Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-31 / 305. szám
Szőkébb hazánk nem csupán az ország legnépesebb megyéje, hanem lakosainak összetételét tekintve bízvást elmondható, nemzetiségi megye is. A románság kivételével tisztes számban fellelhető' a hazánkban élő nemzetiségek mindegyike, a legtöbben németek, szlovákok, délszlávok. Miként élnek ők, miként őrzik nyelvüket, gazdag és értékes hagyományaikat, illetve hogyan vélekednek minderről az anyaországok budapesti hivatalos képviselői? December közepén telefaxon juttattuk el kérdéseinket Otto-Raban Heinichen úrhoz, a Németországi Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetéhez, Viliam Roth úrhoz, a Szlovák Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjéhez és Branislav Novakovic úrhoz, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjéhez, kérve őket, válaszoljanak azokra, fejtsék ki véleményüket. A német és a szlovák nagy- követségről a válasz megérkezett, az alábbiakban közreadjuk azokat. Branislav Novakovic úr válaszát azonban sajnos, még ez ideig nem kaptuk meg. Ha megérkezik, most már csak az új esztendőben, lapunkban visszatérünk e nagyon fontos témára. Németek és szlovákok Pest megyében Otthon e hazában Diplomaták válaszolnak lapunk kérdéseire 1 Látnak-e a német, il- • letve a szlovák nemzetiség életében különbséget ahhoz képest, ahogy az a Kádár-rendszerben folyt? Melyek azok a változások, amelyeket leginkább említésre méltónak tartanak? OTTO-RABAN HEINICHEN, a Németországi Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete: A demokratikus Magyar- ország Európa számára példamutató kisebbségi törvényt alkotott, mely a magyarországi németek számára is számos új és sokrétű lehetőséget nyit meg identitásuk megőrzéséhez. Ők ma anélkül, hogy hátrányoktól kellene félniük, vállalhatják német származásukat. A Magyar Köztársasággal Németország többek között aláírt egy közös nyilatkozatot a német kisebbség és német nyelv támogatásáról Magyarországon. Ezzel jogi alapot teremtettek, mely alapján Németországból átfogó támogatást lehet biztosítani a német kisebbségnek Magyarországon. VILIAM ROTH, a Szlovák Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője: Először is szeretném megköszönni szerkesztőségük érdeklődését ez iránt a nem legattraktívabb téma iránt az ünnepek közti beszélgetésben azon országok képviselőivel. melyek nemzetiségei itt élnek állampolgáraik között a megye területén — a szlovák nemzetiség már háromszáz éve. Ha az elején éppen az életükben bekövetkezett különbségekre kérdeztek rá, a közelmúlt időszakához képest a legmarkánsabb különbséget az öntudatuk, pontosabban a szlovák öntudatuk szembeötlő felélesztésében látom. Bár ma nem mindenki ért egyet ezzel a jelenséggel; sőt, az itteni szlovákok között még el sem terjedt az ez irányú optimizmus, hiszen például többen közülük azt mondják, hogy már „elmúlt tizenkettő”, vagy hogy a nemzetiség már „agóniában” van. én ebben a vészállításban is inkább a nem jó helyzet tudomásulvételének jelét látom, és így e helyzet elmélyülése meggátolásának jelét is. Nem tudom, nem koordináltuk válaszainkat a német- országi és jugoszláviai diplomata kollégákkal, hogy azonos legyen a megítélésünk. De talán abból is: hogy ítélték meg tavaly az itteni németek és szerbek helyzetét a volt nagykövetek, kitűnik az egybevágó kép a magyarországi megújulás, demokratikus légkör és erőfeszítések létezésének .egyedülálló alkalma kihasználásának szükségességéről, az itt, önök között élő szlovákok, németek és szerbek teljes értékű nemzetiségi létük megújulására és létezésére. Végül is, a közép-európai térség erőteljes demokratikus irányzatának köszönhetően ma már a nemzetiségi igényeket, illetve ambíciókat demokratikus normákkal lehet kifejezni és tárgyilagossá tenni. Mert a demokrácia nem engedheti meg magának, hogy ne teljesítse a kötelezettségeket a kisebbségekkel szemben, ami alighanem a legnagyobb különbség a totalitárius múlttal szemben, amire szó szerint rákérdeztek... 