Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24 / 300. szám
A harangok nem mentek Rómába Világszabadalom alumíniumból Erdősi Agnes felvételei A harangok gyönyörű sorfala között jut az ember Oborzil Edit és Jeney Tibor művészházaspár otthonába, a budafoki Rózsavölgybe. Farkaskutya vigyázza a lépteinket a ház nagy kertjében, a műterem és a lakás ajtajáig. Az előszobában különös portáltorzók, ablak- és kerítésrácsok sorakoznak eloxált alumíniumból, és a ház asszonya vár mosolygósán, kedvesen. Ő ahhoz a festőművészgenerációhoz tartozik, amely még sokoldalú képzést kapott, irodalomtörténetet is tanultak, s azt Cs. Szabó László adta elő annak idején a Képzőművészeti Akadémián. Festői környezet: évszázadosnak tűnő ikonok a falon és a festőállványon; bőrre festett kódexlapok másolatai a nappaliban, (a Hilton Szálló Kódex bárjában láthatók az első példányok). Edit asz- szony a munkaasztalához ül a nagy ablak elé, ahol dolgozni szokott, és elmeséli, hogyan született a harangötlet: Férje előtte ült, és különös elektromos gépén — ami három dimenzióban dolgozik — hungarocellből virágtartót szabott, és szájával lefelé fordította a szőnyegen. „Mit csinálsz? Harangot?” kérdezte. „Igen, miért ne? Harangot is.” válaszolta a 'ehetetlent nem ismerő alkotótárs. Ez nyolc évvel ezelőtt volt, s azóta tizenkétmillió forintot elkísérletezgettek; nyughatat- lanul és szenvedéllyel, olyan legyűrhetetlen kíváncsisággal, amire csak a legnemesebb játékosok képesek. Minden keresetüket rátették a harangra, s amikor ez a minden is kevésnek bizonyult, telkeket adtak el, hogy folytathassák. — Honnét ez a kísérletező láz? — kérdezem Jeney Tibort, lendületes gesztusokkal kísért előadásában megakasztva: — Apám a szegedi egyetemen műhelyelméletet tanított; engem Szentgyörgyi Albert lovagoltatott a térdén, és Bay Zoltán fizikus (aki 1938-ban impulzusokat lóvéit a Holdra) azt mondta nekem, a kisfiúnak: „Figyelj csak kis Tibor, én ezt a téglát kettévágom úgy, hogy nem érek hozzá.” Lézerrel kísérletezett, már akkor, a harmincas évek közepén. Trafikba én szaladtam cigarettáért, én szedtem a labdát, ha teniszeztek. Ez volt az én indíttatásom. A legrégibb időkben, az egyiptomi és a görög isteni szertartásokon már használtak csengőket, csengettyűket. A legenda szerint az első harangot Paulinus csináltatta 394-ben, a nolai templom számára. A tiszta rézércekben bővelkedő Nola már a Krisztus utáni időkben igen híres volt a harangöntésről. A harangok egyházi használatát Sabinianus pápa rendelte el, 604-ben. Orleansban a Szent István-templomban meghú- zatták a harangokat, amikor Chlator frank király megtámadta a várost, s a frank sereg a harangok hangjára elfutott. Németországban Nagy Károly alatt már harangoztak, s a szentelés a XVII. század óta lett divattá. A harangöntés virágkora: a XV, XVI. század. Kneck Bertalan fland- riai harangöntő már harangjátékot hozott létre 1467-ben. Egész akkordot hallhatóvá tenni Emony Péternek sikerült Amszterdamban. Hollandia híressé lett szép harangjátékairól. A világ legnagyobb harangját Moszkvában öntötték, 1653-ban, nyolcvannégy kiló híján 202 tonna, 18 méter széles és 5,5 méter magas. A londoni Big Ben: 13,8 tonna. A harangok hangját hangtani törvények szerint határozzák meg. Az alsó átmérő nagyobbításával a hang mélyebb lesz, kisebbítésével pedig magasabb. Honig Frigyes Aradon úgy teszi erősebbé a harang hangját (zengzeteseb- bé, mélyebbé), hogy közvetlenül a süvege alatt, esetleg alsó pereme fölött is kiöblö- zi, rezonátorrá alakítja. A katolikus egyházban a nagycsütörtöki szentmise glóriájakor az összes harangot meghúzzák, és utána a nagy- szombati mise úrfelmutatásáig az orgonával együtt elnémulnak a harangok. Mindez a bánat és fájdalom kifejezésére, mellyel az egyház isteni mesterének halála fölött kesereg. A néphit nagyon szépen fejezi ezt ki, amikor azt mondja: A harangok Rómába mentek. Az alumíniumból mindaddig fényes lábasokat, fedőket, kávéfőzőket gyártottak, amíg Oborzil Edit festőművész és Jeney Tibor iparművész el nem határozta, hogy művészi rangra emelik ezt a szép, könnyű és olcsó anyagot, amit magyar aranynak is becéztek némely országban. Először domborított csempéket készítettek falburkolásra, kályhák borítására. (Keszthely Helikon Szálló, Budapest Aero Hotel), majd következett a Royal Szálló homlokzata és az Operaház díszítő elemei. Egyedül Finta József építész érzett rá az alumíniumban rejlő építészeti lehetőségekre, s a Bécsi Central Bank portálját őt tervezte, Je- neyék pedig elkészítették. A harangok kísérletezésének éveiben ezekből a munkákból éltek. (Taverna Szálloda, Nemzetközi Kereskedelmi Központ a belvárosban stb.) Először terveztek tizenkétszö- gű harangot alumíniumból. Nem szólt. Azután körformájút, de azjsem szólalt meg. Majd a hangvilla törvényei szerint kezdtek gondolkodni, hiszen rezgési lehetőséget kellett teremteni az anyagnak. Bronzból is kiöntötték mindig azt, amit alumíniumból létrehoztak. Nem a bronzharanggal akartak versenyezni, ennél azt sokkal jobban tisztelték — csupán az alumíniumadta lehetőségek tökéletes föltárására törekedtek. Lassan rájöttek, hogy a réseléssel lehet „hangolni”. Ez volt a legtöbb, amit az évek munkája és a sok pénz meghozott: 1983-ban létrehozták az első alumíniumharangot. A hagyományos harangon csak pozitív díszítést lehet alkalmazni, az új anyagot negatívan is, és nemcsak kívülről, de belülről is. — Háromezer éve nem „nyúltak” a haranghoz — mondja a házigazda —, akkor nekem senki ne tegyen szemrehányást a nyolc évért. A bronzot is fölhasítottam, és ezáltal annak is hosszabb lett a csengése, majd eljutottam addig, hogy már az eredeti formát is megváltoztatom. Tehát az anyaggal a forma is változik. — Kinek mi a dolga az egyiittmunkálkodásban? — kérdezem Edit asszonyt. — A harang formáját együtt megtervezzük, majd én.fölrajzolom. Tibor ezután elkészíti az öntőmintát egy az egyhez arányban. Én arra a díszítőelemeket megtervezem majd, a koronáját és a föliratot is. Ezután midezt kifaragom és így készen megy az öntödébe. Az öntést Tibor vezeti és a kiöntött harangot is ő hangolja és ő cizellálja. Közösen patinázzuk, színezzük és az utolsó simítás a korrózióvédelem. * „Te Deum című darabomban csodáltosan zengtek a harangok — írja K. Penderecki. — Nagyon elégedett vagyok, és nagyon remélem, hogy az alumíniumharangokat a jövőben is alkalmazhatom műveimben.” A magyarországi bemutatóra Kosa Gábor írt zenedarabot, „Pax ’87” címmel, és ő maga játszott az előadáson. Az alkotópáros eddig rengeteg harangot készített, több száz harminccentis átmérőjűt, és 250 darab hetvencenti- set. Az ausztráliai világkiállításon szerepelt az ún. Köl- csey-harang, 1988-ban: „Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül. ” (Kölcsey Ferenc 1790—1838) — olvassuk a teraszon fölállított gyönyörű harangon. Bris- bane-ben meg akarták vásárolni, de olyan nagy lett volna a beviteli vám, hogy azt a vevő már nem vállalta. Szent István 950. évfordulójára tíz darab készült, első királyunk intelmeivel. Ezeket állították föl a pápa magyarországi fogadásán (s még 14-et). Jeney Tibor készítette a legnagyobb ajándékot a pápának: a pápai tiarát ezüstözve, aranyozva, 58 drágakővel. Egyedülálló ötvösmunka, egyetlen forrasztás nélkül. Amikor behívatta a pápai nuncius, s átadta az aranyplakettekkel a köszönőlevelet, megemlítette; a harangokra mutatva: Milyen szép ez a dekoráció! Tragédia! Senki nem mondta el neki, hogy a harangok valódiak, és a gyártási mód világ- szabadalom. Szomorú magyar sorshelyzet. így tehát a katolikus egyház sem itthon, sem külföldön nem fedezhette föl még ezt a sokkal olcsóbb lehetőséget. Pedig Európában 45 ezer harang hiányzik a háború óta. A világharang a világkiállításra készül; 9,3 méteres magasságával és 7 méteres átmérőjével méltó lesz a nevéhez. 36 bordából készül, mert a Föld 360 fokos; s ha a földgolyót gondolatban a harangba helyezzük, a megfelelő fokokon élő népek folklórkincsének jellemező motívuma díszíti a bordákat. így a Világharang a kultúrák együttműködését testesíti meg. Uj-Zéland már meg is küldte a maga motívumát. Az ötlet Edit asszonyé, s hogy technikailag megvalósítható, az a férj érdeme. A Világharang Alapítvány éppen egy éve jött létre tavaly karácsonyra, tíztagú kuratóriuma is biztosítéka a megvalósításnak. Valószínűleg a budapesti világkiállítás területén állítják majd föl, vagy a Dobogó dombon a tizenegyedik kerületben. Ónody Éva
