emlékmű, melyei a gombaiak elsők közt emeltek a térségben a huszas évek elején kodás nincs, mindenki magáé­nak tekinti a falut, s ennek a szellemében hozzák meg a döntéseiket is. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a testület tagjait nem fűzi anyagi érdekeltség a beruházá­sokhoz, vagy az intézmények üzemeltetéséhez, nem a közös tűznél sütögetik a maguk kis pecsenyéjét. És hogy jól gaz­Az egészségügyi központ felújítása ötmillió forintjába ke­rült az önkormányzatnak A szerző felvételei szakemberek, a testület össze­hangoltan dolgozik, jól irányít­ják a 300 tanuló munkáját. A művelődési ház működé­sének megítélése már nem ilyen • egységes, egyesek sze­rint a Monoron lakó igazgató­nő sokat van távol a község­től. Ottjártamkor is zárva volt a ház, bár az is igaz, hogy hét­köznap délelőtt máshol sem pezseg az élet az ilyen helye­ken. — Van színjátszó csopor­tunk, ifjúsági és nyugdíjasklu­bunk, s most van felfutóban a népi tánccsoport. Ez utóbbi Erdélyi Zsolt érdeme, aki a Monori Táncegyüttes tagja. Nagy ambícióval és hozzáér­téssel próbálja újraéleszteni a régi hagyományokat. Az egészségügyet egy álta­lános orvos és egy fogász lát­ja el. Az előbbi vállalkozásos formában működik, ami nem minden beteg tetszését váltja ki. Ez viszont nem csupán gombai jelenség, hasonló jel­zést kaptunk ebben a témában és ebből a térségből. községház" A községháza egykor kúria volt, s a község szellemi központja A szociális problémákról beszélve Maczóné megjegyzi: szerinte a munkanélküliek egy részét az utazási térítés miatt engedték szélnek. Igen bölcs az az új kormányrende­let. mely a központi költségve­tésből fedezi ezt a költséget. Biztos benne, hogy ez a ked­vezmény a gombai munkanél­küliek számát is csökkenteni fogja. Falujáró utamra Czeglédi János műszaki előadó kísér el, aki gombai születésű lévén alapos ismerője a település­nek. A községházán kívül, mely maga is műemlék jelle­gű épület, több, száz évnél idő­sebb kúria van a faluban. Ezek többnyire nyaralóként szolgáltak, a Szcitovszky, Per- czel, Tahy, Patay és Fáy csa­lád építette őket a múlt század második felében. Manapság a tópart a frek­ventált hely, itt építenek hétvé­gi házakat a monoriak és pesti­ek. A tavat a Gomba patak táplálja vízzel, s félkörben erdő övezi a tíz hektár kiterje­désű horgászparadicsomot. Ami érthetetlen: hogy nem fi­gyelt még fel erre a festői kör­nyezetre az idegenforgalom, s miért nem szerepel az expóter­vek között... Tetepuszta alkonya? A tóval ellentétes irányban aszfaltút vezet Felsőfarkasd- ra, mely a középkorban önál­ló településként szerepelt, sőt az sincs kizárva, hogy portái és lakosai számát tekintve Gombánál nagyobb volt. A tö­rök hódoltság feldúlta, s csak a múlt század végén épült be újra már mint Gomba külterü­lete. A közel száz házhoz egy-egy hatalmas kert tarto­zik — félhektárosak —, me­lyek többségének bevándorolt a gazdája. Mint megtudtam, a bevándorlókat még húsz év múlva is „gyütmentnek” tekin­tik, de ettől függetlenül a régi és új lakosok közt jó a kapcso­lat. A Pestről kiáramlásnak van egy nagy előnye: Felsőfar- kasd megmaradt, a gyerekek számát tekintve — őket autó­busz szállítja az óvodába és is­kolába. az önkormányzat költ­ségén — nem is fog egyha­mar elnéptelenedni. Nem így Tetepuszta, ahol manapság már mindössze három család él, azok is idősek. — Ez nem jelent semmit — véli kísérőm. — Manapság mind többen térnek vissza a gazdálkodáshoz, a tulajdonvi­szonyok változásával a föld iránti érdeklődés is változik. Amiből is az következik, hogy Tetepuszta idővel húsz­harminc kapuval szerepel majd a gombai nyilvántartás­ban, s az öregek mellé a fiata­lok is kiköltöznek fészket rak­ni a pusztára. Ha igaz. Matula Gy. Oszkár Szukebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata A gombai refomátus templom Mária Te­rézia engedélyével 1778-ban épült, kivi­telezője a kor és környék két jeles meste­re, Jung kőműves és Hacker ácsmester volt. 1830-ban villám csapott a toronyba, 1912-ben pedig földrengés rongálta meg a templomot. A hívek — engesztelésül — újra öntették a harangot, órát rendel­tek a toronyba és orgonát a karzatra. Az adakozókedv a klenódiumokra is kiterjedt, kevés az az Isten háza, ahol any- nyi és olyan értékes kehely, kancsó, tál van, mint a gombai templomban. Ezek közt elsőként az Izsák Istvánná. Tussai Eszter által adományozott és Ispánfalvy Mihály nagykőrösi ötvösmester által ké­szített kelyhet említjük, melynek felirata őrzi a készítés idejét: Gombai Prt. Sz. Ecclesic Anno 1755. Ezüstből ötvözték, arannyal futatták. Talpa hatkaréjos, lili­ommal díszített, széles kupáját úgyszin­tén virágos indák díszítik. (Ez még a régi eklézsiától maradt meg). Időrendileg ezt követi az az ezüst ke­hely, mely 1795-ben került ki a pesti Pas- berger Ferenc műhelyéből. Valódi ötvös remekmű. Tagozott, köridomú talpán le­vélsor, szárán szalagfonatos koszorú és gyöngysoros ékítmény, díszváza idomú noduszán levélindás őv. A kupáján a vé­sett felirat az adományozókra utal: Ekkle- siae Helv. Confesi Gombaiensi Donat Franciscus Bay De Lvdany Et Consors Helena Fay Ao. 1795.( vagyis a Fáy csa­lád egyik leányági tagja és annak férje az adományozó). Kehely a gombai református templomból (1795) A fentieken kívül egy kehelyt, három tá­nyért, két kancsót, egy tálat és két asztali térí­tőt mondhat magáénak a gombai református eklézsia, melynek mindegyike a XVIII. és a XIX. században készült. (gyé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom