Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

Helytálltunk a Biztonsági Tanácsban Érthetőbben érdekeinkről! Az új évtől a Cseh Köztársaság vette át Magyarország helyét a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai között. A testületben végzett két esztendei munka tapasztala­tairól és benyomásairól nyilatkozott Erdős André, a Magyar Köztársaság állandó ENSZ-képviselője. Tőkés László, a Király- hágómelléki Reformá­tus Egyházkerület püs­pöke december végén in­terjút adott lapunk fő­szerkesztőjének, Vöd­rös Attilának. A beszél­getés első részét Inkor­rekt támadások és su­gárzó ellenszenv kíséri az egyházak tevékenysé­gét címmel tegnapi szá­munkban közöltük. Tő­kés László nyilatkozatá­nak folytatása a 2. olda­lon olvasható. Washingtoni hátraarc? A NATO brüsszeli csúcsér­tekezlete előtt Clinton ameri­kai elnök hátraarcot csinált, és elhatározta, hogy nem kell kiterjeszteni a NATO- tagságot Lengyelországra, Magyarországra, Csehor­szágra és Szlovákiára — ezt az értesülését közölte teg­nap a The Times című brit lap, forrásmegjelölés nélkül. (További információink aló. oldalon.) A nagykövet pályafutá­sának csúcspontjaként érté­kelte a BT-ben töltött két évet. Magyarország leg­utóbb 26 éve volt a testület tagja. A magyar ENSZ- misszió diplomatái igye­keztek minden lehetőséget kihasználni a magyar érde­kek képviseletére. — A ju­goszláviai válság akkor robbant be a világpolitiká­ba, mikor Magyarország a BT tagja lett: eleinte az osztrákokkal együtt a ma­gyarok számítottak a kér­dés igazi szakértőinek. A többiek tréfásan „Habs- burg-blokknak” neveztek bennünket. Igen fontos eredménynek tartom, hogy a magyar szempontoknak sokszor sikerült érvényt szerezni a testület Jugoszlá­viával kapcsolatos döntése­iben — hangoztatta a nagy­követ. Azzal kapcsolatban, hogy másokkal együtt vég­ső soron a Biztonsági Ta­nács is kudarcot vallott a válság kezelésében, Erdős André úgy vélekedett, hogy azért történt így, mert a testületben képviselt kor­mányokban sem volt meg az egységes politikai szán­dék. Nézete szerint több­ször is elmulasztották idő­ben megtenni azokat a lépé­seket, amelyekkel megelőz­hették — vagy később eny­híthették volna — a véres konfliktust. — Az ENSZ és a Bizton­sági Tanács nem valamifé­le világkormány. A hatal­mat képviselő országok akarata ellenére vagy szán­dékaik ütközése esetén nem tehet semmit — ma­gyarázta. Utalt arra, hogy az orosz küldöttség igyeke­zett együttműködni a nyu­gati államokkal a jugoszlá­viai ügyekben is — anél­kül azonban, »hogy túlságo­san aktív lett volna a Nagy-Szerbiára vonatkozó törekvések elítélésében. A Biztonsági Tanács öt állan­dó tagjának álláspontjai kö­zött árnyalatnyi különbsé­gek voltak és vannak: nem teljesen azonos az amerikai felfogás a brit—francia szemlélettel, de a kínai megközelítéssel sem. Erdős André a világszer­vezet jövőjéről kifejtette, hogy maga az élet feszege­ti a Biztonsági Tanács csak­nem fél évszázada rögzített kereteit, de az átalakítás­hoz mind a 184 tagállam egyetértésére lenne szük­ség. Vesztegel a battai komp Nem közlekedik a komp Százha- . f I lombatta és Tököl között — hal- fjl hattuk tegnap. A komp egyik ha- jósa, Kérészi József elmondta: a leállás oka az, hogy december végén le­járt az a szerződés, amelyben az önkor­mányzat mint tulajdonos megbízta cégü­ket az üzemeltetéssel. Tudomása szerint az engedélyt hamarosan megkapják- s ak­kor ismét megindulhat a járat. Mikorra várható az engedély kiadása? Ezt már Kiss Józseftől, a százhalombat­tai önkormányzat városgazdálkodási- és építési irodájának műszaki munkatársá­tól kérdeztük meg, aki elmondta: a szer­ződést március 31-ig néhány napon belül meghosszabítják. Még ebben a hónapban kiírnak egy pá­lyázatot, amelyben valószínűleg új felté­teleket szabnak a működtetést vállaló cégnek. (á. m.) A számok könyve Távközlési pályázatok Itt az új, Pest megyei telefonkönyv! A Magyar Távközlé­si Részvénytársaság a tizenegy kijelölt ügyfélszolgála­ti irodájában tegnap megkezdte a szétosztását. Vala­mennyi előfizető ingyenesen kapja meg a számok könyvét, ha január 31-ig elfárad érte. Hancsovszki János felvétele Tegnap lezárult a Magyaror­szág 25 távközlési primer körzetére kiírt koncessziós pályázat benyújtási határide­je. A beérkezett anyagokat ma délelőtt bontják ki a Köz­lekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztériumban. Az első információk sze­rint a 25 körzet mindegyikére érkezett pályázat, néhányra kettő, három is. Ezekben az esetekben a minisztérium ver­senyezteti majd a pályázókat, és az ajánlatokat a tervek sze­rint február végéig értékelik. Visegrádiak Varsóban Magyar, lengyel, cseh és szlovák védelmi miniszteri csúcstalálkozó lesz pénte­ken Varsóban. A Magyar Köztársaságot Für Lajos honvédelmi miniszter kép­viseli. Erdélyi Lajos alezredes, a HM szóvivője elmondta, hogy a védelmi miniszte­rek többek között a jövőbe­ni négyoldalú együttműkö­dés lehetőségéről tárgyal­nak. Téma lesz természete­sen a jövő heti brüsszeli NATO-csúcstalálkozó, az amerikaiak által ajánlott bé­kepartnerségi viszony, illet­ve a NATO-hoz való csat­lakozás lehetősége is. A visegrádi országok vé­delmi miniszterei utoljára 1993 áprilisában Brüsszel­ben, az Észak-atlanti Együttműködési Tanács ülése alkalmával találkoz­tak. Két hónappal később Rómában, a Nyugat-euró­pai Unió konzultációs fóru­ma előtt tartott megbeszé­lésről Csehország távolma­radt, így az akkori eszme­csere csak háromoldalú volt. Borúlátó magyarok? Nem mondhatja senki, hogy a közvéleményt ismeri, s pe­dig azért nem, mert igen sok kérdésre nézve a többségnek nincs semmi véleménye, s ezért a közvélemény iránya sok­szor csak a körülményektől függ — írta báró Eötvös Jó­zsef Gondolatok című, 1864-ben megjelent kötetében. S ámbár e gondolat igazsága a mai időkre éppúgy érvé­nyes, mint a múlt század második felére, egyes intézetek mégis igen jól megélnek abból, hogy kutatják az úgyneve­zett közvéleményt. A kutatási eredmények azután napvilá­got látnak, s csak a Jóisten a megmondhatója, hogy a megkérdezettek szűk körének a véleménye mennyiben azo­nosítható egy nemzetalkotó társadalom egészének a véle­ményével. A nagyformátumú, állítólag független, de a jelenlegi kormányzat szellemiségétől kétségkívül távol álló napilap mindenesetre oldalszélességnyi címben hirdeti, hogy „A magyarok többsége további rosszabbodásra számít”. Tételezzük fel, hogy a Gallup, amely a közlés kizáróla­gos jogát az említett lapnak biztosította, jó munkát vég­zett, s a magyarok valóban olyan sötéten látják az új esz­tendőt, amiként azt a felmérés mutatja. Ez esetben érde­mes összevetni a magyarokra vonatkozó adatokat a híres intézet más kelet-európai országokban gyűjtött adataival, még akkor is, ha az év végi felmérések nem tartalmazzák hazánk közvetlen szomszédainak a közvélekedési mutató­it. A térség tíz országára kiterjedő felmérés így is tanulsá­gos, különösen a magyarok borúlátását illetően. Nézzük a számokat. Amíg az ukrán megkérdezettek öt­vennyolc százaléka számít arra, hogy a tavalyinál rosz- szabb esztendő következik, és ezzel a grafikon pesszimista felének ők az éllovasai, addig a magyarok a maguk ötven­négy százalékával szorosan mögöttük állnak, s messze megelőzik Albániát (11), Németország keleti tartományait (19), Észtországot (21), Lettországot (25), Macedóniát (27), Bulgáriát (28), Litvániát (30), sőt Oroszországot is, ahol xsupán harminchét százaléknyi pesszimizmust sike­rült kimutatni. A derűlátó oldal adatai legalább ilyen tanulságosak. Al­bánia megkérdezettjeinek ötvenegy százaléka jobb évet re­mél. Őket követi Németország keleti fele (46), Bulgária (43), Észtország (36), Macedónia (35), Oroszország (29), Litvánia (22), Lettország (17), Ukrajna (15) és végül Ma­gyarország tizenkét százalékkal. Vagyis, ha ez utóbbi ada­tot a borúlátóink ötvennégy százaléka mellé tesszük, ak­kor kiderül, hogy talán az ukránoknál is sötétebben lát­juk a jövőt, hiszen náluk három százalékkal nagyobb az optimisták aránya. Hogyan sikerült elérnünk ezt a negatív rekordot akkor, amikor köztudott, hogy a környező országokhoz képest itt van a legnagyobb esély a gazdaság élénkülésére, hogy az óvatos nyugati tőke nálunk érzi a legjobban magát, hogy a sokat emlegetett szociális gondokat leginkább mifelénk sikerült mérsékelni? Mi a titka a magyarok szörnyű lelki- állapotának, amikor a sokkalta nyomorúságosabban élőkben is több a derűlátás? Az okokat alighanem jórészt abban a kitartó, szűnni nem akaró aknamunkában kell látnunk, amely a napi saj­tó számos orgánumában, a rádiók hangszóróin, a televízi­ók képernyőin keresztül a rendszerváltozás három és fél esztendején át mérgezte a lelkeket, s hitette el sokakkal, hogy a miénknél rosszabb állapotok, kilátások már alig le­hetnek. Beérett volna az álhatatos munka gyümölcse és sike­rült polgártársaink zömébe oltani a csüggedés mérgét? Vagy mindez csupán a valóság csalóka torzképe? Tavasszal az urnák előtt kiderül. Bánó Attila Kárpótlási kamatok Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal tájékozta­tása szerint az 1991. évi XXV. számú törvény alapján kibocsátott kárpótlási jegyek január 1-jei értéke 146,2 szá­zalék. Ezek szerint a háromféle címletű kárpótlási jegy ka­mattal növelt névértéke a kö­vetkezően változik: az 1 000 forintos kárpótlási jegy ka­mattal növelt névértéke 1 462 forint, az 5 000 forinto­sé 7 310 forint, a 10 000 fo­rintosé pedig 14 620 forint. A kárpótlási jegyek kamattal növelt névértékét kell figye­lembe venni minden olyan esetben, amikor azt tulajdono­sa állami tulajdon megvásár­lására fordítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom