Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JANUÁR 19., SZERDA Szentmise Rómában Antall József lelki üdvéért Vízummentes „visegrádiak” Elég lesz az útlevél Az elhunyt magyar miniszter- elnök, Antall József lelki üdvé­ért koncelebrált szentmisét mu­tatott be tegnap a magyarok ró­mai nemzeti templomában, a Santo Stefano Rotondóban An­gelo Sodano bíboros, II. János Pál pápa államtitkára. A szentmisén részt vett An­tall József özvegye és két fia. A magyar kormányt Fiizessy Tibor tárca nélküli miniszter képviselte. Jelen voltak a Szentszék és az olasz állam mellé akkreditált diplomaták. A főcelebránssal együtt mu­tatta be a szentmisét Jean-Luis Tauran érsek, a Szentszék kül­ügyminisztere, Angelo Acerbi budapesti pápai nuncius, Gyu­lai Endre szeged-csanádi püs­pök, a Magyar Püspöki Kar he­lyettes elnöke, Jósé Maria Bal- cells, a piarista rend generálisa (legfőbb elöljárója), Jeleníts István, a magyar piarista rend- tartomány provinciálisa. Fe­nyő Vendel Rómában élő ma­gyar szalézi szerzetes, Égi Fehéroroszország részesedni kíván a leszerelt szovjet atom­rakéták urániumtöltetének el­adásából származó üzleti ha­szonból — közölte Valerij Cepkalo, a belorusz elnök ve­zető külpolitikai tanácsadója. Oroszország a múlt héten kötött megállapodást az Egye­sült Államokkal a leszerelt atomrakéták nagy finomságú urániumának eladásáról, amely 12 milliárd dolláros üz­letet jelent. A robbanófejek között vannak olyan taktikai atomfegyverek is, amelyeket két éve Fehéroroszország Konrád, a ciszterci rend gene­rális apátjának képviselője és Somorjai Adám bencés, a ró­mai Szent Ansel mo Egyetem professzora. A Coelius dombon álló, va­lószínűleg az 5. században emelt Santo Stefano Rotondo névadó Istvánja nem a magyar király, hanem az első vértanú, István diakónus emlékét idézi, de a templomban található egy Szent István király tiszteletére emelt kápolna is. A szentmise alatt az oltáron látható volt az a kis kereszt, amely a magyar szent király emlékét őrzi. A főcelebráns, Sodano ál­lamtitkár a pápa utáni legma­gasabb rangú vatikáni szemé­lyiség, tulajdonképpen a Szent­szék miniszterelnöke. Ez a tény, valamint az, hogy Tau­ran érsek, külügyminiszter is részt vett a szertartáson, a né­hai miniszterelnök kiemelt megbecsülésének jele mellett a Magyar Köztársaság számá­ra rendkívüli megtiszteltetés. adott át Oroszországnak. — Minszket félmilliárd dollár il­leti meg a bevételből — idéz­te a Reuter Cepkalót. A „kártérítés” ügyét Clin­ton elnökkel is megvitatták szombaton a minszki veze­tők. Nem tudni, hogy az ame­rikai elnök hogyan reagált a fehérorosz igényre, de Clin­ton bejelentette, hogy 100 millió dollárra növelik a Fe­héroroszország területén elhe­lyezett egykori szovjet hadá­szati fegyverek felszámolásá­nak költségeihez való hozzá­járulás összegét. Egyelőre csak négy kelet-eu­rópai ország — köztük Ma­gyarország — szerepel azon államok között, amelyek az Európai Unió egységesített vízumrendelkezései szerint is mentességet élveznek majd, azaz állampolgáraik pusztán érvényes útlevél felmutatásá­val is az EU teljes területére vonatkozó belépést nyerhet­nek, bárhol is lépik át a „kö­zösségi határt”. Az EK Bizottsága által a Ti- zenkettek Miniszteri Tanácsa elé terjesztett tervezet össze­sen 1-29 ország esetében java­solja a Maastrichti Szerződés­sel életbe lépett közös jogi sza­bályozás részeként egységes „EU-vízum” bevezetését. A vízumpolitika EU-szintű harmonizálásának szükséges­sége voltaképpen már tavaly januártól, a piaci mechaniz­Állóháború Genfben Lord Owen, az Európai Unió békeközvetítője tegnap kije­lentette: kevés esélyt lát arra, hogy az ismét összeülő genfi Bosznia-konferencia áttörést hozhat. A BBC rádiónak adott interjújában éppen azt hangsúlyozta, hogy nagy a veszélye a térségben dúló har­cok súlyosbodásának — je­lentette a Reuter hírügynök­ség. A NATO-légicsapás lehe­tősége Owen szerint nem be­folyásolja a béketárgyaláso­kat. — 18 hónapja ezt hall­juk. Nem hinném, hogy nagy hatása lenne — mondta. Nem rejtette véka alá, hogy már nem sokáig képes elvisel­ni a békeközvetítés terhét. musok közösségi egységesíté­se alkalmával esedékessé vált volna, lévén, hogy — papí­ron — 1993. január 1-től a tagországok egymás közötti határai elvesztették formális jelentőségüket. A tagállamok közül kilencen — a Schen- gen-egyezmény aláírói — kö­telezettséget vállaltak, hogy egymás felé teljesen szabad­dá teszik a személyek mozgá­sát is, ami azt is jelenti, hogy közösségen kívülről elegen­dő e kilenc állam bármelyiké­be megérkezni, ez automati­kusan az összes többi ország­ba is szabad belépést jelent. Mindez azonban egyszerre feltételezné a közös „külső határok” számítógépes nyil­vántartó rendszerének, illetve a tagországonkénti vízumpoli­tikának az összekapcsolását Adrian Nastase, a román kor­mánypárt, az SZDRP ügyve­zető elnöke hétfőn este kije­lentette; néhány napon belül megvalósítható lehetőséget lát egy koalíciós kormány ala­kítására a Román Nemzeti Egységpárttal. A hatalmat gyakorló Szocialista Demok­rácia Romániai Pártja azért tárgyal erről hosszabb ideje az RNEP-vel, mert a parla­mentben csak a voksok 34 százalékával rendelkezik, s négy másik párt támogatása biztosítja a kormány 53 száza­lékos többségét. A négy párt közül az RNEP be akar lépni a kormányba, a Szocialista Munkáspárt és a Nagy Romá­nia Párt viszont nem lépett Az előbbi egyelőre több­szöri halasztás után sem ké­szült még el — az illetékes miniszterek legutóbb ez év február 1-re ígérték üzembe helyezését —, az utóbbira pe­dig csak azt követően kerül­hetett sor, hogy „Maastricht” és az Európai Unió életbe lé­pésével immár a tagországok belügyi- és igazságügyi (így vízumügyi) politikáját is rész­ben uniós szinten egyeztetik. Az EK Bizottság által most készített közös vízum­tervezet összesen 20 „külső" ország számára kínál csak mentességet: az Egyesült Ál­lamoknak, Kanadának, Japán­nak, Dél-Koreának, Uj-Zé- landnak, továbbá Európából az EFTA-országok mellett Andorának, Monacónak, a Vatikánnak és a „visegrádi négyeknek”. fel ilyen igénnyel, mondotta Nastase. (A negyedik párt az Agrárpárt, amely az RNEP- vel nemrég szövetségre lé­pett.) A megegyezés feltétele Nastase szerint az, hogy az RNEP elfogadjon bizonyos elveket, illetve „értékes, a kormány munkáját erősítő” személyeket biztosítson. A román televíziónak adott interjújában Nastase az ellenzék által javasolt új kor­mánytöbbség megvalósítását rövid távon nem nevezte reá­lisnak, bár nem zárkózott el megvitatásától. Az SZDRP még nem döntötte el, milyen formában reagáljon az Ilies­cu elnöknek előterjesztett ajánlatra. A nagyvilág hírei *. * Kétnapos hivatalos láto­gatásra tegnap Hágába ér­kezett Latorcai János ipa­ri és kereskedelmi minisz­ter. Jf Kevesebb mint 2 százalé­ka ért el eddig rendeltetési hely éré az amerikai kongresz- szus által a volt Szovjetunió utódállamainak jóváhagyott 2,5 milliárd dollár értékű pénzügyi segélynek. 4f Az amerikai városok­ban uralkodó erőszak az ifjú nemzedék erkölcsi és szellemi romlásának rém­képét vetíti elő — mondta Coretta Scott King, a vi­lághírű polgárjogi harcos, Martin Luther King özve­gye. ff: Gyilkossággal és hazaáru­lással vádolják a Litván Kommunista Párt két egyko­ri vezetőjét, akiket szomba­ton tartóztattak le Minszk- ben. Mykolas Burokevici- us, valamint Jouzas Jarmala- vicius felelős azért, hogy 1991. január 13-án a vilniu- si tv-toronynál 13 embert megöltek az épületet ost­romló katonák. Jf Több mint száz beteg halt meg a bangladesi kór­házakban az orvosok egy hete tartó országos sztrájkja miatt. * Jugoszlávia kizárásáról döntöttek hétfői ülésükön a faji megkülönböztetés vala­mennyi formájának felszá­molását célul kitűző nemzet­közi konvencióhoz csatlako­zott államok képviselői. A küldöttek január 12-e óta ta­nácskoznak az ENSZ szék­helyén. A Belgrádot a ta­nácskozásról kizáró határo­zat mellett 69 állam szava­zott, s csak Jugoszlávia és Oroszország képviselője mondott nemet a döntésre. Atomüzlet Félmilliárd Fehéroroszországnak Nastase nem zárkózik el Koalíciós tárgyalások Habsburg Ottó nyilatkozata lapunknak Európának, mint egy fának kell nőnie Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke Strasbourgban adott interjút lapunknak abból az alkalomból, hogy a szerve­zet az Európa Tanács épületében tartotta tanácskozását. — Elnök úr, Strasbourgba jövet, egy '56-os magyarral utaztam, aki Párizsban él. Sohasem hallott az Unióról. Ná­lunk sem hallottak sokan róla. Hogyan lehetne röviden össze­foglalni a mozgalom történetét és törekvéseit? — A Páneurópai Unió a legrégibb európai szervezet. 1922-ben létesült, amikor az akkor még nagyon fiatal Ri­chard Coudenhove-Kalergi, aki Csehországból származott, kiadta Páneurópa című könyvét. Ennek a könyvnek óriási ha­tása volt. Politikusok csatlakoztak hozzá, főleg a balti álla­mokból, amit mára sokan elfelejtettek. A háború közeledté­vel majdnem sikerült létrehozni a Páneurópát, de azután győ­zött a nácizmus és a szervezetet feloszlatták. De tovább élt az Egyesült Államokban, majd visszatért ide, Európába és amikor 1973-ban Coudenhove-Kalergi meghalt, engem, aki a mozgalom aleinöke voltam, itt, Strasbourgban megválasz­tottak elnöknek. Fő célunk először is, hogy a Páneurópa egész Európát je­lentse. Annak idején a legtöbb európai szervezet és politikai párt elfogadta a jaltai határt. Mi mindig a jaltai határ ellen harcoltunk, mondván, hogy azok, akik a jaltai határtól kelet­re élnek, éppen olyan jó európaiak, mint azok, akik Nyuga­ton élnek. Másodszor, egy keresztény Európáért dolgoztunk. Egy szabad Európáért és már akkor is hangsúlyoztuk azokat az elemeket, amelyek a föderalizmust képviselik. Nevezete­sen, hogy az európai közösségben a nagyobb egység nem ve­het át olyan feladatot, amelyet a kisebbik egység kielégítően el tud látni. Mi tényleg a legnagyobb Európa oldalán állunk. Azt védtük, s ezenkívül a „nagy” Európáért dolgoztunk, amit ma is szorgalmazunk, amikor a közösség kiszélesítéséről van szó. A kibővítés mellett állunk mindenáron, mert úgy érez­zük, minél jobban lehet kelet felé eltolni a szabadság határa­it, annál nagyobb biztonságban lesz az egész kontinens. — A '89-es változásokig mindez illúziónak tűnt. A változá­sok után rövid ideig reméltük, hogy Európa integrálódni tud. Most mégis olyan helyzet alakult ki, amikor úgy látszik, ez az összeurópai gondolat távolabbra került a megvalósítástól, mint valaha. — Nem került távolabbra! Ez nem igaz. Ami megfelel a valóságnak az az, hogy a dolgok lassabban haladnak, mint ahogy az emberek képzelik. Nézze, ez egy óriási történelmi folyamat és ha a történelmet tanulmányozzuk, látjuk, min­den ilyen folyamat lassú. Lépésről lépésre halad. Az Európa Parlamentet még csak tizennégy és fél éve választották. Ez idő alatt máris rengeteget haladtunk. Kis lépésekkel. Én min­dig amellett vagyok, Jiogy kis lépésekkel kell haladni. Úgy érzem, Európának nőnie kell, mint egy fának és nem úgy, mint egy amerikai felhőkarcolónak. — Ón megérti, hogy minden ember élete rövid és szeretne normálisabb körülmények között élni. — Egész természetes, hogy az emberek úgy látják, minden lassú és életünk szemszögéből ez így is van, de el kell ismer­nünk, a történelemben semmi sem megy gyorsan. — Ön egy neves család leszármazottja, mely — mai szó­val élve és aktualizálva — európai politikát csinált. Ha úgy tetszik, ön a német—római császárság gondolatát szublimál­ta az egységes Európa eszméjébe. Helyesen értelmezem ezt a családi hagyományt? — Igen. Nézze kérem, az egész európai gondolat sokkal ré­gebbi mint Coudenhove-Kalergi föllépése. Ha úgy vesszük, akkor Európa Aachenből indul ki, Nagy Károly idejéből, ő volt az első, aki egy „nagyobbik” Európát létesített. Ezt csak egy másik „nagy” Károly, Charles de Gaulle értette meg, amikor egyszer kijelentette, meg kell változtatni az úgyneve­zett verduni szerződést, amely újra felosztotta Nagy Károly birodalmát. Más alkalommal meg azt mondta, hogy Nagy Károlynak van egy óriási érdeme. Ez így van. Tudja, itt egy egyenes vonal húzódik Nagy Károlytól napjainkig. Amikor a spanyolok teljes jogú tagjai lettek az Európai Közösségnek, elsőként a katalánok jöttek. Az akkori kormány a mostani kormányelnök vezetésével eljött, hogy ellátogasson Európá­ba, mielőtt még tényleg tagokká válnak. Akkor ő nem Brüsz- szelbe vagy Strasbourgba ment, hanem Aachenbe. Azért, hogy Nagy Károlynak jelentse, az ő katalánjai visszatérnek. — Egyet kell értenem, a dolgok sohasem haladnak olyan gyorsan, mint szeretnénk. Még is, milyen vigaszt tudna nyúj­tani azok számára, akik kisebbségben élnek? Mit üzen szá­mukra? — Két dolgot tudnék mondani. Először is azt, hogy most meg fog gyorsulni az iram. Ami Oroszországban történik, na­gyon is megerősíti azt a törekvést az európai kormányok ré­széről, amit mi is szeretnénk. Eddig ők voltak a nagy fék. Na­gyon visszatartottak bennünket. — Égy gondolja, hogy a háttérben meghúzódó pánszláv gondolat riasztólag hat? — Ez nemcsak pánszláv gondolat, de fasiszta is, vagy amit akar. Mindenesetre ez egy sötét társaság. — Tahát úgy véli, hogy ez a veszély rádöbbenti Európát feladatára? — Én úgy érzem, hogy legalább most rádöbbennek erre a kormányok. A másik dolog az, hogy ami a kisebbségi kér­dést illeti, az is dramatizálódott a jugoszláv válság következ­ményeképpen. Én úgy vélem, hogy az eljövendő Éurópa Par­lamentben sikerülni fog végre egy kisebbségi státust egész Európa számára keresztülvinni. Ez mostanáig nem sikerült, mert a görögök, a franciák és a spanyolok mindig ellenezték. — Épp azok, akiknek a legtöbb gondjuk volt a kisebbsé­gekkel. Mi illúzióban éltünk, hogy Nyugaton kicsit rendezet­tebbek a viszonyok... — Tudja kérem, a Nyugat sohasem volt olyan szép, mint ahogy távolról látták. Éz mindig így volt és mindig így is Balassa Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom