Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

i

PEST MEGYEI HÍRLAP

LEVELÜNK JÖTT

1994. JANUÁR 19.. SZERDA 13

Chartá(c)s kabaré a rádióban

a Talán a c-t nem is Lfftjjl kellett volna zárójel- mBJl be tenni, hiszen a fő- chartás Farkasházy és társai kartácsgránát módjára fröcsköltek, csak rossz célpontokra; vagy hátrafelé 50—70—75 évre például a Horthy-család esetében, vagy a „sajtógyalogságra”

— a jelenlegi vezetésre — lőttek. De a fő-ellenséggel; kommunistákkal, liberálisokkal, eltartásokkal (különben a 3 egy rothadó gyökérből táplálkozik...) továbbra is kollaboráltak, nyaltak nekik

— az ige az ő szájukból van...

A máskor alpárian trágárhangvételét Verebes István adta meg, aki Aczél emlőin és a főávós Komlós János utóbbi korunk egyik legnagyobb humoristáját, Darvas Szilárdot is kikészítette...), szellemén nevelkedve nyalta nekik azt a testrészüket, melyet ő legalább féltucatszor beleordított a mikrofonba. Művész úr! Vagy Verebes elvtárs! Egy-egy fellépése előtt olvassa el Juhász Gyula mondását: „A rossz stílus, rossz emberre vall"... Ez ugyan az ön sivár lelkén nem sokat változtat, de esetleg egy kis retorikai stílust magára erőltet, hogy ne hallja ország-világ stílustalansá- gait! —

A műsor „alapgondolatát” az a jelenet összegezte leginkább, amikor a történelmet „magyarázták”. De csak a Prónáy-különítményig jutottak , illetve a „fehérterrorig”. Egy politikai kabarénak elsősorban az aktuális gócokba kellene a fullánkot szurkálni. A vörösterrort miért nem énekelték meg?!... A sortüzeket, a Kádár—Marosán—Münich—Hompufaj- kás-különítményeket? Akik válogatás nélkül zúdították a sortüzeket gyerekre, öregre, rokkantra.

Horthy Miklós hazai földbe, saját szülőfalujába történő örök nyugalomra helyezé- , sén is gúnyolódtak. De ahhoz egyetlen szavuk se nincs chartás elvtárséknak, hogy a nagy „védőszent” Haynau II. (alias Kádár János) 1100 éves történelmünk legvéresebbkezű diktátorának, szabadságharcunk leverőjének a nemzet temetőjében lévő sírjánál (érthetetlen, hogy hogyan lehet Kossuthtal, Batthyány-val egy temetőben?!...) évente a temető csendjét gyalázó kortesgyűléseket, hordószónoklatokat tartanak. A ’93-ban a betiltott sarlókalapácsos vöröscsillagos zászlók alatt, kommunista, forradalmi dalokat énekeltek, majd szórták a szitkot, átkot a kormányra, a magyarságra. A rádió riportere figyelmeztette is a trágár szavakat ordibálókat, hogy mégiscsak temetőbe vagyunk. Thürmer Gyula (a Nap Tv-ben) munkásgyűlésnek nevezte a provokatív jellegű ocsmányságot!...

Ifj. Horthy Miklós gúnyolásakor megfeledkeztek arról, hogy őt mint ellenállót

(a „kiugrás” szervezésének egyik oszlopos tagja volt) koncentrációs táborokba hurcolták el. Sokak jellemére (jellemtelenségére) vall, hogy a volt sorstársukat is gyalázzák — ha az nem közülük való...

Horthy Istvánná kitüntetésének gúnyolásával nem csak egy sokat szenvedett bátor anyát, hadiözvegyet gúnyolnak, hanem a kitüntetést adományozó államfőt is. Ebből (is) látni, hogy ez a díszes társaság már ismét a hatalom urának érzi magát. Mondván: az állam mi — chartások — vagyunk!...

Egy igazi humorra (humoristára) emlékeztető történettel zárom mondandóm. Farkasházy Tivadar örömujjong- va jelentette be, hogy 73 telefonálóból 69-nek tetszett a műsoruk. Főchartás elvtárs! Válaszul álljon itt drága jó Salamon Béla bácsi egyik története. Béla bácsi megköszönte a rádiókabaré műsorszerkesztőjének, hogy jelenetét megismételték. A szerkesztő válasza: Béla bácsi ezt temrészetesnek vettük, hiszen 49-en levélben kérték az ismétlést. Salamon Béla válasza: Aranyoskám! Baj van; a család 50 levelet írt, egy még hiányzik...!

