Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-28 / 302. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 28., KEDD 5 Czira Szabolcs: Differenciált vízdíjakat javasolok Társulással olcsóbb lenne Csemóí látogatás a Turbucz családnál A Bízzad az Urra a te utaidat A nagykőrösi önkormányzat kepviseló'-testülete legutóbbi ülésén Antall Józsefre emlékezett. Kiss János polgármester méltatta az elhunyt miniszterelnök emberi és politikusi nagyságát, érdemeit, majd a tanácskozás résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket a jeles államférfi emléke eló'tt. A testület munkanapjának további részében, még mindig napirend előtt, Karay Kornélia jegyző kért szót. A városatyák figyelmébe ajánlotta a nagykőrösi kórházi rekonstrukciónak egyszemélyes önkormányzati kft. -ben való bonyolítását. A kifejezetten erre a célra létrehozandó gazdasági társaság azért lenne előnyös, mert a beruházás d/ű-költségeit a kft. visszakapja, míg önkormányzati minőségben erre nincs jogcím. Ily módon csaknem 200-300 millió forintot tudna megtakarítani a város. A kft.-alapításnak testületileg most kinyilatkoztatott szándékát azonban meg kell még erősítenie a bel- ügy- és, a pénzügyminisztériumnak is. Megbotránkoztató öltözet Mostani ülésén két képviselő interpellációjával foglalkozott a testület. Czira Szabolcs konkrét eseményekből általánosítva tette fel a kérdést: Ki dönti el azt, hogy a testületeknek címzett támogatási kérelmeket a képviselők elé utalják-e? Pászti Ágnes, a művelődési, oktatási és sportiroda vezetője válaszában kifejtette: abban az esetben, ha az iroda nem tud érdemben határozni valamely kérelemről, akkor azt az illetékes szakbizottsághoz utalja döntésre, amely szerv adott esetben a testületi előterjesztésnek az érdemlegességét is megvizsgálja. Arra a kérdésre, hogy az iskolák milyen alapon döntik el, hogy sportlétesítményeiket ingyen vagy pénzért bocsátják a sportegyesületek, körök rendelkezésére, illetékességből Deák György képviselő adott rövid választ: A Petőfi-iskolában például ingyenes a használat, ha azzal közérdeket szolgálnak, jelképes összeget kémek akkor, ha a sporttevékenység üzleti érdekhez is kötődik — mondotta. Kustár Tamás szintén személyes észrevételei okán interpellált. Elnézhető-e az egy köztisztviselőnek — vetette fel —, hogy hivatalon kívül, nyilvános helyen, megbotránkoztató öltözetben jelenjék meg? Kiss János polgármester elmondta, az irányítása alatt lévő hivatal egyik munkatársára sem érkezett írásos panasz ilyen kifogással. Természetesen — húzta alá — azok a magatartási szabályok, amelyek hivatali időben a köztisztviselőkre vonatkoznak, érvényesek mindenütt és mindenkor. Arra a felvetésre, miszerint közügyeket ellátó hivatalnok munkakörével összeegyeztethető-e valamilyen pártfunkció, a polgármester kifejtette: a törvény erre vonatkozóan nem tesz kikötést, de természetesen bármilyen funkciót is tölt be egy hivatalnok valamely politikai szervezetben, azzal munkahelyén nem élhet visz- sza. Új pályázatot írnak ki A továbbiakban az intézmény- ellátó gondnokság vezetői állására érkezett pályázatokkal foglalkozott a testület. A volt gameszból létrejött intézmény élére Danóczi Kálmán, Kovács Sándor és Szalui Péter kérelmezte kinevezését. Az illetékes szakbizottság többé-kevésbé hasonlónak ítélte a jelentkezők esélyeit. Czira Szabolcs titkos szavazást javasolt, ám ezt elutasították. Sajnos, a többfordulós nyilvános voksolás sem hozott eredményt, a végén a ringben maradt mindkét pályázó nélkülözte a kinevezésekhez szükséges szavazatokat, így új pályázatot írnak ki. A testület felhatalmazta a polgármestert a városi vízközműnek a Kova Rt. általi működtetéséről szóló szerződés aláírására az 1994-es évre. Ezt megelőzően azonban hosz- szas vita bontakozott ki a vízmű gazdálkodásáról. A tanácskozáson részt vevő Ábrahám Tibor országgyűlési képviselő emlékeztetett arra, hogy az önkormányzat olcsóbb vízszolgáltatást ígért arra az esetre, ha a vízmű a város tulajdonába kerül. Ez megtörtént, de továbbra is az egykori üzemeltető, a PVCSV magas vízdíjai vannak érvényben. Bérleti díjként — folytatta — 24 millió forintot von el az önkormányzat a Kovától, vagyis áttételesen a lakosságtól. Javasolta a vízszolgáltatás gazdaságosságának kivizsgálását és a díjak utókalkulációját. Iskolaszékek előkészítése Kiss János polgármester kifejtette: jelenleg nincs a város abban a helyzetben, hogy változtasson a díjakon, erre majd csak az Országgyűlés közműves vízszolgáltatásról hozott határozatának jogerőre emelkedése után kerülhet sor. Másfelől — folytatta — az említett 24 millió forintot teljes egészében a helyi víz- és csatornarendszer fejlesztésére fordítja a szolgáltató, tehát végeredményben a pénz oda megy, ahonnan jött, a lakossághoz. Czira Szabolcs a vízdíjak differenciálását javasolta. Ennek lényege az, hogy a vízdíjat a felhasználás szerint állapítsák meg, más tarifát a háztartásoknál és mást a közületi és egyéb fogyasztás esetén. Elfogadták a képviselők az iskolaszékek létrehozását előkészítő bizottságokról szóló előterjesztést, a képviselő-testület jövő évi munkatervét, valamint értékesítésre jelölték ki a Ceglédi út 3/A számú önkormányzati ingatlant. Egyöntetűen jóvá hagyták Karsay Istvánnénak, az oktatási és közművelődési bizottság elnökének tájékoztatóját a közművelődési alap felosztásáról. Ez utóbbiról, jelentősége miatt, rövidesen részletesen is beszámolunk. M. J. A nagycsaládban felnövők többnyire olyan útravalót kapnak, amely minden anyagi jónál többet ér. Ha valaki sok sze- retetet kap, maga is adni tud. Testvérek társaságában az ember megtanulja az alkalmazkodást. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, miközben a csemői Turbucz családhoz igyekeztem. Megismerkedésünk után rájöttem: a gyermekáldást örömmel fogadók gyakran maguk is népes családból származnak. Turbucz István például hatgyermekes családban nőtt fel és feleségével együtt maga is hat gyermekről gondoskodik. A gyümölcskertész családfő nemrégiben a Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi telephelyén kapott munkát, azelőtt helyben, a csemői kerületben dolgozott. Most, naponta ingázik. Az édesanya óvónő, ő van otthon a gyerekekkel. A legkisebb utód alig egyesztendős. A fiúk érkeztek elsőként, István, a legidősebb már tizenhat, Gergő tizennégy, Péter tizenegyedik évét tölti. Évike Péter után két esztendőre született, Kati óvodáskorú: ötéves. A család szeme fénye, a kis Ági januárban ünnepli első születésnapját. Őt dajkálja, dédelgeti az egész család. A gyerekek illedelmesek, csöndesek és visszahúzódó- ak, ám az édesanyjuk is szelíd, kedves, halk szavú. Feltűnően sugárzó tekintetű, s miközben beszél, én azon tűnődöm, hogy vajon mindig ilyen-e. Amíg főtt a leves, a konyhában beszélgettünk. Elmesélte: Bagón nőtt fel, férje azonban dunántúli, Alcsútdobozról származik. — Annak idején ott volt egy református ébredés — tájékoztat —, a párom hívő keresztyén családban nevelkedett. Turbucz István jelenleg a csemői református gyülekezet gondnoka és presbitere. A szórvány gyülekezetnek még nincs temploma, de már megindult az építkezés. A svájci testvérek adományainak segítségével letették az alapot. Az édesapát a nagycsaládosok egyesületének helyi vezetőjévé is megválasztották nemrég. A NOÉ Alapszervezete egy esztendeje jött létre a községben, az idén először már Mikulás-ünnepséget is rendeztek, amelyen százhetvenöt kiskqrú gyermek kapott — édességekkel megrakott — ajándékcsomagot. — Bár többségük három gyermeket nevel, él itt Csemőn egy tízgyermekes házaspár is, akik nyolc saját gyermekük mellé még két állami gondozottat is befogadtak — újságolja Turbuczné, és csodálattal, tisztelettel beszél arról a két emberről. — Az Olgyai gyerekek rendkívüli zenei tehetségek és igen jó tanulók — fűzi hozzá —, érdemes lenne őket is felkeresni. Visszatérve a Turbucz gyerekekre: a A karon ülő kishúg a család kedvence (A szerző felvétele) legidősebb, István a nagykőrösi Arany János Gimnázium tanulója. Édesanyja szerint különös, hogy fia annyira megszerette a kollégiumi életet. Öccsének is egyre gyakrabban mondogatja: neked is oda kell ám jönnöd, mert ott olyan jó! Gergő egyébként nyitott, közösségi teremtés, nemcsak családi körben érzi jól magát. Valószínűleg hallgat majd bátyjára. A kisebbeket még nem foglalkoztatja a továbbtanulás gondja, ők még önfeledten játszanak. Ha az édesanyának a konyhában akad dolga, Katika vigyáz kishúgá- ra. Rá lehet bízni a picit, felelősséget érez iránta. Hétvégeken — ha István hazajön — sok sütemény fogy, karácsonykor pláne. Persze a többiek is édesszájú- ak — jegyzi meg az anyuka. A karácsony igazi, meghitt ünnep egy ilyen nagy családban. A fát a gyerekek mindig együtt díszítik fel, majd bemennek Ceglédre, az újvárosi templom gyermekkarácsonyi rendezvényére. Hazaérkezésüket követően kapják meg az ajándékokat, mindegyikük azt, amire a szíve vágyott. Utána családi imádkozást és áhítatot tartanak, vacsora előtt mindig az édesapa olvas fel Igét a Szentírásból. — Nálunk így telik az ünnep. „Bízzad az Úrra a te utaidat, és a te gondolataid véghez mennek.” Ezt az Igét kaptam, mielőtt ideköltöztünk, és életem során már számos csoda, áldás bizonyította, hogy az Isten, akinek én tizennyolc évvel ezelőtt elköteleztem magam, göffdot visel ránk — mondta az édesanya mosolyogva. T. Á. A létrán járó emberek a kórház felújításán dolgoznak. Munkájuk sürgős, a főnök ki nem állhatja a téblábolást, úgyhogy semmi kilátás a tereferére. — Különben sincs ebben a melóban semmi vasziszdasz — mondja a harmincas éveiben járó mázoló —, az ember bekavarja az. anyagot, felpattan a létra nyergébe, aztán gyí, csikóm. A meszelő meg magától is érti a dolgát. Hát ez az ábra. Ha szerettem volna tanulni, most talán egy magas széken ülnék, csakhogy én nem szerettem. Kültelki gyerek vagyok én, volt rá eset, nem is egyszer, hogy az ellenkező irányba, egy kis kerülővel indultam az iskolába. Nem csoda, ha örökösen eltévedtem. — A festőkhöz vele — mondta az öregem, amikor már látta, hogy a tudományok dolgában aligha viszem valamire. Mert az az igazság, hogy dolgozni viszont szerettem. Köny- nyebb volt a kezemnek a lapát, mint a plajbász meg az irka. De ha látná az én Laci fiamat, második elemista, de az a gyerek, barátom, úgy számol fejben, hogy én nem is tudom követni. Csak az ördög tudja, kire üt, talán az anyjára, az is ilyen jól számolt, amikor hozzám jött feleségül. Na, de tényleg, miért érdekli magát ez a szakma? Csak nem...? Vagy mégis? Hoppá, megvan, akkor maga valami ellenőr, esetleg ki akarja vikszoltatni a lakását. A melót nem nálam kell megrendelni, van itt kérem szépen főnök, mint minden rendes házban. Hétköznapok Fecském, merre szállsz? Hogy szépen dolgozok? Hát ami igaz, az igaz, de van nálam jobb szaki is, a Jóska bácsi, meg a púpos Lajos. Én csak tizenhat éve dolgozom a szakmában, ők meg huszonöt, harminc éve. Meg aztán ha meghallaná a főnök, hogy hencegek... Na nem, szó sem lehet róla. Ámbár, ha csak azt vesz- szük, hogy milyen munkákat bíztak ránk... Itt van most ugye ez a kórház, de dolgoztunk mi a Filharmónia felújításán is. Járt már benne? Na akkor láthatta, milyen munkát végeztünk, kész művészet, csak gondoljon bele, tizenöt-húsz méter magasban, mint a fecskék. Mázoltunk mi már nem egy moziban, és hány belvárosi ház utcafrontját bízták ránk... Maszekben is volt néhány szép munkám. Ott viszont az a baj, hogy sietni kell, mert nem lehet valakinek a házát hetekre felfordítani. Hanem, hallja, jól megjártuk a múltkor. Maszekoltunk éppen. Jövünk, megyünk ugye, hordjuk a szerszámot, a kapu meg nyitva, hát nem kiszaladt a kutya. Na, ha látta volna azt a siránkozást, amit az az asszony kivert. Nem volt tőle maradásunk, amíg ott dolgoztunk. Azt mondta, hogy levonja a kutya árát a pénzünkből. Gondoltam, szólok neki, hogy azért a kis főzőkolbászért én is elkeverednék neki a pamlag előtt és még csóválnám is, de hát nem lehet a kliensei molesztálni. Hanem, hallja, mire pár nap múlva vége lett a munkának, hát nem előkerült az a... Biztosan kujtorogni volt. Szokva vagyunk mi az ilyesmihez. Ahány ház, annyi feleség — ahogymondani szokás. De én fütyülök rájuk, végzem a dolgom. Na, nem a létrán fütyülök, ebben én kivétel vagyok. Nem fütyülök, nem is énekelek, mint a legtöbbjük. De borulok le a létráról, amikor az Árpi kinyitja a száját, és azt áriázza, hogy: „vágyom egy nő után”— meg mindenféle operettet. Mondom is neki: Arpikám, édes kisöreg, ez így nem jó, énekelj valami elevenebbet. Mert csak figyelje meg a kezemet. Ha azt éneklem, hogy „vágyom egy nő után”, milyen szépen, lassan száll az ecset, mint darumadár fenn az égen. Ugyanígy nincs szaporája a munkának, ha azt éneklem, amit az Árpi szintén gyakran megtesz, hogy:, fecském, merre szállsz”. Ezzel szemben, ha én arra kezdek rá, hogy: „Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs... ”, milyen szaporán jár a kezem, akkor úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Én nem énekelek, nekem olyan firhangom van, ha azt megereszteném, a vakolat is pattogzani kezdene az ijedtségtől. Hanem egy létránjáró-versenyre, arra igen, arra beneveznék. Persze csak ha a sajátomat vihetném. Mert a létra is olyan, mint a ló, be kell törni. Paizs Tibor
