Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUÁR 20.. CSÜTÖRTÖK 13 Fogjunk össze! A pártok többsége elkezdte kampányát az 1994 tavaszán megtartandó választásokra. Minden választópolgár, akit érdekel hazánk sorsa, aggodalommal vagy bizalommal tekint a várható eredményre. Mi, idősek tudjuk, hogy nemzetünk fennmaradása, gyermekeink, unokáink jövője függ attól, hogyan szavaz népünk. A statisztika szerint pesszimisták vagyunk, amelyen igazán nem lehet csodálkozni! Az újságok, a rádió és a tv 3 és fél év óta ontja a rossz híreket (kevés kivétellel). Az emberek fejébe valósággal belesulykolják, hogy minden, ami történik, reménytelen. Jelenleg a fő cél a liberális ellenzék és az MSZP. az MSZMP részéről: minden gazdasági nehézséget ennek a kormánynak tulajdonítani, a lakosság mindezt saját bőrén érzi, csak nem gondolni a múltra, a 40 évre! 1991-ben aknamunkával sikerült szétverni a kisgazdapártot, a Szociáldemokrata Pártot, megbontani az MDF egységét. Micsoda öröm már előre a baloldalnak: győzelem esetén majd mi megmutatjuk! Magamat mindig optimistának tartottam, de szomorúság fogott el, amikor elolvastam dr. Szabó Lajos kisgazda képviselőnk írását a Pest Megyei Hírlapban. Sokan vagyunk ebben az országban, akik naponta feltesszük a kérdést: mi lesz veled parasztság? Negyven éven keresztül megaláztak, sok mindent kibírtunk, összeszorított foggal tűrtünk. 1989-ben felcsillant a remény: újra embernek érezhetjük magunkat, összefogunk, dolgozunk saját földjeinken, termelünk, megtanítjuk ifjúságunkat a föld szeretetére. Mi maradt még? A remény? Decemberben felcsillant egy kis világosság, amikor Pesten az F pavilonban ezrek kiáltották: egységet a kisgazdapártnak! Ezt akarta dr. Szabó Lajos is, hiszen ott volt Sohvad- kerten is, igaz, becsületes magyar ember! Egyetlen célja lehet, ami ezer és ezer paraszté: egységben az erő, érdek- képviseletet a termelő embernek! Nem lehet, hogy 4 év minden erőfeszítése tönkremenjen csak azért, mert széthúzunk. Az F pavilonban hetvenéves kunhegyesi barátom könnyes szemmel mondta nekem: — Én kaptam meg az árverésen a földjeid egy részét, vigyázok rá nagyon! Mi lesz akkor, ha a baloldal kerül hatalomra? Sokan azt mondják: a történelem nem ismétli önmagát! Hiú remények! Kedves paraszttársaim! Gondolkozzatok már azon, hogy az MSZMP utódpártja,. az MSZP vezetőinek és tagjainak (kevés kivétellel) a gondolkozása 3 és fél év alatt megváltozott? Vajon' miért nem írta alá egyetlen MSZP-s képviselő sem a kárpótlási törvényt? Ugye tisztában vagytok azzal, hogy győzelem esetén mit tenne először Horn Gyula és koalíciós partnerei? Egyetlen tollvonással keresztülhúznák a földtörvényt! Ne bizonytalanítsuk el még jobban a vidék népét, legyen már vége az egymásra mutogatásnak, a személyeskedésnek, fogjunk össze, egy a célunk: lassan felemelkedni és legalább az alapjait rakjuk le egy nyugodtabb gazdaságnak, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak könnyebb legyen! Legyen a jelszó: egy küzdjön mindenkiért! Kárteszi Istvánná Cegléd Levél a demagógiáról Tisztelt tagtársak, szaktársak! Jómagam több mint 50 éve vagyok szak- szervezeti tag, illetve a negyvenes évek elején, majd a koalíciós időkben még szert vezett dolgozó. Utóbbi funkciónkat a pártállam elvette tőlünk, amikor a szakszervezeteket, a SZOT-ot tagdíjat beszedő, adminisztratív gittegyletté degradálta le. A függetlenített szakszervezeti vezetőket (funkcikat) a párt jelölte ki, sok esetben „ejtőernyősökből” (mert pártvagy állami funkciójukban levizsgáztak...), akik szolgai módon szolgálták a párt érdekét — ha kellett a dolgozók rovására... Utolsó mohikánként, több mint miniszteri beosztásba Nagy Sándort tette oda a dolgozók nyakára a Kádár— Grósz vezetés, ő hatalmát átmentette a rendszerváltozás utánra is. És mint hithű kommunista, fondorlatos módon a legtöbb munkahelyen életben tartja a párt szellemét, az MSZOSZ égisze alatt. Demagóg nyilatkozataival támad mindent, mindenkit, aki a kormány, a rendszerváltozás híve. Most, hogy Miskolcon vezeti az MSZP képviselőjelölt-listáját [ez sem véletlen, hogy a volt fegyver- (fegyveres) társ, elvtárs, Grósz K. „hitbizományában” próbál szerencsét...], nyilatkozott a Nap-keltében. Ahol kijelentette: a korteshadjáratát, a szokásos demagóg hordószónoklatait (persze ő nem így mondta...) a szak- szervezet, a nyugdíjasok pénzéből is támogatják!... Az évtizedek óta beidegződön csalárdsággal azt mondta: ezt a támogatást olyan jelölt is megkaphatja, aki nem az MSZP listán indul... Ez a blöffök blöffje. Kérdem én, Nagy Sándor és elvtársai megtűrnek, megtűrtek a vezetésben, a SZOT-ban bárkit (mindegy hogy hívják, csak a cégér változott...), aki nem hithű kommunista9... Én arra kérek minden magyarságtudattal rendelkező, demokratiksuan gondolkodó szakszervezeti tagot (volt szervezett dolgozót), hogy ne adja szavazatát Nagy Sán- dorékra, és ne fizessünk addig egy fillér szakszervezeti díjat sem, amíg azt a kommunizmus, a visszarendeződésért vívott harc oltárán áldozzák fel... Csikós László Budapest HISTÓRIA Az altaji népek ős vallása, tekintettel a magyar ősvallásra Csengery Antal (1822—1880) reformpolitikus, publicista, közgazdász és történész. Deák bizalmas barátjaként jelentős szerepe volt a kiegyezés létrehozásában. Az 1868-i népoktatási törvénybe az ő kezdeményezésére került be a polgári iskola intézménye. Az alatt a három év alatt, amíg ösz- szehasonlító néprajzzal foglalkozott, módszertanilag kijelölte a magyar ősvallás kutatásának az irányát. I ... Mi volt a magyarok ősvallása? • Alapjában nem lehetett más, mint azon hun-szity- tya népeké, melyek a történet kezdetétől fogva ugyanazon téreken mozogtak, honnan, hagyományaink és a legrégibb történeti nyomok szerint, őseink e földre jöttek. A vallások története tanúsítja. hogy azonegy éghajlat alatt, hasonló természeti benyomások közepett, egyforma életmód mellett, a műveltség ugyanazon fokán egyképpen alakul a népek vallásos szemlélete. Hérodotosz szkítái s a hunok, avarok és bolgárok például mind saját, egyéni jellemvonásokkal jelennek meg a történetekben, de, különbözéseik dacára is, annyira közös jelleggel, mely egy tekintetre szembetűnik. Különösen feltűnő e hasonlat, ha vallásukat egybevetjük. Érdekes és tanulságos párhuzam, melyből magából eldöntő következtetést vonhatnának elődeink ősvallására. Az újabb idők azonban egy tudományt alapítottak meg, mely a nyomozó történetírót még távolabbi időkbe vezeti vissza; s külön családokban csoportosítván a népeket, kimutatja e népcsaládok ősi fészkeit, és szavaik ős értelmében föltárja előttünk a népek ős világnézetét. A hasonlító nyelvtudományt értem, mely a szanszkrit és zend nyelvek tanulmányozása által a szanszkrit és zend nép közös honába vezette vissza a történetírót, s ez őshonban keresi és találja föl Európa legműveltebb népei műveltségének első sarjait. A rokon törzsek ugyanis szükségképp addig éltek egymás közelében és távol nem rokon törzsektől, míg nyelveik közös jelleműekké váltak. Különben nem fejthetjük meg a nyelvfajok különbségeit. S ha minden nemzet legősibb történetei okvetlenül rokon népek közelében folytak le: mi természetesebb, mint a magyar nemzet őstörténeti nyomdokait is a rokon népek közt keresnünk? A magyar ősvallás nyomozói mindeddig, kivétel nélkül, más utat követtek. Majd sémi, majd indogermán párhuzamokba bocsátkoztak; s történetíróink és költőink vizsgálatlanul fogadták el Cornides állítását a pársz hasonlatról, holott csak azon kis munka is megingathatta nézetökben, amely Engeltől a magyarok eredetéről, Cor- dines értekezésével együtt látott világot. Engel munkája, Sajnovics és Hell, Wöldik és Fischer tekintélyére hivatkozván, határozottan kimondja már a magyar nyelv rokonságát a finn nyelvekkel; utal immár a török—tatár és magyar nyelvek közötti hasonlatra is... Mi volt tehát a magyarok ősvallása? Ismétlem, amit kezdetben mondtam, hogy alapjában nem lehetett más, mint azon népek vallása, melyekkel azonegy éghajlat alatt, hasonló természeti benyomások közepette, egyforma életmód mellett, a műveltség ugyanazon a fokán találkozunk; nem lehetett más, mint azon népeké, melyek közt nemzetünk legősiebb történetei szükségképp lefolytak. Eszerint a vallások bölcseleté s a hasonlító nyelvtan egyaránt az altaji [most és a továbbiakban az ural-altaji népek értendők] népek ősvallása nyomozására utal bennünket. S éppen e nyomozást tűztem az értekezés föladatául. A turkok, úgymond Theo- pülaktosz, tisztelték a leget (vagy eget) és a vizet, s himnuszokat énekeltek a földnek. Ezen természeti tárgyak tiszteletét föltaláljuk az összes altaji népcsaládnál. Vizsgáljuk rendre. A lég, ég, menny Semmi sem alkalmasabb az egyszerű, természeti állapotban levő ember csodálkozását, s azt a félelmet és tiszteletet, mely a vallás kútfejét képezi, annyira fölébreszteni, mint a látható lég, a menny vagy az ég, a ragyogó égitestekkel. A mennyből hallatszik a dörgés, ott cikáznak az ijesztő villámok, onnan ragyog az éj szaki fény, ott származik a hó, az eső, a jég, a zivatar, any- nyi jótékony és annyi félelmetes természeti tünemény. megannyi megfoghatatlan dolog, rettegett vagy hálával fogadott csuda a természet fiára nézve. A menny, a látható ég s bizonyos abban rejlő hatalmak tisztelete, mond ez okból Castrén. egész Ázsiában otthonos; de sehol sem inkább, mint az altaji népeknél. A mennyet tisztelték a mongolok teng- ri, s a mongol eredetű kínaiak* ten vagy tien név alatt. A tunguz maiglan az eget imádja, melyet bugának mond; s több török—tatár törzs napjainkban is a meny- nyei hatalomnak, kudainak mutatja be legfőbb hódolatát. Tu-kin, kínai történetíró, égimádóknak mondja a mostani törökök elődeit is. Ugyanezt állítják a kínaiak a hiungu népről. És pedig, hogy az ég alatt kezdetben magát a látható égboltozatot, az anyagi mennyet értették, tanúsítja a vallások fejlődési története, mely, amint más alkalommal kifejtéin, a nyers természetimá- dást mutatja a vallásos eszmélet első mozzanatának; tanúsítja az isten név legősibb anyagi jelentése mind az indogermán mind az altaji népeknél. Lönrot szerint jumala legrégibb istennév a finn mitológiában. Annál valószínűbb állítás, mert a többi finn istenség nem fordul elő a rokon törzseknél, míg ju- malát az észt jummal, a lapp jubmel és muenje a zűrjén és a szamojéd num (njum) istennevekben is föltalálhatjuk. S mit jelentett jumala a régi a régi finneknél? Háromféle jelentésben jön elő: mint anyagi menny, a menny istene, és istenség általában. így mondja Kowa- levszki, hogy tengri a mongoloknál a mennyet, a menny istenét, istenséget általában s jó, és rossz szellemet is jelent. „E három jelentés közül — úgymond Castrén —, természetesen minden nyelvben az érzéki, az anyagi az első, eredeti értelem. Nyers és műveletlenebb népeknek a legmindennapiabb elvont fogalmakra sincsenek kifejezéseik; annál kevésbé képesek oly magas fogalmat, mint az isten, általános, elvont értelemben fogni föl és fejezni ki, midőn reájok nézve még csak ez vagy amaz isten létezik. Az emberi szellem fejlődése hozza magával, hogy lassanként emelkedik az érzékiről az érzékfölöttire, a részletekről az álta- lánbosra, a konkrétről az el- vontra.” S az istennév amaz ős, érzéki, konkrét jelentése maiglan fönnmaradt több altaji nép nyelvében. Nemcsak a kínaiaknál jelenti a tien egyaránt a mennyet és mennyistent. Ily kettős értelemben használják némely török—tatár szójárásban a tengri, egy mordvin szójárásban a skei, s a jenyisze- ji—osztják nyelvbeh az es istenneveket. A műveltebb szamojéd törzsek jelenleg is előbb a mennyet értik num alatt, és csak aztán a menny istenét. (Folytatjuk) Csengery Antal * A kínaiakat Csengery tévesen véli mongol eredetiteknek. Élelmezési előírás katonáknak A 17—18. században a megyei közgyűlések egyik leggyakoribb ügyrendi pontja a katonák beszállásolásával kapcsolatos teendőit megvitatása volt. Állandó vitákra, összetűzésekre került sor a katonaság és a megye között amiatt, hogy mit és mennyit kell élelemből beszolgáltatni. Hogy a további vitákat elkerüljék, 1718. januárjában Pászthory Imre jegyző szabályzatot készített, amelyhez a megyében állomásozó Savoyai ezrednek magát tartama kell. A szabályzat 1. pontja leszögezte: „Ha a közkatona nincs megelégedve az eddigi egy étkezéssel, mely egy libra húsból áll, és naponta háromszor eszik, úgy reggelire annyit kap, amennyi egész napra elég, meg még 8—9 garast és kenyeret is. Ilyen esetben vagy vissza kell adni azt, amit az egy libra húson túl kapott, vagy az elszámolásba bele kell venni. A katona elégedjék meg egy libra húsból elkészített egyszeri és nem kétszeri vagy háromszori étkezéssel, s ha az egy libra húst nem tudja ebédre elfogyasztani, tegye el vacsorára.”(1 libra mintegy 40 dekagrammnak felel meg.) A szabályzat többi pontja meghatározta, mennyibe kell számítani a reggelit; előírta, hogy az egész napi élelmezés megváltási összege 4 krajcár lehet. Fontos előírás volt, mely megtiltotta a katonák és a parasztok közötti megállapodásokat, csak a hivatalos összegeket kérhették, illetve adhatták a felek. A tisztek sem kaphattak többet 4, illetve bárom forintnál. Savoyai herceg porcióját Kecskemét városa volt köteles fizetni. Pogány György