2 Van-e elegendő óvo- • da, iskola Pest megyében az érintett nemzetiségek számára, s vajon elegendőnek tartják-e azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a hagyományok, népszokások fennmaradjanak? OTTO-RABAN HEINICHEN: Pest megyében eddig egyetlen, az állam vagy valamely község önkormányzata által a német kisebbség számára létesített iskola vagy óvoda sem létezik. Egyben itt található néhány figyelemre méltó magyar oktatási intézmény, melyből a német kisebbség is részesül. Ide tartozik többek között a nemzetiségi oktatási központ Pilisvörösváron, mely a Bajor Szabadállam mintegy 800 ezer márkás támogatásával 1993-ban bővítésre került. Megható, hogy a németek Magyarországon hogyan tudták megőrizni hagyományaikat és népszokásaikat, egy részük elüldözé- se és az asszimiláció ellenére. Nagyon üdvözlöm, hogy ma a magyar kormány etnikai és kisebbségi hivatalának anyagi segítségével támogatják a német kisebbséget kulturális életének kibontakoztatásában. VILIAM ROTH: Egyszerűbb lenne egyenesen azt válaszolnom, hogy mindebből a megyéjükben a szlovákoknak semmi sem elegendő; végül is éppen a nemzetiségi iskolákról, mint a nemzeti öntudat erősítésének alapjáról zajlanak a legelszántabb viták nemcsak a politikusok vagy szociológusok körében, hanem a köznép körében is. Erre alighanem nálam jobban tudnának Önöknek válaszolni Ácsa vagy Kóspallag, Vácrátót, Sóskút vagy Dabas-Sári lakosai... Nem szeretném befolyásolni a véleményt erről a hiányosságról, amit természetesen és teljes jogúan magának a kisebbségnek kellene meghatározni, ha tartom magam a magyar diplomácia nagyon gyakran használt téziséhez. Persze, örülök annak, ha mondjuk, Ráckevén annyira éled a folklórfesztivál hagyománya, hogy a város képes sikeresen versenyre kelni másokkal megszervezéséért, ha csak Pest megye területén maradok, Otto-Raban Heinichen, a Németországi Szövetségi Köztársaság nagykövete amelyről nagyobb távolságról több magyarországi nemzetiségi kisebbség életének hagyományait és jogait megfigyelő azt gondolhatná, hogy „lámpa alatt van a legnagyobb sötétség...” Az igaz, hogy a szlovák kultúra hagyományait jobban lehet érzékelni Békéscsabán, Tótkomlóson vagy Szarvason, mint Ecseren vagy Péterin — bár a megnevezett településeket a legkevésbé sem szeretném bírálóan bántani; de éppen az elmúlt évben mi is örömmel ismertük el, hogy ott és máshol is sokkal erőteljesebben és ötletdúsab- ban kezdték vallani őseik hagyományait. És ez nem kevés a műkedvelő, még inkább a nemzetiségi kultúrára fordított eszközök állandó hiánya mellett, és a még mindig érezhető — szlovákok részéről már jellegzetes — valamilyen fajta elszigeteltség komplexuma mellett. Készakarva mellőzöm az „asszimiláció” szót, ami minden, a hazánk határain túl élő szlovákok nemzetiségi létéről szóló ismert vitában „vörös posztóként” jelenik meg. Hiszen ez a haza csak tavaly vált önálló nemzetközi jogalannyá, szuverén állammá, mely többek között deklarálta törődését a külföldön élő kisebbségeivel. 3 Megítélésük szerint • mit kellene a jobbítás szándékával másképpen csinálni ahhoz, hogy a magyarországi németek, illetve szlovákok minden korábbinál jobban érezhessék magukat Magyarországon? OTTO-RABAN HEINICHEN: Benyomásaim szerint a német kisebbség Magyarországon egyértelműen jobban érzi magát, mint az ország kommunista vezetése idején. Érdekképviseleteik elsősorban több saját iskolát és óvodát követelnek, hogy mindenekelőtt visszanyerjék a múltban elvesztett anyanyelvűket. -y VILIAM ROTH: Az előbbi válaszban mellőztem a szlovákok „asszimilációja” megállapítást, mert nem akarok cinikus lenni e kérdés megválaszolásával. Azt, hogy a szlovákok itt itthon érezzék magukat, biztosan nem az asszimilációjukkal kell elérni. Értékelem érdeklődésüket olyan távlat iránt a szlovák és minden más magyarországi nemzetiségi kisebbség részére, amely részükre azt a kívánt megelégedettséget jelentené, melynek Magyarország — legalábbis a nemzetközi porondon — kitartó ügyvédje. A szlovák kisebbség esetében tehát elébe kell menni szükségleteinek az iskolai oktatásban és nevelésben, a korai gyerekkortól a polgári élet startjáig, az egyházi és kulturális követelményeik ki- teljesülésében, az őseik hazájának embereivel és intézményeivel való kommunikációban, annál inkább, hogy Szlovákia olyan hihetetlenül közel van (bár nekik eddig nem volt meg ez az érzésük). Ebben