Csikós László Budapest

Pulóver — csere nélkül

Még karácsony előtt vásároltam a gödöllői Summa Market nevű üzletben ruhanemű

két. Ajándékozásra szántam őket, egy pulóvert december 31-i születésnapra, a többit karácsonyra. Sajnos, két pulóver nagyobb lett a kelleténél, bár az egyik a méretezése szerint M-es, ami nem utalt arra, hogy még az L-es méretűnél is jóval nagyobb. Az eladó hölgy a vásárláskor — anélkül, hogy én kértem volna — felajánlotta, hogy ha bármi ^gond van a pulóverekkel, szívesen kicseréli. Ezért hát teljes nyugalommal vittem a két darabot vissza azzal, hogy legyen szíves kisebbre cserélni. Nem is szólt különösebben semmit, bár azt hozzátette, hogy jobb lett volna a két ünnep között; igaz, vásárláskor azt mondta, az ünnepek után cserél. Lányom is velem volt és elkezdtünk keresgélni, hogy mire is cserélhetnénk, mivel egyikből sem volt kisebb méret. Nagyon nehezen, körülbelül fél órai keresés után találtunk egy pulóvert és ekkor legnagyobb meglepetésünkre közölte a hölgy, hogy csak az egyik pulóvert hajlandó kicserélni, mert szerinte a másikat már hordta valaki. Hát ez hideg zuhanyként ért, mivel az ötperces próbán kívül csak a reklámszatyorban volt a pulóver. Azt hiszem, ez teljesen egyértelműen látszik is rajta, amit el is mondtam a hölgynek, de ő talált a pulóver elején valamilyen koszolódást, ami szerinte a hordás következménye. Igaz, hogy én a vásárláskor nem nézegettem nagyítóval, hogy milyen, most is naHISTÓRIA

A História rovatban megjelent írások tartalomjegyzéke

m Muszkák Debre- . cenben (megj.: szeptember 8.). Tardy Lajos: Hadviselés landsknecht módra — 1596

(megj.: szeptember 9.).

Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793—1794-ben (megj.: szeptember 10—23.,

I—XII.).

Egy brémai geográfus feljegyzései Magyarországról 1842-ből (megj.: szeptember 24—29., I—V.).

Futó Dezső: Vidovics Ferenc pokoljárása (megj.: szeptember 30.—október 1., I—II.).

Vay Sarolta: Három falu egy lóért (megj.: október 2.).

Vay Sarolta: Az asszonyok és a közélet (megj.: október 4.).

Antalffy Gyula: Csárdák és fogadók (megj.: október 5—7., I—III.).

Turmair János (Aventinus): Bajor Évkönyvek

(megj.: október 8—9„

I—II.).

Richard Bright keszthelyi emlékei 1814-ből (megj.: október 8—9.,

I—IV.).

Aldor Imre: Vázlatok a magyar emigráció életéből (megj.: október 15—26., I—VIII.).

Rinyai László: A mogyoródi csata (megj.: október 27.).

A forradalom napjai

(részletek a Szabadság kapujában című könyvből, megj.: október 28.—november 4., I—VII.).

Futó Dezső: Árpád apánknak nem kellett térkép (megj.: november 5.).

Futó Dezső: A csökmői sárkány története (megj.: november 6.).

Hamvas Béla: Szellem és hatalom (megj.: november 8.—13., I—VI.).

Taglós László: Lámpás

helyett vándorbot (megj.: november 15.).

Pamer Nóra: 500 éves a budai Várhegy első nyomtatott ábrázolása (megj.: november 16.).

Erőss József: Háromszék telepedési története (megj.: november 17.—24., I—VII.).

Horváth Lajos: Egy 150

éves népi kézirat (megj.: november 25.).

Paizs Tibor: Lészen ágyú (emlékezés Gábor Áronra, megj.: november 26—27., I—II.).

Horváth Lajos: A gödöllői cigányvajda javaslata 250 évvel ezelőtt (megj.: november 29.).

Böszörményi István:

Pest vármegye emléktáblája a füleki várban (megj.: november 30 ).

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdacímtára 1897-ből (megj.: december 1—14., I—XII.).

Sándor András: Lombkorona gyökerek nélkül (megj.: december 15—18., I—IV.).

Futó Dezső: Rákosi Mátyás mintaszövetkezete (megj.: december 20—22., I—III.).

Orosz Károly: Adalékok a vecsési svábok kitelepítésének történetéhez (megj.: december 23—29., I—IV.).

Hamvas Béla: Magyarország kulturális szférái (megj.: 1993. december

30.-—1994. január 5.,

I—V.).

Lukinich Imre: A Román Püspöki Kar memoranduma — 1879-ből (megj.: január 6—13., I—VII.).

Okváth Imre: A kiskato- nák leveleit az ÁVH olvasta (megj.: január 14.).

Balló István: Az atomkorszak magyar huszárai (megj.: január 15.).

(Vége)

gyón nehezen lehet felfedezni bármilyen eltérést rajta, de ha van, az akkor is rajta volt, amikor megvettem. Persze, hangsúlyozom: nem is fordult meg a fejemben, hogy különösebben vizsgál- gassam. Nem is feltételezem, hogy ilyen gond lehet vele, A család egyetlen tagja sem vette észre a próba során ezt a hibáját, így teljes nyugalommal vittem vissza a cserére. A hölgy ellentmondást nem tűrő hangon bizonygatta, hogy a pulóvert már hordta valaki. Nálam van a pulóver, bárkinek meg tudom mutatni, mert szerintem annak van jele, ha valakin rajta lett volna. Igaz, talán csak szakértői vizsgálattal lehet megállapítani igazam, annyit pedig az egész dolog nem ér, hiszen én tudom, hogy senki sem hordta nálunk a pulóvert. Ha pedig így van, akkor mi úgy vittük el a pulóvert, ahogyan most az eladó hölgy látta. Tulajdonképpen arra gondoltam, mi lett volna, ha emiatt vittem volna vissza? Akkor sem cserélte volna ki, hanem ránk fogta volna, hogy mi koszoltuk össze. Ez azért nem derült ki, mert láthatóan nagy volt a pulóver, így igazán nem vizsgálgattuk, hanem eldöntöttük, hogy ki kell cserélni kisebbre. A másik pulóvert — amelyen M-es méret szerepel —- amiatt is vissza vihettük volna, mert teljesen becsapott a méretmegjelölés, hiszen akár XL-esnek is megfelel, de semmiképpen sem M-es. Azt hiszem, szó nélkül ki

kellett volna cserélnie mindkettőt, ehelyett odaállt a vásárlók előtt vitatkozni és bizonygatni azt, amiről én biztosan tudom, hogy nem igaz. Nem tudom, hogyan lehetne bebizonyítani, de hozzáértő ember első ránézésre látja, hogy senki sem hordta, csupán talán a próbák során az üzletben, vagy a gyártás, szállítás során lett koszos.

Láttam, hogy bármennyire is tudom az igazam, nem tudom erről meggyőzni, mert úgy éreztem, túlzottan bizalmatlan. Jellemző erre, hogy már a bejáratnál egy tábla fogad, mely szerint a táskákat le kell rakni -a bejáratnál. Nem tudom, vajon vállalja-e annak őrzését?! Nekünk, vevőknek miért kell feltétlenül megbíznunk, miért vagyunk így kiszolgáltatva? .Nekem nagyon furcsa, hogy eleve azt feltételezik, hogy az ember el akat tulajdonítani valamit, s mindezt azért, mert valószínű történt már nála is lopás. Mégis nagyon kellemetlen érzés olyan üzletbe belépni, ahol már így fogadnak. Ebből is gondolhattam volna, hogy nem kell ott vásárolnom, de nagyon késő volt már a karácsonyi vásárláshoz, így örültem, hogy még tudok venni ajándékot. (...)

Végül is mindkét pulóvert hazahoztam, én nem alkudozni, hanem cserélni mentem.(...)

P. S.-né

Erdőkertes (A teljes név és cím a szerkesztőségben)

Rabutin tábornok Cegléden

Rabutin tábornok 1696-tól 1708-ig Erdély katonai parancsnoka, a fejedelemség tejhatalmú ura volt.

• A császári zsoldban álló, francia származású tábornokot kegyetlen magatartása, gőgössége miatt még saját környezete sem kedvelte, képzelhető, hogyan vélekedtek róla azok, akiket balszerencséjük ellenségévé tett. A tábornok megírta emlékiratait is, ebben — harmadik személyben, sajátos stílusban — magyarázta tetteit. Az mindenesetre kiderül írásaiból, hogy még a bécsi udvarban is ellenségeket látott Rabutin tábornok 1706 végén Erdélyből kijött seregével. Azt a parancsot kapta, hogy vonuljon Budára. A Duna—Tisza közén állomásozó kuruc seregek kitértek előle, így szinte akadálytalanul vonulhatott a Duna felé. Rabutin Cegléden át vonult 1707. január 13—20-a között Cegléd lakói elmenekültek, „egy héten át hideg déren és rengetegen szekér hátán nyomorogtak”— olvasható egy tanulmányban, Rabutin dúlásával a megye is foglalkozott. Rákóczinak írta Pest vármegye gyűlése: „Soha még eleinktül sem hallatott, hogy ezen vármegyénk így elpusztult volna (...) menyi ezer marhákot elhajtott, minden javainkban prédát hányván (...) a népnek még szájában való falattya sincsen. ’’Rabutin feldúlta Ceglédet és környékét de serege is nehéz helyzetbe került. A Dunán nem tudtak átkelni, így 16 napon kersztü! tüzelő, kenyér és takarmány nélkül a folyó partján vesztegeltek, „A hadsereg már közel volt a lázadáshoz”— írta Rabutin.

Pogány György