Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-28 / 302. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 28., KEDD A fiatalok összefogása a cél Már minden mindegy? Fejlődik a Kolping Egyesület — Eredményekben JLf '( gazdag évet záitunk /— mondta minapi beszélgetésünkkor Kucsák Gábor, a váci Kolping Egyesület egyik alapítója— Az őszön indult angol- és német-nyelvtanfolyamaink, számítógépkezelői, programozói kurzusunk hamar népszerűvé vált, bebizonyosodott, hogy nagy igény van a városban az olyan olcsó tanulási lehetőségekre, amilyenek az említettek. Nagy közönséget vonzottak a Kolping-ház- ban tartott előadások is, melyeknek legtöbbje a kereszténység és a politika összefüggéséről szólt. Vendégeink között egyházi vezetők, tudósok Voltak, s ellátogatott hozzánk Balsai István igazságügy-miniszter is. Nyáron kerékpáros zarándoklatot szerveztünk Máriabesnyőre. Ezt a programunkat, csakúgy mint egyesületünk fiatal tagjainak minapi misztériumjá- ték-előadását hagyománnyá kívánjuk tenni — mondta. Karácsonykor születtek (Folytatás az 1, oldalról) A ceglédi kórház szülészetén december 25-én öt lány és két fiú látta meg a napvilágot, karácsony másnapján pedig négy lány és három fiú. Az ünnep második napján jött világra Kerepestarcsán Gyetvai- né Visnyei Anikó szentló'rinc- kátai édesanya Gerda nevű, Csorba Antalné gombai édesanya Nikolett nevű, valamint Forrni Teodóra veresegyházi anyuka Anna nevű gyermeke is. A gödöllői Sántha Edina Attila, Csaba nevű fiúgyermeknek adott életet. A Rókus Kórházban december 26-án három kislegényt: Körmöczi Józsefet, Szolnoki Bencét és Megemlítette továbbá: nagy segítséget jelentett az egyesületnek az év során az egyházmegyétől kapott anyagi támogatás, mely mint mondta annak köszönhető, hogy Keszthelyi Ferenc megyés püspök kiemelten fontosnak tartja működésének biztosítását. Zárásul felvetette: a fő cél elérésére, a város egyházi értékekre fogékony fiataljainak ösz- szefogására az idei tapasztalok alapján megvan minden esély. R. Z. Molnár Ákost segítették világra. Az édesanyák között bizonyára vannak olyanok is, akik először tapasztalták meg a csodálatos érzést, mások kistestvért visznek haza nagyobb gyermekeiknek. Kívánunk nekik sok örömet, boldogságot, és családot összetartó erőt: Isten áldását! (t. á.) Manapság nagy divat szidni a fiatalokat: nem érdekli őket csak a disco, a szórakozás. Nem járnak színházba, moziba is alig, de hangversenyre, tárlatokra aztán egyáltalán. Az általánosítás — mint legtöbbször — most is sántít. Bizonyítja ezt, hogy néhány lelkes és igényesebb biatorbágyi. fiatal elhatározta: kultúrált szórakozási lehetőségeket teremt a faluban. Megalakították hát — nem kevés utánajárással — a Biatorbágyi Ifjúsági Egyesületet. Székhelyük még nincs ugyan, de abban reménykednek, hogy megkaphatják majd a biatorbágyi könyvtár melletti helyiséget, ahol eddig is összejöttek. Az egyesület célja, hogy támogassa a község fiataljainak művelődését és kultúrált szórakozását. Terveik között szerepelnek — természetesen várják a további ötleteket — könnyű- és komolyzenei hangversenyek, egy irodalmi- és lemezklub létrehozása és kiállítások szervezése. Az ötletet az egyesület szervezéséhez az adta, hogy azt látták: társaik közül igen sokan az alkohol varázsában élnek és csak a cseppnyi örömökben hisznek, s ha valaki ki akarja mozdítani őket a holtpontról, csak annyit mondanak: Nekem már úgyis mindegy! Ezen a helyzeten akarnak változtatni, hiszen ezek a fiatalok nem haszontalanok, ingyenélők — mint azt sokan mondják —, valószínű, hogy néhány biztató szó, vagy jó tanács jó útra térítené őket. Tehát a jóakarat, a segíteni akarás megvan. Ezt már kevésbé lehetne elmondani az anyagiakról. Éppen ezért támogatókat keresnek, hogy terveikből minél többet megvalósíthassanak. Á. M.. A fóti Károlyi István Gyermekközpont kis lakóinak egy része családja körében töltötte a karácsonyi ünnepeket. Számos társuknak sajnos nincs hova hazamennie, még ilyen rövid idó're sem, számukra tehát a nevelők próbálták a szeretet igazi ünnepévé varázsolni az elmúlt napokat. Ha felnőve kedves emlékeik közé sorolják majd a gyerekek 1993 karácsonyát, elérték céljukat Vimola Károly felvétele Megkérdeztük Meddig, hol és hogyan reklamálhatunk? Véget ért a nagy bevásárlások hete-hónapja. A karácsonyra szánt ajándékok eljutottak szeretteink- hez. Ám ilyenkor derül csak ki, hogy rövid az ajándékba kapott pulóver ujja, elromlott a boltban még dörmögni is tudó maci, vagy egyszerűen nem tetszik a harisnya színe. Meddig, hol és hogyan reklamálhatunk mindezek miatt — kérdeztük Solymár Árpádot, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Pest megyei szolgálatának vezetőjét. — Azokról a dolgokról, melyeket elsősorban nem ajándékozási céllal vásároltunk meg, e helyen kevesebbet szólnék. Hiszen az élelmiszerek — még ha tartós termékekről van is szó — esetében a fogyasztható- ság, a felhasználhatóság, illetve eltarthatóság dönti el, hogy jó-e a kiválasztott áru vagy sem. Ezek esetében tulajdonképpen reklamáció nem érvényesíthető. Más a helyzet az ajándékba kapott dolgokkal. Ezek közül a legkínosabb a fehérneműk sorsa: hiába nem tetszik egy női alsó vagy harisnya, azt — természetesen blokk kíséretében — csak akkor lehet kicseréltetni, ha a csomag még bontatlan. Ä blokk mellett a minőségi tanúsítvány, a magyar nyelvű használati útmutatás s a garancialevél a szoros tartozékai a kiválasztott árucikknek. Szerencsére a gyakorlatban talán valamivel enyhébben ítélik meg az eseteket, mint a jogszabályok. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy ajándékba kapott tárgy mellett nincs blokk. Az üzleten múlik tehát, hogy az ilyen csereigényt, minőségi kifogást jogosnak tartja-e vagy sem. Ugyancsak rajtuk múlik a reklamációra jogszerűen előírt nyolc nap (mely az ünnepek számával nem, de a leltározás napjaival megnövelt hosszúságú) betartása, illetve az attól való elte- kintés. Ha a bolt tulajdonosa, vezetője jogosnak érzi a vevő panaszát, kérését, akkor a reklamációra szánt időn túl is érvényesíti igényét. Ám ez az előbbire nézve nem kötelező! A felügyelőség nem tud számla nélkül, illetve a nyolcnapos határidő lejárata után keletkező panaszokban a vevő javára eljárni. Utóbbi tárgykörhöz tarozik még az utcai árusok ügye. Számtalanszor mondtuk már, hogy az alkalmi helyen árusítóktól vásárolt termék esetén hihetetlenül nehéz a reklamációt érvényesíteni: az eladó legtöbb esetben más napon már egy új helyen állítja fel alkalmi asztalát. Más a helyzet azokkal az időszakosan kitelepített elárusítóhelyekkel, melyek egy-egy állandó áruházhoz, bolthoz tartoznak. Az itt vásárolt termékekre vonatkozó panaszainkat — a fent említett blokk és garancialevél kíséretében — az üzletben lehet ünnepek után orvosolni. Váci esperest kerületek Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök közzétette az esperesi kerületek beosztási tervezetét. A váci esperesi kerülethez az alábbiak tartoznak: Dunakeszi-Alag; Dunakeszi-Főplébánia; Dunakeszi-Gyártelep; Gödalsó, illetve Gödfelső; Kisnémedi; Kösd; Püspökszilágy; Rád; Pcnc; Sződ; Csörög; Sződliget; Vác-Alsóváros; Vác-Deákvár; Vác-Felsőváros; Váchartyán; Vácbottyán; Vácduka és Vácrátót. Hatvan év boldog házasságban Harmadik konyhalány volt Weiss-Manfrédéknél Az aranyos kicsi néni készségesen fogad s vezet a szobába azzal, hogy hangosan beszéljek, mert az igaz, hogy idős koruk ellenére egészségesek, de a hallásuk már nem a régi. A férje éppen pi- henget a kanapén. Aztán szép lassan feloldódik a hangulat és felváltva kezdenek el mesélni. Megtudom: mindketten kilencvenévesek, s hogy mindegyikük népes családból származik. Hatvan éve élnek — a sok nehézség ellenére is — boldog házasságban. Az asszonynak hat testvére volt, s miután édesapjuk még az első világháborúban elesett, édesanyjuknak nem volt könnyű ellátni ezt a népes családot. így aztán már tizennégy évesen munkába állt, Weiss-Manfréd Andrássy úti villájában lett harmadik konyhalány.Gazáéi megbecsülték, szerették, s mert tudták, hogy a család milyen nehéz helyzetben van, segítettek, ahol tudtak. ^ A férjének sem volt könnyebb gyerekkora. Ők nyolcán voltak testvérek. Édesanyjuk fiatalon meghalt tüdőbajban, édesapjuk a háborúban maradt. A picik gondja az idős nagymamára maradt, majd később a nagyobb gyerekek is besegítettek istápolásukba. Egy szüreti mulatságon ismerkedtek meg, s nemsokára egybekeltek. A félj a Markó utcai ügyészségen altisztként dolgozott, tizenhat éves korától egészen nyugdíjba meneteléig, a feleség pedig a Budakeszi határában lévő Mautner- kertben. Nem volt könnyű dolguk, hiszen mindketten szegényen mentek a házasságba. Egy jó darabig a szülőknél laktak igen szűkösen. Egyszer a fiatalasszony meghallotta, hogy a közelben eladó egy telek. Pénzük nem volt. de a takarékpénztárnál dolgozott az egyik nagybácsijuk, aki jótállt értük, így kölcsönhöz juthattak és megvehették a házhelyet. Sőt az építkezésre is futotta az összeg. A havi törlesztést az állami alkalmazottaknak járó lakbérhozzájárulásból és abból tudták állni, hogy egy szoba-konyhás lakásukat kiadták nyaralóknak. Ők addig a ház pincéjében húzták meg magukat. Időközben megszületett a két kislányuk is. Már éppen kezdtek rendbejönni, amikor kitört a háború. Ormai Györgyöt a második magyar hadsereggel a Donhoz vezényelték, ahonnan csodával határos módon — többheti hóban való kóborlás után — menekült meg. Igencsak nagy volt az öröm, amikor a fiatal- asszony megtudta: a férje él és hamarosan hazaérkezik. Egy februári napon éppen az ablakot tisztította, miközben a könnyei peregtek, mert a postás most sem hozott üzenetet. Akkor jött a szomszédasszony, s kérdezte, miért sír, hiszen a férje már Budapesten van! Azért jöttem, hogy megmondjam, telefonált hozzánk, s kérte, mondjam meg, hogy. hamarosan itthon lesz Boldogan szaladt az iskolába a kisebbik lányáért, s hazavitte, hogy otthon lehessen a nagy eseményen. Aztán minden ment a maga rendjén. Mindketten dolgoztak és nevelték a gyerekeket. Az asszony az örökölt kis földön zöldségfélét termelt. hogy ki tudják egészíteni kis jövedelmüket. Nagyon hálásak mindketten a sorsnak, hogy magas koruk ellenére egészségesek. Persze már nehezen tudnak mozogni, rosszul hallanak, de szerencsére komoly bajuk nincs. A néni még egy évvel ezelőtt teljesen el tudta látni a háztartást, de most már nehezére esik az effajta munka. Szerencsére az egyik lánya itt, Budakeszin, a szomszédban él és gondoskodik róluk. Árpási Mária
