Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-04 / 283. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖT PERCES 1993. DECEMBER 4., SZOMBAT Sokan csodálkoznak azon, hogy egyre többen ábrándoznak a régi szép kommunista időkről. Nem azok, akiket az Andrássy út 60-ban gyötörtek, nem a bebör- tönzöttek, internáltak, kitelepítet­tek, de számoljunk csak utána: ezeknek nagy része rég meghalt vagy a hamut is mamunak mond­ja, leszármazottaik pedig nem örökölték az emlékeiket. Vagy ha örökölték is, szívesen a tuda­tuk mélyére süllyesztették, amint egy kissé jobban ment a soruk. Márpedig jobban ment, éspedig elsősorban az ’56-os forradalom jóvoltából, amely átmenetileg elbukott ugyan, de pár évi bosszúhadjárat után egyre látványosab­ban hozta a gyümölcseit. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a bolsevizmus haszonélvezői visszasírják a „régi szép időket”. Nem is visz- szasírják, helyette ezt a furcsa szóképet alkalmaznám: visz- szanevetik. Hiszen a hatalom meg a vagyon egyaránt a ke­zükben maradt, és egyelőre még a jól megszokott szabad lopás útja is tárva van előttük — minden okuk megvan hát a nevetésre. Csak a bolond csodálkoznék azon, hogy a „gyulák” nyíl­tan is birtokolni akarják, ami titkon a birtokukban van. Még azt is elhiszem, hogy él egy csomó ember közöttünk, aki nem is (csak) önérdekből, hanem meggyőződésből híve annak az ideológiának, amelyen felnőtt. Nem könnyű a több évtizedes beidegződéstől szabadulni. Elemi iskolá­tól íz akadémiáig egy téveszmekörben nőtt fel az ország, hogy a csudában tudnának a gondolkodásról módszeresen letanítottak egyszeriben épeszűvé válni? Aztán ne feledkezzünk meg azoknak a tömegéről, akik a hatvanas évektől egyre szépülő posvány-országban jól Kirándulás Diósjenore Szünet után elfáradtak Női kosárlabda mérkő­zés. Ikarus KC—Nagykő­rösi KK 80-63 (36-42). Székesfehérvár, 200 néző. V.: Kovács Z. és Kovács Sz. NKK: Lakosa (16/6), Kosa (5), Weichelt (6), Gla­ser (18), Orbán (14/6). Cse­re: Nagy (2), Mészáros, Ru­dolf (2), Horváth. Az NB I-es B-csoportos mérkőzésen sokáig a körö­siek vezettek: az 5. perc­ben 13-5-re, a 10-ben 20-18-ra, a 15-ben 29-28-ra. A második félidő harmada után néhányan el­fáradtak közülük, amit a sok éve ebben az osztály­ban szereplő vendéglátók kihasználtak. A diósjenői fiatalok is részt vesznek a megyei dü­höngő kosárlabdaversenye­ken, sőt a közelmúltban ők voltak a házigazdák. A pá­lyaelőny birtokában az élen végeztek a serdülő leánytor­nán 6 ponttal, második a Sződliget 5, harmadik a Cegléd 4, negyedik a Pilis­vörös vár 3 ponttal. A győz­tes együttesben Köblös Eri­ka volt a legeredménye­sebb. Völgyi Réka, Gyetván Melinda (Sződliget), Perla­ki Szi/viai Pilisvörös vár), Végh Anikó (Cegléd) telje­sítménye emelkedett ki. A nők először lépnek porondra Mozgáskorlátozottak Eb-je Igazán gyorsan lett népszerű a mozgáskorlátozottak sport­jában az erőemelés (powerlif­ting). Az új versenyágak közé tartozik, s máris Euró- pa-bajnokságot rendeznek, méghozzá Budapesten(de- cember 7-9.). Pancsa József, a Magyar Mozgáskorlátozottak Sport- szövetségének( MMS) elnöke elmondta, hogy a szervezet a tavalyi, barcelonai paraolim- pia után kapta meg az első erőemelő Európa-bajnokság rendezési jogát. Ezt a sportot egyaránt űzhetik amputáltak, gerincsérültek és agyi bénul­tak, így indulhatnak az Eb-n meghirdetett tíz súlycsoport­ban (48, 52, 56, 60, 67.5, 75, 82.5, 90, 100, plusz 100 kg). Érdekesség, hogy először lép­nek nemzetközi porondra a nők. A viadalra 15 ország 87 sportolója küldte el nevezé­sét, a hazai színeket hét férfi és egy női versenyző képvise­li: Tóth István (60 kg), Goda Imre, Kotormann László (75), Virág Mihály, Piszman Endre (82.5), Bolgárfalvi Béla (90), Szávai Csaba (100), illetve Szávai Csabáné (67.5). A szakemberek érmes helyezést az olimpiai 4. helyezett, Euró- pa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes Szávai Csabától, valamint Bolgárfalvi Bélától várnak. Pancsa József utalt ar­ra. hogy a mozgássérült erőe­melők eddig egészséges társa­ikkal együtt versenyeztek, most viszont külön rendeznek számukra Eb-t. Hozzászól Benedek István A titkos reménykedéshez érezték magukat ideológiai elkötelezettség nélkül is: tet­szett nekik, hogy munka nélkül mélyen bele lehet nyúlni a közösbe, és nem is kell lopásnak nevezni azt, amit a közja­vakból tulajdonítanak el. Bármennyire elcsépelt téma a „belső munkanélküliség” kényelmes meg az elegyformáló- dás gondolattalansága, mégis e csöndes dörgölődzők hada teszi ki a nagyját a Kádár-nosztalgiázóknak. ’56 azonban, s utána ’89 minden szégyenek mellett vagy után azt mutatta, hogy az ország zöme nem törődött bele a helyzetébe. Még azok sem, akiknek pedig jó dolguk volt. Egyszerűen lúdbőrzött a hátuk a szabadnépfélórás szellemi elcsökevényesedéstől, és valahol a tudatuk mé­lyén ott lappangott a mindennél fontosabb szabadságvágy. Tudom, hogy csupa ismerős, amit eddig mondtam. Kel­lett ahhoz, hogy utána kimondhassam az újat is. Tudniillik azt, hogy az utóbbi három évben mitől süllyedt az embe­rek közérzete mélyen az elnyomatáskori alá? Vitathatatla­nul jobban tűrte az ország a rabságot a szabadságnál — ha ugyan ez a felemás állapot szabadságnak nevezhető. Az okot a reményvesztésben látom. Amíg nem veszíthettünk mást, csak láncainkat, addig duzzadt bennünk a remény­ség: majd csak elveszítjük. Hát elveszítettük, és most mi­ben reménykedjünk? Sajtószabadság címén itt a hazudozás szabadsága, humanizmus ürügyén itt a chartások gyűlölet­felvonulása, termelő munka helyett sztrájk, bojkott, ország kiárusítása, egyenlősdi helyett különbözősdi. Nem soro­lom tovább a csalódások sűrű bozótját, amely elfedi a hala­dást, az épülést, a szépülést. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben folyton sze­génységről, áremelkedésről, inflációról, munkanélküliség­SPORT ről folyik a szó, falvaink megszépültek, kivirágoztak, lako­saik (nagy nyomorukban) elhíztak, százszemélyes lagzi- kon tesznek túl egymáson, városainkban alig lehet parkoló­helyet találni, munkanélküli segélyeseknek nem fűlik a fo­guk a dologhoz, a boltokban nyugati árubőség és zsúfolt­ság. Elkoptatott téma ez is, de a kontraszthoz tartozik. A kontrasztot az adja, hogy van egy jelentékeny középré­teg, se gazdag, se szegény, amelyik kivonta magát a hőbör- gő panaszkodásból, felelőtlen elítélkezősdiből, nem akar egy nap alatt meggazdagodni és nem hajlandó koldusboton tengődni, vállat ránt a politikusok hajbakapkodásán: teszi a dolgát, közben figyel és vár. Figyeli a közélet szennyesét és vár arra a megtisztulásra, ami nem visszatérés sem Horthy-korszakhoz, sem Kádár-korszakhoz, hanem az a bi­zonyos „jobb kor, mely után buzgó imádság epedez...” Na­gyon jól tudja, hogy sem buzgó imádság, sem epedezés nem elegendő ehhez, tenni kell és tanítani, példásnak lenni és összefogást keresni. Ez az a nagy közép, amely bizakodva néz tapasztalt öre­geire és reménykedéssel tapasztalatokat gyűjtő ifjaira, és amennyire csak lehetséges, kivonja magát a hamis prófé­ták bűvköréből. Már nem akar se demokrata, se liberális lenni, se jobboldali se baloldali, egyszerűen csak magyar polgár, akinek itt élni-halni adatott, és jól tűri a többi ma­gyar polgárt, aki szintén itt akar élni és halni. Mi tartja bennük a lelket? Alighanem a titkos remény, hogy mégiscsak ők vannak itthon és többen. Pelé megunta a magányt Pelé, a „Fekete Gyöngyszemnek” nevezett egykori kitűnő brazil labdarúgó megunta a magányt, újból nősülésre készül, 'Az 53 éves labdarúgó-legenda — polgári nevén Edson Arantes do Nascimento — 15 éve vált el első feleségétől, s most újból házasodni akar. Kiválasztottja, Assiria Lemos, 35 éves pszicho­lógusnő, akit tíz éve ismert meg New Yorkban. A há­romszoros világbajnok Pelé, aki pályafutása során több mint ezer gólt szerzett, újabb utódra is vágyik. Két győzelem idegenben A battai kézisek elsősége Véget értek a küzdelmek a kézilabdázók NB I B csopor­tos bajnokságának őszi