Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-21 / 17. szám
JS PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 21., PÉNTEK 13 Politikai kötélhúzás É Miniszterelnökünk tragikus halálát követően örvényleni kezd' ...... tek politikai életünk a múgy sem nyugodalmas vizei. Távozásával elárvult a parancsnoki híd, de kapitány nélkül nem mehet a hajó. Az utódlás kérdése — az előzetes tárgyalások után -— a döntésre hivatottak bölcsessége és rugalmassága folytán meglepő gyorsasággal megoldódott. A felelősségérzet azonban korántsem volt minden nyilatkozni illetékes párt részéről egyöntetű. Az új kormányfő kinevezését politikai kötélhúzás előzte meg, amelyben a parlamenti pártok vezetői vettek részt. E köztársasági elnökünk által kezdeményezett tárgyalásoknak azonban ntessze- hangzó tanulságai vannak. Nem akartam e jelenségek értékelésével a gyász legsúlyosabb napjait terhelni, most azonban- már lehetségesnek, sőt szükségesnek is érzem észrevételeim összegzését. Melyek a legfőbb tanulságok? Az ellenzéki pártok vezetői — a nyilvánosságra hozott jelentések szerint — inkább csak fontoskodtak a tárgyalások során; nyilatkozataiknak nem volt tétje, viszont volt minősítő jellege. E pártvezérek nem magánvéleményeiket fogalmazták meg, hanem pártjaik álláspontját, tehát pártjaik hitelét rontották. Lássuk előzetes állásfoglalásaikat: SZDSZ-álláspont: nem támogatjuk a kormányzó párt jelöltjét, „mivel az SZDSZ nem része a kormánykoalíciónak”. Nincs kifogásuk Boross Péter személye ellen, de a koalíció „bárkit választhatott volna, az ellenzéki SZDSZ mindenképpen ellene voksolna." Hiszen ő „a régivel minden bizonnyal megegyező új koalíciót képviselné”. Fidesz-nyilatkozat: bár az MDF jelöltjének személye ellen nincs a pártnak kifogása, Boross ellen szavaznak, mert „Az új kormány új kormányfővel is a régi kabinet marad, a régi programmal ” — hangoztatta Orbán Viktor. MSZP-nézet: a párt nem fogja megszavazni Boross Péter jelölését, mivel nem ért egyet azzal a kormányzati politikával, amit Boross Péter „feltehetően képviselni fog", de a személye ellen nincs kifogásuk. Torgyán-féle Kisgazdapárt: képviselőink „ellenzékiek lévén, egységesen nemmel szavaznak majd.’’... MIEP-koncepció: Csurka pontosan megnevezett feltételekhez köti a hozzájárulását. Nekik tehát legalábbis előzetes fenntartásaik vannak! Pozsgay viszont, akinek a szellemisége ugyanannak az MSZMP-nek a politikai műhelyében formálódott jó ideig, mint az ellenzéki pártok-számos szószólójáé, most is kulturáltabb. Tagadja, hogy az új kormányfő megválasztásához történő hozzájárulás az előző kormány számára adna utólagos igazolást. Pozsgay politikai tisztessége ahhoz is elegendő, hogy kijelentse: „...nem támaszt feltételeket az új_ kormánnyal szemben, és nem kíván beleszólni a különböző tárcák elosztásába, mert az alkotmány szabad kezet ad ebben a kérdésben is a kormányfőnek ” Amint látjuk tehát, a leghangosabb ellenzéki pártok fontoskodó nyilatkozatai szerint, az dönti el a jelölés támogatását, hogy a jelölt az ellenzékhez tartozik-e. Ha nem, nem kell, akárki az! Mert alighanem, minden bizonnyal úgy gondolkodik, mint az elődje; mindenképpen másként, mint ők. Akkor se kell, ha a jelölt személye ellen senkinek sincs kifogása. Az a kérdés, hogy ajelölt alkalmas-e a kormányfői tisztség betöltésére, fel sem vetődik! Lényegtelen, hogy milyenek a szellemi képességei, HISTÓRIA Az altaji népek dsvallása, tekintettel a magyar dsvallásra n Azonban a dolog természetéből fo- • lyik, mondja Cast- rén, hogy az ég vagy menny imádását lassanként általános természetkultusz váltotta föl. Mert a menny, minden hatalmával és díszével, csak egyes, véges tárgy, melynek tisztelete végre sem elégítheti ki az ember vallásos érzelmét. A műveletlen népek is ösztön- szerűleg vonzódnak a végtelen tiszteletére. A mindennapi tapasztalás arra tanítja az embert, hogy a természetben a mennyei tüneményeken kívül sok egyéb tárgy van, mely az ő akaratának nem engedelmeskedik. A hullámzó tenger, az emésztő láng, a termékeny föld hatalmas folyóival, rémes zuhatagaival, magas hegyeivel, sötét erdőivel, vadaival: megannyi túlnyomó hatalom a nyers természeti emberre nézve, melyek imádásra késztik őt. így szélesül mindinkább az istenfogalmak köre. Az imá- dás tárgya, a természeti vallások ezen fejlődési folyamata szerint, végtelen lehet. Az ember azonban lassanként kezdi érezni, hogy e szétszórt tárgyakban ugyanazon erő munkál; kezd elmélkedni a részletekről az általánosra, a végesről a végtelenre. A tisztább istenfogalom ezen fejlődését természetesen előmozdítja az érintkezés a monoteizmussal. Ily hatással volt az iszlám és a kereszténység a mongolokra; ily hatással volt a kereszténység a finn ősvallásra. E befolyásnak tulajdonítja Castrén az elvont istenfogalom kifejlé- sét a finn mitológiában; e befolyás következtében történt, hogy „teremtő” melléknévvel lön felruházva Ju- mala, holott eredetileg a kozmogónia hiányzik a finn hitkörben. S amint elvont értelmet vön fel a ju- mala szó: végre merőben elvesztette konkrét jelentését, s új szók állottak elő régi értelmei kifejezésére. Ilyen a mennyre taivas, az égistenre ukko. Ukko már személyes isten, Lenquist ez okból téved, ha őt mondja a finnek legrégibb istenének. A ru- nókból, úgymond Castrén, nyilván kitetszik, hogy a természeti erők tisztelete volt mindenekelőtt uralkodó. Az istenség személyesí- tése utóbbi eredetű minden népnél. Ukko egy jelentésű a magyar ’agg’-gal és ’ük’-kel, s az ugor—osztják jig-gel, mely ’atyát’ jelent. Rokon ezzel a jakut aga, szintén ’atya’, míg más keleti turk nyelvekben aga vagy aka általában ’idősb személy, bátya’, mint az osztják iki s a vo- gul ojke. Az ozmánok megtisztelő címül használják e szót, mely (agu, age) a mandzsuban is ’urat’ jelent. A mongol aka (acha) ’idősb testvér’, általában ’agg’ ember s aztán valamely magas állású egyéniség. Ukko tehát eredetileg csak tisztelet kifejező epitetona lehetett egy vagy több istennek. A runók általában úgy tüntetik föl a hatalmas isteneket, mint akik saját udvarral bírnak s kisebb-nagyobb család fejei. E család tagjai közt majd mindig van egy ukko vagy családatya és egy akka vagy családanya. Ukkót ez okból isäntänek, házigazdának, isänek (’ős’) atyának, néhol isäinennek, atyácskának is hívják. Kezdetben tehát minden isten mellékneve ukko volt, így Jumaláé is. S mikor a juma- la szó általában isten értelmet vett fel, akkor kezdték Ukkót az ég személyes istenének tartani, úgy hívén, hogy mint a legfontosabb istenség, különösen érdemes az agg vagy atya névre, mint a szkítáknál Papai- osz, vagy ennek megfelelő- leg a római mitológiában Jupiter. Mint az ég istene, a lég királya, a mennyég közepén, a felhők fölött székel Ukko. A szivárvány képezi kézíját; s azzal lövi el tüzes nyilait. Karja a villám, melyet a légben villogtat. A régi finn dalok keveset törődnek e hatalmas isten családi viszonyaival: fontosabb dolgai vannak a családi ügyeknél. Ő intézi a föllegek és szelek járását; ura a dörgésnek és villámlásnak. Alkalmasint éppen a mennydörgés ébresztené föl először az égi hatalom eszméjét a régi finneknél, miután legrégibb istennők, jumala is dörejre vonatkozik. A mennydörgést varázslattal akarni előzni, bűnös cselekedet. A villám már nem oly iszonyú. Ukkót ez okból föl is hívják, segítsen tüzes kardjával, melynek birtokába óhajtott jutni szorultságában a régi finn. Különösen félelmesek voltak azonban a mennyisten nyilai. Ha valaki ellene romlását kívánta, mond Castrén, csak az óhajtá: „verjen meg a tüzes istennyila”, mely átokforma maiglan él nyelvünkben is. Mint a villám urának, természetesen a tűz fölött is hatalma van Ukkó- nak; s a felhők és szelek intézője lévén, az időjárásra is és tenyészetre is nagy befolyással bírt. Tavasszal ez okból, ha végezték a vetést, ünnepet ültek a finnek Uk- kónak, s áldoztak és áldo- másoztak a mennyisten szent hegyein. Habár a régi finnek Ukkót tisztelték sajátlag, mint az ég istenét, ki e minőségben a föllegek, szelek, villám, dörgés, eső, hó stb. fölött uralkodott; voltak az ég űrében tárgyak, melyek külön istenek hatalma fölött állottak. A finn mitológia legfejlettebb ugyan az altaji népek hitkörében: mindazáltal még abban sem volt megalakulva az istenek azon hierarchiája, mellyel a politeiz- mus teljes kifejlése mellett, a görög—római mitológiában találkozunk. Mindenik isten független hatalom a maga körében. A többi altaji népeknél az istenek személyisége sincs kifejlődve; főleg a művelődés alsóbb fokain. De ha az istenek természetének fölfogásában e különbség mutatkozik is: a tisztelet tárgyai ugyanazok az egyes altaji népeknél. Mindenik tiszteli, egy vagy más módon, a napot, a holdat és csillagokat. Imádták a napot, már Hérodotosz szkítái (Oitoszürosz = Apollón). „Kinek figyelmét nem vonja magára — mond egyik nyomozó történetírónk — a nap és holdnak egybefoglalása a székelyek címerében, akin minden hun—szkíta eredetű népek közt leggondosabbak az ősi szokások fenntartásában? Kinek nem tűnik föl a hold és hajnali csillag alkalmazása a régi Kumania (Kunország) címerében, nem is említvén a régiebb magyar családok, helységek címereit?” A mongolok közt, kik most többnyire Buddha követői, maiglan vannak törzsek, hány nyelven beszél, tárgyalóképes-e, eléggé rugalmas-e, megegyezés iránti készsége megnyugtató-e, körültekintése, ítélő- és döntőképessége gyors-e, és így tovább. Az a lényeges. hogy ki javasolja. (És: a mi kutyánk kölyke-e?) Ezzel a magamutogatással lehet képessé válni egy ország irányítására? A kormányalakítás jogát az országgyűlési választások során a nép adja egy párt kezébe. így volt ez 1990-ben is. Akkor ki kérdezte meg a kisebbségbe került ellenzékeiek véleményét, ki kérte a hozzájárulásukat? Taál Márton Budapest A nyúl elszemtelenedett Aki mélységében foglalkozni akart a rádió 1993 évi szilveszteri kabaréműsorával, az megtehette, mert 1994 január 8-ig még kétszer is a meghallgathatta a rádióban. Véleményem a műsorról: erőltetett volt. Volt, aki durváskodott, volt, aki örült, hogy szerepelhetett. Csak egyet nem értek: ha én vagyok a munkavállaló, akkor vagy azt teszem, amit a munkáltatóm elvár tőlem, vagy fogom a kalapom és odébbállok. Mondjuk elmegyek a ZDF-hez dolgozni. A tv hasonló műsorát látva arra gondoltam, hogy annyi tehetséges fiatal van az országunkban, miért kell nekem mégis a dédnagyapámat és a dédnagymamámat néznem a képernyőn (elmúltam 50 éves). Rajkin jutott eszembe — „a nyúlt elszemtelenedett”. Ha hozzájutunk egy jó kávéhoz, arról szokták mondani, hogy a készítője a kávén kívül a szívét is, lelkét is beleadta. Következésképpen a rossz kávéból ez hiányzik. B.-né Verőce (A név és cím a szerkesztőségben) melyeknek sámánjai a napot imádják, lótejet öntvén neki áldozatul a légbe. Ge- orgi szerint a tunguzok is imádják a holdat, csillagokat és főleg a napot. Déli- Szibéria nomád tatár törzsei szintén tisztelik ez égi testeket; és kínai források szerint a hiungu népnél is szokásban volt azok imádá- sa. Föltaláljuk a nevezett égi testek kultuszát a szamojédoknál, föl az osztjákok, vogulok és egyéb finn népi- ségek közt. A lappokról tudva van, hogy régente hatalmas istennek tartották a napot. Nem szükség ez okból — azon nyomozó történetírónkkal, kit fennebb idéztem — a kaldeus sabeismus- ra’ [csillgaimádás] s a perzsák és párthusok közvetítésére vinni vissza a csillagok ősi kultuszát elődeinknél... S kétségtelen, mond Castrén, hogy valamint az éppen érintett népek, úgy' a finnek és észtek is anyagi alakjában imádták a napot, holdat és csillagokat. Mutatja azon körülmény, hogy az égi testek istenségeinek maiglan ugyanazok neveik, mint magoknak és az égi isteneknek. Kuu például a holdat és holdistent, Päivä a napot és napistent, Otava a Nagymedve-csillagzatot és istenét egyaránt jelenti. Az 'égi testek ezen isteneihez nőket adtak a régi finnek; mindenik istennek volt leánya, megannyi szép, ifjú és ügyes szövő-fonó szűz; így. a voguloknál is Reguly szerint. S a finn runók a nap, hold és csillag (Tähti) fiairól is szólanak. (Folytatjuk) Csengery Antal Községi jélentések a háborús károkról Rákóczi fejedelem ugyan 1710 végén még azt fontolgatta, hogy Pest megyére külön terheket helyeztet, mert „az ellenségnek behódolt és megvárta”, ennek azonban már nem volt realitása: a kuruc közigazgatást addigra már felváltotta a labanc, a vármegyében mindenhol császári csapatok állomásoztak. A megye 1711 elején felszólította a községeket, hogy készítsenek jelentést az elmúlt évek eseményeiről, a háborús korszakokról. A január-február hónapokban készült beszámolókból kirajzolódik a pusztulás mértéke. Fót bírája, Váczi Mihály elsősorban a pesti katonákra panaszkodott, felemlegette, hány icce bort, mennyi húst adtak a katonáknak. Nehezményezte azt is, hogy a németek éjszakánként mi mindent loptak a faluban. Galgamácsa lakóit sem kímélték az átvonuló császári seregek: 83 ökröt vágtak le, de elvitték a háztartások felszerelését is: „sütő teknól, fazekakat, tálakat, fűrészeket, fúrókat és egyéb vas szerszámainkat.” Boldog községben a labancok mintegy 2000 forintnyi kárt okoztak, de a kurucok is elhajtottak 13 marhát. Galgahévíz község 3400 forintban határozta meg a falut ért károkat. De nem volt sokkal biztatóbb a jelen sem. A levelekből kitűnt, hogy a császári csapatok fel-alá vonulnak a megyében, élelmet, takarmányt, fogatot, szállást követelve. Jellemző az állatállomány csökkenése is. Kosáry Domonkos tette közzé azt az adatot, miszerint a váci járásban 1703-ban 5394 igás ökör és 1711 hátasló volt, 1714-ben viszont csak 3108, illetve 1234. Pogány György
