Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-04 / 283. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. DECEMBER 4.. SZOMBAT J3 Nem köznév a Telefonon már észre- Lwj) vételeztem, de mivel azóta sem történt vál- •“ 1 tozás, újból szóvá teszem, hogy lapjukban igen gyakran szerepel Isten neve kis i-vel. A Népszabadságnál ez természetes, (igaz, azzal be sem szennyezem a kezemet), de Önökről nem tételezem fel, hogy Isten nevét köznévnek, tárgynak, netán elvont fogalomnak tekintik. Főleg a Vödrös-cikkekben fordul ez sokszor elő. (Lásd a november 26-i számot.) (...) Egyébként lapjukat nagyon korrektnek, minden szempontból jónak tartom és igyekszem is továbbadni, hogy minél többen megismerjék. Wingert Magda Budapest * Kedves Olvasónknak tökéletesen igaza van. Isten neve valóban nem azért fordul elő néha kis i-vel lapunkban, mert ez a szerkesztési elveink közé tartozik... A kéziratokban legtöbbször még helyesen vannak leírva. A hibáért ezúton is az olvasóink szíves elnézését kérjük. A Szerkesztő' A hivatal válasza Vedres Józsefnének Tisztelt Asszonyom! Önnek leszármazott) jogon kárpótlási kérelme volt a Csongrád Megyei Kárrendezési Hivatalnál, erre a I. Kárpótlási Törvény előírása szerint volt jogosult. Önnek ügyét időben és a rendeletekben előírt módon intézték el. Ön a határozat kézhezvétele után Nagy Tamás ország- gyűlési képviselőhöz fordult levélben és kérte őt arra, hogy segítse hozzá budapesti lakosként termőföldárverésen való részvételhez. A levelet illetékességből képviselő úr hivatalunkhoz továbbította, melyre önnek július 14-én válaszoltunk és megadtuk a szükséges felvilágosítást, hogy budapesti illetőséggel hol vehet részt termőföldárverésen. A fent leírt adatok a tények. Sajnálatos módon a pártállam idején az önt ért sérelmek olyan mélyen élnek önben, hogy ezeken felülemelkedni nagyon nehezen, vagy talán egyáltalán nem tud. A kárpótlási törvény megalkotóit a jó szándék, a legnagyobb tisztesség vezette amikor elindította ezt a nehéz feladatot. Az ország helyzetét tekintve reprivatizálásról szó sem lehetett. így az ön szüleitől elvett, mint írja, kitűnő minőségű földet nem kaphatta visz- sza és kárpótlást is csak az akkori aranykorona értékben kaphatott. Ön minden keserűségét olvasói levelekben írta ki, melyek már szinte rendszeresen jelennek meg a Pest Megyei Hírlap ide vágó rovatában. Első levelét a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal törökbálinti árverésen szerzett tapasztalatai, illetve benyomásai alapján írta. Sajnos az észrevételei igencsak a felületes szemlélő észrevételei voltak. Célra vezetőbb lett volna, ha megkeresi az ott jelen lévő vezetőket, informálódik és úgy alakítja ki észrevételeit, nem pedig a felfokozott hangulatú szájaskodó megjelentektől. A termőföldárverés nagy érdeklődést kiváltó, igen komoly szakmai felelősséggel járó csapatmunka. Tisztaságán az árverést vezetők őrködnek. Ön nem várta meg az árverés végét, nem is próbált meg részt venni, csak szemlélődött és ítélkezett. November 30-án szintén a Pest Megyei Hírlapban megjelentetett olvasói levelében még egyszer kitér a „keserű földárverési tapasztalataira”. Tisztelt Asszonyom! Sok becsületes ember késő éjszakában, rossz körülmények, ideges légkör és nem utolsósorban fűtetlen helyen végző munkáját sérti eszmefuttatásaival. Ezzel nem jobbít, senkinek nem segít és végül, de nem utolsósorban a kárpótlás ügyének sem használ. Sztáray Mihály hivatalvezető Pest Megyei Kárrendezési Hivatal Kigúnyolt Szózat Advent van, a várakozás ideje. Várjuk a karácsonyt, a szeretet ünnepét, Krisztus születésének napját. Meggyújtjuk a karácsonyt megelőző négy vasárnapon az adventi koszorú gyertyáit. Mások ezek a napok, mint a többiek! Valami különös érzés tölti meg szívünket, lelkünket. Még érezni lehetett szobánkban az adventi koszorú első elfújt gyertája füstjének illatát, mikor megcsörrent a telefonunk. Engem keresett a mély férfihang. Illedelmesen bemutatkozott az illető, közölte, hogy tanítványom volt. Tudtára adtam bizonyos Tót(h) Árpádnak, hogy ilyen nevű tanítványom soha nem volt. A keresztnevem említve nyomatékosította, ő engem keres. Ekkor bizonyossá vált, valahonnan, . valakik) által ismer. A telefonon keresztül vidám társasági zajt, lányok és fiúk nevetését hallottam. „Tanítványom” közölte, hogy egy dalt(!) szeretnének nekem elénekelni. A továbbiakban már nem magánügyről van szó! Telefonálóm! Úgy véltem, hogy a Nyugat (haladó szellemű polgári irodalmi folyóirat volt 1908—1941-ig, célja volt: „harc minden ellen, ami ósdi, elavult, konzervatív és akadályozó” — mit szól ehhez?) nemzedékéhez tartozó magyar költő volt a „névadó”. Mosolyogtam, csak nem „az egyik kocsmából a másikba”, vagy egy „Körúti hajnal"-i séta a vigadozás után ihlette telefonálómat... (Érti, miről írok?) „Tessék, hallgatom” — szóltam önhöz, ugyanis kíváncsivá tett, érdekelt, mit óhajt így tudtomra adni. A vihogó, rikácsoló, alkalmi kórusnak sem nevezhető társaság belebődült a telefonba „Hazádnak rendülehe...he...hetlenül”... Tovább nem futotta a szövegismeret, mert óbégatással folytatták az „éneklést” Ellentmondást nem tűrő hangon abbahagyattam a kor- nyikálást. A sarkkörön túlra tanácsoltam önt/önöket, mint „köszöntőket”, arra biztatva, „szégyelljék magukat, hogy magyarul meg mernek szólalni!” Tisztelt soha nem volt tanítványom, Tót(h) Úr és Társai! Ha valaha is találkoztunk volna az iskola falai között, bizonyára tudná, hogy a Himnusz és a Szózat ismerete nélkül nálam nincs bizonyítvány. Illetve van, és nyilvánvaló, hogy milyen lehet. Ön/ önök bizonyára hiányoztak akkor a tanítási óráról, mikor az „Itt élned, halnod kell”-t tanították. Egy jó tulajdonsága azért mégis van. Bizonyára olvassa a Pest Megyei Hírlapot, amelyben a megjelent írásaim alapján tájékozódhat többek között világnézetemről is, és ezért ajándékozott meg advent első vasárnapján az önt és környezetét minősítő cselekedettel. Figyelmét felhívom, még három vasárnap lesz karácsonyig! Én megbocsátok önnek, azt hiszem, nem tudta/tudja mit csinál! Baleczky Ivánná Budapest HISTÓRIA Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdacímtára 1897-ból (IV.) A földbirtok tulajdonosa A földbirtok Eke Igás- Szarvas- Ló Sertés Juh A földbirtok tulajdonosa A földbirtok Eke Igás- Szarvas- Ló Sertés Juh összterülete (kát. h.) szekér marha összterülete (kát. h.) szekér marha Soroksár Jálics Géza 731 Károlyi László gróf 3280 Varga Péter és Lajos, Laffert Izabella, Földváry L. dr. 594 Sziget-Becse Cs. és kir. családi uradalom 593 Sziget-Szent-Márton Id. Lerner Gáspár 105 Bállá Árpád, ev. ref. egyház 159 Cs. és kir. Gsaládi uradalom 940 Ender Ferencz és neje 109 Cs. és kir. családi uradalom 869 Sziget-Szent-Miklós Szigetszentmiklósi ev. ref. egyház y 155 Sziget-Újfalu Cs. és kir. családi uradalom 422 Pálffy Pálné grófné 1200 Taksony Engl Miksa és Brachfeld Cezarina 858 Fibi Mihály 102 Ifj. Gieszer János, Csajághy Béla dr. 251 Beretvás Jánosné 114 Szeniczey Ödön, Vallásalapítvány 1572 Tököl Cs. és kir. családi uradalom ’ 1300 Hellsinger Zsigmond 296 Kúdó Simon 233 Marelyin József, László és János 235 Öfner Józsefné 552 Politzer Bemát és Farkas 334 Wahrmann Ernő dr. 721 VI. Pest felső járás Alberti Banai Ferencz 230 Gaál Pál 110 Bérezi Mór, Nagy-Kőrös r. t. város 916 Fáy László 117 Gemperle Antal, Bakos Ambrus örökösei 309 Mitsky Sándor 467 Muzsik Lajos 420 Muzsik Károly 240 Szilassy Etelka és Ida 747 Pfriem Lénárd 150 23 10 94 16 6 — 75 40 527 55 32 — 10 11 64 9 — — 10 6 30 4 — 720 2 4 17 5 5 2 1 1 8 — 7 — 2 2 7 2 4 _ 8 1 0 135 6 — — 24 14 231 15 260 — 9 8 52 2 2 2 12 3 3 — 2 2 4 2 _ _ 1 1 2 1 1 — 2 8 12 41 35 2 5 7 4 26 3 2 — 9 5 23 5 10 200 3 4 20 6 6 _ 12 4 19 5 — — 4 3 12 2 800 — 27 16 99 36 8 — 4 5 24 5 15 3 3 16 2 4 — 17 6 107 8 53 _ 3 5 1 0 4 10 — 4 3 22 3 20 _ 3 2 5 64 15 — — 13 7 107 19 44 — 10 5 34 2 ' 25 — 20 9 109 16 46 — 3 3 12 4 20 7 Szápáry István gróf 2514 Rakovszky István 717 Nánásy Dezső 498 Szápáry István gróf 986 Szontagh Géza 162 Id. Takács Pál 119 Unger Alajos 201 Wekerle Sándor dr., Nagy-Kőrös r. t. város 1196 Czegléd-Berczel Ifj. Schönléber Gergely 123 M. kir. közalapítvány 1139 Gomba Patay Ferencz 1967 Berkovics Bemát 461 Szemere Hubáné 930 Szentiványi Farkas 309 Gyömrő Gyömrői Aurél 878 Teleki Tibor gróf 1539 Irsa Berger Lipót és Mór, Szabó Anna, Tassy Kálmánná 1597 Bleier Gyula 754 Ifj. Diószeghy Sándor 322 44 26 280 17 239 1632 21 10 137 19 120 20 20 10 71 10 73 — 14 5 101 21 — — 5 4 11 5 3 — 1 1 3 4 8 — 1 4 38 6 13 — 32 24 243 45 144 — 2 _ 6 3 5 _ 7 4 3 4 8 18 — 43 23 147 19 92 1866 12 8 82 4 14 — 29 17 140 8 7 — 14 5 70 21 35 — 37 16 113 10 19 . _ 5 9 18 258 27 77 — 23 12 82 8 70 — 8 9 115 5 40 — 3 4 13 4 ' 15 — (Folytatjuk) A megyei követ utasításai 1671. december 4-én Füleken tartotta gyűlését a vármegye. A közgyűlés úgy döntött, hogy Czingely János jegyző személyében követet küldenek az esztergomi érsekhez, Szelepcsényi Györgyhöz, aki ebben az időben a nádori funkciót és így a vármegye főispánt tisztét is betöltötte. Különböző ügyekről kellett beszámolnia, így közbenjárását kellett kérnie, bogy a „nép siralmas állapotára való tekintettel” mérsékeljék a megye terheit, amely „a török torkában van’’.Tájékoztatnia kellett arról is, hogy a püspökhatvaniak megverték és megsebesítették a szolgabírát, amikor Püspökhatvan és Gyürke határát akarta megállapítani. A harmadik ügy Gödöllő' és Szada határvitája volt. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy a két település a „törökösség” bűnébe esett. Mindkét falunak török földesura volt, és 1671-ben mindegyiknek török birtokosa jelölte ki a határt A magyar jogfelfogás szerint ehhez a töröknek nem volt joga, a két falu tettét viszont a törvény, az 1659. évi 13. törvénycikk is tiltotta: „A földesúr, vagy ha ez elmulasztja, a megyei hatóság büntesse fejvesztéssel a hódoltságbeli mindazon jobbágyot, aki határszabályozási vagy más panaszos ügyben a maga török urához folyamodik.” A halálbüntetést néhány esetben ki is mondták, de rendszerint kegyelmet kaptak a vétkesek: magas összegű pénzbírságra változtatták az ítéletet Pogány György