sze­zonjában. A férfiaknál a Százhalombattai MÓL Rt. együttese kitűnő teljesítmény­nyel zárt, mindössze egyet­len vereséget könyvelhettek el ez idáig, így biztosan, há­rom pont előnnyel vezetik a tabellát. Eredmények, férfiak: V onyarcvashegy—Száz­halombattai Mól 22-25 (9-10). Keszthely, 300 néző. Százhalombattai Mól: Tö­rök G. — Gáspár, Oroszi, Bo­lya, Mirzojev, Makai, Krasz- ■nai. Csere: Bárány, Kiss Z„ Miklósi, Czétényi, Nagy T. Nehéz ellenfél jutott a záró­fordulóban a százhalombattai- aknak, hiszen a vonyarcvas- hegyiek hazai pályán kitűnő teljesítményt nyújtva, veretle­nül várták a battaiak elleni mérkőzést. Az idegenben már gyengébben szereplő ha­zai együttes ezen a találko­zón inkább a házon kívüli for­máját hozta, s a mérkőzés egyes szakaszaiban csak bí­rói segédlettel tudta megköze­líteni a Pest megyei gárdát. A battaiaknál kiemelkedő telje­sítményt nyújtott a két kapus, Török és Bárány, míg a me­zőnyben Mirzojev (7), Oro­szi (6), valamint Miklósi (4) tűnt ki. F erenc város—T ököl 22-18 (11-5). Tököl: Fekete — Brunkel, Vidats (3)., Mörzi (1), Bagyu- la (2), Kerékgyártó, Iváncsik (4). Csere: Kalapács, Orosz (1), Ágics (2), Vas, Lipsz (5). Megilletődve kezdett az FTC otthonában a Tököl, s így a hazaiak az első félidő­ben jelentős előnyre tettek szert. Fordulás után nagy aka­rással játszott a tököli csapat, s bár többször is az egyenlí­tés közelébe jutottak, a hely­zetek rossz kihasználása mi­att ez nem sikerült. A nőknél szintén NB 1 B-csoportos mérkőzésen a Tököl gárdája idegenben ara­tott egygólos győzelmet: Pos­tás—Tököl 20-21. Nagyszerűen zárták a Pest megyei hölgyek a bajnoksá­got, a Postás igen erős játéke­rőt képviselő csapatát ötletes játékkal verték. Hat monori focicsapat Megismételt őszi pontok Nagyjából megismételte múlt őszi teljesítményét a Monori SE NB III-as lab­darúgócsapata. Akkor 14 ponttal a 10. helyen zárta az első félévet a Mátra-cso- portban, most 13 pontot gyűjtve all. lett. Érdekes­ség, hogy csupán egy dön­tetlent játszott a múlt őszi néggyel szemben. A Pest Megyei Labdarú­gó Szövetség kihelyezett elnökségi ülésén a házigaz­dák bemutatása során Sző- nyi János, az MSE elnöke az öt szakosztály közül ért­hetően a labdarúgásról be­szélt legtöbbet. A megyei II. osztályban játszó gárda 1991-ben fúzió révén vál­tott jegyet az országos har­madik vonalba, s az elmúlt két bajnokságban a közép­mezőnyben végzett. Jelentősen megfiatalítot­ták a csapatot, s most Ohát az egyetlen harminc éven felüli játékos (32). Az után­pótlásra nagy gondot fordí­tanak. Két ifjúsági és két serdülő együttesük van. Az NB III-as fiatalokkal Hajdú Attila foglalkozik, az ifik őszi dobogóra esé­lyesek. Tartalékgárdájuk a Monor—Cegléd összevont körzeti bajnokságban ját­szik, s ugyanitt küzd a pon­tokért a másik ifjúsági és serdülő együttes. A Góliát FC-vel társadalmi szerző­dést kötve két csapatot ver­buváltak 40 fiatallal. A fo­cisuliba közel félszáz gyer­mek jár. Jó néhányan oktatják a labdarúgókat. Az első csa­pat edzője, Elekes József főállásban van, ketten mel­lékállásban dolgoznak, s két társadalmi edző is tevé­kenykedik. Még legalább két szakemberre lenne szükség. Az egyesület elnöke el­mondta, hogy a városi ön- kormányzat jelentősen segí­ti a sportot, a labdarúgást, így a támogatásból 600 ezer forintot terembérletre, 1 milliót a pálya fenntartá­sára, illetve üzemeltetésé­re, további 1 milliót a hat csapat öltöztetésére, utazta­tására fordítottak, fordíta­nak. R. L. Diáksakkozók a harmadik fordulóban Gödöllőtől Jászjákóhalmáig A megyei általános és középis­kolás bajnokság harmadik for­dulóját Gödöllőn az Erkel Fe- renc-iskolában rendezték meg. Győztesek. Alsósok: Kiss Emese (Barcza-BEAC), Gre- guss Attila (Fót). Csapatban: Gödöllő Erkel 15. Felsősök: Vereczki Ildikó (Gomba), Muhary István (Jászjákóhalma). Csapatban: Isaszeg 13,5. Középiskolások: Ba­gyánszki Attila (Dunaharasz- ti), csapatban: Gomba 9 pont­tal nyert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom