Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-18 / 14. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JANUAR 18., KEDD 13 Horn elvtárs nagygyűlései É Nézem a tévében, hallom a rádióban, s szinte minden újság — azzal van tele,. hogy az MSZP, meg Hóm elvtárs éppen hol tartott nagygyűlést, meg mit mondott. A székso­rokban pedig zömében éltes korú emberek ülnek, feltehe­tően javarészük szándékos emlékezetkihagyásban, de mindenképpen megtévesztet­tem És tele nosztalgiával! Mert szép mindaz, ami el­múlt! És mi múlt el valójá­ban? Az ifjúság, az a kor, amely soha többé nem jön már vissza! Bármilyen nehéz volt is, keserves, nélkülözé­sekkel teli, de lángoló ifjúság volt! És ez az, amire igen jól rájátszik az MSZP! Rengeteg hazugsággal, demagógiával. Mert kérdem én: miféle prog­rambeszéd az, amelyben a be­váltható ígéreteket csak pati­kamérlegen mérik és osztják, mert a valóságban nem is ren­delkeznek semmiféle olyan eszközzel és módszerrel, amellyel szinte bármit is len­díthetnének az ország és a nép jelenlegi helyzetén. De mocskolódásból, a jelenlegi kormány lejáratásából jut minden mennyiségben. Más szemében a szálkát, maguké­ban pedig a gerendát nem ész­revenni, hitvány dolog! Hány olyan nagygyűlés volt már, ahol az elmúlt 45 év történéseit is ismertették? Ki és mikor mondja meg az embereknek, hogy mi min­dent tettek a kommunisták a magyar nép ellen? Mit kö­szönhetünk Kun Béla 133 na­pos „tündöklésének”, éppen abban az időben, amikor a tri­anoni határokat idegen hatal­mak kialakították, nem titkol­va mérhetetlen dühüket a vö­rös próbálkozás miatt? Hogy a kommunisták működése alatt hány embert akasztottak fel, börtönöztek be, küldtek Recskre, Hortobágyra juhho- dályokba, és egyáltalán a leg­kegyetlenebb intemálótábo- rokba?! Hány embert űztek el hazájukból — akik most ide­gen hatalmak javára kamatoz­tatják tudásukat —, mert élet- ' ben maradásuknak ez volt az egyetlen esélye?! És ki garan­tálja, hogy hatalomra kerülé­sük után nem folytatódnak-e a megtorlások? Mert az el­múlt 45 évet is demokráciá­nak nevezték ám — mint a mai rendszert —, és a nép akaratából cselekedtek. Hát gondoljátok meg proletárok! — hogy stílusosan fejezzem ki magam. Mekkora az a va­gyon, amelyet kiváló gazdák­tól és tisztességes polgároktól raboltak el egyetlen tollvonás­sal? Hányán vannak azok, akik ezen eseményeket nem bírták elviselni, és saját ottho­nukban, önkezükkel vetettek véget életüknek?! Ez a nép először csak 10 évig bírta elviselni az igazság­talanságokat, és a rabigát. 1956-ban már változtatni akart, de nem tudott! A fegy­veres irtás és a megtorlások hány ember életébe kerültek? És amikor már felélték a múlt javait, akkor külföldi kölcsö­nökhöz folyamodtak, mert még az ölükbe hullott, rablott vagyont is képtelenek voltak gazdaságosan működtetni. Arra is választ várna a nép — amit már egy képviselőasz- szony is megkérdezett az ak­kori miniszterelnöktől, de csak írásos választ ígértek ne­ki, hogy a nép ne hallja azt meg —, hogy miért magán­bankoktól vették fel a kölcsö­nöket? Hát mitől volt végül is akkora hitele (nem pénz) egy kommunista országnak abban