Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. JANUAR 21., PENTEK Növekvő érdeklődés Tanácskozás Egerben Diákok három megyéből A Biatorbágy név hallatára bizonyára egy 1931 szeptem­beri tragikus esemény jut az olvasók eszébe — a biatorbá- gyi viadukt felrobbantása. Pe­dig a Budapesttől 20 km-re fekvő mintegy 8000 lakosú, a Tétényi—Sóskúti-fennsík északnyugati csücskén, a Zsámbéki-medence délkeleti részén fekvő község termé­szeti szépségeivel, üdülőterü­leteivel, műemlékeivel az idelátogatókat vagy az itt át­utazókat maradásra vagy megállásra készteti. Az egyik ilyen műemlék jellegű épület az 1730-as években Szily báró által épít­tetett barokk kastély, amely az 1760-as években a Fáy családé lett, majd az 1820-as években a Sándor—Metter- nich-uradalomhoz került. Három kollégiumban Ebben az épületben 1947 óta képzik a mezőgazdasági szakembereket. 1947—48 kö­zött Ezüst- és Aranykalászos gazdatanfolyamok, 1949—52 között 6 hetes bri­gádvezetői, illetve 6 hónapos agronómus-tanfolyamok, 1953—67 között 3 és 5 hóna­pos, illetve 2 éves traktorve­zetői, 1967-től először mező- gazdasági gépész, később — egészen napjainkig — 1706-3. sz. sz. növényter­mesztő gépész nappali tago­zatos szakmunkásképzés fo­lyik. Intézetünkben a fent emlí­tett szakmában évenként 70 14—15 éves korú általános iskolában végzett tanuló kezdheti meg tanulmányait (miközben két másod- és két harmadéves osztályunk is van — összesen 230 diák). A beiskolázott tanulók Pest, Komárom-Esztergom, Fejér megyei és budapesti illetősé­gűek. A több megyéből törté­nő beiskolázást azért tudjuk vállalni, mert 100 férőhelyes kollégiummal is rendelke­zünk. Budapest viszonylagos közelsége például lehetősé­get nyújt, hogy a három me­gyéből érkezett tanulókkal megismertessük Budapest ne­vezetességeit, múzeumait. Az ilyen, és egyéb csoportos kirándulásokkal is igyek­szünk feledtetni a „kollégiu­mi bezártság” érzését. Az 1993—94-es tanévre a 70 helyre 90 tanuló jelentke­zett. Úgy tűnik, hogy a mező- gazdasági szakma elsajátítá­sa iránti igény a fent említett megyékben is növekedett a gazdaságban bekövetkezett változások miatt. Az előrejel­zések szerint beiskolázási gondjaink az 1994—95-ös ta­névben sem lesznek. A szakmai elméleti tár­gyak oktatására jól felszerelt szaktantermek állnak a tanu­lók rendelkezésére. Az első évfolyam gyakorlati oktatása (3 csoportra osztva) az inté­zet tanműhelyeiben történik. A másodévesek gyakorlati képzését pedig — megosztva — az intézetben, a biatorbá- gyi szövetkezet és a pátyi szövetkezet tanműhelyében saját gyakorlati oktatóink végzik. A harmadik évfolyam ta­nulói a kéthetes intézeti elmé­leti oktatás után két hétig a velük megállapodást kötött munkáltatóknál teljesítik a gyakorlatukat. Terveink között szerepel a harmadévesek gyakorlati ok­tatásának intézeten belüli megvalósítása, amelynek vi­szont egy 20—30 hektár nagyságú földterület meg­szerzése és egy szerelő tan­műhely kialakítása elenged­hetetlen feltétele. Segítő' önkormányzatok A Pest megyei önkormány­zattal és a biatorbágyi önkor­mányzattal szinte példamuta­tóan jó a kapcsolatunk. Mind­két önkormányzat hozzáállá­sának és segítőkészségének köszönhetően korszerűsíthet­tük kollégiumunkat, a gya­korlati tanműhelyek fűtését, a mintegy 700 adagos kony­hát — amelyről a biatorbá­gyi gyermekintézményeket is mi látjuk el ebéddel, építet­tünk egy „B”, „C”, „E” és „Mgv” kategóriás járműveze­tő-képzésre alkalmas szilárd burkolatú tanpályát, erőgépe­ket, munkagépeket vásárol­tunk. A kollégiumban létre­hoztunk egy kollégiumi rá­dióstúdiót, parabolaantennát szereltettünk fel, büfét nyitot­tunk, és még sorolhatnám az elért eredményeket. Jogosítvány teherautóra is Szakmai szempontból előre­lépésnek tekinthető az is, hogy megteremtettük intéze­tünkben a tanulók számára (teherautó vásárlásával, okta­tóink beiskolázásával) a „C” kategóriás jogosítvány meg­szerzésének lehetőségét is (a jogosítványt mezőgazdasági vontatóra II. évben már meg­szerezhetik). Az elmúlt évben a 72 vég­zős tanulónk közül 56-an sze­reztek intézetünkben teherau­tóra is jogosítványt. Mindezen feladatok eddi­gi sikeres megvalósítása inté­zetünk elméleti tanárai, gya­korlati oktatói és egyéb tech­nikai dolgozók felelősségtel­jes, kitartó munkájának ered­ménye. Végezetül már csak annyit üzennék a most nyolcadikos fiúknak és szüleiknek, hogy váijuk a mezőgazdasági gé­peket megismerni, javítani, szerelni vágyó fiatalokat. Fabók Géza igazgató, Biatorbágy A jó idó't megbecsülni, a szakmát szeretni Az én gyakorlati helyem ott­hon van apám mellett, mivel magángazdálkodók vagyunk. Több mint 100 hektár föl­dön gazdálkodunk és ezenkí­vül még bérmunkát is válla­lunk. Reggel fél hétkor szok­tuk kezdeni a munkát. Édes­apámmal megbeszéljük az az­napi feladatokat. Most őszi mélyszántást végzünk, mivel az idő most engedi, de így is el vagyunk maradva. A meg­beszélés után ellenőrzőm a gépeket, amelyekkel aznap dolgozni fogok. A karbantartás elvégzése után az erőgépet feltanko­lom, a fülkét kitakarítom, az ablakait lemosom. Elindítom a gépet, felemelem az ekét és párszor működtetem a hidrau­likát, hogy meggyőződjek a rendszer tökéletes működésé­ről. Miután mindezekkel végez­tem, hagyom a gépet kicsit melegedni, főleg amikor ilyen hűvösebb idő van. Míg a gép melegszik, berakom a fülkébe a szükséges szerszá­mokat és alkatrészeket (csava­rok, szántóvasak és így to­vább). Beszállok a gépbe, elindu­lok otthonról a megbeszélt táblába és annak felszántását folytatom, vagy másik tábla szántásába kezdek. A mosta­ni éppen olyan, amit most kell elkezdeni. Beállítom az ekét a nyitóbarázda-húzásra és meghúzom a nyitóbaráz­dát. Ennek az első barázdá­nak kell lenni a legegyene- sebbnek, mivel ettől függ az egész további munka köny- nyebb menete. Miután ezzel is megvagyok, vissza kell állí­tani az ekét a folyamatos szántáshoz. Elindulok a géppel és köz­ben ellenőrzőm, hogy helye­sen működik-e. Ha mindent jónak találok, akkor folyt­atom a szántást. Fontos a jó beállítás, mert az a célunk, hogy magunknak is és min­denkinek megfelelő munkát végezzünk. Ez majd a követ­kező évben a terméseredmé­nyeken is meglátszik. Ha lehetséges, még ebédelni sem megyek haza, a szüleim ki­hozzák a földre az ebédet, így ezt az üresjáratot is megtakarít­juk. Amikor nagyon sürget az idő, akkor édesapám éjszaka is dolgozik a géppel. A mezőgaz­daság ilyen. Itt meg kell becsül­ni a jó időt és szeretni kell a szakmát. Rendek Imre III. b. osztályos tanuló Az oldalon található írások szerzői a biatorbágyi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója, vala­mint diákjai \ Szily báró egykori kastélyában 1947 óta képzik a mezőgaz­dászokat Vimola Károly felvétele Kollégiumban A szobafelelősöknek el kellett készíteniük a szobaleltárt. Azok azt becsületesen el is ké­szítették, csak a 9-es szoba el­lenőrzésekor kiderült, hogy a leltáríven szereplő 1 darab egér nem tartózkodott a helyiségben. Fizikaórán — Mikor beszélünk 1 Amper áramerősségről? — 1 Amper áramerősség­ről akkor beszélünk, ha a fogyasztóval sorbakap- csolt ampermérő egyet mu­tat. Ösztöndíj Fogytán a zsebpénzünk. — Klári néni! Mikor lesz ösztöndíj? — De fiúk, még csak a hó­nap elején járunk. — Nekünk már most sincs pénzünk, — Várjatok még néhány napot.-—Klári néni! Mikor lesz ösztöndíj? — Majd szólok fiúk. Ismét eltelik néhány nap. — Fiúk szóljatok a többi­eknek, ma fizetek. Pillanatok alatt hosszú sor kígyózik a pénztár előtt. Ne­vek hangzanak el, s Klári néni mosolyogva inti türelem­re a sorbanállókat. Aki meg­kapta az ösztöndíját a haver­ral együtt tervezi milyen cso­koládét, üdítőt vásárolhat a mai napon. Megalakult a diákönkormányzat A mi iskolánk a biatorbá­gyi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet, csak­úgy mint a többi középfo­kú oktatási intézmény nagy jelentőséget tulajdonít egy jól működő diákönkor­mányzat kialakításának. 1993 februárjában intéze­tünk osztályai megválasz­tották a diákönkormányzati tagjaikat. A következő lé­pésben szavazás útján diák­társaim úgy döntöttek, hogy a diákönkormányza­tot képviselő tanuló én le­gyek, a munkánkat pedig Élek Miklós kollégiumve­zető tanár segítse. Ezek után kerültem no­vember 26-án Budapesten a Keleti Pályaudvarra, ahol az Egerbe induló szerelvé­nyen az Országos Diákfó­rumra igyekvő társakkal ta­lálkoztam. Már itt megis­merkedtem Klein István­nal, Kirják Annával, Tar Imrével, Tóth Krisztinával és Tóth Piroskával, akikkel elbeszélgetve gyorsan el­telt az idő. A fenti csapat a helyszínen is az idő nagy részét együtt töltötte. Megérkezésünkkor hatal­mas zűrzavar fogadott, mi­vel a 17 órakor kezdődő ülésen már mindenki részt szeretett volna venni, de az érkezők regisztrálását a szervezőknek meg kellett ejteniük. Az üdvözlő és a megnyi­tó beszéd után megválasz­tottuk a különböző bizottsá­gi tagokat, majd elfogadtuk az ügyrendet. Az ülést kö­vetően városnézés, séta, szabadprogram volt. Mi a minaret és a bazilika megte­kintését választottuk. Másnap a 9 órai ülésen, a magyar közoktatással kap­csolatos lehetséges és szük­séges változtatásokra tettek javaslatokat képviselőtársa­im. Számtalan problémára találtunk megoldást és eze­ket törvénymódosítási ja­vaslatok formájában továb­bítottuk a művelődési és közoktatási miniszter úr számára. Egyébként az elő­adó a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium he­lyettes államtitkára volt. Ebéd után 16 órától 9 té­makörben megrendezett szekcióüléseken vehettünk részt. Sajnos a termek szűk­nek bizonyultak, (a szerve­zők talán nem számítottak ekkora érdeklődésre) így számos képviselő nem tu­dott az általa kiválasztott szekcióülésre bejutni. Este a Pest megyét képvi­selő tanulók (köztük én is) egy éjfélig tartó konzultáci­ón vettünk részt. Ezen amo­lyan szabad stílusban be­szélgettünk el a diákönkor­mányzat feladatairól, tevé­kenységéről Győri Piroska vezetésével. Az utolsó nap reggelén plenáris ülésen hallgattuk meg a szekcióvezetők be­számolóit, és itt fogadtuk el azokat a határozatokat is, melyeket az üléssorozat alatt hoztunk. Ezután már csak az ebéd, majd a haza­utazás következett. Természetesen e kétna­pos program nemcsak az ál­talam leírt hivatalos részek­kel volt tele. Volt ott vi­dámság, kötetlen beszélge­tések, játék, jókedv. Befejezésül még csak any- nyit, köszönöm mindazok­nak, akik e fórumot meg­szervezték és életrevaló öt­letekkel, határozatokkal azon munkálkodtak, hogy a diákok a jövőben jobban, könnyebben tehessenek ele­get azoknak az elvárások­nak, amelyeket az iskolá­ban vállaltak. Pálinkás István ///. a. oszt. tanuló T örténelemór án — Ki volt az, aki István fejedelemmel szemben fellépett, mivel az ősi hagyományokra hivatkozva magának követelte a fejedelmi címet? __...777 — Nem láttad az „István a király” c. rockoperát? — De láttam. — Nos, ki volt István ellensége? — Vikidál Gyula. Mindjárt becsengetnek Nagyszünet, 15 perc! Irány Ibolya néni büféje. Ez az idő arra elég, hogy éhes, korgó gyomrunkat le­csillapítsuk, szomjas, kiszá­radt torkunkat egy jóízű al­malével megnedvesítsük. Kedves, mosolygós Ibo­lya néni, melegszendvics, forró virsli, kakaó,' csokolá­dé, sütemények — no meg persze a sorbanállás. A tv képernyőjén éneklő popsztárok. Nem számít a sorbanállás. Bárcsak az egész délelőtt szünetből állna! Még egy kicsit le is ülünk. Két harapás között sandán a té­vét nézzük, s elengedjük ma­gunkat az éneklő sztár és tánco­ló társaik zűrzavarában. Hosszú-hosszú szünetről ál­modunk! Az idő szonban hamar elre­pül, s Ibolya néni — már nem annyira mosolyogva — vissza­billent bennünket a realitásba. Fiúk, mindjárt becsengetnek! A fiúk

Next

/
Oldalképek
Tartalom