sokat segíthetne, és mi is így ítélnénk meg, az önök új nemzetiségi törvénye, annál inkább, hogy a nagyvilágnak modellértékűnek mutatták be. Ezért nem szeretnénk tanúi lenni annak, hogy az ilyen szándék irracionális politikai érdekekbe és célokba ütközik, hogy — más szóval — „nyakára tapos” azoknak a lehetőségeknek, melyeket deklarált a törvény. Mert ha nem teljesítené a nemzetiségek elementáris elvárásait és szükségleteit, ami még nézetük szerint meg is történhet, kénytelenek lennénk mi is, a közvetlen szomszédok, innen oly gyakran vádolva a nemzetiségi politikánk szinViliam Roth, a Szlovák Köztársaság Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője te nem létező hiányosságaival, keserűen visszaemlékezni a biblikus „más szemében meglátja a szemetet, sajátjában a hasábot sem...” mondásra. De hogy a szavaim ne hangozzanak kiábrándítóan: tudatában vagyok annak, hogy a kisebbségek, így a szlovákok nemzetiségi életük jobbításában nem maradhatnak egyedül. 4 A Pest megyei települé- • sek közül több is testvérvárosi kapcsolatot létesített az önök országának településeivel. Jónak tartják-e az ilyenfajta együttműködéseket, illetve ezek keretén belül mi az, amit a korábbinál jobban kellene hangsúlyozni? OTTO-RABAN HEINICHEN: A partneri kapcsolatok a német és magyar községek között jelentős elemei az országaink közötti baráti kapcsolatok alakításának. Ma több mint 250 ilyen partneri kapcsolat köti össze sokrétű és termékeny módon az embereket Magyarországon és Németországban. Ezek fontos tényezői is a német segítségnyújtásnak Magyarország gazdasági és demokratikus újjáépítésében, a kommunista rezsim bukása után. Örömmel üdvözlöm, hogy állandóan új kommunális partneri kapcsolatok születnek Magyarországgal. Megállapítható, hogy Németország a volt keleti tömb egyetlen országával sem tart fenn annyi városi és falusi partnerkapcsolatot, mint éppen Magyar- országgal. VILIAM ROTH: Amikor szóltam a magyarországi szlovákok nemzetiségi élete jobbításának szükségességéről szlovák intézmények révén is, arra is gondoltam, természetesen a megfelelő források egyike a bevált testvérvárosi és -települési kapcsolatok felújítása is lenne. De kevésbé produktív lenne, ha ezek a kapcsolatok csak a másik ország kisebbségek lakta városaira és falvaira irányulnának, bár magyar részről nemegyszer valóban ilyen célú érdeklődést tapasztaltunk, például a gazdasági kapcsolatok felújítása iránt ott, ahol magyar kisebbség él nálunk, és nem az egész Szlovákia területére. Mindamellett mindkét oldalon megvannak a teljesítőképesség, a tapasztalatok, az objektiven deklarált integrációs célok, így minden az együttműködés dinamikus fejlődése érdekében szól, melynek „zászlóvivői” — ha elfogadják ezt az elnevezést — lehetnének éppen a testvérvárosok. Kívánom, legyen megyéjük ebben konkurenciamentesen kezdeményező. 5 Milyen jó kívánságo- • kat közvetíthetünk lapunk hasábjain a megyében élő, érintett nemzetiségeknek most, az új esztendő küszöbén? OTTO-RABAN HEINICHEN: Minden Pest megyében élő német származású polgárnak és úgyszintén minden magyar polgártársuknak békés új évet kívánok. Legyen a magyarországi németeknek részük az egész országban a gazdasági és szociális fejlődésben, melyet szívből kívánok az egész országnak az új évben. VILIAM ROTH: A külképviseletünk kapcsolatai az itteni szlovákokkal a magyarországi tevékenységünk elengedhetetlen prioritásai közé tartoznak, amivel talán nem sértjük a diplomáciai szokásokat. És a diplomáciához hozzátartozik a jó szándék permanens szemléltetése is, így én ezt a legőszintébb újévi jókívánságként nemcsak a szlovák honfitársainknak címezném. Szívesen teszem ezt lapjuk hasábjain, de Pest megye ösz- szes állampolgárának, mert mint jó szomszédok, megérdemlik tiszteletünket és hálánkat. Mert, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz, hogy ez mily régóta van így, ezt legjobban megyéjük drágakövének magaslatairól, Vi- segrádról látni. Arról a helyről, mely nevét kölcsönözte a nagyon hasznos távlati együttműködésnek országaink és népeink között. Gondolom és kívánom, hogy az elkövetkezendő új évben túlsúlyban legyen ez, a kapcsolatainkat hiábavalóan terhelő problémák fölött.