a „művelt” és „okos” nyugati világban? Vagy netán a ma­gánbank azt is jelentette, hogy itt gyűlt össze az ország­ból kisíbolt rengeteg pénz, ép­pen elvtársaink jóvoltából és betétjeként? És ha igen, azt — mármint a nép saját pén­zét — netán ők adták kölcsön népünknek olyan kamattal és összegben, amelyből életük végéig — a nép mérhetetlen nyomora árán — remekül él­nek ők is, és még leszármazot­taik hetediziglen?! És arról vajon szólnak-e a nagygyűlé­seken, hogy végletekig lerom­lottak a lakóházak?! Hogy minden elavult: vasút, víz, csatornahálózat, telefon, stb. És arról miért nem beszélnek, hogy olyan éhbérért kellett dolgoznia a munkásemberek­nek, amelynek eredménye nem nyugdíj, hanem nyögdíj lehetett?! Mert ezekért a nyugdíjakért nem az elmúlt 4 évben, hanem az elmúlt 45 évben kellett megdolgozni! Ezeket a nyugdíjakat a kor­mány szűk 4 éves működése alatt éppen 6-szor emelte meg napjainkig. És ez is ke­vés? Hát akkor mennyiért is kellett dolgozni a kommunis­ták éveiben? És arról mennyi szó esik, hogy miért nem a 800 ezer „mezei” tagságból lett ma üzem és gyártulajdo­nos, kft.-s, bt-s, rt.-s. Hány milliomos, milliárdos, nagy­vagyonos került ki ebből a körből? És hányán ismerik ma közülük az erkölcs fogal­mát? Kedves jó, tisztesség­ben megőszült, megöregedett hallgatóság! Ha a pulikum so­raiba mégis bekerül fiatal is „falni” a szöveget, hát Iste­nem, őket még úgy szédítik, ahogy csak tudják! Egy újszü­löttnek minden vicc új! De Önök ne csináljanak úgy, mintha mindannyian be­tegek volnának, vagyis emlé­kezetkihagyásban szenvedné­nek. Vegyék tudomásul: ami el­múlt, az soha nem tér már visz- sza! Elsősorban az ifjúsá­gunk! És az életkörülményei­ken is legfeljebb annyit tud majd segíteni az MSZP, amit bármely más párt megtehet győzelme esetén. A pártveze­tésnek is valamit: jogalapja csak annak van ágálni mások ellen, akinek (akiknek) fedd­hetetlen múltját senki meg nem kérdőjelezheti! Vedres Józsefné Budapest A mi televíziónk? Ezzel a címmel már egyszer írtam a Pest Megyei Hírlap HISTÓRIA A História rovatban megjelent írások tartalomjegyzéke n Tardy Lajos: Dunai hajótörés, • dunántúli viszon­tagságok (részlet a Régi fel­jegyzések Magyarország­ról című könyvből, megj.: április 26.). Bánó Jenő: Mexikó (részlet az Útiképek Ameri­kából című könyből, megj.: április 27.). Pesty Frigyes: Pilis (Az eltűnt régi vármegyék című könyvből, megj.: ápri­lis 28—29., I—II.). Pesty Frigyes: Solt (Az eltűnt régi vármegyék című könyvből, megj.: ápri­lis 30.—május 3., I—II.). Szombathy Viktor: Sá­ros (részletek a Száll a rege várról várra című könyvből, megj.: má­jus 4.). Szigorúan bizalmas! (Weiss Fülöpnek, a pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének levele We- kerle Sándor pénzügymi­niszterhez az ötmillió fon­tos kölcsönről, megj.: má­jus 5.). Bellér Béla: Magyarok Nápolyban (részlet, megj.: május 6,). A Haramiák — magyar színpadon (Riethaller Má­tyás a Helytartótanácshoz, Buda, 1795. december 28., megj.: május 7.). Daniel Speer: Magyar Simplicissimus (részlet, megj.: május 8.). Fenyvesi László: Me­gyénk történelméből (megj.: május 10.) Deák Ferenc: Az oppor- tunitás ellen (részlet az 1866. február 22-i beszéd­ből, megj.: május 11.). Kéky Lajos: A Eperjesi Kör (részletek, megj.: má­jus 12.). Az Orkhoni feliratok (megj.: 1993. május 15—22., I—VII.). Ibn Fadián útijelentése (megj.: május 24.). Maszúdi tudósítása (rész­let A magyarok elődeiről és a honfoglalásról című könyvből, megj.: május 25.). Vay Sarolta: Mikor még nem volt híd a Dunán (megj.: május 26.). Bellér Béla: Magyarok Nápolyban (részlet, megj.: május 27.). Tardy Lajos: Egy né­met zsoldos emlékei a Má­tyás király elleni harcokról és II. Ulászló koronázásá­ról (részlet a Régi feljegy­zések Magyarországról című könyvből, megj.: má­jus 28.). Szombathy Viktor: Lő­cse (részlet a Száll a rege várról várra című könyv­ből, megj.: június 1.). Kelenváry János Lász­ló: Epizódok a régi Kis­pest életéből (megj.: június 2.). Béla király jegyzője (Anonymus): A ma­gyarok cselekedeteiről (megj.: június 3—21., I—XVI.). Sándor Dénes: Szerve­zett segítség az üldözötte­kért (megj.: június 22—28., I—V.). Egy bécsi polgár kalan­dos utazása (részlet az Úti- kalandok a régi Magyaror­szágon című könyvből, megj.: június 29.). Borváró Zoltán: Ma­gyar volt az első hősi ha­lott — 1914. június 29. (megj.: június 30.). Dr. Fenyvesi László: Cipészkolhozok a vörös Pest megyében (megj.: jú­nius 30.). Tombor Tibor: Emléke­zés a Pesti Hírlapos Márai Sándorra (megj.: július 1—5., I—V.). Rinyai László: A mo­gyoródi csata (megj.: júli­us 6.). Vay Sarolta: Schönb- runni ünnepségek (részlet, megj.: július 7.). John Paget magyaror­szági útirajza 1835-ből (megj.: július 8—19., I—X.). Vay Sarolta: Magyar játszótársaságok (megj.: jú­lius 20.). Kosa Csaba: Savanyú szél fúj (megj.: július 21.—augusztus 4., I—XII.). Futó Dezső: Hol a lyuk? (Igazi történet a Tak- taközből, megj.: augusztus 5.). Vlagyimir Bronyevsz­kij magyarországi útiemlé­kei 1810-ből (megj.: au­gusztus 6—11., I—V.). Egy cseh főúr Budán 1591-ben (megj.: augusz­tus 12.). Daniel Speer magyaror­Levelünk jött rovatában (1993. augusztus 11-én je­lent meg.) Akkor azt hittem, hogy talán valaki, akit eset­leg illet, elolvassa a cikket és esetleg neadj’ Isten talán még foganatja is lesz. Ugyanis akkor arról írtam, hogy csökkent az adásidő, de előtte megemelték az elő­fizetői díjat. Milyen meg­gondolás alapján? Ki tudja! De a tény tény maradt, még a mai napig is. A változás ennyi, hogy az adásidő, vál­tozatlanul csökkentett, de ja­nuár 1-jétől az előfizetési díj újból megemelkedett. Most már kéthavonként nem hatszáz forintot kell fi­zetni, hanem kilencszázhú- szat. Kérdezem én, hogy mi drágult meg, akkor amikor az adások minősége már si­lányabb nem is lehetne. Amikor már egy tisztessé­ges filmet nem is láthatunk. Amikor a reklámtól az em­ber már gutaütést kap, ha nem vigyáz, s nem kapcsol­ja le gyorsan a tévét. El nem tudom képzelni, hogy mitől veszteséges egy tévé működ­tetése amikor a reklámokért — percenként — sok ezer forintot kell fizetni. Termé­szetesen el lehetne képzelni a televízió működtetését sze­rényebb, de ugyanolyan jobb nemzetibb, keresztény erkölcsökre épült, politika­mentés műsorokkal is. De van egy kívülről nem látha­tó, de a képernyőn annál in­kább érzékelhető negatí­vum, ez pedig a meggyöke­resedett, a kommunista ideo­lógiának mindhalálig esküt tett műsorvezetők, játékveze­tők és egyebek, akik még Ilku és Aczél szellemében nevelkedtek, a marxizmus- leninizmus tudósai, docen­sei lettek, és nem hogy nem képesek de egyáltalán nem is akarják tudomásul venni az átalakulást. Miért nem ve­szik már észre az arra illeté­kesek, hogy már szinte ide­jét múlta, pedig a „Kinn pá­don” „Hőmérő” „Politikai Azok az urak” — Forró, Ha­vas — akik az előbb említet­teket vezetik, nem lehet, hogy ne éreznék azt az ellen­szenvet, melyet úgy a né­zők, mint pedig riportala­nyuk táplál irántuk. És még­is, mégis van képük hozzá! Szeretnénk már megérni hogy a tévé vezetése elvé­gezné már a nagytakarítást a maga területén, és minden lelkiismeretfurdalás nélkül nélkülözné szolgálataikat ezeknek a magukat nélkülöz­hetetlen „szakembereknek” hitt, beképzelt uraknak. Mindaddig amíg ez nem tör­ténik meg, addig nem lesz igazi magyar televízió! Pusztai József Tápiószecső * Nahlik Gábor, a televí­zió vezetője az elmúlt na­pokban jelentette be, hogy februártól feloldja az elmúlt év végén elren­delt részleges műsoridő korlátozást, sőt a közeljö­vőben növeli a délutáni adásidőt. A szerk. szági útirajza az 1650-es évekből (megj.: augusztus 13—30.). Berki Mihály: Csehszlo­vákia megszállása 1968-ban (megj.: augusztus 31.—szeptember 2., I—II.). Fenyvesi László: Pest-Pi- lis-Solt vármegye a márciu­si forradalom viharában (megj.: szeptember 3—7., I—III.). (Folytatjuk) Követ küldése Bercsényi Miklóshoz 1708. január 16—18. között Szentlórínckátán tartotta gyűlését Pest vármegye. Decemberben fejeződött be a kassai országgyűlés, melyről visszajött a megye két kö­vete is. Megvitatták a vármegyét érintő legfontosabb ha­tározatokat, elsősorban azt, hogy mennyit kell fizetni 1708-ban pénzben és természetben. A közgyűlés úgy ha­tározott, hogy Radványi Ferenc jegyző személyében kö­vetet küldenek Bercsényi Miklós grófhoz, próbáljon bi­zonyos engedményeket kieszközölni Pest megye számá­ra. Részletes utasítást is készítettek. A követ feladata volt, hogy tisztázza: az előző évben két hónapig már a megyében állomásozott Só'tér Tamás ezrede, ezért, ha új ezred jön, a „múlt két hónap kvártélyért a vármegyétől ne követeljen semmit”. Meg kellett világítani a követnek, hogy „Pest megye állapota más, mint a többi megyéké: ál­landó hadszíntér, sok részleges beszállásolást is szenved”. Az előző időben sok kár érte a megye lakóit, 66 ökröt és 366 marhát hajtottak el a katonák, ezekért kártérítést kell kérni. Az utasítás foglalkozott azzal is, miért ma­radt el Ráckevén az összeírás? Radványi Ferenc azt az utasítást kapta, hogy magyarázza el: eddig nem lehetett elkészíteni, mert „az összeírás veszedelmes lett volna, vagy kár is eshetett volna”.Sérelmezte a megye a jász ka­tonaság viselkedését: „Milyen kártérítést várhat a sze­génység tóliik?”— tartalmazta az utasítás. Radványi Fe­renc februárban tért vissza, de csak részleges eredmé­nyeket sikerült elérnie. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom