Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-20 / 16. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JANUAR 20., CSÜTÖRTÖK Veretlen éllovasok Kosaras­sorrendek A Pest megyei férfi kosár­labda-bajnokságban a felnőt­teknél a sokszoros bajnok Szentendrei Kossuth KFSE vezet. Még egy szentendrei csapat van a mezőnyben, az SZDSE. Itt játszik a Százha­lombattai Pedagógus tarta­lékgárdája is. Az ifjúságiak­nál középiskolás, gimnazis­tacsapatok sorakoznak. A ka- dettmezőnyben a Nagykőrö­si Toldi jóval 1000 felett do­bott. Itt és a serdülőknél is megtalálható a szentendrei Piramis gárdája. Valameny- nyi korcsoport listavezetője veretlenséggel büszkélked­het. Férfi felnó'tt l. Kossuth KFSE 8 - 644-446 16 2. Monori SE 3. Sz.-miklós 4. Kismaros 5. Nagykáta 6. Monor II. 7. SZDSE 8. Sz. Ped. II. 9. Pesthidegkút 7 1 678-480 15 5 3 529-531 13 5 3 499-476 13 4 4 536-529 12 3 5 507-510 II 2 6 557-632 10 2 6 493-550 10 -8 121-710 8 Ifjúsági 1. Budaörsi G. 8-715-421 16 2. Monori G. 7 1 675-419 15 3. Szent. M. G. 6 2 601-533 14 4. Nagykőrösi T. 5 3 827-592 13 5. Cégi. Mezőg. 4 4 600-609 12 6. Vác 7. Gödöllői G. 8. Dunakeszi G. 9. Ceglédi G. 3 5 516-620 11 2 6 419-557 10 1 7 382-562 9 -8 346-788 8 Kadett 1. N.-kőrösi T. 2. Monori G. 3. Pomáz 4. Gödöllői G. 5. Dunakeszi G. 6. N.-kőrösi G. 7. Battai KE 8. Sz. Piramis 9. Pesthidegkút 8- 1218-441 16 6 2 827-525 14 6 2 574-562 14 6 2 583-418 14 4 4 581-572 12 2 6 340-708 10 2 6 461-597 10 I 7 254-763 9 I 7 360-612 9 Serdülő 1. Monori SE 2. Iklad 3. Pilisi DSE 4. Battai KE 5. Hévízgyörk 6. Sz. Piramis 7. Gödi Sasok 6-456-159 12 5 1 216-191 11 4 2 232-162 10 2 2 162-171 6 -6 118-303 6 1 3 100-237 5 -4 82-143 4 Mini 1. Budaörsi DSE 2. Budakeszi 3. V. Földváry 4. Battai KE 4-242-111 8 1 3 141-191 5 l'l 73-172 3 -2 50-132 2 A sivatagban is kajakosokat nevelne három nap múlva A legkevesebb elismerést Vácott kapta „Mihez kezdjek? Itt vagyok ötvenkét évesen, öt évvel a nyug­díj előtt. Most menjek el takarítónőnek? Hová kellek én? Én a kajakhoz értek, ezt tudom csinálni. Kaptam egy óriási pofont, és biztos, hogy ezek után már képtelen leszek ugyanúgy csinál­ni a dolgomat, mint eddig. Meggyőződésem, hogy erről nem én tehetek...” Rozsnyói Katalin szavai ezek, miután tanítvá­nyai, Dónusz Éva és Mészáros Erika, olimpiai bajnok kajako­sok, a jövőben más egyesületben kívánnak készülni. Mihez kezdjek? Mondhatná Babella László is a Váci Hajó SE kajak­kenu szakosztályának edzője, akit nem versenyzői, hanem munkaadója hagyott cserben. vább azokkal, akik megmarad­tak nekem. A gyerekeket, akik nálam vannak, igyekszem erőm szerint a legmagasabb szintre felhozni, és ezért a tisztesség ha­tárain belül mindent megteszek. Messze elítélem az olyanokat, akik idegen toliakkal ékesked­nek. Ezután akár úgy is kezdhetnénk a beszélgetést: milyen szeren­cse Babella úr, hogy megszánt a munkája, hiszen ezáltal még több ideje jut az olimpiai és vi­lágbajnoki címre esélyes kajako­zok nevelésére. Ám a kiváló váci edző jelenlegi helyzete mindenre alkalmas, csak vicce­lődésre nem. Igaznak bizonyul­tak ugyanis á hírek, miszerint Hesz Mihálynak, 1968 olimpiai bajnokának egykori edzője — aki jelenleg éppen Atlantára ké­szítené fel tehetséges versenyző­it — megélhetési gondokkal küzd...-—Miután új igazgató került eddigi munkahelyem élére, az átszervezések miatt elbocsátot­tak — mondta Babella. — így most munkanélküli vagyok, s az igaz, hogy több időm juthat­na a sportra, de csak akkor, ha lenne elegendő pénzem, hogy meg tudjak élni belőle. Ugyan­is, mint a kajak-kenu szakosz­tály mesteredzője, nem keresek annyit, hogy gondtalanul, csak a sportra koncentrálva tudjak él­ni. Az elmúlt évek során a leg­több versenyzőt én „termel­tem”. Annyit, hogy abból 3-4 edző is kitűnően megélhet. En­nek ellenére elszegényedtem. Most is anyagi gondjaim van­nak. — A jelek szerint az „adj ki­rály katonát, ha nem, szakítok" esettel állunk szemben? — Negyven éve edzőskö- döm Vácott, bár egyszer éppen azért szakadt meg a kapcsola­tom a várossal, mert ki mertem mondani: ha van két tehetséges tanítványom, legalább az egyi­ket hagyják meg! Akkor kirúg­tak. Ez régen volt, de a közel­múltban szintén akadt egy kollé­gám, akinek elfogytak a kajako­sai. Tőlem vitt el négy embert. Most legalább dolgozhatom to­Az első tanítvány: Hesz Mihály — Problémás ember Babella László? — Nem, soha senkivel nem volt gondom, csak a sport miatt voltam kénytelen összeveszni néhány okoskodóval. Nagyon sokat tanultam, nehogy azt mondják, bolond edzó' vagyok. Filozófiatanári diplomát szerez­tem. Ez az, ami segít, mert tu­dom: ellentmondások nélkül nincs fejlődés. Hosszú éveken keresztül úgy dolgoztam, hogy egyik kezemben a „vakolóka­nál”, amivel építettem, a másik­ban a „kard”, azzal pedig „vív­ni” kellett. — Úgy tűnik, hiába vannak olyan nevek a tanítványok kö­zött, mint Hesz Mihály, Gyulay Zsolt, Fidel László, Dónusz Éva, az elismerésnek még a szik­rája sem vehető észre... — Szakmai berkekben, akik értenek a kajakozáshoz és pár­tatlanok, azok messze elismerik a munkámat. Ellenben saját ha­zájában senki sem lehet próféta. A legkevesebb méltatást Vácott kaptam. Nemzetközi versenye­ken teljesen ismeretlenek keres­nek fel, kíváncsiak a módsze­remre, vagy csak egyszerűen hallottak az eredményeimről, s gratulálnak. A saját szakosztá­lyomban vagyok a legkevésbé népszerű. Lehet, hogy ez érthe­tő is, nem kell ehhez a filozófiá­ban jártasnak lenni, hogy meg­értsem... — A volt versenyzők keresik a régi mestert? — A sportolóknak van egy bi­zonyos röppályájuk, és amikor a csúcson vannak, mindenki azt hi­szi, saját maga érte el a sikert. Ha egy kicsit kezdenek leszálló ágba kerülni, akkor döbbennek rá, hogy ez is, meg az is segített. Én nem dörgölődzőm, /m valaki menő lesz, és elfelejt, inkább el­megyek mellette. Van olyan edző, aki „követő emberfogás­ba” kezd. Akadnak versenyzők — nagyon sokan —, akik az­után lettek sztárok, amikor más egyesületbe kerültek. Csakhogy az alapokat nálunk kapták meg! Bárhová igazoltak, mondjuk Győrbe, vagy a Honvédba, a váci mindig nagy eredményt ért el. Nem azért, mert oda került, hanem az alapok miatt. — Hogyan tovább? Újabb olimpia közeleg... — Kértem a szakosztályt, hogy a jelenlegi csoportommal még befejezhessem az elkezdett munkát. Aztán, ha úgy alakul, messze elkerülöm a sportot. El­menekülök. De az is elképzelhe­tő, hogy nemsokára visszakönyö­rögném magam, ha másért nem, legalább az udvart söpörni a ka­jakosok között. Mert azt még az ellenségeim is kénytelenek elis­merni, ha engem bárhol ledob­nak a sivatagban, akkor ott há­rom nap múlva valószínűleg ka­jakosokat nevelek... Oláh György Kéttusázó triatlonosok Elkezdődött a felkészülés a triatlo- nosoknál is. Egyelőre csak a Jutás és az úszás szerepel a műsorban, s a kettő összeredménye után hir­detnek győztest a jelenleg kéttusá- ra szűkített sportágban. Mint a százhalombattai triatlonosok el­mondták, most még nincs jelentő­sége az időeredményeknek, hi­szen az idény eleji formák alap­ján nehéz következtetéseket le­vonni. A battaiak legutóbb Orosz­lányban vettek részt egy felmé­rőn, ahol a következő helyezése­ket érték el: Újonc korcsoport: 1. Reviczky Eszter, 2. Reviczky Kata, 3. Med- gyesi Sándor. Gyermekek: 1. Ko­vács Nóra, 2. Tehenics Zsófia. Serdülők: 3. Bilicsi Róbert. Juni­or lányok: 1. Kálmán Mónika, 2. Kolbert Orsolya. Felnőtt hölgyek: 3. Reviczkyné Pólya Éva. A felkészülési versenyekre csatlakozhatnak kívülállók is, a legközelebbi viadal január 30-án, vasárnap Budapesten a Margitszi­geten lesz. Dobóatlétákat keresnek Nagykőrösi felvételi Jó atlétikai tulajdonságokkal rendelkező, és olyan nyolcadik osztá­lyos lányok és fiúk jelentkezését várják január 22-én 10 órakor Nagykőrösön, a Toldi-tomacsarnokban és az ifjúsági sporttelepen, akik a 3,7-es tanulmányi átlagot elérik és vonzalmat éreznek a ge­relyhajításhoz Emellett a kislabda- vagy gránátdobásban korcso­portjukban jó eredményekre képesek. Sikeres felvételi esetén (ez nul­ladik továbbtanulási jelentkezésnek számít, tehát veszítenivaló nincs) a tanulók felvételt nyernek a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet üzemfenntartó gépész- sportoszjályába, és bekerülhetnek a Nagykőrösi Konzervgyár Kini­zsi SE atlétikai szakosztályának dobócsoportjába. Ott a magyar ifjú­sági és utánpótlás válogatott többszörösen megbízott dobóedzője, Rétsági OszJcár testnevelő tanár foglalkozik nutjd velük A klub és a neves sportember tanítványa többek között az országos felnőtt baj­nokságot nyert Palotai László, valamint a nemzetközi versenyeken sokszor sikeresen szerepelt Szabó Károly. Előzetesen érdeklődni Rét­sági sporttárstól az (53)-350-797-es telefonszámon lehet. Kérik a je­lentkezőket, hogy sportfelszerelést vigyenek magukkal. Vasas-Dreher: a legellentmondásosabb magyar klub Norvég rivális a Fáy utcában A legellentmondásosabb magyar női kézilabdaklub a Vasas- Dreher női kézilabda-csapata. A hetvenes-nyolcvanas években abszolút meghatározó erőt képviselt a magyar élvonalban, ti­zenháromszor szerzett bajnoki címet, 1982-ben legjobb volt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, s további négy alkalom­mal eljutott a BEK-döntóig, hogy azután látványos zuhanás kezdődjék a klub életében. 1988-ban indult meg a piros­kék gárda lefelé. Az ok egysze­rű: elfogyott a pénz. Amíg ko­rábban a Vasas Szakszervezet pénzelte a klubot, ez a forrás mind jobban elapadt, a nagy gondokkal küzdő magyar gazda­ságban pedig 4-5 évvel ezelőtt sem volt könnyű számottevő szponzort találni. Olyannyira megingott a klub anyagi helyze­te, hogy 1990-ben már az egyik hónapról a másikra történő ve­getálás jellemezte az európai hírű klub életét. A korábbi fut­ballkapus, Hajdú Lajos a buda­pesti Gellérthegy tetején lévő éj­szakai klub, a Citadella Night Club társtulajdonosa mentette meg a helyzetet sok millió forin­tos pénzinfúzióval, hogy azután 1992 őszétől Magyarország leg­nagyobb sörgyára, a Kőbányai Sörgyár lépjen be főszponzor­ként. A Vasas-Dreher név a sör­gyár legnépszerűbb termékcsa­ládjából, a Dreherből került a klub nevébe. Az 1992-ben és 1993-ban is magyar bajnoki címet nyert pi­ros-kékek tavaly tavasszal a BEK-döntőig meneteltek, s ott kaptak ki a Hypobank együtte­sétől. Látszólag minden jól ment, ám mégis jöttek a bajok. A korábbi sikeredző, Csík Já­nos eltávozott, utódjának, barát­jának, Németh Sándornak pe­dig nem sikerült folytatnia azt, amit elődje elkezdett. így no­vember végén már szedhette is a sátorfáját, s jött a legújabb edző, Zsiga Gyula (35), aki ér­deklődésemre így mutatkozott be: — Testnevelő tanári diplo­mát szereztem 1983-ban, majd két évig az Elektromosban ját­szottam. Tizedik éve vagyok főállású edző, aki végigjárta a lépcsőfokokat, egészen alulról felfelé. 1991-től 1993 nyaráig a férfi élvonalbeli Szolnok gár­dáját irányítottam, közben a magyar férfi junior válogatot­tat is felkészítettem az 1993 szeptemberi, egyiptomi VB- döntőre, ahol a 6. helyen vé­geztünk. Már 1993 nyarán szó­ba került az, hogy a Vasas- Dreherhez kerülök, végül ez novemberben következett be. A hivatalos bemutatkozást a január 8—9—10-én, a Vasas- Dreher-csamokban megrende­zett nemzetközi előkészületi torna, az Avanti Kupa jelentet­te, ahol a Dreher 34-25-re ver­te a szlovák Sala együttesét, 21-16-ra kikapott a Spectrum- Ferencvárostól, majd 16-15-re nyert (némi bírói segédlettel) a Hypo-Niederösterreich el­len! A játék azonban erősen döcögött, érthető módon, hi­szen a Vasas-Dreher két válo­gatott átlövőjét csaknem végig nélkülözte. Tóthné Szabó Mel­inda szilveszterkor, egy alkal­mi futballmeccsen súlyosan megsérült, a lábát gipszbe kel­lett tenni. Varga Márta pedig, aki csaknem féléves sérülés után játszott Norvégiában a vi­lágbajnokságon, ezúttal az ar­cán sérült meg. A legfőbb baj egyébként az, hogy nincs iga­zán jó irányítója a csapatnak, a válogatott beálló, Oravecz is visszaesett, igazi veszélyt csak a két villámgyors szélső, Kán­tor Anikó (25) és Erdős Éva (29) jelent az ellenfél kapujá­ra. A Vasas-Dreher másik erős­sége a kapuban található: Hang Györgyi (29) kiemelke­dően a iegjobb, legkiegyensú­lyozottabb magyar kapus, aki a kapitány, Laurencz László el­lenében sem vállalta a VB-sze- replést. Helyettese Ácsbog Má­ria (33), a korábbi sokszoros Erdős Éva, a csapat motorja válogatott is képes átlagot fe­lülmúló produkcióra, gyakran ő is pályára lép. — Eddig sohasem dolgoz­tam nőkkel — folytatta Zsiga Gyula, az új edző. — Másként kell őket felhangolni a felada­tokra, márpedig nekünk igazán lesz dolgunk január 22-én, szombaton, a Fáy utcában, a norvég Gjerpen ellen megkez­dődő versenyidőszakban. Júni­us közepéig nem kevesebb, mint 36 tétre menő meccset kell játszanunk. Kép és szöveg: Jocha Károly Leconte elájult Sűrűsödnek az esemé­nyek az cv első tenisz Grand Slam-versenyén, az 5,7 millió dolláros ausztrál nyílt bajnoksá­gon, ahol a férfi és női egyesben is a 2. forduló­nál tartanak. Szerdán viszonylag si­mán, három játszmában jutott tovább a mester- hármasra készülő címvé­dő, Jim Courier. Az ame­rikai játékosnak egyik ál­landó edzőpartnere, a dél-afrikai Marcus Ond- ruska volt az ellenfele, aki annak dacára sem tudta megnehezíteni vi­lághírű vetélytársa dol­gát, hogy a 3. helyen ki­emelt Courier nincs hoz­zászokva a korai, dél­előtti játékhoz. Továbbra Is verseny­ben van az egykori világ­első, kétszeres ausztrál bajnok Ivan Lendl, aki visszafordítani látszik az idő kerekét. A 33 éves, négygyermekes család­apa a szintén amerikai Richey Reneberget verte meggyőzően. Nem sike­rült hozzá hasonló bra­vúrt véghezvinnie egy má­sik veteránnak. A 31 éves Henri Leconte-ot nem any- nyira a cseh Martin Damm, mint inkább a hő­ség győzte le, hiszen a kö­zönségkedvenc francia két és fél órányi játék után a szó szoros értelmé­ben összeesett a bőségtől a pályán. Az elsápadt sportolót hordágyon vit­ték eL Leconte-nak sze­rencsére nincsen komo­lyabb baja, amit bizo­nyít, hogy elszállításakor integetni is volt ereje a közönségnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom